Ma már úgy a lakosság, mint a politika napról napra jobban érzi azt, amit a szakemberek évek óta mondanak: az egészségügy erőforrás-hiányos, de a „gyenge láncszem”, a legnagyobb szűkösség nem a pénzeszköz hiánya - mert az elven a politika által re-allokálható -, hanem a humánerőforrás biztosíthatósága az egészségügy fenntarthatóságának leginkább sebezhető pontja. A szakemberek prognózisát a tények sajnos alátámasztják: 2009-ben már 887 orvos kívánt munkát vállalni külföldön, és ez nagyjából az a mennyiség, ahányan egy adott évben az egyetem elvégzése után az orvosi pályára állnak. 2010-ben már 1111 kolléga jelezte külföldi munkavállalási szándékát (ez 20%-os növekedés), és ami még ijesztőbb: 2010-ben minden eddiginél kevesebb hallgató kezdte meg a rezidentúrát, a meghirdetett rezidens álláshelyek mintegy fele üresen maradt. Látjuk, hogy a helyzet rohamosan romló, mert az előzőek mellett a magyar demográfia ciklicitása miatt a Ratkó nemzedék tömeges nyugdíjba menése várható az elkövetkező években, aminek a pótlása nem történt meg, tehát elvándorlás, pálya-elhagyás nélkül is felgyorsul a fogyás. Ha mindehhez figyelembe vesszük azt, hogy mindez az orvosok többsége számára pozitív ígéretű politikai változás után következet be, akkor érdemes mélyebben elgondolkodni azon, hogy miért is ilyen drámai a helyzet.

A XX. század végén kialakult munkaerő (elsősorban orvos-) hiány nem magyar specialitás, és nem valamely kormányzati ballépés következménye. A hiánynak sokkal mélyebb és általánosabb okai vannak, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze: -A demográfiai változások és az orvostudomány fejlődése miatt bekövetkező szükséglet-növekedés folyamatosan növeli az ellátási igényt, és ezzel egészségügyben a HR igényt, azaz idővel a változatlan dolgozói (orvos-nővér) létszám is hiányként jelenik meg a szükséglet-növekedés miatt. A hiány egy része tehát relatív hiány, mert nem kieső munkaerőről van szó, hanem a munkaerő pótlást meghaladó szükséglet-növekedésről. -Az egészségügyben a technológiai fejlődés - ellentétben más ágazatokkal - nem vált ki élőmunkát, ellenkezőleg: növeli a szakember-igényt, és sok esetben egy terület legjobban képzett szakembereit szívja el az új technológia, miközben a hagyományos technológia iránti igény is megmarad. (Leg eklatánsabb példa a képalkotás fejlődése, ahol az új technológiák megjelenése (UH, CT, MR, PET) csomó radiológust szívott el, miközben a hagyományos radiológia szerepe nem csökkent ezzel arányosan. -Az ágazati irányítás és az egészségipar számos új területe orvosi képzettségű szakembereket igényel, és a piaci/ipari szektor (főleg a fiataloknak) lényegesen jobb kereseti lehetőséget, kiszámíthatóbb életpályát ígér, ezért jelentős az elszívó hatás (ágazaton belüli, de a gyógyításból kiemelő elszívó hatás). -Az EU munkaidő direktíva számtalan helyen lehetetlenné tette az örökölt foglalkoztatási szokásokon alapuló folyamatos üzemet, ami újabb relatív munkaerő-hiányt okozott. A képzés rigiditása miatt az ágazat igen nagy késéssel reagál a munkaerő-piaci változásokra. (Az „Anyám én orvos szeretnék lenni” felkiáltástól kötelezően 10 olyan év telik el, amíg az orvossá válni kívánó ki van zárva az egészségügyi munkaerőpiacról, és ebbe a 10 évbe az előzőleg megszerzett tudások képzést rövidítően nem számíthatók be). -A globális hiány miatt nagy a térségben a munkaerő elszívó hatás (nagyságrenddel jobb fizetés), így a gazdaságilag fejletlenebb térségekben a problémák még kiélezettebbek. .

