TARTALOM

 VISSZA

 


A gazdaság ível, az egészségügy közben hanyatlik?


A gazdaság ível, az egészségügy közben hanyatlik?

| |
 

"Orbán Viktor harmadik újraválasztása Magyarországon előrevetíti a nyugati országok számára, milyen egészségügyi következményei lehetnek az olyan kormányoknak, amelyek a populizmust és a gazdasági erősödést értékelik a népük egészsége helyett. Az OECD 2017-es Országos Egészségügyi Profilja szerint Magyarországon komoly a lemaradás az egészségügy teljesítménye terén más európai uniós országokkal összehasonlítva, Romániát kivéve minden szomszédjánál alacsonyabb. A várható élettartam öt évvel van az EU-s átlag alatt, ráadásul Magyarországon kilenc év az eltérés a leginkább és a legkevésbé képzettek között. A jelentés szerint még a kardiovaszkuláris és rákos megbetegedések előfordulására is magasabb. Magyarországnak jelentősen nagyobb a dohányzási, kövérségi és alkoholfogyasztási rátája, mint az EU átlag, még annak ellenére is, hogy a szegénység és a munkanélküliség az EU átlagnál nagyobb"—kezdi kritikus hangvételű cikkét a Lancet, amely konkrét számokkal támasztja alá következtetéseit: Orbán vezetése alatt a HIV/AIDS megbetegedések száma egy évtized alatt több mint duplájára, az Európai Egészségügyi Ellátási Indexen Orbán ideje alatt Magyarország a 20-ról a 29. helyre esett vissza, az egészségügyi kiadások a 2005-ös nyolc százalékról 7,2 százalékra, miközben az EU átlag 9, százalék. Az önköltséges befizetések adják a magyarországi egészségügyi kiadások 29 százalékát, miközben a magyarok csupán 56 százaléka érzi magát egészségesnek, amely rosszabb az összes szomszédos országnál.

,,Ez egy alulfinanszírozott rendszer, és a magyar népesség az egészségével fizet ezért. Orbán Viktor népszerűségének egyik oka a magyar gazdaság relatív erőssége. A növekedés megnégyszereződött Orbán kormányzása alatt, a hiány a felére esett és a hivatalos munkanélküliség kétharmaddal csökkent. Magyarország ennek ellenére szokatlanul bízik az EU-s támogatásokban, amely az ország GDP-jének négy százalékát teszi ki. A gazdasági előnyöket, amelyeket az adatok szerint ez idő alatt értek el, nem fordították a népesség egészségének javára. A Healthdata.org közölte, hogy Magyarország -összehasonlítva a gazdasági teljesítményével-, nem képes javítani a halálozási és fogyatékossági rátáján, ahogy az várható lenne. Magyarországnak meg van a lehetősége, hogy jobb egészségügyet finanszírozzon a lakosság számára, de nem teszi, a gazdasági növekedést a lakosság egészsége kárára folytatja. Magyarország tanulságos példája annak, milyen csapás a növekedés a közegészségügyi beruházások nélkül”—írja a tekintélyes lap.

Korábban többször is napirendre került ez a téma. A PX Consulting által készített elemzés szerint, amit a Napi.hu hozott nyilvánosságra, a költségvetési kiadásokhoz mérve, fejenként, és GDP-arányosan is keveset költ Magyarország az egészségügyre: a lakossági érzéseket és a szakértői véleményeket az OECD legutóbbi jelentése után immár az európai egészségügyi fogyasztói index (EHCI) 2016-os kiadása ismét megerősítette. Ez komoly lemaradásról tanúskodik az európai mezőnyben, a sereghajtók csoportjában is a leggyengébbek közé tartozunk.

