TARTALOM

 VISSZA

 


Beszélve gyógyítani


Beszélve gyógyítani

| |
 

Nem értettem semmit – mondja a legtöbb beteg, miután kilép a rendelőből, megállapítva, hogy orvosa oda sem figyelt rá. A következő találkozásnál aztán kiderül, nem szedte rendesen a tablettáit, és fittyet hányt az életmódtanácsokra. Közben a gyógyítás futószalagján már érkezik is a következő páciens, az osztályok mindennapjaiban pedig a korábbi évtizedek berögzült szokásai felülírják mindazt, amit az orvosegyetemeken a megfelelő kommunikációról egykor tanultak a medikusok. Mindezekről a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai beszéltek a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) nyolcadik alkalommal megrendezett, háromnapos Nemzeti Kongresszusán csütörtökön, Budapesten.

A betegek húsz százaléka ki sem váltja a felírt receptet. Tíz százalékuk ugyan elhozza a patikából a gyógyszert, de soha nem szedi be. A páciensek több mint fele maga dönti el, hogy megfelelő-e az orvos rendelte mennyiség, és az előírttól eltérően túladagolja, vagy aluldozírozza a szereket. Még rosszabb a helyzet az életmódtanácsok megtartásánál, ezeket a páciensek 80-90 százaléka nem fogadja meg – hívta fel a figyelmet előadásában dr. Pilling János, hozzátéve, hogy a gyógyítás betegegyüttműködésből eredő hatékonysága a megfelelő orvos-beteg kommunikációval nagymértékben javítható lenne.

A kategorikus kijelentések helyett kérdezzünk – javasolta szomatikus kollégáinak a pszichiáter. Amikor a beteg azt firtatja, nincs-e a gyógyszerek, hagyományos eljárások helyett természetes kezelési mód, az idegeskedés és az ellentmondást nem tűrő „nincs!” helyett ki kell deríteni, mi a páciens aggodalmainak oka, ezzel csitíthatóak a félelmek, és az ezekből eredő rossz együttműködés. A hipnoterápián alapuló szuggesztív kommunikációval – amely egyre nagyobb teret hódít az orvos-beteg kommunikáción belül – a kezelések pozitív hatásai erősíthetőek.


Kioktatás helyett


Gyógyítson meg az orvos! - ezzel a kívánalommal érkezik a betegek többsége a rendelőkbe. Hogy a jobbulás érdekében önmagának is tennie kellene, ez sokakban fel sem merül. Ez a hozzáállás javítható motivációs interjúval, segítségével kiselőadások és kioktatás helyett a páciens belső ösztönzőit tárhatja fel a gyógyító, ezekre támaszkodva a kezelésben. Ha a beteg eljut a felismerésig és cselekvésig, ám visszaesik, s újra dohányzik, vagy nem tudja tartani az előírt diétát, az orvosnak megszégyenítés helyett tanácsokkal kell segítenie betegét a tanulási folyamatban. Az egyénre szabott, hatékony kommunikáció Pilling János szerint rövidebb időt vesz igénybe, mint a hétköznapi, megszokott gyakorlat.

A pszichiátriában régóta alkalmazott módszerek átadása a szomatikus kollégáknak segít felkészülni az olyan, nem mindennapi helyzetek megfelelő kommunikációs kezelésére, mint az agresszív, ordibáló beteggel történő együttműködés, a szenvedélybetegek kezelése, vagy a szomatizáló páciensek ellátása. Mint a pszichiáter elmondta, a hazai háziorvosi gyakorlatban minden harmadik, a szakorvosi rendeléseken pedig minden második páciens szomatizáló beteg.


Halálosan rossz kommunikáció


Az etikátlan kommunikáció szakadékot teremt ember és ember, orvos és betege között. A jó kommunikáció etika nélkül veszélyes, míg az etika jó kommunikáció nélkül erőtlen – kezdte előadását dr. Kovács József, a Magatartástudományi Intézet Bioetika Részlegének vezetője.

A gyógyítás nem matematika, itt élni kell a bizonytalanság lehetőségével – mondta a bioetikus, aki szerint hangot kell adni a kétségeknek, ha hibát észlel egy orvos a beteg ellátásánál. Véleményüket sokan azért nem jelzik kollégáiknak, mert félnek, megromlik a kettejük közötti jó viszony. A hallgatást azonban a legtöbben beleegyezésnek gondolják, az akadályozott kommunikációba pedig akár bele is halhatnak a betegek.

Melyik medikus meri figyelmeztetni a tanársegédet, hogy mosson kezet két páciens ellátása között, miközben köztudott, hogy az iatrogén fertőzések száma jelentősen csökkenthető a megfelelő kézhigiéniával? – hozott példákat Kovács József arra, hogyan rombolja a túlméretezett hierarchia a kommunikációt. Bár az engedelmesség fontos a medicinában, a magyar egészségügyben túlzó mértékben van jelen. Míg az orvos-beteg viszonyban eltűnőben van a paternalisztikus kapcsolat, a hierarchia az orvos-orvos kapcsolatokban továbbra is meghatározó, és egészségtelen mértékben hatja át a képzést is.