A problémát komolyan kell venni, és miután az okok összetettek, csak komplex, de reális megoldásokkal lehet kezelni. Azt is tisztán kell látni, hogy miután - a fent részletezettek szerint - az okok mélyek és részben kódoltak, a szükséges lépések eredményes megtétele ellenére is tartós problémával kell szembenéznünk. .

A fentiek végképp aláhúzzák a sürgős cselekvés szükségességét, mert az egészségügyben a HR kérdés rövid időn belül minden más (értelmes és szükséges) reform megvalósíthatóságának akadályává válhat, azaz hiába történik meg az egészségügyi ellátórendszer szerkezeti és működési ésszerűsítése, mert nem lesz, aki működtesse. Mindez azonnali és hosszabb távú cselekvési kényszert indukál, amely kétirányú mozgás-teret nyit: -csökkenteni kell a szakember hiányt az egészségügyben, -olyan intézkedéssorozatot, szemlélet- és szerkezeti és működési váltást kell megtervezni, ami csökkenti a szakember igényt, azaz alkalmazkodik a kialakult helyzethez. .

Egy komplex programnak a lehetséges eszközei enne megfelelően: -Az ágazat munkaerő-megtartó képességének növelése a szakma jövőképének, becsületének visszaadása, beleértve az érezhető és számonkérhető jövedelem-növelésen alapuló az életpálya modell felvázolását (a szakma becsületének csak egyik eleme a bérek rendezése, az életpálya-modell nem csupán bérfejlesztés, hanem egyéb életminőség-javító és életkilátás stabilizáló egyéb lépések sorozata), az orvosi szolgáltatásokra alapozott gyógyturizmus támogatásával a külső források becsatornázása a jobb megélhetés és technológia-követő szakmai fejlődés lehetőségének érdekében. -Az egészségügyi munkaerőigény (ellátási igény) csökkentése primer és szekunder prevencióval a szükséglet - ezzel a szükséges ellátás és ezen keresztül a HR igény - csökkentése, az egészségügyi ellátáson kívüli eszközök felértékelése a laikus képességek fokozásával, illetve Dr.Info jellegű telefonos és WEB-es tanácsadással, az ellátás-szervezési eszközökkel és a protokoll-szerű működés fejlesztésével az ellátás adequantiájának javítása, a felesleges igénybevétel csökkentése, az ellátórendszer olyan szerkezeti átalakítása, amely erőforrás-koncentráción alapul, ezáltal csökkenti az ellátó-személyzet igényt. -Az orvoshiány kompenzálása (az adott szükségletek mellett az ellátórendszeren belül) Az ICT eszközök fokozott alkalmazása telemedicina fejlesztése, a hagyományos diagnosztikai területek mellett a robot-technikai alkalmazok fejlesztése is (HR igény csökkentés, a képzett munkaerő kihasználási lehetőségének kiterjesztése), az egyén paramétereinek mérésén és visszacsatoláson alapuló önszabályozó rendszerek fejlesztése (ellátási igény csökkentése), az ALL jellegű otthoni távfelügyeleti - interaktív alkalmazások fejlesztése. A szakdolgozói és nem orvosi végzettségű diplomás szakemberek kompetenciájának növelése. (orvos-igény csökkentése a tevékenységek egy részének nem orvosi kompetencia-körbe utalásával). -A nemzetközi képzési centrum-jelleg erősítése, ezáltal Magyarország orvos-megtartó képességének növelése (az itt tanulók jobb eséllyel maradnak Magyarországon). Tudatos migrációpolitika, ami kiterjed az elvándorlók visszatelepülésének segítésére és a tudatos, szervezett munkaerőimportra. -A képzés rigiditásának és arisztokratikusságának oldása, mert a jelenlegi képzési rend csak igen nagy késéssel tud reagálni a munkaerő-piaci kihívásokra. A kizárólagosan nappali képzés értékes tudású embereket zár el hosszú évekre hivatásuk gyakorlásától. .

