A tanulmány, amelyet Neal Cohen, az Illinois Egyetem és a Beckman Institute professzora Joel Voss kutatóval együtt készített el, az agy különböző területeinek szerepére fókuszált, beleértve a hippokampuszt, amely az agy mediális temporális lebenyében található, közel a fülekhez. Hogy jobban megértsük, ezek az agyterületek hogyan hatnak az aktív és passzív tanulási folyamatokra, Voss összeállított egy kísérletet, amelyben a résztvevőknek egy számítógép monitorán egyenként felvillanó tárgyakat és azok pontos elhelyezkedését kellett memorizálniuk.

Az egyik csoport résztvevői egy egér segítségével irányíthatták, hogy milyen sorrendben és hányszor nézik meg a tárgyakat. Ugyanakkor a másik csoport tagjai számára az ablak olyan sorrendben és annyiszor mutatta be a tárgyakat, ahogyan azt korábban valaki az előző csoportból végignézte, mivel az ő tanulási folyamatukat rögzítették. Később a két csoport szerepet cserélt, és úgy is elvégezték a feladatot újabb tárgyakkal.

A csoportok eredményei között jelentős különbséget tapasztaltak a kutatók. Akik aktív módon maguk irányíthatták a tanulási folyamatukat, sokkal jobban teljesítettek azoknál, akiknek meg volt szabva, milyen módon jegyezzék meg a tárgyakat, vagyis passzív módon tanultak.

Hogy rájöjjenek, milyen agymechanizmus okozza mindezt, a kutatók megismételték a kísérletet olyanokkal, akiknek a hippokampuszuk sérülése következtében amnéziájuk volt. Meglepetésükre ezek az alanyok nem értek el jobb eredményt akkor sem, ha saját maguk irányíthatták a tanulási folyamatukat. „A vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy a hippokampusz nem csak az új emlékek formálásában tölt be fontos szerepet, hanem a memória feletti tudatos kontroll területén is” – állapították meg.

Forrás: Medipress


Kapcsolódó anyagok: Az információ feldolgozása nem függ a látástól

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Humán agyi organoidok

A Nature-ben megjelent eredmények azért jelentősek, mert először sikerült létrehozni reprodukálható, a humán cortex-szel konzekvensen megegyező sejttípusokat ugyanolyan struktúrában tartalmazó mini-agyakat. Az eredmény nyomán meg fog újulni a neuropszichiátriai betegségek és az idegrendszerre ható szerek kutatásának módszertana.

Tovább

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Tovább

Eddig ismeretlen neuro-immun axis

A felnőttek fele alszik az ajánlott napi 7-8 óránál kevesebbet, írják Cameron S. McAlpine és munkatársai „Sleep modulates haematopoiesis and protects against atherosclerosis” című, a Nature-ben megjelent tanulmányukban. A másodikként magyar szerzőt (Kiss G. Máté, Harvard Medical School, Medical University of Vienna) felvonultató írás bemutatja, hogyan vezet az elégtelen vagy megzavart alvás érelmeszesedés kialakulásához. A tanulmány azonosít egy eddig ismeretlen neuro-immun tengelyt, ami az alvást a haematopoiesis-hez és az atherosclerosis-hoz kapcsolja.

Tovább

Kollaboratív problémamegoldásra alkalmas agy–agy-interface

Közvetlen, non-invazív agy–agy-interface-t fejlesztettek a University of Washington és a Carnegie Mellon University neurológus és számítógépes szakemberei. A BrainNet névre keresztelt módszer kettőnél több személy bevonásával teszi lehetővé a kollaboratív problémamegoldást. „Többé már nem a science fiction területére tartozik a direkt gondolatátvitel: létrejött az agyak szociális hálója”, írja a BrainNet-tanulmányt ismertető MIT Technology Review.

Tovább