LAM 2006;16(4):303-8.

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK

A statinok szerepe a hypertoniás betegek kezelésében

dr. Vályi Péter
Egészségügyi Minisztérium, Népegészségügyi Főosztály
1051 Budapest, Arany János u. 6–8. E-mail: valyi.peter@eum.hu


ÖSSZEFOGLALÁS

A hypertonia és a hypercholesterinaemia a cardiovascularis betegségeknek két igen fontos kockázati tényezője. A statinok a hypercholesterinaemia kezelésében a leggyakrabban alkalmazott szerek, emellett azonban hypertoniában szenvedőkön a vérnyomáscsökkentő kezelés eredményességét is befolyásolják. A közlések tanúsága szerint a statinok alkalmazása során mind a korábban nem kezelt, mind a már antihipertenzív kezelésben részesülő betegeken jelentős vérnyomáscsökkenés következik be.
A statinok vérnyomáscsökkentő mechanizmusa részben független a lipidprofilra gyakorolt hatástól, és valószínűleg az endothelialis funkcióra, az angiotenzin-II receptorra és más, biológiailag fontos rendszerekre gyakorolt hatással kapcsolatos. A cardiovascularis betegségek komplex megelőzése során jobban figyelembe kell vennünk a statinok vérnyomáscsökkentő kezelést elősegítő hatását.

hypertonia, hypercholesterinaemia, cardiovascularis kockázat, lipidszintcsökkentő kezelés

Érkezett: Érkezett: 2006. március 6. Elfogadva: 2006. március 20.


 

Az epidemiológiai adatok egyértelműen igazolják, hogy a magas vérnyomás, illetve a dyslipidaemia önmagukban is, együttes előfordulásuk esetén pedig különös mértékben növelik a cardiovascularis események gyakoriságát.

Ma olyan kezelési módokat részesítünk előnyben, amelyek nemcsak az egyes kockázati tényezőket befolyásolják kedvezően, hanem jelentős mértékben csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a valószínűségét, mérsékelik a már kialakult betegség progressziójának az ütemét vagy akár regressziót eredményeznek, és redukálják a cardiovascularis szövődmények előfordulását.

Jobban megismerve az egyes gyógyszerek hatásmechanizmusát, gyakran kiderül, hogy az a hatás, amely miatt a gyógyszert kezdetben alkalmazták, csak a sokrétű hatás egyik összetevője. A 3-hidroxi-3-metilglutaril koenzim A-reduktáz (HMG CoA-reduktáz) gátlók (statinok) koleszterinszintézist gátló, elsősorban a kis denzitású lipoprotein (LDL) -koleszterin-szintet csökkentő szerekként kerültek az orvosi gyakorlatba. Ma azonban már tudjuk, hogy ez a hatás csak egyike a statinok szerteágazó, a cardiovascularis kockázatot jelentősen csökkentő hatásának.

A legújabb közlemények is elsősorban az intenzív lipidszintcsökkentést, a minél alacsonyabb LDL-koleszterin-szint elérését hangsúlyozzák a statinok morbiditást és mortalitást mérséklő hatásának alapjaként, mind az atherothromboticus cardiovascularis betegség szempontjából nagy kockázatú személyeken, mind azokon, akiknél már klinikai következmények (coronariabetegség, cerebrovascularis történés, perifériás verőérbetegség) alakultak ki (1–5). A magas vérnyomás kezelésének legújabb irányelvei szerint is a statinokat javasolják a hypertonia mellett gyakran észlelhető dyslipidaemia kezelésére, a teljes cardiovascularis rizikó csökkentésére (6–8).

Amellett, hogy a statinok befolyásolják a lipidanyagcserét, olyan egyéb hatásaik is vannak, amelyek a magas vérnyomásban szenvedő betegek kezelése során fontosak lehetnek. Ezzel a témával csak kevés összefoglaló közlemény foglalkozik (9–11).

