LAM 2006;16(6):573-7.

HÁZIORVOSI FÓRUM

FÓKUSZBAN AZ ONKOLÓGIAI BETEGSÉGEK

Az olvasók kérdéseire szakértő válaszol

A téma szakértője: dr. Ésik Olga professzor, a Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetének vezetője

 

– Régen onkogén forrásként tartották számon az úgynevezett mate-abusust, a bagórágást, illetve az extrém magas hőmérsékletű ételek fogyasztását, amelyek esetén gyakrabban alakultak ki szájüregi, gége- és garatdaganatok. Napjainkban milyen károsító tényezőkről bizonyították be, hogy hozzájárulhatnak az egyre gyakoribb szájüregi daganatok kifejlődéséhez?

– A 12 leggyakoribb daganat, közöttük a fej-nyaki daganatok kialakulásának kockázati tényezőiről a közelmúltban egy részletes ismeretterjesztés jelent meg a Dunántúli Napló on- line kiadásában (www.dunantulinaplo.hu), s ugyanezen írások a honlapomról (www.esik-olga.hu) is elérhetők. A kérdésben említett három kóroki tényező közül kettőnek, a bagórágásnak és az extrém magas hőmérsékletű ételek fogyasztásának lényegesen kisebb a szerepe a hazai fej-nyaki daganatos betegségek kialakulásában, mint például a távol-keleti országokban.

A magyarországi fej-nyaki rákok kockázati tényezői a külső körülményekkel kapcsolatosak, a betegség előidézésében az öröklődésnek alig van szerepe. Kialakulásuk valószínűsége annál nagyobb, minél hosszabb időn át hatnak a külső rákkeltő tényezők, ezért – közvetett módon – az életkor számít fontos kockázati tényezőnek. A környezeti ártalmak közül a dohányfüstnek a legfontosabb a szerepe. Ugyancsak kockázatot jelent a marihuána füstje és az alkoholfogyasztás. Hasonló hatása van a poros levegőnek, így megfelelő munkavédelmi rendszabályok hiányában fokozott kockázatot jelentenek a fafeldolgozó és papíripari (fűrészpor és egyéb kisméretű farészecskék), valamint a textilipari (szöveti szálak) munkahelyek. Egyes vírusok is rákkeltő hatásúak lehetnek, így a humán papillomavírus (magyarázza a mate-abusus kockázatnövelő hatását) vagy az Epstein–Barr-vírus. A vírusos eredetű daganatok nem dohányos és absztinens egyéneknél is felléphetnek. Ezek kórlefolyása valamivel kedvezőbb, mint az alkohol, illetve dohányzás által előidézett eseteké. A nagyvárosok szennyezett levegője több ártalmas kémiai vegyület és a porszemcsék károsító hatása révén növeli a fej-nyaki rákok kockázatát. A családon belüli halmozott előfordulás nem örökletes tényezőkkel, hanem az életvezetési minta átvételével, illetve a passzív dohányzás kártékony hatásával magyarázható.

– Léteznek-e olyan paraneoplasiás elváltozások – mint például a szájnyálkahártya leukoplakiás elváltozása –, amelyek esetén a gastrointestinalis rendszer rákos megbetegedésére kell gondolni?

– A paraneoplasiás tünetek megjelenése előrehaladott gastrointestinalis daganatot jelez. A családorvos számára nem az a cél, hogy ebben a stádiumban diagnosztizálja a daganatos megbetegedést, hanem az, hogy még tünetmentes állapotban gyanakodjon, és időben küldje vizsgálatra a beteget. Ehhez a legfontosabb kapaszkodó az adott egyén családi és személyes daganatos kórelőzménye. A gastrointestinalis daganatok mintegy 10%-ban örökletesek (részletek szintén a fent említett két honlapon olvashatók), s további kockázatot jelent, hogy az ilyen családokban az egymást követő generációk átveszik a helytelen életvezetési szokásokat. Alapvető elvárás a családorvossal szemben, hogy minden rosszindulatú daganatos egyén esetén gondoljon arra, hogy a család többi tagja is veszélyeztetett.

