A Nature szerkesztői cikke három pontban foglalja össze a tudományos tanácsadók feladatát: kövessék az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanácsait, vessenek véget a titkos döntéshozatalnak, és működjenek együtt globális szinten.

A cikk a kémikus, író és köztisztviselő Charles Percy Snow a Tudomány és kormány című, jó hatvan évvel ezelőtt megjelent könyvéből idéz egy a sajnos jelenünkre is igaz megállapítást: „A döntéseket nemzetünk fizikai egészségéről egy maroknyi embercsoport hozza, vagy mulasztja el, a legnagyobb titoktartás mellett”. Most, amikor századunk eddigi legsúlyosabb fertőző betegségével nézünk szembe, csakúgy, mint a második világháború idején, a kormányoknak nyújtott tanácsok megdöbbentő mértékben nélkülözik az alapjukat adó tudományos bizonyítékokat.

Az országok olyan intézkedéseket vezetnek be, melyekre korábban csak háborúk idején került sor. A koronavírus terjedésének megakadályozására a határokat lezárják, vesztegzárat rendelnek el, törlik a közösségi eseményeket, bezárják az éttermeket, hivatalos célra foglalnak le szállodákat és üzemeket.

Ráadásul sok országban, köztük az USA-ban és az Egyesült Királyságban (UK), a kormányok anélkül hirdetik ki zártkörű megbeszéléseken hozott döntéseiket, hogy közzé tennék az azokat megalapozó bizonyítékokat. Ennek a kormányzási módnak és a titkolódzásnak azonban feltétlenül véget kell vetni.

A cikk szerint három dolog van, amit most, amikor Európa válik a járvány új epicentrumává, és nő a fertőzések száma, feltétlenül és azonnal meg kell tenni:
Követni kell az Egészségügyi Világszervezet tanácsait, nyilvánossá kell tenni a tapasztalati eredményeket, és támogatni kell a nyílt kutatásokat az eredmények megosztásával, valamint a veszélyeztetett életek megmentése érdekében nemzetközi együttműködést kell kialakítani.

A WHO azt tanácsolja, hogy az országok végezzenek el annyi tesztet, amennyit csak lehetséges, azonosítsák a lehető legtöbb COVID-19 fertőzöttet és izolálják is őket. A világszervezet szerint a fertőzés gyors terjedésének időszakában nélkülözhetetlenek az esetek elszigetelését szolgáló intézkedések, a távolságtartás a társadalmi érintkezéseknél és a gyors klinikai ellátás.

Ennek ellenére, az USA-ban még mindig nem prioritás a fertőzöttek izolálása és kapcsolataik felkutatása, a tömeges tesztelést pedig nemcsak a rendelkezése álló anyag szűkössége, hanem az USA egységes közegészségügyi rendszerének hiánya is akadályozza.

Az Egyesült Királyságban ugyan központosított a közegészségügy működése, de szintén nem szorgalmazták a teszteket, bár újabban – más országokhoz hasonlóan – kedvezőbb döntéseket hoztak.

Kína és Dél-Korea a kezdetektől sokkal határozottabb korlátozó intézkedéseket alkalmazott, és ezeket következetesen fenntartották. Újabban mindkét országban csökken a naponta jelentkező új esetek száma a járvány csúcspontjához képest.
Jóllehet szokatlan a WHO főigazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus részéről, hogy bírálja a legnagyobb pénzügyi támogatást nyújtó országokat, e tekintetben mégis egyértelműen nyilatkozott: „Rossz és veszélyes az az elképzelés, hogy az országoknak át kell térniük a járvány megfékezéséről annak csillapítására. A vírus ellen nem lehet úgy küzdeni, ha nem tudjuk, hogy hol keressük. Tehát határozott megfigyelő rendszerben kell megtalálni, izolálni, azonosítani és kezelni a fertőzötteket a terjedés láncolatának megszakítása érdekében. Bekötött szemmel nem lehet harcolni, és nem állíthatjuk meg a világjárványt, ha nem tudjuk, hogy ki a fertőzött. "

A gyakorlati tapasztalatok, kutatási eredmények közzététele, megosztása is elengedhetetlen a sikerhez.

