PharmaPraxis

Hogyan lehet kialakítani a gyógyszerészek betegekkel való kommunikációs képességeit?

2019. JANUÁR 08.

Szöveg nagyítása:

-
+

A hatékony gyógyszerész–beteg kommunikációt a gyógyszerész egyetemi tanulmányai, a gyakorlatorientált képzés, majd a folyamatos, élethosszig tartó szakmai továbbképzés során tanulja meg. Bár nemzetközi konszenzus van arról, hogy a gyógyszerész betegekkel való kommunikációs képessége a betegek gyógyulása szempontjából igen fontos, jelenleg nincs olyan standard, ami segítené a gyógyszerészek betegekkel való kommunikációs képességének kialakítását és fejlesztését, sőt olyan áttekintő közlemény sem született eddig, ami bemutatná, milyen oktatási helyzetekben, milyen módszerekkel milyen eredményeket lehet elérni. A Systematic Reviews Journal tanulmányának szerzői azt a célt tűzték ki, hogy összeállítsanak egy olyan protokollt, ami bizonyítékokkal alátámasztva megmutatja, milyen helyzetekben milyen kommunikációs készségek hatékonyak, és hogyan lehet ezeket a kommunikációs készségeket a leghatékonyabban megtanítani a leendő és már praktizáló gyógyszerészeknek. A realista áttekintő közlemények a biomedikális intervenciókkal foglalkozó szisztémás áttekintésekkel ellentétben nem a tudományos bizonyítékok hierarchiáját alkalmazzák, hanem a tágabb képet akarják megvilágítani, így a kontextusra helyezik a hangsúlyt: azt vizsgálják, hogy az egyes speciális kommunikációs helyzetekben milyen kimenet elérése lehet a cél, és az egyes meghatározott helyzetekben hatékony kommunikáció milyen mechanizmussal éri el a hatást, továbbá hogyan lehet hatékonyan oktatni a hatékony kommunikációt. Egy realista áttekintő közlemény azt kérdezi, hogy mi az, ami működik, kinek a számára, milyen körülmények között, milyen szempontból, milyen mértékben és miért. Kerr és multidiszciplináris munkacsoportja a következő kérdésekre szeretnének választ kapni: • Milyen oktatási módszerekkel tanítják a gyógyszerészek számára a gyógyszerész–beteg kommunikációt? Az eddigi tudásunk szerint a következő módszerek alkalmazhatók: szerepjáték, konkrét eset alapú tanulás, interaktív gyakorlás, improvizációs gyakorlatok, filmek, videók, hangfelvételek, önértékelés, kollegiális értékelés, standardizált betegmodellek, való életbeli betegekkel való gyakorlás, munkahelyi gyakorlati képzés, azonban az USA-ban és Kanadában eddig végzett vizsgálatok szerint a gyógyszerészképzésben zömmel csak a tantermi előadásokat alkalmazzák. • Mi a gyógyszerész–beteg kommunikációt oktató módszerek feltételezett hatásmechanizmusa? • Mi határozza meg, hogy az egyes speciális helyzetekben milyen módszer működik, azaz mi a hatékony módszerek kontextusa? • Milyen körülmények között a leghatékonyabb a gyógyszerészek kommunikációs képzése? • Hogyan kellene beilleszteni a gyógyszerészképzésbe a kommunikációs készségek oktatását? Mivel korábban ebben a témában sem szisztémás, sem realista áttekintő közlemény nem született, a kutatók azokat az elméleteket sorolják fel, amelyek alkalmasak lehetnek kérdéseik megválaszolásához: • A tapasztalaton alapuló tanulás elmélete: a jó kommunikációs készségek