Az egyéni kórelőzmény is kockázatot jelent, ugyanis minden nyolcadik rosszindulatú daganatos betegben élete során kialakul legalább egy másik, az elsőtől független malignus daganat. Ez a következő tényezőkkel magyarázható: az első daganat keletkezését elősegítő genetikai (DNS-) instabilitás továbbra is érvényesül, a beteg nem változtat az első daganatra vezető, kifogásolható életvezetési szokásain, illetve azok már sokáig hatottak, így egy esetleges életmód-változtatás nem éri el a remélt kedvező hatást. A daganatos betegség kezelésére alkalmazott kemo- és sugárterápia is rákkeltő hatású lehet. Szerepet játszik az is, hogy a hatékony kezelések miatt a betegek egyre gyakrabban túlélik az első daganatos megbetegedésüket, s így esélyük van újabb tumor kialakulására.

A szájnyálkahártya leukoplakiás elváltozása inkább a fej-nyaki nyálkahártya eredetű tumorok rákmegelőző állapotának tartható, mintsem a gastrointestinalis daganatok előfutárának. Igen sok olyan jelenség van azonban, amelyek gastrointestinalis daganatra (is) utalnak, de ezen tünetek jelentősége a válasz elején említettekhez képest nagyságrenddel kisebb. Közülük néhányat – a veszélyeztetett lokalizációkkal együtt – felsorolok: migráló thrombophlebitis – pancreas; anaemia – colon; granulocytosis – gyomor, pancreas; proteinvesztő enteropathia – gyomor, colon, carcinoid; acanthosis nigricans – gyomor; keratosisok – gyomor, nyelőcső, anus. Ilyen tünetek észlelésekor a beteget részletesen ki kell vizsgálni.

– Miért nevezzük a rosszindulatú daganatokat egységesen ráknak?

– A rosszindulatú daganatoknak négy fő csoportja van: a hámeredetű daganatok, amelyeket ráknak nevezünk; a mesenchymalis eredetű daganatok – a sarcomák; a nyirok- és vérképzőszervi daganatok – a lymphomák, leukaemiák; és vannak az agydaganatok. A leggyakoribb daganattípus – a daganatok mintegy 90%-a – rák, ezért sokszor, helytelenül, ezt a kifejezést alkalmazzák valamennyi rosszindulatú daganatra.

– Milyen mértékben járulnak hozzá az egyre szélesebb körben elérhető tumormarker-vizsgálatok a rosszindulatú daganat diagnózisához?

– A rosszindulatú daganatos megbetegedések kórisméje szinte kivétel nélkül szövettani vizsgálaton alapul. A tumormarker-vizsgálatok a már kórismézett daganatok követésének eszközei: kimutatható velük a tumoros aktivitás vagy éppen a komplett remisszió.

– A daganatterápia első vonalbeli gyógyszerei a kemoterápiás szerek. Melyek a leggyakrabban alkalmazott protokollok, és melyek az e szerekkel történő kezelések veszélyei, szövődményei?

– Még a leggyakoribb kemoterápiás protokollok ismertetése is meghaladná a válaszadásra szánt terjedelmet, ezért inkább néhány gyakorlatban hasznosítható gondolatot adok közre. A kemoterápiát végző intézetekben alapvető fontosságú a megfelelő minőségű és részletességű betegtájékoztatók megírása. Ez rendkívül nagy munka, példaként említem, hogy a Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetében a daganatok lokalizációját alapul vevő kemo-, illetve sugárterápiás betegtájékoztatók és beleegyező nyilatkozatok összesített terjedelme mintegy száz oldal, amely egy-egy beteg számára négy-öt oldal áttanulmányozását jelenti (ehhez hasonló hoszszúságúak a klinikai vizsgálatok betegtájékoztatói). Megfontolandó, hogy ezek a betegtájékoztatók hozzáférhetők legyenek az onkológiai osztályokhoz tartozó földrajzi régiókban a családorvosok, illetve a betegek számára, például az osztályok honlapjain.

