TARTALOM

 VISSZA

 


Bezárkózott a biológiai szemlélet - Buda Béla reflexiója Halász Péter írására


Bezárkózott a biológiai szemlélet - Buda Béla reflexiója Halász Péter írására

| |
 

Kommentár Halász Péter professzor "Vajon megváltozik-e az agyunk különböző behatásokra?" című írásához.



Örültem Halász professzor hozzászólásának. Mindennel egyet lehet érteni, amit ír, élesebbre állította, amit korábbi írásai is kifejeztek: az agy, illetve az idegrendszer plaszticitását, a funkciók és a szerkezetek, és a transzmissziós folyamatok kölcsönhatását, dialektikáját. Csak utolsó bővített mondata kelt bennem némi kritikai visszhangot. Igen, átfedések és átjárhatóságok kellenének, és nem egymás ellen fordító, megosztó gyakorlat!

Arra szerettem volna rámutatni, hogy ilyen gyakorlat a biológiai megalapozottságú tudományok felől jön és ez erős és folyamatos. Illetve ez nem szolgálja a tudományos fejlődést. Ideológiai funkciót kap, elsősorban tudománypolitikai szempontból. Így kerül át a közvéleménybe is. Amely tartósan „biológista” és redukcionista szemléletű. Minden agykutatási eredmény, amely valamilyen közérthető összefüggést mutat, áthatja a médiát. Kivált, ha genetikai adat is áll a háttérben. Mindez kifejezésre jut a tudományok akadémikus, finanszírozási és felsőoktatási erejében, támogatottságában. Nem ismerek olyan szakembert és olyan tudományos kiadványt a pszichoszociális tudományok területéről, amely mindent „pszichogén” módon értelmezett volna és a biológiai alapokat akár implikációiban tagadta volna.

Viszont csaknem egy polcnyi magyar nyelvű könyv sorakozik előttem, csak az új évezredből, amely a pszichológiai megközelítéseket tagadja vagy kicsinyli. Egy könyv az empátiáról a tükörneuronokról hozsannázik, de teljesen érdektelen számára a jelenséggel kapcsolatos korábbi, fél évszázados lélektani hagyomány. Ráadásul elmélyedtem a tükörneuron-kérdésben, nagyszerű kutatási korpusz, de sok módszertani, és még több interpretációs dilemmával, komoly belső vitával a hard-core kutatók között.

Pszichológiatörténeti vizsgálódások során meglepve tapasztaltam, hogy soha sem volt „dualista” lélektan, mindig az agy működésében keresték a „pszichikum” alapjait. Erre jó példa Freud, aki később megtalált ifjúkori biológiai lélektani alapvetéséhez (Entwurf.) élete végéig hű maradt és halála előtt megjelent összefoglalásában (Abriss.) is a neuronális kapcsolatok libidinális megszállását (kathexis) tartotta elméleti építkezési alapnak, csakúgy, mint Pavlov a reflexeket.

Szondi valóságos biológiai lélektant alkotott, az öröklés fátum, amelyhez az ember csak alkalmazkodhat. A dualizmus „papírtigrise” tehát máig is eleven, a lélektanon belül szinte zsolozsmaszerű az evolúciós nézőpont hangsúlyozása, minden emberi megnyilvánulásnak ugyebár megvannak a fejlődéstani alapjai, nehogy azt higgye már valaki, hogy valami specifikusan emberi létezik…

Emlékszem a Magyar Pszichiátriai Társaság megalakulására, a neurológusok nem értették, miért kell „megosztani és egymással szembeállítani” a neuropszichiátriát. A társaság alapító elnöke (többször hallottam tőle nyilvánosan is és személyesen is) végig képviselte, hogy előbb neurológusnak kell lenni, azután lehet valaki pszichiáter…

Ha visszatérünk az agykutatással kapcsolatos ontológiai szintekre, magam még azt is el tudom fogadni, hogy valóban a biológiai gondolkodás uralma a helyes. Hogy a neuropszichiátria „dualizmusa” (most a monarchia korának politikai szóhasználatára utalok) kell megvalósuljon a jövőben.