Az elméleti lehetőségek számbavétele, a fenti logikai rend felállítása már nem oldja meg az egyre súlyosbodó helyzetet, és azt is tisztán kell látni, hogy ez pénz nélkül, csak az „egyéb” (amúgy hasznos és szükséges intézkedésekkel az egyre súlyosbodó helyzet már nem kezelhető. Igen, tudom, hogy mindez „nem jókor jön”, azaz az ország most abban a fázisban tart, amikor a tartós gazdasági fellendülés megalapozása érdekében a közkiadások kordában tartása, az államadóság lefaragása az elsődleges cél. De a csőtörés sem jön jókor a jövőt megalapozó gyűjtésben levő családnak, de tetszik - nem tetszik, erre áldozni kell. Az egészségügy a foglalkoztatási problémák miatt krízis-közeli helyzetbe sodródott, és el kell fogadtatni a táradalommal (és ez után el kell fogadtatni a Kormánnyal ), hogy erre áldozni kell, mert ennek hiányában a társadalom működése szempontjából legfontosabb alrendszer kerül veszélybe. Azt is tisztán kell látni, hogy a HR kérdés stabilizálása ugyan nem kevés forrásigényű, de ennek a többszörösébe kerülne egy szétesett rendszer újraszervezése. .

A komolyabb (egyszeri, majd erre épülő életpályamodell-jellegű) bérfejlesztés mellett számos olyan lehetőség is van, ami nem jelentős forrásigényű, és mégis érdemi javulást hozhat. Az pedig könnyen elfogadtatható, hogy az E. Alap 2-5%-ának megfelelő pénzt érdemes rákölteni a rendszer működőképességének megőrzése. Néhány ötlet, hogy milyen programok lehetnek eredményesek a bérfejlesztésen kívül: .

„Az egészségügy visszavár” Komplex program a magyar egészségügybe való visszatérés támogatására. -Az országba visszatérők támogatása (egyszeri „visszatelepülési” támogatás) -A pályaelhagyók visszatérésének támogatása (a visszatéréshez szükséges képzések megszervezése, népszerűsítése, a képzés idejére szóló jövedelempótló támogatás) .

A pályakezdés támogatása - rezidentúrába lépés ösztönzése Ha a végzettek meg sem kezdik a szakképzést Magyarországon, bizonyosan nem lesznek itthon praktizálók. Ezért a pályára állást egy speciális ösztöndíj-rendszerrel kell motiválni: havi 50-100 eFt pályázható tanulmányi ösztöndíjért cserébe a támogatott vállalja, hogy a támogatási idő dupla időtartamáig Magyarországon az egészségügyben végez munkát. A vállalt idő max. két alkalommal max. 2 évre megszakítható. A rezidens számára ez önként vállalt kötelezettség, többletjövedelem fejében, nem pedig röghöz-kötés. .

„Az egészségügy tisztessége” Az egészségügyi dolgozók közérzete, pályán-tartása nem csupán anyagi vagy szociális kérdés. A szakma megbecsültségének, presztízsének visszaállítása, erősítése legalább ilyen fontos, mert az egészségügyben dolgozók általában is presztízsvesztést szenvedtek el, és nem csupán a jövedelmi helyzet miatt. Ezért felértékelődik minden olyan kormányzati lépés, ami a szakma megbecsülését, védelmét szolgálja, illetve kiemelt figyelmet, megbecsülést tükröz. Ennek érdekében egyaránt alkalmazni kell kommunikációs eszközöket és jogszabályi-védelmi eszközöket. .