,,Az egészségügyi kiadások nagyságának megítélésénél fontos tudni, hogy az ide sorolt kiadások közül mennyi megy közvetlenül egészségügyi célokra. A tisztább képhez azt is érdemes számba venni, hogy az adórendszer következményeként a közvetlen egészségügyi kiadások hány százalékát használják fel az ellátó rendszerben és mennyi jut vissza – kerülő úton - újra az államhoz”— hívja fel a figyelmet a PX Consulting. A magyar egészségügy ráfordításait gyakran azonosítják az Egészségbiztosítási alap kiadásaival, ez az összeg az elmúlt években természetesen gyorsan és dinamikusan növekedett. Azonban ez nemcsak az egészségügyi kiadásokat, hanem a pénzbeli betegellátásokat, így táppénzt, külföldi gyógykezelést és a rokkantsági ellátásokat is tartalmaz. Az E alapból finanszírozott kiadások 2008-ban és 2009-ben a GDP 5,3 százalékát tették ki. Majd 2010-től a törvényi szabályozások jelentősen bővítették az alap elemeit, így 2015-ben már a GDP 5,8 százalékára nőttek az alapban összegződő ráfordítások, miközben a korábbi évekkel összehasonlítható egészségügyi kiadások volumene ugyanebben az évben a GDP 4,8 százalékára csökkent. Ráadásul ezek az egészségügyi kiadások sem azonosak a szorosan vett egészségügyi ellátásra, azaz a természetbeni ellátásokra fordítható teljes pénzügyi kerettel. Ezek csupán 40-50 százaléka az a természetbeni ellátás, amelyet az átlagember a hétköznapokban egészségügyi ellátásnak tekint: a fekvő- és járóbeteg-ellátás, a diagnosztika, a háziorvosok és a mentőszolgálat, azaz a gyógyító-megelőző ellátások összege.

És akkor az Állami Egészségügyi Ellátó Központ a magyar egészségügyi rendszer állapotáról készült több, mint ezer oldalas jelentése is súlyos hiányosságokra és különbségekre világít rá. Itt is kiderül, hogy az állam folyamatosan csökkenti az egészségügyre fordított GDP-arányos kiadásait: míg 2011-ben a GDP 5,05 százalékát, 2014-re már csak 4,81 százalékát költötte erre a területre. Ez ellentétes a régió tendenciáival is, hiszen Ausztria és Csehország is folyamatosan növeli az egészségügyi kiadásait. Így mára Magyarország az OECD tagállamai között az ötödik legkevesebbet költi egészségügyi ellátórendszerére.

A kevés ráfordítás látszik a magyarok egészségügyi helyzetén nemzetközi viszonylatban tekintve. A várható élettartam a férfiak esetében 72,3, a nők esetében 79,4 év, amely meglehetősen kevésnek számít: az EU tagállamai között ezek az adatok a 24., illetve a 26. helyre elegendőek. Megdöbbentő ugyanakkor a különbség a születés helyét tekintve is: a közép-magyarországi férfiak átlagosan 6,6, a nők pedig 8,4 évvel élnek tovább, mint az Észak-Alföldön élők. Az élettartam ugyanakkor függ az iskolai végzettségtől is, hiszen egy diplomás férfi átlagosan 12 évvel él tovább, mint egy alapfokú végzettségű. A magyar népesség nemzetközi összehasonlításban is rossz demográfiai mutatói, a magas halandóság hosszú ideje az egészségügy és a társadalom egyik legnagyobb terhe. Több mutató esetében a magyar érték az EU tagországok között a legrosszabbak között van, jóval a hasonló gazdasági fejlettségű országok szintje alatt. Általában Bulgária, Románia, Lettország és Litvánia legrosszabb értékeket képviselő csoportjában helyezkedünk el.

Ezek a mutatók az EU tagországok között összességében a 24., férfiaknál a 25., nőknél a 26. helyre szorítanak bennünket. A leggyakoribb halálok a keringési rendszer megbetegedései miatt bekövetkezett halálozás volt, ezt követte a rosszindulatú daganatos betegségek csoportja. A keringési rendszer betegségei közül az iszkémiás szívbetegség okozta halálozás önmagában megelőzte a rosszindulatú daganatok csoportját.

