Túlzó igényekkel léptek fel az intézmények az állammal szemben – derül ki a Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságok (MEEB) jegyzőkönyveiből. Ezért aztán a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) utóda, a feladatköreiben és dolgozói létszámában is karcsúbb Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) tesz majd igazságot márciusban. Minderről Ónodi-Szűcs Zoltán, a központ főigazgatója beszélt az IME egészségügyi szaklap X. Jubileumi Regionális Egészségügyi Konferenciáján csütörtökön, ahol az új, lakosságszámra osztott finanszírozási rendszer három nyertese is megszólalt. Az átalakítás legnagyobb vesztese a GYEMSZI, amely vasárnaptól ÁEEK néven, az eddigi munkatársi gárda kevesebb mint felével működik tovább – kezdte Ónodi-Szűcs Zoltán, aki az új háttérintézményi struktúráról szólva elmondta, a korábbi gyakorlattal szemben a jövőben csupán két intézmény fenntartója lesz a minisztérium, a többit más szervezeteken keresztül irányítja. Az ÁEEK kötelessége hatékonyságának növelése, hogy az erre szánt pénzt ne az infrastrukturális és adminisztrációs vízfej fenntartására költsék, elkerülnek tőlük a módszertani feladatok is, ezt a szerepet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vette át. Az átalakulást követően a fenntartói feladatokra koncentrálnak, az intézmények operatív feladataiban nem, stratégiai irányításában viszont keményen részt vesznek. Hogy ennek a szerepkörnek megfeleljenek, továbbra is sok adatra van szükségük, és bár a kórházak gyakran tiltakoznak a túlzott adminisztrációs terhek és adatszolgáltatási kötelezettségek ellen, ettől a jövőben sem tudnak eltekinteni. A főigazgató hangsúlyozta, az ágazat legnagyobb problémája a bizalmi válság, hiszen a politikai és gazdasági döntéshozók nem hiszik el, hogy az egészségügybe öntött pénz eredményt hozhat, ezért vonakodnak megnyitni a forrásokat. Adatok híján a szakpolitika azt sem tudja igazolni például, hogy valóban szükség lenne a HBCS korrekciójára. Javíthat az intézményrendszeren belüli kommunikáción, így könnyítve az adminisztrációs terheken a TÁMOP 6.2. B projekt, amely segíti a kapcsolódási pontok kialakítását a háttérintézmény és az ellátórendszer között. Stratégiai irányítóként az ÁEEK magánál tartja a gazdasági, irányítási, beszerzési, vagyon- és humánerőforrás gazdálkodási, valamint a minőségbiztosítási feladatokat. Intézmények gazdálkodása nem kooperált, ezért szükséges volt az egységes számlatükör bevezetése, a már említett pályázatnak köszönhetően az év végéig el tud indulni az egységes kontrolling rendszer. Ugyancsak ennek a projektnek köszönhető, hogy már ebben az évben olyan képzési tervek születhetnek, amelyek alapján tervezhetőbbé válik az ágazat humánerőforrás igénye, amely jelenleg még rövidtávon sem megoldott. Ellenérdekek egyensúlya Átláthatatlan az ÁEEK 1100 milliárd forint értékű vagyona, amelyet jó gazda módjára kellene kezelnie – tért át a vagyongazdálkodás kérdéseire Ónodi. Ezért katasztereket készíttetnek az intézményekkel, ami ugyan újabb adminisztrációs terhet jelent majd számukra, ám a főigazgató szerint később hasznukra válik. Nem csak a perek számát csökkentenék, hanem a betegbiztonságot is növelnék a minőségbiztosítási rendszerekkel, és az intézmények akkreditációjával. Az uniós forrásokból megvalósult BELLA (Betegellátók Akkreditációja az ellátás biztonságáért) program pilot tapasztalatai szerint 45 kórház felkészítése már most megkezdődhetne az akkreditációra, ám egyelőre ehhez hiányzik a jogszabályi háttér. A beszerzés „édes teher” a kórházak számára, az ÁEEK nem beavatkozni, mint inkább gyorsítani szeretné a folyamatokat azzal, hogy kivált olyan folyamatokba, mint inkább gyorsítani szeretnék ezeket, kiváltva olyan gátló eljárásokat, amelyeket a jogszabályok szerint most még működtetni kell. Ónodi hozzátette azt is, az ágazati politika „Egészséges Magyarország” stratégiájában megfogalmazott célok nem feltétlenül esnek egybe az intézmények érdekeivel, az ÁEEK a kettő közötti egyensúly megteremtésére törekszik. A hatékony működést valóban akadályozta a GYEMSZI túlzottan nagy szervezete, azonban a módszertani, kapacitásszervezési feladatok átadása az OEP-nek nem volt szerencsés, mert félő, hogy finanszírozóként nem a lakossági szükségleteket, hanem a rendelkezésre álló forrást tekinti az elosztás alapjának. Legalábbis így vélekedett Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a főigazgató szavaira reflektálva. