TARTALOM

 VISSZA

 


Marad a paraszolvencia?


Marad a paraszolvencia?

| |
 

A co-payment elfogadható a magyarok számára, ha cserébe jobb, gyorsabb ellátást kapnak a maguk választotta orvostól. A hálapénz fizetési hajlandóság nagy, a szakértők szerint a szolgáltatás minőségének javítása mellett a zsebbe kerülő pénzt be kellene csatornázni az egészségügyi ellátórendszerbe. Igaz, a múlt hétvégén megrendezett Magánpraxis 2013 konferencián olyan vélemény is elhangzott, hogy ha javítanák az ellátás színvonalát, a betegek az annál is jobb gyógyítás reményében továbbra is paraszolvenciát adna az orvosoknak.

A magyarok átlagosan huszonkétezer ezer forint hálapénzt adnak az orvosnak, a kórházi ellátásért a páciensek fele átlagosan negyvenezer forinttal „fejezi ki háláját” a műtétért, míg a járóbeteg-ellátsában a páciensek húsz százaléka csúsztat borítékot orvosa zsebébe, átlagosan tizenegyezer forinttal – számolt be egy öt éves kutatás eredményeiről Baji Petra. A magasabb végzettségűek és az idősebbek inkább adnak paraszolvenciát, a budapestiek közül kevesebben, de többet fizetnek. A lakosság fele – negyven nyolc százaléka – elítéli a hálapénzt, a többiek pozitívan, vagy közömbösen viszonyulnak hozzá.

Egyetértene a hivatalos díjfizetéssel lakosság nagy része, hatvanhat százalékuk adna pénzt a vizitekért, ötvenhat százalékuk a műtétekért, és mindössze tizenhárom százalék ellenezné a díjszabást. Míg az ellátók és a szakpolitikusok többsége szerint szükséges lenne a hozzájárulás, addig az orvosok pártolják a legkevésbé, hogy a betegek fizessenek az ellátásokért. A kérdésekre választ adók több mint negyede azonban nem tudna erre költeni a családi büdzséből.

A fizetési hajlandóságot az orvos hírneve, szakértelme és a személyzet viselkedése növeli a leginkább, a pénzükért cserébe a legtöbben a kezelésekre, diagnosztikára való várakozási idő csökkentését szeretnék, és leginkább az egészségügyi ellátás minőségével elégedetlenek, ami szerintük azért nem megfelelő, mert nincsen rá elegendő forrás.


Program ciklusokon át


A hálapénz önmagában még nem lenne baj, ha annak adását valóban a hála motiválja – vélekedett a kutatás eredményeinek bemutatása után dr. Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának igazgatója, aki azt mondta, a paraszolvencia akkor probléma, ha ténylegesen kimutatható, hogy a jobb hozzáférés és ellátás reményében fizetik a betegek.

Ez utóbbi állásponton van szerinte a Magyar Orvosi Kamara is, hiszen szerintük azt köszönetként, utólag adják a páciensek, ezért nem befolyásolja az ellátást. Erre később a Kamara alelnöke, Banai János a konferencián úgy reagált, hogy a MOK elítéli a paraszolvenciát, helyette a tisztességes fizetésért küzd, azonban Gaál azt is hozzátette, a kutatások rámutattak arra is, hogy a hálának vallott paraszolvencia esetén is kényszerítő tényezőket fedeztek fel a háttérben, márpedig ha kényszerből fizet a beteg, akkor a hálapénz káros hatással van az ellátórendszerre.

Az egészségügyi források 1,5-4,5 százaléka a hálapénzen keresztül folyik be a rendszerbe – hivatkozott egy 2001-es felmérés adataira az előadó. A plusz juttatás elosztása az orvostársadalmon belül is igen heterogén, egyes szakmák képviselői soha nem kapnak hálapénzt. Első sorban a klasszikusan jól fizető szakterületeken, a fővárosban magas pozícióban lévő orvosokhoz jut el a paraszolvencia, mindössze tíz százalékát kapják a szakdolgozók.

A szolgáltatáscsomag reális, világos meghatározásával, a hatékonysági nyereségek rendszerbe történő visszaforgatásával kiszorítható lenne a hálapénz, azonban az elmúlt huszonöt évben nem sikerült érdemben tenni ellene. Az egészségügyben az aktuális kormányok csak a forráskivonás lehetőségét látták, ez pedig a növekvő korrupciót ösztönözte. Nem hatott a paraszolvencia ellen a vizitdíj, kórházi napidíj bevezetése sem, mert ezek összege nem a kórházhoz és nem az orvoshoz került.

A szabad orvosválasztás megfizettetése jó kezdeményezés, és ezzel sikeresen lehetne felvenni a harcot a hálapénz ellen. Ám a jelenlegi díj, amely maximum százezer forint lehet, túl magas. Negyvenezer forint körül – amennyit a lakosság a műtétekért önszántából kifizet – lenne a megfelelő összeg. Az ebből származó bevételt nem szabad elvonni az intézményekből, vagy ennek arányában csökkenteni az OEP finanszírozást – mint történt az a vizitdíj esetében –, a pénz adómentesen vagy kedvezményes adóval terhelten jusson el ahhoz az orvoshoz, aki a beteget ellátta.

