MAGYAR TUDOMÁNY A VILÁGBAN

Kockázatbecslés stabil anginás szívbetegeken a szívinfarktus, a stroke és a halálozás előrejelzésére

Vokó Zoltán és munkatársai közleményének kivonata


Az ACTION klinikai kísérlet munkatársai közleményének kivonata.
Levelezési cím: dr. Vokó Zoltán, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Iskola. E-mail: z.voko@sph.dote.hu
A teljes közlemény: Clayton TC, Lubsen J, Pocock SJ, Vokó Z, Kirwan BA, Fox KAA, Poole-Wilson PhA. Risk score for predicting death, myocardial infarction, and stroke in patients with stable angina, based on a large randomised trial cohort of patients. BMJ 2005;331:869-72.

 

Egyre nagyobb számban jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek igen nagy betegcsoporton, a Cox regressziós modell, illetve arányos veszély modell néven ismert statisztikai módszer segítségével lehetővé teszik különböző betegségekben az egyszerre jelen lévő nagyobb számú veszélyeztető tényező prognózisra kifejtett hatásának becslését. Az ezzel a módszerrel végzett becsléshez hatalmas – csak több nagy intézmény együttműködésével elérhető – adatmennyiség, illetve betegszám szükséges. Örvendetes módon ezekben a tanulmányokban – mint a jelenlegiben is – egyre gyakrabban találkozunk magyar szerzőkkel.

A vizsgálatba 7311 beteget vontak be. A vizsgálathoz az ACTION klinikai kísérletbe bevont betegek adatait használták fel. Az ACTION vizsgálatban a nifedipin GITS-kezelésnek a keringési kimenetelek és a coronariaintervenciók megelőzésében kifejtett hatásosságát vizsgálták. Mivel a klinikai kísérletben a kontroll- és a kezelt csoport között lényegi különbséget nem találtak a szívinfarktus, a stroke és a halálozás kimeneteleket tekintve, a teljes betegcsoport adatainak ebben a vizsgálati programban való felhasználását megengedhetőnek tartották. Az erre vonatkozó részleteket korábbi közleményben ismertették, amire most csupán idézettel hivatkoztak. A vizsgálatba vétel feltételéül szabták, hogy az adott beteg anginás panaszai miatt kezelésre szorult és korábban szívinfarktuson esett át, vagy betegségét előzőleg coronariaangiográfiával igazolták. Ötéves vizsgálati periódus alatt 1063 beteg halálozott el, vagy szenvedett akut szívinfarktust, illetve stroke-ot. A kockázati függvény létrehozásakor számos potenciális tényezőt vizsgáltak. A végső modellben az életkor, a nem, a dohányzás, a fehérvérsejtszám, a diabetes mellitus, az alkalmi vércukorszint, a szérumkreatinin-érték, a kórelőzményben stroke, az anginás rohamok jelentkezésének gyakorisága, a lipidszintcsökkentő kezelés, a QT-szakasz hosszúsága, a bal kamra ejekciós frakciója, valamint a szisztolés vérnyomás szerepeltek a kimenetelt meghatározó tényezőként. Az egyes tényezőkben, ahol ez értelemszerű volt, a kockázatot több súlyossági fokozatban is vizsgálták. Végeredményben így összesen 16 változóval volt mód a veszélyeztetettségi fok megadására. Az igényes statisztikai elemzés eredményeként becsült legfontosabb mutatók a modellben szereplő együtthatók, amelyekből számított súlyszámok fejezik ki minden egyes kockázati tényező prognosztikus jelentőségét.

Amint várható volt, a legjelentősebb prediktornak az életkor, a bal kamra ejekciós frakciója, a dohányzás és a diabetes mellitus bizonyult. Egy adott beteg kockázatának kiszámítását segítendő a szerzők egy weboldalt – www.anginarisk.org – hoztak létre.


A legjelentősebb prediktornak az életkor, a bal kamra ejekciós frakciója, a dohányzás és a diabetes mellitus bizonyult.

Összességében megállapították, hogy az ilyen betegségben szenvedők prognózisa relatíve kedvező, ugyanakkor az egyes esetek között a veszélyeztetés mértéke igen széles határok között mozgott. A nagy fokban veszélyeztetettek becsült kockázata tízszer nagyobb volt, mint a kis kockázatú személyeké. Ez azt is jelenti, hogy a veszélyeztetettség egyénekre vetítve állapítható meg, s még inkább azt, hogy a kockázat szintén egyéni program szerint mérsékelhető.


A nagy fokban veszélyeztetettek becsült kockázata tízszer nagyobb volt, mint a kis kockázatú személyeké.