Úgy tűnik, a magánbiztosítók egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az egészségügyi ágazat iránt, s számtalan magánellátók reménykedik egy tisztább, világosabb szabályrendszer megszületésében, a gazdasági környezet egyelőre nem kedvez a piacra lépésüknek, hiszen a magyar gazdaság növekedésével egyelőre nem számolhatunk. Azonban a forráshiány, a romló hozzáférési mutatók egyre inkább lépéskényszerbe hozzák mind a politikát, mind az ágazati szereplőket. Erről beszéltek a Magánpraxis 2013 konferencia szakértői a múlt hét végén, a budapesti rendezvényen.

A magyar gazdaság növekedésével egyelőre nem számolhatunk, a tartós, sodródásos stagnálás növeli a migrációt, rontja a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságát, élezi a társadalmi konfliktusokat, és erősíti a populizmust – fogallta össze előadásában dr. Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Tanszékének vezetője. Ilyen helyzetben a gyengülő pozíciójú rétegek az államhoz fordulnak segítségért, amely a mostani kormány szándékai szerint hatékonyabb, keményebb, aktívabb szerepre készül.

Az egészségügy- és a gazdaságpolitikát nagy kihívások elé állítja az orvostechnikai fejlődés – amely bár rendelkezésre áll, de nincsen rá pénz. A magyar gazdaságpolitika a forráskivonás terepének tekinti az egészségügyet, s míg felfogása a szégyenlős privatizáció irányába mutat, addig az egészségügyi szektorban, mint iparágban erősödni fognak a privatizációs folyamatok – jósolta Bod Péter Ákos, hozzátéve, hogy bár a kommunikációban gyakorta feltűnik az egészségügy, mint prioritás, az állam most az autói- és a gépipart részesíti előnyben.


Óvatos érdeklődés


A szakminisztereknek egy aktivista jogászkormánnyal kell megküzdeniük az állami forrásokért, a túl nagy minisztériumokban pedig a szervezeten belül zajlanak a konfliktusos ügyek, amelyek megoldása nem transzparens. Eközben a szűnni nem akaró „szabályozási düh” éppen a kis és középvállalkozói szektort – magánpraxisok, magánellátók – hozza nehéz helyzetbe.

Az ország egyik fele napról-napra él, a biztosítói szakma ezért azokra koncentrál, akik rendelkeznek megtakarításokkal, hiszen ott nő az öngondoskodás igénye, így ez jó terep a magán egészségügyi ellátóknak is. Azt mind többen belátják, ingyenes egészségügy, amely mindenkinek mindent biztosít: nincs, ám a mai politikai klíma a kérdés kibeszélésének sem kedvez. Így a biztosítók ugyan érdeklődnek az egészségügyi ágazat iránt, de szabályozás hiányosságai miatt egyelőre óvatosak, rendszerszervezési és fenntartási feladatokat nem vennének át.


Valódi reform kéne


A hazai ellátási rendszer még mindig sokkal jobb, mint amelyet a rendelkezésre álló forrásokból elbírnánk – mondta Prof. dr. Banai János, a Honvéd Kórház Gasztroenterológiai osztályának vezető főorvosa, aki szerint sokakban még az a felfogás él, hogy a gondoskodó állam nem vár el különösebb teljesítményt az egyéntől, aki dohányozhat, drogozhat, az egészségügy feladata, hogy meggyógyítsa, ha ebbe belebetegszik, s mindezt egyre magasabb színvonalon és minél gyorsabban.

Valódi reform kéne, ami azonban a professzor szerint csak diktatórikus módszerekkel, vagy gazdasági kényszer hatására vihető végbe, ám pénz nélkül végrehajthatatlan. Ha pedig a gazdasági növekedésre nincs lehetőség, akkor a javak elosztásának kell megváltoznia, de a szolidaritási elv nem csorbulhat, az ellátás alapszinten nem válhat szét gazdagok és szegények ellátására. A gyógyításban szükséges a klasszikus emberi értékek megtartása.


Ki, mit fizessen?


A súlyos betegek gyógyítása, a jelentős kockázatokat hordozó ellátások elvégzése nem a magánszektorba valók, azonban az helytelen gyakorlat lenne, hogy a drága eljárásokért az OEP, míg az olcsókért a magánbiztosító álljon helyt, ám a biztosítási típusú betegellátáshoz nem biztosítottak a betegutak, az ehhez szükséges minőségbiztosítási rendszerek szintén nem adottak sem az állami, sem a magánszektorban.

Nem helyeselte a főorvos az innovatív szerek háttérbe szorítását sem, ahogy a generikus készítmények között is óriási különbségek vannak, „mi pedig nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy a rosszabbat vegyük meg”. A több millió forintos gyógyszerek, a biológiai terápiák költségeivel nem tudunk megbirkózni, így az indikációk szűkítésével és a magánbiztosítások bevonásával kellene orvosolni a helyzetet Banai János szerint.

A szabadon választott legjobb orvos, a lehető legjobb technika, a várólista megkerülése – sorolt fel néhányat dr. Merkely Béla, a SE kardiológiai Központjának igazgatója azok közül, amelyekért az emberek többsége hajlandó fizetni is. A professzor szerint ezek mellett a magas gyógyszerköltségek csökkenése és a rehabilitáció is a kiegészítő biztosítások terepe lehet, amelyekre lakossági igény is mutatkozik. Úgy vélte, a köz- és a magánfinanszírozásnak egyszerre kell megjelennie az intézményekben, ez nem csak a méretgazdaságos működést, de a humán erőforrás megtartását is szolgálná a kórházakban.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2013-01-28