nem tantermi előadásokkal, hanem a gyakorlatban sajátíthatók el, amikor a gyógyszerész, illetve a gyógyszerészhallgató maga is részt vesz a kommunikációs helyzetben, illetve megfigyel másokat a kommunikációs helyzetekben. • A strukturált tréning elmélete: a gyakorlás önmagában nem elegendő, a gyakorlás kapcsán kifejlődő kommunikációs készségek strukturált, longitudinális továbbfejlesztésére is szükség van. • A reflexió fontosságának elmélete: a tanulóknak ki kell fejleszteniük az önmegfigyelés és az önismeret képességét, fel kell ismerniük saját erősségeiket és gyengeségeiket, meg kell tanulniuk bánni a bizonytalansággal, alkalmazkodni kell tudniuk az új helyzetekhez, és tudniuk kell a visszajelzésekre válaszolni. A munka során a kutatók a következő szakirodalmi adatbázisokban keresik majd azokat a tanulmányokat, amelyek választ adhatnak a kérdéseikre: Medline (PubMed), EMBASE, az oktatási szakirodalmat tartalmazó ERIC, Web of Science és PsycInfo. A multidiszciplináris munkacsoport a témában az elmúlt húsz év során megjelent tanulmányokat szintetizálva egy olyan döntést segítő eszközt akar kialakítani, ami megmondja, hogy egy-egy speciális kontextusban milyen módszertannal milyen eredményt lehet elérni, és egy-egy speciális kontextusban milyen módszerek nem működnek egyáltalán. Bár valószínűleg igen kevés jó minőségű kutatás van a témában, a remények szerint a gyógyszerészképzés szakemberei eredményesen használhatják majd ezt a döntést segítő eszközt a gyógyszerészek betegekkel való kommunikációs képességeinek fejlesztése során, illetve a realista áttekintő közlemény révén a munkacsoport a jövőbeli kutatások irányával kapcsolatos javaslatokat is meg tud majd fogalmazni. A munkacsoport azt tervezi, hogy a jövőben 5 évenként elvégzi az időközben a témában megszületett szakirodalom áttekintését, így a következő ajánlásokat fogják elkészíteni: 1. A gyógyszerészek betegekkel való kommunikációs képességeit fejlesztő oktatási módszerek összefoglalása. 2. Elemezés azzal kapcsolatban, hogy mi milyen helyzetekben működik, kinek a számára, hogyan és miért a gyógyszerészek betegekkel való kommunikációs képességeinek fejlesztése során. 3. Elemezés azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami nem működik a kommunikáció oktatása során, és mik a kommunikációs képzés során felmerülő akadályok. 4. Irányelvek azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell beilleszteni a gyógyszerészképzésbe a kommunikáció oktatását. Eredeti közlemény: Syst Rev. 2017; 6: 14. doi: [10.1186/s13643-016-0396-0] How can pharmacists develop patient-pharmacist communication skills? A realist review protocol Aisling Kerr, Judith Strawbridge, Caroline Kelleher, Fien Mertens, Peter Pype, Myriam Deveugele, Teresa Pawlikowska Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a gyógyszerész „kommunikátor” (WHO: The role of the pharmacist in the health care system: preparing the future pharmacist. Report of a third WHO consultative group on the role of the pharmacist). Szemlézte: Kovács Bence dr. eLitMed.hu 2019. január 10.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