Csakhogy a biologizált (magát büszkén biológiainak nevező) pszichiátria a redukcionista szemléletével eléggé zsákutcába jutott. Érdemes lenne tehát azon belül is, de a „kemény” biológiai tudományok felől is a korábbi előfeltevések, a tudományelméleti pillérek, a módszertani logikák felülvizsgálatát elvégezni. Ezt próbáltam említett könyvemben felvetni.

A magam részéről erre akartam utalni most hozzászólásomban is.

Szerintem az agykutatókat is köti, terheli az agypatológia, a neurohisztológia, a strukturális szemlélet néhány hagyománya. Szerintem félrevezethető lehet, hogy egy kiemelt funkcióhoz valamely agyi szerkezet markáns, kimutatható elváltozását kötjük. Pl. a kéregrész hipertrófiája vagy valahol a volumen csökkenése stb. Különösen, ha az agyi elváltozást viselkedési paraméterekkel, vagy magatartászavarokkal, érzelmi feszültségekkel állítjuk kapcsolatba.

A személyiség rendkívül komplex rendszer, a zavaraiban is. Nem kell itt említeni az emberi viszonyok, és különféle élethelyzetek értékelése, a stresszek szubjektív jellege terén mutatkozó variabilitásokat. De még az is lehetséges, hogy ez így szükségszerű, Halász professzor esetleg meg tudna győzni ebben, ha megkérdezhetném.

A komplex emberi teljesítmények és zavarok argumentálhatóan a memória különböző működésmódjaiban tárolt és működtetett rendszerek, amelyek az életfolyamatban alakulnak ki, nyilván biológiai sajátosságokkal, defektusokkal színezett módon, nehéz elképzelni, hogy itt a képalkotó módszerek és a talált morfológiai változások adnák a „királyi utat” a megismerésben. De elképzelhető.

Igen, szerintem is a szakemberek közötti párbeszéd, sőt, vita kellene. Alig hiszem, hogy azt Halász professzor meg tudná cáfolni, hogy ennek gátja a biológiai szakemberek gőgje, felsőbbrendűségi tudata. Ehhez próbál felzárkózni a biológiai pszichiátria is, már nyilvánvalóan ideológiai motiváltságból is (Mannheim értelmezésére utalva). „Szent tézisek” vannak, amelyeket érinteni sem szabad, mert olyan felháborodás támad., mint az ősközösségben a tabu érintésekor. Aki kételyt vet fel, antipszichiáter, anarchista, tudományellenes. Elgondolkodtató, hogy Halász professzor a saját tudományos környezetében is csak nehezen talál partnerekre valódi dialógusra.

Csak még egy „villanás” – egy éve vajúdik az OPNI pótlása, megvan az OPAI terve, most már, állítólag helye, funkciója. Ki gondolná, hogy egy nagy vitatéma, hogy a pszichiátria neuroscience központot akarna elsődlegesen. Miközben alig van pszichológiai álláshely és ellátás a pszichiátriában, akadozik a klinikai pszichológiai szakképzés, nincs a rendszerben pszicho- és szociterápia.

Lehet, hogy ez „minden világok legjobbika”, amelyben most élünk, de én ezt egészséges, egyenrangú párbeszéd, vita nélkül nehezen fogadnám el.