A hálapénz ellenes program elindítására és végig vitelére megegyezésre kellene jutniuk a pártoknak, amelyet attól függetlenül megvalósítanak, hogy ki nyeri a választásokat. Példaként a HBCS-n alapuló finanszírozási rendszer kidolgozását hozta fel Gaál Péter, amelyet még a nyolcvanas években indították el, kialakítása három kormányzati cikluson ívelt át, míg 1998-ban befejeződött.


Hálapénz nélkül nem megy?


Ha a magánbiztosítókat szeretnénk bevonni az egészségügyi ellátás finanszírozásába, a hálapénz fizetési hajlandóság mellett azt is fel kell mérnünk, mennyit fordít a lakosság a gyógyszerekre, ami Mihályi Péter, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának tanára szerint meghatározóan nagy tétel. Úgy vélte, a magánbiztosítás a gazdagoknak szól, mindössze a lakosság tíz százaléka lehet érintett a kérdésben. Ráadásul a felmérés szerint a betegek húsz-negyvenezer forintos paraszolvenciát fizetnek ez átlagosan havi 16 eurónak felel meg, s erre az összegre nem lehet biztosítást tervezni.

Nem lehet meghatározni az alapcsomagot Mihályi szerint, így az sem értelmezhető, mi lenne az, amiért efölött fizetni kell. A hálapénzt azért adják a páciensek, mert az átlagos ellátásnál magasabb színvonalút akarnak kapni. Így hiába emelkedne az ellátás finanszírozása egy esetleges forrásbevonástól, hiszen akkor ennél a színvonalnál akarnának jobbat a betegek, és ennek reményében csúsztatnák a pénzt a köpeny zsebébe.

A társadalombiztosítás kikerült az alkotmányos rendszerből, így nincs jogi garancia arra, hogy a járulékért cserébe az állampolgár kap valamit. Mihályi Péter felhívta a figyelmet arra, Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár az utóbbi időkben nem társadalombiztosítási alapokról, hanem nemzeti egészségügyi szolgálatról beszél. A közgazdász egyébként arra számít, hogy tovább fog csökkenni a szolgáltatásvolumen, amelyet olyan eszközökkel érnek el, mint az orvosok kényszernyugdíjazása, hiszen ez újabb kapacitásokat von ki a rendszerből.

Vitába szállt Mihályi Péterrel dr. Boncz Imre, a Pécsi Tudományegyetem Egészségbiztosítási Intézetének igazgatója, szerinte ugyanis a kiegészítő biztosítás nem csak a gazdagok biztosítása, mert a konstrukció határozza meg, a lakosság mely köreit érinti. Abban viszont egyetértett, hogy lopakodó technikákat alkalmaz a politika, hiszen a terhek látványosan nem nőnek, ellenben a gyógyszerek társadalombiztosítási finanszírozásba fogadása húzódik. Úgy vélte, a gazdasági világválság, az igazgatási struktúra folyamatban lévő átalakítása jó alkalom a politika számára, hogy az egészségügyben is hozzányúljon a költségmegosztás kérdéséhez.

Az egészségpolitikának a kutatás ismeretében két lehetősége van Péteri János szociológus, biztosítási szakértő szerint. Vagy azonnal megszünteti a hálapénzt, vagy továbbra is a rendszerben hagyja, mert „enélkül nem megy”.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2013-01-29


Kulcsszavak

hálapénz, magánbiztosítás

Kapcsolódó anyagok

Dénes Tamás: El kell döntenünk, mennyire fontos a magyar társadalomnak az egészségügy

A borítékok mindennemű csúsztatása

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Bejelentették a Richter Anna díj győzteseit

A Richter Anna Díj március 8-án megrendezett díjátadó rendezvényén jelentették be azt az öt nyertes csapatot, amelyek összesen 20 millió forint támogatást kaptak innovatív projektjeik megvalósítására.

Tovább


Új kemoterápiákat javasolnak az onkológusok

Több mint harminc új kemoterápiás protokoll hivatalos bevezetését javasolja a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság.

Tovább


Az éghajlatváltozás hatása az egészségügyi ellátásra - konferencia

A Föld ökológiai állapotáról számos „diagnózis” készült az elmúlt évtizedekben, amelyek hasonló eredményekre jutottak: az elmúlt évszázadokban kialakult társadalmi és gazdasági folyamatok következtében a természetben az egész élővilág jövőjét fenyegető változások mentek és mennek végbe, amelyek közül az egyik az éghajlatváltozás.

Tovább


Elhunyt Halász Béla neuroendokrinológus

Életének 92. évében elhunyt Halász Béla, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, Széchenyi-díjas orvos, anatómus, neuroendokrinológus, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének professor emeritusa - közölte az MTA kommunikációs főosztálya pénteken az MTI-vel.

Tovább


Marad a paraszolvencia?