Ennél is meglepőbb az elkerülhető halálozások meglehetősen magas száma: 2014-ben 17.677 ember halála, vagyis az összes halálozás 14 százaléka lett volna elkerülhető időben történő helyes orvosi beavatkozás esetén. Ugyanakkor a várólisták területén fejlődésről számolhatunk be, hiszen azok egyre rövidebbé váltak – átlagosan 52-53 napot kell várni az orvosi beavatkozásra. Azonban nem minden műtét esetén számolhatunk ezzel az értékkel, a térdprotézis-műtétekre átlagosan 226, a csípőprotézis-műtétekre pedig 146 napot kell várni. Előfordulhat viszont, hogy a betegnek majdnem egy éve telik el a beavatkozásig: a leghosszabb várólistákat felmutató Baranya megyében 328 napot kellett szürkehályog-műtétre várni, de Vas megye 290 napos értéke is jócskán túlszárnyalja a 88 napos átlagot.

Az iszkémiás szívbetegségek okozta halálozásban a 26., a rosszindulatú daganatok miatt bekövetkezett halálozásban az EU-ban az utolsó helyen állunk. Bár hosszú évek óta csökken a csecsemőhalandóság, 2014-ben 4,6 volt ezer élve szülöttre számítva, a magyar értéknél öt tagország értéke rosszabb. Az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) 2014-es adatai alapján a 18 éves vagy annál idősebb magyar lakosok mintegy 60 százaléka vélte úgy, hogy az egészsége jó vagy nagyon jó. 2014-ben leggyakrabban a rosszindulatú daganatok és a keringési rendszer betegségei okoztak idő előtti, azaz a 65 éves kor előtti halálozást. A vastagbél és végbélrák, valamint a légzőrendszer betegségei mindkét nemnél, továbbá nőknél a cerebrovasculáris betegségek, az emlő és méhnyak rosszindulatú daganatai, férfiaknál a mentális és viselkedési zavarok, az idő előtti halálozásban is romló értékeket jeleznek az EU átlagához hasonlítva. Mindezen kedvezőtlen eredmények visszatükröződnek a lakosság önbevalláson alapuló egészségi állapotát kifejező mutatóban is, a vélt egészséggel kapcsolatban.

Az egészségügyi kiadások elleni pénzügyi védelem az egészségügyi rendszerek célrendszerének egyik fontos összetevője. A pénzügyi hozzájárulások igazságossága két kritikus aspektusban jelenik meg: az egészségesek és betegek, valamint a különböző jövedelmi, vagyoni szintek közötti kockázatmegosztásban.

A háztartások által fizetendő közvetlen (out-of-pocket) kiadások terhének mértéke függ az adott egészségügyi rendszer finanszírozásának mikéntjétől. Magyarországon az egészségügy finanszírozását nagyobbrészt a kötelező társadalombiztosítás fedezi. Bizonyos egészségügyi szolgáltatások kiegészítő térítési díj mellett vehetők igénybe. A receptre felírt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdő szolgáltatások részben támogatottak.

2014-ben a háztartások kiadásaik 5,5 százalékát fordították közvetlenül egészségügyre. Ezek a ráfordítások a háztartások 21,6 százaléka számára jelentettek katasztrofális terhet, vagyis költötték a létfenntartási küszöb feletti költéseik legalább 40 százalékát közvetlen egészségügyre, ami miatt az adott háztartások a szegénységi küszöb alá kerültek, vagy már eleve a szegénységi küszöb alatt álltak.

Azokban az országokban, ahol a kifizetések nagy részét kötelező társadalombiztosítás vagy adó fedezi, és az out-of-pocket pénzek nem haladják meg az összes egészségügyi kiadás 15 százalékát, a katasztrofális terhekkel sújtott háztartások aránya is alacsonyabb. Magyarországon az out-of-pocket ráfordítások ennél a mértéknél lényegesen magasabbak: 2014-ben az összes egészségügyi költés 28,3 százalékát tették ki.

A sok ,értékelő’, kritikus statisztika mellé tegyünk azért egy szakmai elemzést is. Dr. Kincses Gyula egészségügyi szakértő, aki kicsit szofisztikáltabban tekint a statisztikákra, a ,,Tényleg 32 ezer magyar halt meg egyetlen év alatt a csapnivaló egészségügy miatt?” című bejegyzésében részletesen beszél a számokról.