A specifikus szövődmények – például szív-, vesekárosítás, mucositis stb. – mellett a leggyakoribb mellékhatások a vérképeltérések (anaemia, neutropenia, thrombocytopenia), illetve azok következményei: vérzés, purpurák, fáradtság, lázas állapot, gyulladások stb. A tájékozott beteg e tünetek észlelésekor haladéktalanul jelentkezik családorvosánál, akinek azt kell eldöntenie, hogy szállítható állapotban van-e vagy sem. Ha igen, akkor a beteget azonnal el kell juttatni a kemoterápiát végző osztályra. Ha a szállítás kockázattal járna, akkor a legközelebbi kórházba kell utalni, ahonnan az állapot stabilizálódása után a kemoterápiát végző intézet mindig átveszi a cytopeniás beteget.

– Mivel járulhat hozzá a háziorvos az otthonából kemoterápiás kezelésre járó betege állapotának jobbá tételéhez?

– Szakorvosi javaslatra a zárójelentésen szereplő kérések, javaslatok betartásával, például: vérképellenőrzés rendszeres megszervezése, vitaminok és egyéb gyógyszerek felírása, diagnosztikai vizsgálatok megszervezése stb.

– Van-e létjogosultsága a hyperthermiának a daganatok terápiájában? Ha igen, mely tumoros betegségek kezelésénél alkalmazható?

– A hyperthermia klinikai kipróbálás alatt álló kezelés, amely hazánkban etikai engedéllyel folytatható. Nagyon lényeges a „klinikai kipróbálás” kifejezés használata, mert a betegben nem szabad azt a téves érzetet kelteni, mintha az adott eljárás értékét számos és jelentős bizonyító erejű tanulmánynyal már igazolták volna.

– Milyen szekunder daganatok fordulnak elő a szájüregben?

– A környezeti ártalmak közvetlen felületi hatása miatt a fej-nyaki daganatok gyakran többgócúak, illetve az első daganat eredményes gyógyítását követően újabb daganatok keletkezhetnek. Az onkológiai kezelések daganatos kockázatot növelő hatására szemléltető példa a fiatalkori orrgaratdaganatot túlélő betegekben a besugárzási mezőben évtizedekkel később kialakuló sarcomák.

– Közismert tény, hogy a radioaktív sugárzás daganatos betegségeket indukálhat. A daganatok radioterápiája során nem kell ezzel a veszéllyel számolni?

– A sugárzás daganatkeltési kockázatát eddig legrészletesebben az atombomba-támadást túlélők körében tanulmányozták. Az évtizedeken át követett népességcsoportban azt találták, hogy két daganat – a krónikus lymphoid leukaemia és a végbéldaganat – kivételével valamennyi tumor keletkezésének kockázata megnőtt a sugárzás által érintett populációban. Az utóbbi évtizedekben az újabb megfigyelések alapján viszont már azt mondhatjuk, hogy valamennyi daganat keletkezésének kockázatát növeli a sugárzás.

Az egyik korábbi kivétel a rectumdaganat volt, de a nemzetközi publikációk e daganat kockázatának növekedéséről számolnak be olyan betegek esetében, akik megelőzően jó kórjóslatú prostata-, here-, méhnyak- és méhtestdaganat miatt évtized(ek)kel korábban sugárkezelést kaptak. E tanulmányok bizonyító erejének szemléltetésére csupán egy adatot említek meg: 1988-ban 150 000, korábban méhnyakrák miatt sugárkezelt betegre vonatkozóan bizonyították be, hogy a sugárzás fokozta a rectumdaganat kockázatát (természetesen valamennyi többi kismedencei daganat kockázata is nőtt). A radiogén rectumdaganatokra vonatkozó korábbi és újabb megfigyelések látszólagos ellentmondását az magyarázza, hogy az atomtámadást túlélők esetében a végbél régiója lényegesen kisebb sugárterhelést kapott, mint a 70 Gy körüli értékkel besugarazott prostatatumoros vagy a nagy dózisteljesítményű brachytherapiával kezelt nőgyógyászati daganatos betegek rectuma. Ezek az ismert evidenciák önmagukban is arra intenek, hogy kerülni kell a fiatal, tumoros betegek esetében a jó kórjóslatú, korai daganatok kezelésénél a felesleges sugárterhelést, mivel megélhetik a következő (radiogén) daganatok keletkezését. Ezek a tumorok általában agresszívabbak és a korábbi sugárkezelések miatt esetleg nem is kezelhetők megfelelően.

