hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A COVID-19 epidemiológiája és terjedése Kína Sencsen tartományában 391 igazoltan fertőzött és 1286 közvetlen kontakteset retrospektív kohorsz-vizsgálata alapján


A COVID-19 epidemiológiája és terjedése Kína Sencsen tartományában 391 igazoltan fertőzött és 1286 közvetlen kontakteset retrospektív kohorsz-vizsgálata alapján

| | |
 

A Lancet tudományos folyóiratban megjelent közlemény a kínai Vuhan városban (Sencsen tartomány) a járvány legkorábbi időszakában összegyűjtött adatokat dolgozta fel. A szemlézőnek nem célja a tanulmány összes adatsorának részletes bemutatása és külön-külön értelmezése, sokkal inkább a munka következtetéseit szándékozik röviden összefoglalni.

A súlyos akut légzőszervi szindróma kialakulását okozó koronavírussal (SARS-CoV-2) kapcsolatos kutatások és publikációk jelentős része foglalkozik a vírus terjedésének, átadhatóságának és virulenciájának a kérdésével. A közlemények jelentős része Vuhanból származik, vagy az ott keletkezett és nyilvánosan elérhető adatokat dolgozza fel. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a terepen hiányos és pontatlan adatgyűjtés történt, ami torz becslésekhez vezetett. A Lancetben megjelent tanulmány a SARS-CoV-2 terjedési módjának talán az első olyan elemzése, amely relevánsnak tekinthető a vizsgálat elemszáma alapján, továbbá a fertőzés tüneti képét vagy a kontaktkutatáson alapuló gyanúját majdnem minden esetben RT-PCR teszteléssel erősítették meg. Az így bemutatott és statisztikailag értékelt adatok ritka lehetőséget kínálnak a betegség lefolyásának, a vírus terjedésének és a korlátozó intézkedések hatásainak nyomon követésére.

A tanulmány szerzői a 2020. január 14. és február 12. közötti időszakban Szencsen Betegségmegelőzési Központjában regisztrált 391 igazolt SARS-CoV-2 eset és a hozzájuk köthető 1286 közvetlen kontakt személy adatait dolgozták fel. A tünetileg észlelt esetekből külön csoportot hoztak létre, a másik csoportba pedig a kontaktkutatással azonosítottakat sorolták. Ezek után külön-külön megbecsülték a tünetek kezdetétől a betegség igazolásáig eltelt időtartamot (inkubációs periódus), majd meghatározták az igazolt betegek elkülönítéséig eltelt napok számát és ezt követően a kórházi ápolási napok számát. Az adatokat statisztikailag elemezve modellezni tudták a betegség terjedésének módját és a fertőződés kockázatát befolyásoló tényezőket.

A fertőzött és kórházi kezelésre került betegek életkora szignifikánsan magasabb volt az átlag népességnél (68 vs. 45 év). Kiegyensúlyozottnak tekinthető a férfiak (n=187) és nők (n=204) aránya. Az igazolt 391 esetből 356 (91%) mutatott enyhe vagy közepes súlyosságú tüneteket. A vizsgálati időszak utáni megfigyelés alatt (2020. február 12-22.) három beteg hunyt el a betegség következtében és 225-en gyógyultak meg. A gyógyuláshoz szükséges idő medián értéke 21 nap volt. A tünetek megjelenését követően az elkülönítésig átlagosan 4,6 nap telt el. Ezzel szemben a kontaktkutatással azonosított esetekben az elkülönítés átlagosan 1,9 nappal korábban történt.

A kontaktok kutatásából nyert adatok mélyebb elemzése rámutatott, hogy az igazolt pozitív esetekkel egy háztartásban élők és a velük egy tömegközlekedési eszközön utazók esetében nagyobb a vírus terjedésének a kockázata, mint az egyéb típusú közeli kapcsolatok (egy lépcsőházban lakó szomszéd vagy munkatárs) esetén. Statisztikailag az egy háztartáson belül élők másodlagos fertőzési aránya 11,2% volt. Szintén érdekes megfigyelés, hogy a kutatás ebben a csoportban nem tárt fel szignifikáns különbséget a felnőttek és a gyermekek fertőződési valószínűsége között.

A közlemény megerősíti, hogy a COVID-19 első tünetei rövid inkubációs idő után (átlagosan 4-6 nap) alakulnak ki, ugyanakkor a kórházi ápolási idő meglehetősen hosszú, akár több hét is lehet. Az első tünetek a betegek mintegy 5%-ában 2 hét inkubációs időszak után jelentkeznek, amely lényegesen több a korábban közölt és elfogadott 1%-nál. Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy ennek az általában szuperfertőzőnek nevezett betegcsoportnak különösen nagy a jelentősége a fertőzés továbbadása és terjesztése szempontjából.
A tanulmány nagy erénye, hogy a kontaktok vizsgálata kivétel nélkül RT-PCR teszteléssel történt. Így ez a részminta a SARS-CoV-2 fertőzés modellezésében lényegesen jobban használható, mint a tünetek megjelenése alapján létrehozott esetcsoport. A tanulmány érdekes és lényeges megfigyelése, hogy a kontaktokból kialakított csoport 20%-a a vizsgált időszakban tünetmentes volt, és közel 30%-ban láz és hőemelkedés sem fordult elő. Ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy az új típusú koronavírust nagy valószínűséggel tünetmentes esetek is terjesztik.

