TARTALOM

 VISSZA

 


Lehetőségek a COVID-19-járvány mortalitásának és az egészségügyre nehezedő terhelésének csökkentésére


Lehetőségek a COVID-19-járvány mortalitásának és az egészségügyre nehezedő terhelésének csökkentésére

| |
 

A COVID-19-világjárvány több mint száz éve nem látott kihívás elé állítja az emberiséget. Az az Imperial College COVID-19 munkacsoportja közleményében áttekinti, a reménybeli vakcina kifejlesztéséig milyen nem farmakológiai közegészségügyi intézkedésekkel vehetjük fel a küzdelmet a vírussal.

Alapvetően kétféle stratégia lehetséges: egyrészt a vírus terjedésének szupressziója, vagyis a fertőzés átvitelének csökkentése és ez által a fertőzöttek számának visszaszorítása, másrészt a járvány egészségügyre gyakorolt hatásának mérséklése azzal, hogy az erőforrásokat a leginkább veszélyeztetett személyek védelmére fordítják. A munkacsoport e kétféle megközelítés megvalósíthatóságát vizsgálta, különös tekintettel az intézkedések egészségügyi rendszerre kifejtett valószínű hatására.

Az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok populációját alapul vevő részletes modellezésük eredményeként arra számítanak, hogy a hipotetikus legrosszabb esetben – bármilyen beavatkozás és az emberek magatartásának változása nélkül – a napi mortalitás körülbelül 3 hónap múlva érné el a csúcsértékét, a populáció 81%-a fertőződne és maga a fertőzés félmillió áldozatot szedne az Egyesült Királyságban, míg több mint 2 milliót az USA-ban. Ebben a hipotetikus esetben április közepére elfogynának az intenzív terápiás ágyak, a járvány csúcsán pedig a szükséglet 30 szorosan meghaladná a rendelkezésre álló ágyak számát.

A modell futása látványosan megváltozott, amikor különböző korlátozó intézkedések bevezetését vizsgálták: az esetek elkülönítése, az otthoni karantén és a 70 éven felüliek többi emberrel való érintkezésének kerülése alkotta intézkedéscsomag mérsékelte a legnagyobb mértékben legveszélyeztetettebb csoportok morbiditását és mortalitását, ezáltal harmadára csökkentette az intenzív ellátás iránti igényt és megfelezte a halálozásokat. Sajnos azonban még ebben az optimálisnak tekinthető esetben is meghaladná az egészségügy leterheltsége a jelenlegi kapacitásokat, ennélfogva kijelenthető: az előrejelzés alapján elengedhetetlen a reprodukciós ráta 1 körülire vagy az alattira csökkentése. Ez a feltételezhető legnagyobb hatásossággal az esetek elkülönítése, a teljes populációra kiterjedő távolságtartás, otthoni karantén bevezetése, valamint az oktatási intézmények bezárása alkotta intézkedéscsomaggal valósítható meg, hiszen így a modellszámítás alapján gyorsan 1 alá csökkenthető a reprodukciós ráta, az intenzív terápiát igénylő esetszám az ellátórendszeri kapacitáson belül marad, ugyanakkor az élet sem áll le, az emberek eljuthatnak munkába.

A modellben ezen intézkedések 5 hónapos fenntartásával számoltak, azonban nem szabad elfeledni, hogy járványt rövid távon hatékonyan elnyomó korlátozó intézkedések mellett nem alakul ki elégséges nyájimmunitás, ennélfogva az intézkedések feloldása után ismét felüti fejét a járvány, méghozzá olyan intenzitással, mintha most semmilyen intézkedést nem tettünk volna ¬– ennélfogva az intézkedéseket mindaddig fenn kellhet tartani, amíg rendelkezésre nem áll nagy mennyiségű vakcina a populáció immunizálása céljából, ez pedig akár 18 hónapot is jelenthet. Ugyanakkor az esetszám csökkenése esetén jobban megvalósíthatóvá válhatnak az esetszám alacsonyan tartására szolgáló módszerek, például intenzív tesztelés és a kontaktok nyomon követése.

A szerzők arra következtetnek, hogy jelenleg a járvány szupressziója az egyetlen megvalósítható stratégia, noha nyilvánvaló, hogy ez mélyre ható befolyást fejt ki a társadalomra, emiatt kérdéses, hogy fenntartható-e egy ilyen, a megszokott életvitelt felforgató intézkedéscsomag ennyire hosszú távon. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet a szerzők, hogy a SARS-CoV-2 transzmissziójáról még korántsem teljesek az ismereteink, illetve a bemutatott intézkedések valós hatása gyakorlatilag teljes mértékben az emberek azokra adott reakciójától függ.


Eredeti közlemény:

Neil M Ferguson el a. (Imperial College London): Impact of non-pharmaceutical interventions (NPIs) to reduce COVID-19 mortality and healthcare demand, 2020


Szemlézte:
Udvari Máté dr.

2020.március 21.


Kulcsszavak

Imperial College, London, járvány, szupresszió, COVID-19

Kapcsolódó anyagok

USA: Tíz hét a görbe letöréséig?

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A COVID-19 kezelésére vonatkozó pulmonológiai konszenzus dokumentum

Járványkrízis: információs és segélyvonal SM betegeknek

NEJM: COVID-19 – ismeretlen vizeken hajózva

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

USA: Tíz hét a görbe letöréséig?

2020.április 1.-én a NEJM egy jelentős figyelmet kiváltó szerkesztőségi közleményt jelentetett meg Harvey V. Fineberg, a National Academy of Medicine előző elnöke tollából. A jeles szerző egy teljesen új “haditervet” javasol az USA számára a COVID-19 járvány leküzdésére. Javaslatának lényege, hogy 1/ az USA elnöke nevezzen ki egy neves katonai “parancsnokot", aki a szektorokon átívelően irányítja a védekezést 2/ legyen masszív, több millió főre kiterjedő, gyors tesztelés 3/ kellő számban biztosítani kell a védőfelszereléseket és az ellátáshoz szükséges eszközöket országos szinten 4/ egy új osztályozási modell alkalmazása: fertőzött, vélelmezhetően fertőzött, fertőzésnek kitett, nem fertőzött és nem is volt fertőzésnek kitéve, felgyógyult 5/ a teljes lakosság mozgósítása 6/ a tevékenység végzésével egyidejű tanulás és kutatás. Véleménye szerint, ha mindez megvalósulna, akkor nem csupán a járványgörbe ellaposítása, hanem letörése válna lehetségessé az USA-ban.

Tovább


A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

Tovább


A COVID-19 kezelésére vonatkozó pulmonológiai konszenzus dokumentum

24 nemzetközi szakértő elkészítette a COVID-19 kezelésére vonatkozó pulmonológiai konszenzus dokumentumot. A dokumentum lényegre törően, jól áttekinthetően foglalkozik az epidemiológiával, a klinikai képpel, a súlyossági osztályozással, a laboratóriumi, a képalkotó, a pulmonológiai vizsgálatok indikációjával, a leletek értékelésével, a kezeléssel, a stádiumtól függő kezeléssel, az egyes gyógyszerek indikációjával, a kritikus állapotú betegek ellátásával, az egyéni és a közösségi védelem eszközeivel, használatukkal. Számos szemléletes ábra, táblázat segíti a gyors tájékozódást. Mindenki számára hasznos dokumentum!

Tovább