Elhízott, 2-es típusú diabetesben szenvedő betegekben nagyobb dózisra van szükség hosszú hatású analóg inzulinokból.

Vizsgálatban az NPH, a detemir és a glargin inzulinok hatását hasonlították össze, és az éhomi vércukorszint ideális célértékét próbálták meg elérni.
Svájci szerzők elhízott, 2-es típusú diabeteses (T2DM) betegek bázisinzulin-igényét tanulmányozták. Vizsgálatukban az NPH, a detemir és a glargin inzulinok hatását hasonlították össze, és az éhomi vércukorszint ideális célértékét próbálták meg elérni.

A vizsgálatba hat 30-as BMI index alatti és 14 elhízott (30-as BMI index feletti) beteget vontak be. Minden egyes beteget mindhárom bázisinzulinnal kezelték. Mindhárom inzulinnal elérték az éjféli és a reggeli célértékeket, és egyik sem volt képes teljesen megelőzni a glükózszint emelkedését hajnali 5 és 8 óra között. Az elhízott betegek esetében azonban a célérték eléréséhez az analóg inzulinokból nagyobb dózisra volt szükség. Ez 30-as BMI index felett különösen jelentős volt.

Már korábban is ismeretes volt, hogy T2DM-ben szenvedő betegek esetében az NPH igényhez képest relatíve magasabb analóginzulin-dózis szükséges azonos célérték mellett. Ami az analóg inzulin alkalmazása mellett szól, az az alkalmazás egyszerűsége, a napi egyszeri injekció és az éjszakai hypoglykaemia előfordulásának csökkenése. Azonban elhízott betegek esetében az NPH alkalmazásával az inzulinigény alacsonyabb, az éjszakai hypoglykaemia előfordulása pedig helyes alkalmazás mellett ritka.

Ha a közelmúltban felmerült összefüggés a rák előfordulása és az inzulindózis között a további kutatások alapján beigazolódni látszik, ez az anyagi megfontolások mellett további érvként szolgálhat az NPH alkalmazása mellett.

A szerkesztő megjegyzése: A szemlézett levél a Diabetologia hasábjain jelent meg. A vizsgálat megbízhatóságát csökkenti a vizsgálatba bevont betegek kis száma. Ez az írás is arra utal, hogy a bázisinzulinok alkalmazása, biztonságossága körül még mindig forró a levegő, és a kérdések lezárásához további vizsgálatok szükségesek.

Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János

Forrás: Diabetologia 2009; 52:2668–2669.

Kulcsszavak

2-es típusú diabetes, inzulin, analóg inzulin, bázisinzulin, elhízás, hypoglykaemia, BMI

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Antidiabetikus kezelés és kardiovaszkuláris biztonság

Élénk vita folyt az új antidiabetikus készítmények kardiovaszkuláris biztonságosságáról az American Diabetes Association 70. nagygyűlésén, Orlandóban.

Tovább

A TIPS korai használata cirrhosisos és varixvérző betegeknél.

A korai TIPS-beültetés eredményességét vizsgálták varixvérzéssel kórházba került betegekben spanyol kutatók.

Tovább

A sztatinok fokozzák a cukorbetegség rizikóját?

Egy új vizsgálat szerint a sztatinterápia 9%-kal növeli a diabétesz kialakulásának kockázatát.

Tovább

A szakma időről-időre fölemeli szavát

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság 52. Nagygyűlése alkalmából körkérdést intéztünk a hazai gasztroenterológia neves személyiségeihez.
Interjú prof. dr. Rácz Istvánnal, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház I. Belgyógyászati-gasztroenterológiai Osztályának osztályvezető főorvosával, aki elmondja, milyen eszközt kellene bevetni ahhoz, hogy öt éven belül 20-30%-kal csökkenjen a vastagbélrák okozta halálozás .

Tovább