Nincsenek fekete vagy fehér válaszok arra, hogy az egészségügyben államosítás a legjobb vagy éppen a legrosszabb megoldás. A most zajló struktúraátalakítás fő kérdése ugyanis az, jobban jár-e a beteg, ha kórházba megy, javul-e a rendszer az átmenet után. Mindezt a Markáns vélemények beszélgetéssorozat főszervezője, Falus Ferenc volt tisztifőorvos összegezte keddi klubestjének végén, ahol az államosítás került a fókuszba. Nem tartozom ahhoz a körhöz, ahol tudják, milyen irányba megy az átalakítás, ami most láthatóan holtpontra jutott – ezt Szentes Tamás mondta, aki a fővárosi egészségügyéért lenne felelős Tarlós István főpolgármester helyetteseként. Mint mesélte, neki volt egy, a főváros betegellátását átalakító koncepciója, azonban mindjárt az első lépésnél „vágták el először a torkomat”. A centralizált és a decentralizált rendszert is lehet jól működtetni, s bár az ágazati irányítás széles felhatalmazást kapott az új struktúra kialakításához, ám az államosítás mögött nincs stratégiai elképzelés az államtitkárságon. Szentes hozzátette azt is, hogy mivel ő nem kapott lehetőséget tervezett feladati elvégzésére, így most nem kíván beleszólni az ágazati vezetés munkájába. A politika az erőről és a területfoglalásról szól, így a főváros lehetne sokkal aktívabb a történésekben – replikázott Szentes panaszára Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, aki szerint az állampolgárok első sorban az önkormányzatokon fogják számon kérni, hogy milyen az ellátás az intézményekben. Szerinte ezt 2014-re a helyhatóságok is belátják majd, és hiába vette át egészségügyi ellátóikat az állam, attól még bele fogják tenni azt a pénzt a rendszerbe, amit eddig is beletettek fenntartóként. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az államtitkárság az együttműködés híve, így az önkormányzatoknak, így a fővárosnak is van beleszólása az eseményekbe. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem az államtitkárság akart államosítani. Mindig a minisztériumot okolták, ha valahol az országban nem nyitott ki a patika, vagy ha a háziorvos rosszul végezte a munkáját – ezt már Csehák Judit volt egészségügyi miniszter mondta, aki állami és önkormányzati tulajdonú rendszerben egyaránt vezette a tárcát. Ő is osztotta azt a nézetet, mely szerint nem az a lényeg, ki a fenntartó, hiszen Finnországban kiválóan működik a duális finanszírozás úgy, hogy központi és helyi szervek is részt vesznek az egészségügy fejlesztésében. A 90-es ével eleji decentralizáció forradalmi lendülete mögött azonban nálunk nem volt száz éves önkormányzati tapasztalat, mint a skandináv állam esetében. Bár azt elismerte, hogy az 1994-től kétharmados többséggel kormányzó pártok sem racionalizálták a rendszert, ám ennek ellenére úgy vélte, hogy a hibák kijavításának módja nem az államosítás. Az igazság pillanata egy héten belül elkövetkezik, amikor a kormány beterjeszti a jövő évi költségvetést – figyelmeztetett Kökény Mihály, egykori ágazatvezető, aki szerint véget ért az uniós fejlesztések aranykora, 2014-től az egészségügy nem számíthat ennyi EU-s forrásra, mint az elmúlt hat évben. A fővárosi egészségügyi intézmények óriási hiányt termeltek, így a gazdasági fenntartó számára előnyös volt, hogy megszabadult ezektől – ezt már Szegvári Péter, Budapest egykori főjegyzője mondta, aki a rendszerváltáskor az önkormányzati törvény születésénél is bábáskodott. A mostani centralizálásnál hiányzott az új jogi háttér, amelynek segítségével megoldható lett volna a vagyonátadás a megváltozott alkotmányos környezetben. Az önkormányzatok egészségügyi ellátási feladatköre megszűnt, igaz, az eredeti tervek szerint ennek csak 2013 januárjától kellett volna bekövetkeznie. Azonban a megyei önkormányzatok működésképtelenné váltak, ami sürgette az államosítást. Míg az egészségügy szakmapolitikai elveit a Semmelweis Tervben lefektették, addig a vagyonelemek átadásának módszertanát, lehetőségeit menet közben igyekeznek megoldani. Idén január 1-el 771, a megyei önkormányzatok fenntartásában álló szervezet került állami gondoskodás alá, közöttük 66 egészségügyi intézmény, amelyekhez május 1-től további 16 kórház, 19 fekvő és járóbetegellátó, valamint 19 gazdasági társaságként működő kórház csatlakozott. Míg a szervezetek a megyei államigazgatási hivatalok fennhatósága alá tartoznak, addig kivételként az egészségügyi ellátók fenntartóját és vagyonkezelőjét az egészségügyért felelős miniszter jelöli ki. Ezeket a feladatokat a Gyógyszerészeti és Egészségügyi, Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) látja el. Mint arra a rendezvényen Fazekas Mariann jogász felhívta a figyelmet, a GYEMSZI bár nevében intézet, jogállását tekintve állami hivatal, amelyben keverednek a közhatalmi és tulajdonosi jogok. Nem csak az intézményfenntartásért, de a működtetésért is felel. A megaintézet felügyeli önmagát is, a szintén alá rendelt szakfelügyelet révén. Eljár gyógyszerészeti hatóságként, közreműködik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár befogadási procedúráiban, majd megveszi a gyógyszereket, amelyeket szintén ő maga engedélyezett, végül részt vesz az ellenőrzésben is. Mindezek közben segíti a szaktárca döntéseit, ahogyan a jogszabályok előkészítésben is szerepe van. Már kipróbált, hibásnak bizonyult rendszereket nem kellene megújítani mondta összefoglalójában Fazekas Marianna, hozzátéve, a beteget nem fogja érdekelni, hogy az a kórház, amelye bemegy, állami vagy önkormányzati tulajdonban van-e, kizárólag az, milyen ellátást kap. Szerinte egyébként sok nyitott kérdésre választ adhat majd a július 1-től életbe lépő kapacitáselosztás, amelyre azonban két héttel a bevezetés előtt egyelőre még semmit sem tudni. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-06-13