A másik vitatott daganat, a krónikus lymphoid leukaemia előfordulásának nagyobb kockázatát szintén megfigyelték az ionizáló sugárzásnak kitett egészséges populációkban és betegekben, tehát mai tudásunk szerint nincs olyan daganat, amelynek keletkezésében a sugárzás ne játszhatna szerepet.

A kérdés egy igen fontos sugárvédelmi koncepció kiteljesedésére hívja fel a figyelmet. Az ALARA- (as low as reasonably achievable) elvet, amely a legalacsonyabb sugárterhelés közelítését fogalmazza meg, kiterjesztették a sugárveszélyes munkahelyen dolgozókra, majd az átlagnépességre, ezt követően pedig a diagnosztikai beavatkozásokra kerülő betegekre is. A legnagyobb áttörés 2004-ben következett be, amikor először vetették fel, hogy ezt az elvet a rosszindulatú daganatos betegek kezelésénél is alkalmazni kell. Tehát nem lehet tovább érvényes az a régi koncepció, hogy a potenciálisan halá-los rosszindulatú daganatos betegnél nincs dóziskorlát, hiszen a sugárvédelem ALARA-elvét alkalmazni kell a jó kórjóslatú betegségek kezelésénél.

– Egyre többen foglalkoznak a környezeti ártalmak és daganatos megbetegedések közti kapcsolattal. Léteznek-e a daganat kialakulása szempontjából veszélyes területek, övezetek globálisan, illetve hazai viszonylatban? Ha igen, ismerjük-e ezeket, és mit tesz ezzel kapcsolatban az egészségügy?

– A daganatkeletkezés szempontjából a döntő kockázati tényezők a környezeti ártalmak, amelyek jelen lehetnek a levegőben, vízben, élelemben. Minden olyan vidéken, ahol a levegő és a víz szennyeződése az átlagosnál nagyobb, növekszik a daganatos betegségek kockázata. Ugyanez érvényes az élelmiszerekre is, azzal a megjegyzéssel, hogy még mindig nem ismerünk minden olyan rákkeltő anyagot, amely az ételeinkben, italainkban előfordulhat. A környezetvédelem kérdései ily módon meghatározóvá válnak a földgolyón és megoldásuk egyre nagyobb, illetve költségesebb kormányzati erőfeszítéseket igényel.

– A per os, intravénásan, illetve intramuscularisan adott gyógyszeres, valamint a transdermalis tapasz nyújtotta fájdalomcsillapítás mellett milyen módszer van még a rosszindulatú daganatok okozta fájdalom mérséklésére, megszüntetésére? Melyeket alkalmazhatja a háziorvos, és hol szerezhet jártasságot?

– Ha a fájdalom aktív onkológiai teendőt igényel (például csontfájdalom: sugárterápia, biszfoszfonátok stb.), akkor a beteget onkológiai osztályra kell utalni. Az aktív onkológiai beavatkozást nem igénylő, gyógyszeresen refrakter fájdalom kezelése speciális fájdalomambulanciák feladata, tehát az ilyen tünetektől szenvedő betegeket célszerű oda beutalni.

– A transdermalis tapasz mellé, ha szükséges, mi módon és milyen hatáserősségű más analgetikumok, mint például a nem szteroid gyulladásgátlók vagy kábító fájdalomcsillapítók adhatók?