,,Az úgynevezett megelőzhető halálozás csoportjába tartoznak azok az esetek, amelyek „népegészségügyi beavatkozással” megelőzhetők lennének. A „népegészségügyi beavatkozás” az részint közegészségügyi – járványügyi tevékenység (védőoltás, karantén stb.), de nagyobb részben az egészségügyi ellátórendszeren kívüli eszközöket jelent: életmód-befolyásolás, az egészség feltételeinek biztosítása, társadalmi kirekesztettség, kulturális elzártság, mélyszegénység felszámolása. Ebből következően a megelőzhető halálozások csoportjába olyan betegségek tartoznak, amelyek a fenti okok kizárásával megelőzhetők, vagy érdemben csökkenthetők: egyes fertőző megbetegedések, a szív-érrendszeri megbetegedések, egyes daganat-típusok, cukorbetegség stb. Könnyen belátható, hogy a védőoltással megelőzhető betegségek esetében az ilyen halálozás nullára csökkenthető, de ha minden magyar állampolgár optimális súlyban, eleget mozogva alkohol és dohányzás nélkül stresszmentesen élne, akkor is lenne rákhalálozás, infarktus, cukorbetegség, májzsugorodás. De nem ennyi”—írja blogjában a szakértő.

,,Ami a lényeg: 2014-ben Magyarországon az összes halálozás 26 százaléka (32.487 eset) tartozott a megfelelő népegészségügyi beavatkozással megelőzhető halálozások csoportjába, és ez az idő előtti (65 év alatti) magyar lakosokra vonatkozóan 17 905 halálesetet, az összes halálozás több mint felét (57 százalékát) jelenti. De ez nem egyenlő azzal, hogy ez a 32.487 ember optimális prevenció esetén mind megmenthető lenne. A KSH csak azt nézi, hogy hány ember halt meg az adott évben a fenti elv szerint meghatározott betegségekben, és nem azt vizsgálja, hogy ki miért halt meg, megelőzhető lett volna-e a halála. Az elkerülhető halálozások azok, amelyek miatt meghatározott életkorokban, időben történő, megfelelő orvosi, (nép)egészségügyi beavatkozások alkalmazásával és igénybevételével nem történnének meg. A listán sokféle betegség van a méhnyakráktól a TBC-n és magas vérnyomásos eredetű agyvérzésen át a vakbélgyulladásig. Itt a szempont az, hogy megfelelő hozzáféréssel, időben való kezeléssel, jó minőségű gyógyítással nem illene ezekben a betegségekben meghalni. Ezzel a listával kapcsolatban 3 dolgot kell tudni: Itt is igaz az, hogy a listán vannak olyan betegségek, amelyek halálozása optimális ellátás esetén sem csökkenthető nullára. Vannak olyan egyéb, a listán nem szereplő betegségek, amiben ugyanígy nem illene meghalni, azaz jó ellátással elkerülhető lenne a halálozás. (például mandulaműtétben sem, nemcsak epeműtétben). A két lista (elkerülhető és megelőzhető) számai nem adhatók össze „felesleges halálozásként”, mert jó néhány betegség (TBC, méhnyakrák, agyvérzés) mind a két listán szerepel, de bármelyikben csak egyszer lehet meghalni. Tehát az elkerülhető halálozások ugyan az ellátórendszer sara, de csak kisebb részben jelentik azt, hogy gyógyítási hiba, „műhiba” történt. Az ok az esetek zömében az, hogy kapacitás vagy finanszírozási hiány, rossz hozzáférés, ellátás-szervezési hiba miatt a beteg nem jut hozzá időben a megfelelő ellátáshoz. És a késői hozzáférés okai között a beteg is megemlítendő, aki vagy későn fordul orvoshoz, vagy kirekesztettsége miatt nem is tud időben eljutni, például nem volt pénze buszra. Ezek száma egyszerre több és kevesebb, mint az így kapott szám: bizonyos tragikus kimenetelek „sorsszerűek”, nem kerülhetők el jó ellátással sem, egyebek meg ide tartoznának, de nincsenek a listán”—fűzi még hozzá Kincses Gyula, aki szerint viszont nem véletlen, hogy a Lancet cikk a kormányt bíráló sorokkal kíséri a statisztikákat, ugyanis a jelenlegi gazdagokat támogató, a szegényektől viszont elforduló, a mélyszegénységben élőket abban tartó politika erősíti az egészségügyben tapasztalható lemaradásunkat.