PharmaPraxis

Modern kötszerek tudatos választása és alkalmazása a gyógyszertárban

LÉGRÁDI Péter

A megfelelő kötszer kiválasztásának alapja és fő célja, hogy az gyors és optimális sebgyógyulást eredményezzen, csökkentse a fájdalmat, kontrollálja a seb bakteriális állapotát, védjen az infekció ellen, abszorbeálja a sebváladékot, a lehető legkevésbé zavarja a beteget és javítsa az életminőséget. Az alábbi cikkben a modern sebtisztítás, -fertőtlenítés és -kötözés metódusát és eszközeit ismertetjük.

PharmaPraxis

Antimikrobás szerek a patikai gyakorlatban

TÓSAKI Árpád

A baktériumfertőzés esetén alkalmazható készítmények széles tárháza áll a gyógyítók rendelkezésére. Egyes csoportjaik eltérő hatásmechanizmussal pusztítják el a kórokozókat. Jelen cikkben a baktériumok sejtfalszintézisére ható gyógyszerekkel ismerkedünk meg részletesebben.

PharmaPraxis

D vitamin és kálcium pótlás polycisztás ovárium szindrómában szenvedők betegek esetében

D-vitamin és kálcium pótlással kiegészített kezelés hatékonyan csökkenti a hyperandrogenizmus tüneteit, jótékonyan hat a menstruációs ciklus zavarait és eredményesen csökkenti testtömegindexet.

PharmaPraxis

Elavult a gyógyszertári asszisztensek oktatása

A szakmai szervezet több ízben jelezte a mindenkori kormányzat és szaktárca felé, hogy a képzést meghaladta a kor gyógyszergyártási és gyógyszertári gyakorlata, és javasolták, hogy ehhez igazítva szervezzék át az oktatást, ám a döntéshozóknál egyelőre nem sikerült eredményt elérniük.

PharmaPraxis

Gyógyszerész-beteg kapcsolat

A tudományos életet a gyógyszeriparra, az ott kivívott vezetői pozícióját pedig alkalmazott gyógyszerészi státuszra cserélte dr. Kádár Tibor gyógyszertárvezető gyógyszerész. Ma már egy kis budai patika vezetője és résztulajdonosa, de nem csak az adminisztrációval foglalkozik. A gyógyszertár törzsvásárlói gyakorta találkoznak vele a tára mögött.

Kapcsolódó anyagok

PharmaPraxis

A gyógyszerész mint menedzser

Mint minden munkahelyen, ahol emberek dolgoznak együtt, a gyógyszertárban is szükség van arra, hogy valaki ellássa a vezetői szerepkört. De mi tesz egy gyógyszerészt egyben sikeres vezetővé, mai szóval: menedzserré, aki jól koordinálja a vele dolgozó technikusok munkáját, megszervezi, irányítja és kontrollálja a gyógyszertár vagy a klinikai munkacsoport működését?

PharmaPraxis

Gyógyszerész-orvos kollaboratív modellben végzett hypertonia-menedzsment értékelése

Napjainkban a körzeti orvosi praxisok munkaerőhiánnyal küzdenek, és egyre fontosabbá válik egy új gondozási modell kialakítása: a nem-orvos szolgáltatók, többek között a gyógyszerészek bevonása és integrált betegellátó csapatok kialakítása.

PharmaPraxis

Vegyenek-e részt a klinikai munkában az intézeti gyógyszertárak vezetői?

Számos érv szól amellett, hogy a jó gyógyszertári vezető továbbra is részt vesz a gyógyító munkában, de ugyanígy érvelhetünk amellett is, hogy csak az válik jó menedzserré, aki erejét, idejét kizárólag a vezetői feladatoknak szenteli.

PharmaPraxis

Kutatási trendek a gyógyszerészi kommunikációban

A gyógyszerészi kommunikációval foglalkozó kutatások főbb irányvonalait bemutató különszámot jelentetett meg a Pharmacy című, szabad hozzáférésű, negyedéves folyóirat. A lap szerkesztőségi közleményében Sofia Kälvemark Sporrong és Susanne Kaae foglalták össze a különszámban bemutatott legérdekesebb trendeket (Trends in Pharmacy Practice Communication Research).

PharmaPraxis

Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

A gyógyszert nem kiadó gyógyszerész szerepköre, felelőssége egyelőre bizonytalan. Négy eltérő modellel tipizálható megítélése ellenére jelentős szakmai konszenzus uralkodik az új típusú gyógyszerész szerepének egyes jellemzőit, valamint az alapellátási gyakorlatba való integráció pénzügyi, szervezeti és együttműködési aspektusait illetően.