A magas vérnyomás, illetve a dyslipidaemia leggyakrabban csak az egyik összetevője a cardiovascularis eseményláncolatnak, amelynek befolyásolásához az egyes komponensekre ható vagy még inkább, több összetevőre egyidejűleg ható kezelésre van szükség (12).

 

A magas vérnyomás és a dyslipidaemia együttes előfordulása

A magas vérnyomás és a dyslipidaemia gyakran fordul elő ugyanazokon a betegeken. A közös prevalencia függ az életkortól, a nemtől, a hypertonia súlyosságától, valamint a vizsgált populációban kimutatható, egyéb társuló állapotoktól és betegségektől is.

A Framingham Heart Study adatai szerint a dyslipidaemia előfordulási gyakorisága növekszik a vérnyomás emelkedésének a mértékével (13). A dyslipidaemiás (összkoleszterinszint >6,2 mmol/l, HDL-koleszterin-szint ≤0,9 mmol/l vagy lipidcsökkentő kezelésben részesülő) férfiak aránya a 130/85 Hgmm-nél alacsonyabb vérnyomásúak esetén 37%, míg a 160/100 Hgmm-t elérő vagy meghaladó vérnyomású vagy antihipertenzív kezelésben részesülő személyeknél 53%. Nők esetében ezek az arányok 20%, illetve 43% voltak.

Az összesen 361 662, 35–57 éves férfi hat évig tartó megfigyelése azt mutatta, hogy a nagy kockázatú személyeken a diasztolés vérnyomás és a koleszterinszint párhuzamos összefüggésben állt a coronariabetegség előfordulásával és a teljes halálozással (14).

A hypertonia és a zsíranyagcsere-zavar igen szoros kapcsolatára utalnak Stern és munkatársai adatai is, akik egymás után ellátásra jelentkezett, 324 hypertoniás férfi kockázati profilját elemezték. Azt találták, hogy 140 Hgmm-es vagy magasabb szisztolés és 90 Hgmm-es vagy magasabb diasztolés vérnyomás esetén csak 1,5%-ban nincs más kockázati tényező a magas vérnyomás mellett a célszervkárosodás nélküli betegek között (15). Magas vérnyomásban szenvedő, minden olyan személynél, akinek coronariabetegsége is volt, további rizikófaktorokat észleltek. A dyslipidaemia volt a leggyakoribb társuló kockázati tényező, amely meghaladta a dohányzás, az életkor, a nem, a diabetes, a családi anamnézisben szerepelő cardiovascularis betegség előfordulási gyakoriságát. Társuló coronariabetegség nélküli személyeknél 77%-ban, a koszorúér-betegségben is szenvedők között 93%-ban volt észlelhető dyslipidaemia.

Az epidemiológiai adatok szerint a magas vérnyomás gyakori a hyperlipidaemiában szenvedők között: a Lipid Treatment Assesment Projectben a hypercholesterinaemiás személyek 70%-ának volt magas a vérnyomása (16). Borghi és munkatársai adatai szerint a ≥5,2 mmol/l koleszterinszint jelentősen növeli annak a valószínűségét, hogy a határérték-hypertoniából 15 év alatt stabil magas vérnyomás alakuljon ki (9). Ez a kockázatfokozódás akkor is megmarad, ha figyelembe vesszük az életkort, a nemet, a testsúlyt, a családban előforduló hypertoniát és a renalis nátriumkiválasztást is.

Az adatok amellett szólnak, hogy a koleszterinszint emelkedése akár közvetett, akár közvetlen módon hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához. Következésképpen a koleszterinszint csökkentése késleltetheti a hypertonia kialakulását, a magasvérnyomás-betegség progresszióját, és növelheti a kívánt vérnyomásérték elérésének a valószínűségét.


A koleszterinszint emelkedése akár közvetett, akár közvetlen módon hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához.