A Policy Agenda 1-től 5-ig terjedő skálán azt is vizsgálta, mennyire elégedettek a választók azzal az egészségügyi szolgáltatással, amit befizetett adójukért cserébe kapnak az államtól. Az átlagérték mindössze 2,4 volt, 24 százalék elégtelenre értékelte az állami rendszert, csak 5 százalék adott jelest a hazai egészségügyben elérhető szolgáltatásokra. Tehát még a Fidesz-KDNP szavazói is csak 2,8-ra értékelték az egészségügyi ellátást. A kormánypárti szimpatizánsok 13 százaléka teljes mértékben elégedetlen az egészségügyi rendszerrel és csak 10 százalékuk tartja azt kiválónak. Utóbbi, körülbelül 260 ezer ember alkotja a jelenlegi kormánypártok legelkötelezettebb szavazóbázisát, amelynek egyébként 70 százaléka 60 év feletti, vagyis azon Fidesz-szavazók, akik szerint kiváló a hazai egészségügyi rendszer, főként a nyugdíjas korosztályba tartoznak.


Kun J. Viktória
eLitMed.hu
2018.április 28.


Kulcsszavak

egészséggazdaságtan, egészségpolitika, Magyarország

Kapcsolódó anyagok

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

A gazdaság ível, az egészségügy közben hanyatlik?

A háziorvosok kompetenciája túlmutat a receptek, beutalók felírásán

Ahogy elkezdődött… (Ápolástörténetünk egy kis szelete, amelyről már csak a kevéske, megsárgult dokumentum mesél…) 1. rész

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Összhangban van a régiós trendekkel a magyar egészségügy

Ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe az egészségügy területén a közép-európai országok, ám fontos különbségek is vannak közöttük, mind a struktúrában, mind a problémákra adott válaszokban – derült ki a Nézőpont Intézet Közép-európai egészségügyi körkép című, tizenegy országot vizsgáló reprezentatív közvélemény-kutatásokat is tartalmazó elemzéséből. Az elemzést bemutató október 25-ei rendezvényen közép-európai egészségügyi szakértők értekeztek a régiós egészségügyről. Összességében elmondható, hogy mi magyarok régiós összehasonlításban nem lógunk ki a sorból, sőt.

Tovább


A háziorvosok kompetenciája túlmutat a receptek, beutalók felírásán

Fejfájás, alvászavar, húgyúti fertőzés, csontritkulás, reumatológiai bántalom, bőrgyógyászati problémák? Sokszor eszünkbe se jutna, hogy ne beutalót kérjünk, hanem a háziorvosunk is segíthet. Pedig problémáink nagy része orvosolható már az alapellátásban, nincs szükség a hosszú várakozásra a különböző szakrendeléseken. Az Oktató Családorvosok Magyarországi Kollégiuma arra hívja fel mind a páciensek, mind a kollégák figyelmét, hogy a panaszok jelentős része alapszinten is kiszűrhető, többségük akár orvosolható is.

Tovább


BETA—a beteg, az orvos, a hivatal és a hatóság találkozója

Információk első kézből - egyedülálló kezdeményezés az a tudásbörze, ahol a betegszervezetek egy egész napot tölthettek az egészségügy meghatározó képviselőivel, döntéshozóival. Megismerhették az EESZT részleteit, a betegjogok védelmének alakulását, az orvos szervezetek nyitottságát, vagy az OGYEI betegszervezetekkel való együttműködésének fontosságáról. A BETA (Betegszervezetek Akadémiája), az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete által létrehozott börze, szakmai támogatója az NBF (Nemzeti Betegfórum) és a BEMOSZ (Betegszervezetek Magyarországi Szövetsége). A legfőbb célja, hogy könnyebbé és hatékonyabbá tegye az orvos-beteg kommunikációt.

Tovább


Kollegiális Vezetés -- az új Háziorvosi Szakfelügyelői Rendszer

Bár a szakmának kerek két évet kellett várnia arra, hogy a 2015 júniusában elfogadott alapellátási törvényhez a főhatóság (legalább részben) elkészítse a végrehajtási rendeleteket, idén júniusra megszületett a kollegiális szakmai vezetői rendszer létrehozását elrendelő szabályozás.

Tovább