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nagy redundanciával működik a rendszer, az ország egyes területein kiváló struktúra áll rendelkezésre, de nincs orvos, aki ellássa a betegeket, másutt kiváló szakemberek dolgoznak végletekig lepusztult környezetben. Leosztásban nyertesek Januári megalakulásuk óta háromszor egyeztettek Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságok (MEEB), amelyekben a lakosságarányos kapacitásokat kellett elosztaniuk egymás között az „A” és „B” szakmákban. A fekvőbeteg-ellátók menedzsmentjétől intézkedési tervet vártak arról, hogyan tartanák meg az április 1-i konszolidációt követően a nullszaldójukat. Nyertesei az átalakításnak Veszprém, Fejér és Győr-Moson-Sopron megye, ahol a lakosságarányos finanszírozás-elosztás mindenütt súlyszám többletet eredményezett. Ugyanakkor a konferencián felszólaló szakemberek azt is hozzátették, hátrányba kerülhet a főváros, Baranya, vagy Csongrád megye, hiszen a megyei szervezési elv figyelmen kívül hagyja a környék adottságait, az utazási, földrajzi és demográfiai jellemzőket, ezért lett volna szerencsésebb a lakosság szükségletei szerinti kapacitáselosztás. Az átalakítás egyik nyertese lehet Veszprém megye, amely az „A” és „B” szakmák tekintetében tíz százalékkal magasabb finanszírozáshoz jut, mint korábban – összegezte Rácz Jenő, a megyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója, de hozzátette azt is, az ellátó hálózat, amely 11 szolgáltató részvételével 13 telephelyen biztosítja a 354 ezer megyei lakos ellátását, gazdaságilag nem fenntartható. Az egyeztetésen konszenzusra jutottak a 9309 súlyszámtöbblet elosztásáról, kérdéses maradt azonban az integráció, ami a megyei ellátók fenntartói heterogenitása, és az egyéni intézményi érdekek akadályoztak. Ugyancsak jól járt Győr-Moson-Sopron megye, amely lakosságarányosan 10745 súlyszám többletre lenne jogosult az „A” és „B” szakmák tekintetében – számolt be a MEEB munkájáról dr. Tamás László, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgatója. Javaslataikat összegezve a döntéshozók figyelmét többek között arra is felhívták, hogy a nullszaldós költségvetés fenntartására a jelenlegi finanszírozási szisztéma nem alkalmas, helyi intézkedésekkel ezen nem tudnak változtatni. Úgy vélték – és ebben az OEP képviselője is egyetértett –, hogy nem csak a járó-és fekvőbeteg, hanem a laborkasszák átjárhatóságát is biztosítani kellene. A teljes körű konszolidációt követően azonnal 1,2 szorzót kellene bevezetni a „C” „D” és „E” szakmák, valamint a csillagos HBCS-k esetében, így a kompenzációk bevezetéséig nem növekedne az adósság. Annak ellenére, hogy csak Székesfehérváron és Dunaújvárosban van aktív ellátást nyújtó intézmény, már most teljes biztonsággal látják el a Veszprém megyénél népesebb területet Fejérben – foglalta össze a Fejér Megyei Szent György Oktató Kórház főigazgatója, dr. Csernavölgyi István, aki szintén jó lehetőségeket lát a MEEB egyeztetések után. Miután az elmúlt években megfelelően feltérképezték a betegutakat, a megye most is működőképes, azonban a finanszírozást a lakosságszám mellett szerinte is a progresszivitás mentén kellene biztosítani a szolgáltatóknak. Tapasztalják meg a politikusok is A kórházak többsége, jelezve, hogy csak saját hatáskörben, a különféle átszervezésekkel és finomhangolásokkal képtelenek lesznek megfelelni a nullszaldós politikai dekrétumnak, B típusú költségvetést nyújtott be a MEEB-eknek, jelezve, a lakosságarányos kapacitáselosztás önmagában nem ellensúlyozza a finanszírozási anomáliákat. Nagy valószínűséggel a politika elégedetlen lesz a MEEB-ekben született egyezségekkel, így nem marad el a külső beavatkozás. Erre utalt Ónodi-Szűcs Zoltánnak az a megjegyzése is, hogy az egyeztetések jegyzőkönyveit áttanulmányozva kiderült, a kórházak annyi pénzt várnak az államtól, amennyiből Európa teljes lakossága ellátható lenne. Ezért márciusban kívülről kell igazítani az egyezségeken. A konszolidációra szánt hatvanmilliárd forintos többletforrás rendelkezésre áll, azonban ennek felhasználását feltételekhez kötötte a kormány, hiszen az eddigi tapasztalatok arra utalnak, bármennyi pénzt öntöttek is az ágazatba, annak soha nem volt haszna és eredménye – mondta az ÁEEK főigazgatója, hozzátéve, az elmúlt másfél hónapban a kórházaknál volt az önrevízió lehetősége. Az egészségügy nem prioritás a kormány számára, az egészségpolitika leértékelődött, a politikusoknak az egészségügy átláthatatlan, ezer érdektől átszőtt rendszer – foglalta össze Sinkó Eszter. Bár attól tartanak, hogy „belecsapjanak” a közepébe, azonban a problémák szétszálazásához sincsen türelmük. Az ágazat vezetésétől gyors intézkedést várnak, mihamarabb túl akarnak lenni az átalakításon, ez a kapkodás az eredője a most tapasztalható őszintétlenségnek. Az egészségpolitikai elemző ismét hangot adott annak a vélekedésének, hogy a politikusoknak ugyanott kellene igénybe venniük az ellátást, ahol az egyszerű állampolgárnak. Szembesülve a valósággal, számukra sem lenne többé kérdés, hogy forrást kell biztosítani az ellátórendszer biztonságos működéséhez. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2015-02-27