– Az erős opiátok kombinálhatók gyenge opiátokkal (codein, hydrocodin, tramadol), nem opiátokkal (acetilszalicilsav, paracetamol, nem szteroid gyulladáscsökkentők) és egyéb szerekkel (antidepresszánsok, antiepileptikumok, kortikoszteroidok, izomrelaxánsok és helyi érzéstelenítők). természetesen a gyógyszerkölcsönhatásokat szigorúan figyelembe kell venni.

– Hol a helye az antioxidánsoknak a daganatos betegek kezelésében? Mikor ajánljuk ezeket, hogy a tumoros beteg a legtöbbet profitálja?

– Az antioxidánsoknak nincs bizonyított daganatgátló hatásuk. Alkalmazásukat az étrendkiegészítőkkel kapcsolatos elvek szerint tanácsos folytatni.

– Milyen pszichoterápiás módszereket alkalmazhat a háziorvos a daganatos betegek gondozása során? Hol szerezhet ebben gyakorlatot?

– Nagyon fontos kérdés a daganatos betegek és hozzátartozóinak pszichológiai vezetése. Ezen a téren a továbbképzéseket a Magyar Pszichoonkológiai Társaság, illetve a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület szervezi.

– A daganatos malnutritio kezelésében milyen megoldásokat, táplálékkiegészítőket, roborálószereket alkalmazzon a háziorvos?

– Enteralis (per os, szonda, percutan endoszkópos gastrostoma –PEG vagy percutan endoszkópos jejunostoma – PEJ) táplálás (Nutridrink, Ensure, Peptison) mellett szakorvos javaslatára megestrolum aceticum rendelhető.

– Van-e helye olyan gyógyhatású készítményeknek, mint az Avemar vagy a Béres-csepp az onkológiai gyakorlatban? Ismerjük-e a hatásmechanizmusukat?

– Az Avemarnak és a Béres-cseppnek nincs bizonyított daganatgátló hatása. Alkalmazásukat az étrendkiegészítőkkel kapcsolatos elvek szerint tanácsos folytatni.

– Három éve colorectalis carcino- ma, majd egy évvel később mechanikus ileus miatt operált betegem kontrollvizsgálatai negatívak. Jelenleg is – és ez az első sugárkezelés óta fennálló probléma – napi 10–15 székletürítése van, amely életvitelében erősen meghatározó. Panaszai többszörös gasztroenterológiai oknyomozó kivizsgálást követően sem változtak lényegesen. Jelenleg, körülbelül fél éve akupunktúrás kezelésre jár. Ez idő óta kezdte lassan visszanyerni súlyát, azonban a székletürítés gyakorisága napi 10-nél most sem kevesebb. Mivel lehetne segíteni betegemnek?

– A beteg esetében két lehetőséggel lehet számolni. Az egyik szerint a hasmenés carcinoid szindróma részje-lensége, vagyis a betegnek a colorectalis daganata mellett valahol carcinoidja vagy esetleg medullaris pajzsmirigyrákja van. Ezeket a kórképeket célirányos kivizsgálással azonosítani lehet.

A másik lehetőség a sugárkezelés mellékhatásaként jelentkező radiogén colitis, enteritis, ugyanis ennek fontos tünete a gyakori székletürítés. Az elváltozásnak jellegzetes nyálkahártyaképe van, a hajdani besugárzási mezőben helyezkedik el, és megléte endoszkópos vékonybél-, illetve vastagbélvizsgálattal igazolható. A mellékhatás a legjobb besugárzási technika mellett is előfordul, ugyanis a népesség 5%-a különösen (további 10% pedig mérsékelten) sugárérzékeny. Mivel egyelőre nem rutineljárás az individuális sugárérzékenység meghatározása (költséges, de akár holnaptól bevezethető lenne), ezért nincs mód a fokozottan sugárérzékeny személyek kezelés előtti kiemelésére, és így számukra alternatív gyógymódok felajánlására.