A Nature, ahogy a legtöbb nemzetközi tudományos szaklap, elkötelezett amellett, hogy a meglévő koronavírussal kapcsolatos kutatást és adatot mindenki számára elérhetővé kell tenni. Az adatok megosztására – a vírus génszekvenciáitól az epidemiológiai tanulmányokig – szükség van a vírus terjedésének és megfékezésének nyomon követéséhez.

A kutatókhoz hasonlóan kell cselekedniük a kormányok tudományos tanácsadóinak is. A nyílt és megosztott kutatás teheti csak lehetővé, hogy egy szélesebb szakértői csoport ellenőrizhesse a feltételezéseket, számításokat, következtetéseket, és felfedje a hibákat is. Sajnálatos, ha a kormányok számára adandó szaktanácsok mögül hiányoznak a tudományos bizonyítékok.

Pontosan ez történt, amikor az Egyesült Királyságban elhalasztották a számos más országban már bevezetett kötelező iskolai és munkahelyi bezárásokat. Patrick Vallance tudományos főtanácsadó az intézkedést azzal indokolta, hogy az egészséges emberek számára enyhe lefolyású betegség elősegíti immunitásuk kialakulását, és ha ez tömegesen történik, az majd csökkenti a vírus terjedését, és a fertőzések számát is. Nem hozta azonban nyilvánosságra, hogy milyen megfontolások alapján hozta meg a döntését. Ezt a megoldási tervet a kutatók, köztük az epidemiológusok és más fertőző betegségek szakemberei is azonnal megkérdőjelezték. Végül ez idézte elő a kormány szándékának megváltoztatását.

A kutatók tisztában vannak azzal, hogy sok ismeretlen tényező jelenlétében akár hirtelen döntések is szükségessé válhatnak, de ezeket is meg kell indokolni. A kormányok miniszterei és tudományos tanácsadóik azonban – úgy tűnik – visszatértek a második világháborús modellekhez. Továbbra is viszonylag szűk körben hoznak döntéseket, majd nyilatkozatokat bocsátanak ki és interjúkat adnak ahelyett, hogy felhasználnák a virológusok, epidemiológusok, viselkedéskutatók közösségi média útján is elérhető közös szakértelmét. Pontosan ilyen hozzáállásra van szükség most, mikor a döntések emberi életekről és az egész gazdaság jövőjéről szólnak.

A nemzetközi együttműködés életeket menthet
Kétségtelen, hogy jelenleg nehéz helyzetben vannak a tudományos és egészségügyi tanácsadók az USA-ban. Az elnök és az adminisztráció is nemzetközi együttműködés helyett hajlamosabb nemzeti keretekben gondolkodni. Ilyen irányú döntés volt például a nemzetközi repülőjáratok letiltása Kínából, Iránból, majd az európai országokból úgy, hogy az mindenféle előzetes konzultáció nélkül történt. Ráadásul azt sem hozták nyilvánosságra, hogy a repülési tilalmak miként lassíthatják egy olyan vírus terjedését, amely már amúgy is jelen volt az USA-ban. Mindez azonban nem veheti el a tanácsadók kedvét a szakszerű munka folytatásától.

A cikk utolsó mondata egyszerre fejezi ki a reményt és a megoldás módját: A pandémia legyőzése globalizált világunkban csak úgy lehetséges, ha minden ország feltárja döntéseinek és intézkedéseinek hátterét, és együttműködnek a járvány elleni küzdelemben.

Eredeti közlemény:
Nature: Coronavirus: three things all governments and their science advisers must do now 579, 319-320 (2020)

Szemlézte:
Kittel Ágnes dr.