A tudományok viszonyáról eszembe jut a kedves régi vicc, két fivér közül az egyik nagyon domináns, ez ellen a gyengébb lázadna. Egy örökségi ügyben azt mondják nekik, hogy a hagyatékot osszák el testvériesen. "Nix testvériesség: fele-fele!" - kiált fel a gyengébb…

Buda Béla

Kapcsolódó anyagok:

Az alvásdinamika és delta-homeosztázis szerepe a kognitív funkciókban

Az agy, amely megváltoztatja önmagát - Norman Doidge

Tények és értelmezések az agykutatás terén

Neurománia - videoelőadás




Kulcsszavak

neurománia, agykutatás, biológizálás, tudományelméleti gondok, vita

Kapcsolódó anyagok

Kollaboratív problémamegoldásra alkalmas agy–agy-interface

A fizikai aktivitás pihenteti a lelket

Dializált betegek étrendi kezelése

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

Szkizotip személyiségvonások és a nyelvi kreativitás összefüggéseinek vizsgálata

Hozzászólások:

1.,   Szatmáry Péter mondta   2012. Január 29., Vasárnap 19:52:01
Buda Bélának nemcsak a tudása imponáló, de a szemlélete is rugalmas.
Valóban szinte vallásos fanatizmussá vált a biológiai szemléletben való hit. Pedig mekkora önhittségre és korlátozottságra vall világnézeti alapon néhány tényből metaelméletet kreálni.

Tartalmilag: sok "biológiai" szemléletű szakember képtelen felfogni a biológiai és a genetikai közötti különbséget.
Nyilvánvaló, hogy a legtöbb motivációnk genetikai alapon öröklődik, de pszichológiai átélésben, vágyban jelenik meg.
A mechanizmust a biológia szolgáltatja, hogy jobban hangzzék: neurobiológia, de a szint pszichológiai lesz.
Szomorú, hogy a társadalomtudosok is kénytelenek "genetikainak" lenni, ha komoly tudományos rangot szeretnének.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Ritka Betegségek Világnapja a Szegedi Tudományegyetemen

A Szegedi Tudományegyetem a Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetségével (RIROSZ) együtt első alkalommal rendezi meg Szegeden a Ritka Betegségek Világnapja országos rendezvényét. A február 24-i program célja, hogy olyan fórumot teremtsen, ahol az érintett érdekcsoportok közösen tudják megvitatni a ritka betegségekkel élők helyzetét, terveit. Idén az egészségügy és a szociális ellátások közötti hídépítés, valamint a ritka betegségek kutatása, az új diagnosztikai és terápiás eljárásokat megalapozó fejlesztések kerülnek a fókuszba.

Tovább


Speciális invazív kardiológiai technikák

Hazánkban több, mint fél évszázada végzik szívritmus szabályozó eszközök beültetését, ma évente durván hat és félezer új pacemakert és körülbelül mintegy 1200 speciális újraélesztő funkcióval is összekapcsolt készüléket ültetnek be. A beültetett készülékek egy része a gyógyszeres kezelésen kívül a szívelégtelenség kezelésének egyik legfontosabb eszközévé vált az utóbbi közel 20 évben, évente több ezer ember életét mentik meg, s biztosítanak ezután kimutathatóan hosszabb és jobb minőségben töltött életéveket.

Tovább


Az e-cigaretta mégsem ártalmatlan alternatívája a dohányzásnak

Az e-cigarettázásnak súlyosabb egészségügyi konzekvenciái lehetnek, mint az korábban gondolták - állítják amerikai kutatók, akik szerint az e-cigarettázás rákkal kapcsolatba hozható genetikai változásokat indíthat el.

Tovább


Műanyagból származó adalékanyagot találtak északi-sarkvidéki madár tojásaiban

Az északi sirályhojszának (Fulmarus glacialis) a Kanada északi részén lévő Prince Leopold-szigeten rakott tojásait vizsgálva találtak hormonbontó ftalátokat. Ezeket a kémiai anyagokat műanyagkészítéshez használják, hogy az anyag rugalmas maradjon. Ez az első alkalom, hogy ilyen adalékanyagot találtak északi-sarkvidéki madarak tojásaiban.

Tovább


Bezárkózott a biológiai szemlélet - Buda Béla reflexiója Halász Péter írására