A fokozottan sugárérzékeny egyének egy részét csak akkor tudjuk a sugárkezelés előtt azonosítani, ha olyan társbetegségük van, amely bizonyítottan fokozott sugárérzékenységgel jár. Ezek közül néhány gyakrabban előforduló: immunológiai betegségek (elsősorban a szisztémás lupus erythematosus, dermatomyositis és scleroderma), bélgyulladások (colitis ulcerosa, Crohn-betegség), öröklődő kórképek (xeroderma pigmentosum, ataxia teleangiectasia, Fanconi-anaemia, Down-kór, Gardner-szindróma). Fokozzák a sugárérzékenységet az érbetegségek is, például a diabetes mellitus, az érelmeszesedés, a hypertonia. Mivel az előző okokkal nem magyarázható, fokozott sugárérzékenység öröklődik, ezért a kifogástalanul elvégzett sugárterápia ellenére radiogén mellékhatást elszenvedő betegek hozzátartozói is veszélyeztetettek. A Nemzeti Rákkontroll Program 2006-ban meghirdette, hogy a sugárterápiás osztályokon részlegeket kell kialakítani a betegek sugárbiológiai vizsgálata érdekében. Az első ilyen részleget ez év februárjában a Pécsi Tudományegyetem hozta létre.

– A megdöbbentő adatokat tartalmazó hazai rákincidenciára vonatkozó statisztikákban a tüdő-, illetve a vastagbél-carcinomák foglalják el a vezető pozíciókat. Mi a jelenlegi szakmai álláspont a megelőzés le- hetőségeit illetően? Költséghatékonyak-e a lakosság (az 50 év felettiek) szervezett szürővizsgálatai? Alkalmasak-e a jelenleg használt metodikák a rák korai stádiumban történő felfedezésére? Hol történjen, és ki végezze (háziorvos, pulmonológus, illetve gasztroenterológus) a szűrővizsgálatokat?

– A tüdőrák legfontosabb kóroki tényezője a dohányzás, a béldaganatoké pedig a táplálkozás során bejutó vegyületek (a részleteket illetően a korábban említett két honlapra utalok). A tüdőrák szűrésére jelenleg nincs elismert költséghatékony módszer. Mivel az ernyőfényképszűrés sem az, ezért más utakat is keresnek a korai kórismézésre. Vizsgálatok folynak a legnagyobb kockázatnak kitett népesség – a 10–15 éve dohányzók – alacsony dózisteljesítményű CT-vel történő évenkénti szűrésével kapcsolatban, s a kezdeti eredmények biztatóak.

A vastagbéldaganatok szűrésére a székletből kimutatható emberi vér bizonyítottan költséghatékony eljárás. E szűrővizsgálati módszer hazai bevezetését az elkövetkező időszakban tervezik. Mindkét terület a szakirá-nyú specialisták (tüdőgyógyászok és gasztroenterológusok) kezébe való, hiszen a kiszűrt eseteket is ők fogják tovább vizsgálni.

– Fiatal nőbetegem egyetlen panaszaként a szülést követően kialakult napi két-három „laza” székürítését említette. Néhány hónappal későbbi kivizsgálása során a hasi ultrahang-, majd CT-vizsgálat is a köldök magasságában, a vena cava inferior előtt egy körülbelül 3 cm átmérőjű terimét igazolt. Az exploráció, illetve a szövettani vizsgálat a terminális ileumban lévő carcinoidot, az aorta menti nyirokcsomókban metasztázist igazolt. Hemicolectomia és a paraaortalis nyirokcsomók eltávolítását követően történt octreoidscan (szomatosztatinreceptor-szcintigráfia) negatív eredményt adott, a vizeletlelet szerint nem volt bizonyítható fokozott 5-HIAA-ürítés. A beteg statusa és panaszai két év óta változatlanok, oki kezelésben nem részesül. Belgyógyászati zárójelentésében csak a háromhavonta szükséges kontrollvizsgálat említése szerepel. Nem kellene betegemet szomatosztatinterápiában részesíteni? Nem indokolt-e endokrinológiai vagy onkológiai szakambulancián történő gondozásba vétele?

