LAM 2006;16(6):592.

KÖNYVEKRŐL

A nem erozív reflux betegség

– Interdiszciplináris konferencia


Szerkesztette: Lonovics János,
Simon László, Tulassay Zsolt,
Wittmann Tibor
Kiadja a Magyar Gasztroenterológiai Társaság, AstraZeneca.
Budapest, 2005
194 oldal

 

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság (MGT) és az AstraZeneca kiadásában megjelentetett monográfiában a neves szerkesztők, a magyar gasztroenterológia és a társszakmák vezető szakemberei közel 200 oldalon egy interdiszciplináris konferencia anyagát jelentették meg. Az élőbeszédben előadott és a kéziratban leírt szöveg közötti műfaji különbséget – különösen a kötet első részében – oly sikerrel hidalták át, hogy az olvasóban csak a cím alapján tudatosul az eredet.

Alig két éve már megjelent ugyanezen szerkesztők és nagyrészt azonos szerzők közreműködésével a gastrooesophagealis reflux betegségről egy nagyobb terjedelmű és hasonlóan nívós monográfia. Ennek ellenére teljesen friss élményt jelent a kérdés iránt érdeklődő olvasónak a határozott álláspontot új megközelítéssel kifejtett fejezetek olvasása.

A szerzők nem titkolt célja, hogy az irodalomban még vitatott, de egyre inkább elfogadott nézetet képviselve, állást foglaljanak a nem erozív reflux betegségnek (továbbiakban NERD) a gastrooesophagealis reflux betegségen belül önálló alcsoportként történő osztályozása mellett. Kiállnak amellett, hogy ezt a megkülönböztetést nemcsak kórélettani eltérések feltárása indokolja, hanem még inkább a gyakorlati teendők különbözősége.

Ritkán találkozunk olyan következetes okfejtéssel és az érvek olyan szellemes sorba állításával, mint amit a kötet elején a Lonovics János által írott alaptétel-ismertetést és a betegség epidemiológiáját, valamint a Simon László által írt klinikai tüneteket taglaló rövid fejezetekben olvashatunk. A későbbiekben mind a gasztroenterológus szerzők, mind a társszakmák országosan elismert képviselői is mindent megtesznek, hogy az eredeti koncepció értelmében fedjék fel az összefüggést a NERD és az általa okozott egyéb szervi eltérések között.

Ha mégis hangot kell adnunk bizonyos hiányérzetünknek, azt azért tesszük, mert több kérdésben még nincs elegendő tapasztalat néhány nehezen magyarázható jelenség magyarázatára. A legfontosabbnak a szenzoafferens pályák esetleges túlérzékenységének kimutatását tartanánk, mert ez pozitív esetben nagyon megkönnyítené a zavaró sokszínűség létrejöttének magyarázatát. Mindjárt másképpen tekintenénk a NERD felét alkotó protonpumpa-gátló (PPI) kezelésre nem reagáló betegek idesorolására. Az eszközös diagnosztikai rész szerzője, Rosztóczy András pontosan ismerteti azokat a – meglehetősen idő- és műszerigényes – vizsgálatokat, amelyeknek eredményeit értékesíteni lehet a NERD diagnózisának felállításában. Kiemelnénk a felsőnyelőcső-izomzat elégtelenségének (magas reflux) kimutatását, amely szerintünk vélhetően az alsó szakaszba történő visszacsorgás idején hozzájárul a garat- és légzőszervi tünetek kialakulásához.

Külön örömünkre szolgál, hogy említi a Bernstein-próbát mint az ok-okozati összefüggés legegyszerűbb eljárását. Felmerül a gondolat, hogy vajon az instillált sósavkoncentráció szakaszos csökkentésével nem lehet különbséget regisztrálni a normális és hyper-, illetve hyposensitiv cardia feletti nyálkahártya között.


Nagy öröm, hogy a könyv említi a Bernstein-próbát mint az ok-okozati összefüggés legegyszerűbb eljárását.

A társszakmák képviselőinek hozzájárulása jól példázza, hogy mindazt, amit egy hozzászólásban pár percben el lehet mondani, milyen nehéz megírni több oldalon. Ezért legtöbben a szakterületükön előforduló, a NERD-del nagy valószínűséggel összefüggő tünetek ismertetését választják. Kivételként említeném az alvászavarokról szóló és a neuropszichiátriai vonatkozású írásokat, amelyek valóban érdemi hozzájárulást jelentenek a NERD megértéséhez.

A monográfia egészét illetően azonban kétségtelen, hogy egy korszerű problémát kitűnően kezelő, gondolatébresztő, gyakorlati munkánkat javító könyv kerül a kezünkbe. Specialitásától függetlenül minden orvos számára élvezetes lesz elolvasása.

dr. Varró Vince