Az egyetemeken tanult kommunikációs technikák a hétköznapokban, a mindennapi gyakorlatban, a fiatal orvosok szocializációja során elkopnak. Helyükbe lép az évtizedek óta kialakult szokások elfogadása, a túlzott tekintélytiszteletből eredő engedelmesség, amely magával hozhatja akár a saját morális elvekkel ellentétes cselekedetek végrehajtását is.

Rossz a híre Magyarországon a közérdekű bejelentőknek, pedig Kovács József szerint fontos lenne mindaz, amit elmondanak. Hiszen ahol az etikátlanság felüti a fejét, s nem irtják ki, ott hamarosan ellepi az egész intézményt, és meghatározó lesz az ellátó morális ökonómiájában. A betegek leggyakrabban a nem megfelelő hangnemre panaszkodnak, a leereszkedő, ezáltal az emberi méltóságot csorbító hangvételről szólt a legtöbb jelezés a betegjogi képviselők és az egykori Egészségbiztosítási Felügyelet felé is.


Hazudni, vagy nem hazudni?


Az utóbbi húsz év gyakorlatából hozott példákat a rossz kommunikációra dr. Hegedűs Katalin, az SE docense, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület vezetőségi tagja. Etikai, kommunikációs és jogi vetületei is voltak annak a hét évvel ezelőtti eseménynek, amelynek főszereplője egy nyolcvan esztendős, kompetens nőbeteg volt, aki hasi panaszokkal érkezett a kórházba. Háromheti, infúziós kezelést követően az osztály adminisztrátora közölte vele: mint daganatos betegnek, nem kell kórházi napidíjat fizetnie.

A tájékoztatás elmaradásának indokai voltak az időhiány, a beteg kora, és a kegyes hazugság. Utóbbi gyakorlatot leginkább a félelem szüli, amikor az orvos tart attól, hogyan reagál a beteg a rossz hírre. A felvilágosítási kötelezettség nem csak azért fontos, mert azt elrendeli az egészségügyi törvény, hanem azért is, mert meg kell adni a betegnek a méltó búcsú lehetőségét. Emellett a legtöbb haldokló megérzi állapota súlyosságát, ám magára marad a problémájával, és izolálódik.

A hazugság mérgezi az orvos beteg kapcsolatot, igaz, a gyógyítók nincsenek felkészítve arra, hogyan kezeljék a hasonló helyzeteket. Az orvosképzésben mindössze 34, az ápolók oktatására szánt 4600 órából pedig harminchárom órában foglalkoznak a fájdalomcsillapítással, a halállal és haldoklással, és az ehhez kapcsolódó témakörökkel.

A betegjogokat kívülről fújják a hallgatók, ám később, a gyakorlatban mégsem tudják alkalmazni azokat – folytatta Hegedűs Zsuzsanna egy tüdődaganatos, falusi, agresszív férfibeteg történetével, aki azzal a reménnyel ment haza a kórházból, hogy hamarosan járni, kertészkedni fog. Az elmaradt, nem megfelelő felvilágosítás hátterében a bizonytalanság állt: ki és mikor mondja el a betegnek mindazt, amit tudnia kell? Az tájékoztat, aki az adott beavatkozást elvégzi, illetve a kezelőorvos, aki a beteg ellátást irányítja – adta meg a választ a szakember, hozzátéve, hasznos lehet a hasonló esetekben olyan multidiszciplináris team felállítása, amelyben ápoló, pszichológus és szociális munkás is segíti az orvosok munkáját és a beteget.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2014-01-24


Kulcsszavak

kommunikáció, betegegyüttműködés, hierarchia, felvilágosítás

Kapcsolódó anyagok

A gyógyszerész-hallgatók kommunikációs képességeinek fejlesztése szerepjátékkal és aktív tanulással

Várják a jelentkezéseket a FameLab tudománykommunikációs versenyre

Kutatási trendek a gyógyszerészi kommunikációban

Hogyan lehet kialakítani a gyógyszerészek betegekkel való kommunikációs képességeit?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Bejelentették a Richter Anna díj győzteseit

A Richter Anna Díj március 8-án megrendezett díjátadó rendezvényén jelentették be azt az öt nyertes csapatot, amelyek összesen 20 millió forint támogatást kaptak innovatív projektjeik megvalósítására.

Tovább


Új kemoterápiákat javasolnak az onkológusok

Több mint harminc új kemoterápiás protokoll hivatalos bevezetését javasolja a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság.

Tovább


Az éghajlatváltozás hatása az egészségügyi ellátásra - konferencia

A Föld ökológiai állapotáról számos „diagnózis” készült az elmúlt évtizedekben, amelyek hasonló eredményekre jutottak: az elmúlt évszázadokban kialakult társadalmi és gazdasági folyamatok következtében a természetben az egész élővilág jövőjét fenyegető változások mentek és mennek végbe, amelyek közül az egyik az éghajlatváltozás.

Tovább


Elhunyt Halász Béla neuroendokrinológus

Életének 92. évében elhunyt Halász Béla, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, Széchenyi-díjas orvos, anatómus, neuroendokrinológus, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének professor emeritusa - közölte az MTA kommunikációs főosztálya pénteken az MTI-vel.

Tovább


Beszélve gyógyítani