– A beteget elsősorban onkológiai szakambulancián lenne célszerű gondozásba venni. Ha a beteg a képalkotó vizsgálatokkal tumor- és tünetmentes (például a széklete rendeződött), akkor csak további megfigyelése szükséges. Ha széklete nem rendeződött (hormonálisan aktív áttétre utal), vagy képalkotó eljárással kimutatható metasztázisai vannak, akkor azokat lehetőség szerint meg kell operálni. (Ha a laza székletürítések ellenére még dinamikus máj-MRI-vel sem sikerül metasztázist kimutatni, akkor az apró, hypervascularizált májáttétek keresése céljából angiográfia jön szóba.) Nem operálható daganatos gócok esetén diagnosztikus szomatosztatin- és metil-iodo-benzil-guanidin- (MIBG-) szcintigráfia végzendő, s nyomjelzőanyag-felvétel esetén célirányos radionuklid-kezelés javallható. (Magyarországon van lehetőség MIBG-kezelésre, a szomatosztatin-terápia egyelőre csak külföldön érhető el.) Ha a kiújuló daganat nem veszi fel a radionuklido(ka)t, akkor kemoterápia kísérelhető meg (FEM-protokoll, 5-flurouracil+interferon, dacarbazin).

– Májcirrhosis stádiumában lévő 68 éves férfi betegem hasának körfogata néhány hét alatt jelentősen nőtt. A hasi ultrahangvizsgálat igazolta az ascitest. A paracentesissel nyert mintából carcinosis peritonei derült ki. A primer daganatot azonban az igen részletes kivizsgálás sem tudta igazolni. Milyen kezelési protokoll lehet ilyenkor hatásos? Milyen mértékben javítható a túlélés az újabban forgalomba került citosztatikus kezeléssel?

– Az adott klinikai kórkép olyan okkult primer tumorhoz kapcsolódhat, amelynek vezető áttétes tünete az ascites keletkezés. Ha ez férfiban fordul elő, akkor első helyen pancreasfarokrák szokott a tünetegyüttes okaként szerepelni, amelyet a képalkotó eljárások megismétlésével és a CA19-9 tumormarker meghatározásával lehet bizonyítani vagy valószínűsíteni. Ha ugyanez a tünetegyüttes nőbetegnél jelentkezik, akkor petefészek-daganatra vagy azzal identikus szövettani szerkezetű hashártyatumorra kell gondolni. (A petefészekrákok néhány százaléka a hashártyáról, és nem a petefészekből indul ki.) Ilyen esetekben a CA125 tumormarker meghatározása segíthet a kórisme valószínűsítésében. Mindkét esetben a végső bizonyítást a szövettani mintavétel jelenti.

– Milyen gyógyszerekkel ajánlott kezelni a panaszt nem okozó, szövettanilag in situ prostatacarcinomát? Milyen prognózis remélhető, milyen valószínűséggel gátolható meg a progresszió, a metasztázisok képződése?

– A prostata intraepithelialis neoplasiája (PIN-je) legalább tíz évvel korábban kimutatható a későbbi prostatarákos betegekben. A high grade PIN-esetek 50%-a öt év alatt rákká fejlődik, s attól kezdve az adott daganatjellemzők szerint alakul a kórlefolyása. A megelőzésre biztosan hatásos eljárás nincs, több tényezőt tesztelnek, például az étrend szelén- és E-vitamin-tartalmát. A PIN-es betegeknek érdemes kerülniük a prostatarák néhány ismert kockázatnövelő tényezőjét: a jelentős zsírtartalmú étrendet, illetve egyes nyomelemek (szelén) és vegyületek (A-, D-, E-vitamin) étrendi hiányát.