Az egészségügyi turizmus fejlesztése Az egészségügyi turizmusban rejlő lehetőségek  szakmailag értelmes munkával jelenthetnek többletjövedelmet a magyar egészségügyben dolgozók számára,  az egészségügyi turizmus úgy biztosít többletforrást az egészségügyben, hogy ezzel sem a költségvetés terheit, sem a lakossági kiadásokat nem növeli. .

A területi egyenlőtlenségek csökkentését célzó lépések A munkaerő-ellátottság, az elvándorlás globális gond, de a probléma vidéken, illetve egyes szakterületekben sokkal kifejezettebb. Ez elsősorban három típusú gondként jelentkezik:  a vidéki háziorvosi ellátás biztosíthatósága,  egyes gazdaságilag elmaradottabb területeken kistérségi/területi kórházi szinten a munkaerő-ellátottság biztosíthatósága,  a hiányszakmák kérdése. Az alapellátás átalakításában az egészségügyi kormányzat számos támogatandó és előre¬mutató elképzeléssel rendelkezik (praxisalap, csoportpraxis stb.), de a program az alábbi új elemmel kiegészíthető: .

 támogatási alap („Alap”) létrehozása a halmozottan hátrányos települések háziorvosi praxisának megerősítésére (Az Alapból a hátrányos, tartósan ellátatlan területek önkormányzatai igényelhetnének vissza nem térítendő támogatást önrész mellett a fix díj megemeléséhez.) .

Vidéki szakellátás, kiskórházak szakember-ellátottsága A vidéki szakember-ellátottság javításának egyik lehetősége az életkezdet megkönnyítése. Ennek egy lehetősége lenne egy speciális bérlakás-program kialakítása, amely tartós „ottlakás” esetén tulajdonná alakítja a bérleti viszonyt. .

A telemedicina tudatos, komplex fejlesztése A telemedicina alkalmazása igen alacsony szintű Magyarországon, pedig három módon képes segíteni a munkaerő-problémákon: A telemedicina alkalmas a hiányszakmák egy részében a munkaerő jelenlétének kiváltására, a munkaerő jobb kihasználására, ezáltal olyan helyeken is fenntartható az egészségügyi szolgáltatás, ahol (vagy amikor) szakember fizikai jelenléte nem biztosítható,  a telemedicina többlet-munkaerő nélkül alkalmas a minőség egységesítésére, konzíliáris vagy második vélemény gyors beszerzésére,  nem eléggé ismert az, hogy a telemedicina (megfelelő műszaki és kulturális környezetben) alkalmas távmunkára is, azaz a magyar orvos úgy tud külföldön dolgozni, hogy ki se teszi a lábát az ajtón. Ehhez képzés szükséges, illetve a munkaerő központi „kiajánlásának” támogatása. .

A munkaerő toborzás kérdése Politikailag lehet, hogy kényes kérdés, de alkalmazkodnunk kell a kialakult nemzetközi munkaerő-piaci helyzethez, és ezért nekünk is toborozni, csábítani kell külföldről munkaerőt. Lehet, hogy nem központi támogatással, hanem intézményi szinten, de foglalkozni kell a kérdéssel:  A világ ebbe az irányba megy, muszáj alkalmazni ezt az eszközt, mert különben lemaradunk.  A szórványmagyarság esetében ez a magyarságnak való megmaradást is szolgálja, mert számukra a releváns kérdés nem az otthon-maradás, vagy Magyarországra jövés a kérdés, hanem a Svédország-vagy otthon-vagy Magyarország tengelyében merül fel a kérdés.  A migráció elkerülhetetlen, akkor jobb, ha tudatos, minőségi folyamat, és nem spontán és kényszer… .

A fenti javaslatok bizonyosan nem teljeskörben merítik ki lehetőségeket, de alkalmasak lehetnek egy komplex HR program támogatására, kiegészítésre. Az egyes javaslatok önálló programokként is megvalósíthatók, vagy illeszthetők egy más programhoz. A legfontosabb: a javaslatok alkalmasak arra, hogy aláhúzzák a probléma súlyosságát. .

Kincses Gyula