Végül a tanulmány a karanténintézkedések hatását is vizsgálta a betegség terjedésében. Megállapították, hogy az európainál szigorúbb, egyben gyorsabban bevezetett intézkedések jelentősen csökkentették a vírus terjedési sebességét. Így a primer átfertőződési ráta (azaz a nem kontaktuskutatással azonosított új esetek jelentkezése) a már-már elhanyagolható 0,4-es szintre csökkent. Természetesen ennek az aránynak az értékelésénél a látencia esetleg magasabb szintjét is figyelembe kell venni.

A szemléző véleménye: a közlemény remek összefoglalást nyújt a betegség terjedési kinetikájáról a vírus megjelenésének korai időszakában. Megállapításai nem öncélúak, hanem a nemzetközi szervezeteket és kormányokat szolgálják a védekezési stratégiák kialakításában. Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy a betegség terjedésének egyik legfőbb tényezője a tünetmentes hordozók magas száma. A közlemény elképesztően magas, mintegy 5%-os szintre helyezi a hetekig tünetmentes hordozók és terjesztők arányát. Közöttük jelentős lehet gyermekek száma, akik szűrése és izolálása nehezebb feladat a felnőttekhez viszonyítva. A vírus terjedését leghatékonyabban a karanténintézkedések gátolják. A tanulmány szerint erőteljes, gyors és következetes intézkedésekkel a terjedési ráta 0,5 alá szorítható, de fontos ugyanakkor a célzott tesztelés is. A fentiekből következik, hogy a tünetmentes hordozók szisztematikus kiszűrése és gyors elkülönítése elsődleges cél a vírus elleni küzdelemben.

Szemlézte:
Szöőr Árpád dr.
a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Új Nemzeti Kiválóság Programjában résztvevő kutató

Eredeti közlemény:
Bi, Qifang, et al. Epidemiology and transmission of COVID-19 in 391 cases and 1286 of their close contacts in Shenzhen, China: a retrospective cohort study. The Lancet Infectious Diseases (2020).

eLitMed.hu
2020. május 05.


Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

A Covid19 embert próbáló kihívás elé állította az egész társadalmat, de pillanatnyilag talán a legnagyobb teher az egészségügyben és a szociális szférában dolgozókra hárul. Munkájukra égetőbb szükség van, mint valaha, éppen ezért fontos, hogy nekik is legyenek megküzdési stratégiáik a kialakult krízishelyzet kezelésére. Mind a világjárvány képe, az azt kísérő félelem szorongást, stresszt okoz, a sok esetben azt kísérő izoláció is komoly lelki terhet jelent. Hogyan észlelhetjük egymáson és enyhíthetjük a nyomást, oldhatjuk meg az esetleg ezt kísérő szimptómákat? A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum hívja fel a figyelmet: a dolgozók egymásra is ügyeljenek!

Tovább


Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Többeket távol tart mind az orvosi vizittől, mind a korábban szedett gyógyszereiktől a korona vírus okozta bizonytalan helyzet. Orvosokat, pácienseket egyaránt. Sokakat az interneten keringő álhírek rémítenek el, másoknak a személyes találkozás, a kórházba belépés maga a mumus. Most valamennyi szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy minden olyan kezelésre, diagnosztikára és gyógyszeres terápiára szükség van, amelyek elmulasztása a későbbiekben tartós egészségkárosodást, vagy akár életveszélyes következményekkel járhat. Legyen az egy vérnyomáscsökkentő készítmény, vagy akár tényleg akár egy életmentő daganat ellenes terápia.

Tovább


Mi lesz majd „normális” a koronavírus után?

Jogosan állapítja meg a cikk szerzője, hogy ebben a tekintetben senki nem tud akár rövid vagy hosszú távú prognózist mondani. Nem tudhatjuk, hogy a régi struktúrák és beidegződések hogyan változnak meg a napjainkban lejátszódó események hatására. Bizonyos kérdések azonban olyan válaszadási kényszereket tesznek nyilvánvalóvá, amelyekből mégis képet alkothatunk a jövőt illetően. Ezek a kérdések: az idő gyorsulása, az új klinikai irányelvek, az egészségügyi dolgozók munkakörülményei, az orvos-beteg kapcsolat változása, készenlét a veszélyekkel szemben és a társadalmi egyenlőtlenségek.

Tovább


Diabetológus megjegyzése

A teljes magyar lakosság nagyjából 10%-a érintett cukorbetegség szempontjából. Sajnos, ahogy a legtöbb fertőző betegség lefolyását, a COVID-19-ét is jelentősen rontja a cukorbetegség. A cukorbetegség a COVID-19 fertőzés letalitását 50%-al növeli. A népbetegségnek számító cukorbetegség csak úgy, mint a súlyos tünetekkel járó koronavírus fertőzés gyakrabban érinti az egyébként is idősebb, polimorbid és ezért esendőbb betegeket. A két betegség között ezen kívül is számos kapcsolat lehet (ACE-2 expressio, DPP4, immunrendszer), mely a szemle tömören összegez. Maga a COVID-19 is rontja a glikaemiás paramétereket, ugyanis egyaránt károsítja az inzulinszekréciót és fokozza az inzulinrezisztenciát. Ez összhangban van azzal régi megfigyeléssel, mely szerint a lázzal járó betegségek esetén eddig is hasonló jelenséget láttunk.

Tovább