A megfelelő vérnyomáscsökkentő és lipidszintcsökkentő kezelés egyidejű fontosságára hívják fel a figyelmet Samuelsson és munkatársai (17). A primer prevenciós tanulmányba olyan személyeket vontak be, akiknél coronariabetegség kockázati tényezői fennálltak. Azt találták, hogy a vérnyomás és a koleszterinszint egyidejű csökkentése szignifikánsan mérsékli az akut coronariaesemények valószínűségét. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy az antihipertenzív kezelés cardiovascularis morbiditást csökkentő hatása jelentősen kisebb volt, ha a szérumkoleszterin-szint változatlan maradt vagy esetleg növekedett is.

 

A lipidszintcsökkentés szerepe a hypertoniás betegek cardiovascularis kockázatának mérséklésében

A magas vérnyomás egyrészt a tartós hemodinamikai terhelés révén, másrészt az atherosclerosis egyik legfontosabb rizikótényezőjeként fokozza a szív- és érrendszeri kockázatot. A magas vérnyomásban szenvedők cardiovascularis morbiditásának és mortalitásának a megfelelő csökkentéséhez azonban nem elegendő a vérnyomás-emelkedéssel kapcsolatos relatív kockázat mérséklése, hanem a vérnyomásérték, az egyéb rizikófaktorok, a hypertonia okozta szervkárosodások és a társuló betegségek, állapotok együttese által alkotott teljes kockázatot redukálni kell (6–8). Ezt támasztja alá, hogy a magas vérnyomásban szenvedő betegek mortalitása eredményes antihipertenzív kezelés esetén is mintegy 30%-kal magasabb, mint a normális vérnyomású személyek halálozása, ami megerősíti, hogy önmagában a vérnyomáscsökkentő kezelés nem elegendő a hypertoniás betegek prognózisának a javításához.

Korábban említettük, hogy a hypertoniához a dyslipidaemia társul leggyakrabban, mint cardiovascularis kockázati tényező. A ma érvényes kezelési elvek szerint a magas vérnyomásban szenvedő beteg lipidszintcsökkentő kezelése akkor indokolt, ha a nagy kockázatú csoportba sorolható: coronariabetegség, cerebrovascularis betegség, perifériás verőérbetegség vagy az ezekkel azonos prognosztikai jelentőségű 2-es típusú diabetes mellitus, illetve micro- vagy macroalbuminuriával járó 1-es típusú diabetes mellitus, metabolikus szindróma mutatható ki, továbbá az életmódbeli kezelés ellenére a lipidszintek nem csökkennek a megha- tározott értékek alá [az összkoleszterinszint ≥4,5 mmol/l, vagy a kis denzitású lipoprotein (LDL) -koleszterin-szint ≥2,5 mmol/l, vagy a trigliceridszint ≥1,7 mmol/l, vagy a nagy denzitású lipoprotein (HDL) -koleszterin-szint ≤1 mmol/l (férfiaknál), illetve ≤1,3 mmol/l (nőknél)]. Az igen nagy kockázatú betegek esetében (atherothromboticus cardiovascularis betegség társulása diabetes mellitusszal, metabolikus szindrómával vagy dohányzással, illetve akut coronariaszindróma fennállása) már ≥3,5 mmol/l összkoleszterinszint vagy ≥1,8 mmol/l LDL-koleszterin-szint indokolttá teszi a lipidszintcsökkentő kezelést.

Egyes kockázati tényezők súlyos foka (vérnyomás >180/110 Hgmm, testtömegindex >40 kg/m2, boka/kar index ≤0,9, glomerulusfiltrációs ráta <60 ml/perc, microalbuminuria 30–300 mg/nap), tünetmentes atherosclerosis egyéb jelei (például igazolt plakk) önmagukban is nagy kockázatot jelentenek, ezért szükségessé teszik a lipidszintcsökkentő kezelést, ha a nem gyógyszeres kezelés ellenére a koleszterinszint ≥5,0 mmol/l vagy az LDL-koleszterin-szint ≥3,0 mmol/l marad (7, 18).

Több kockázati tényező kisebb mértéke is indokolhatja a lipidszintcsökkentő kezelést, ha a rizikófaktorok együttese által alkotott teljes cardiovascularis kockázat nagy (a 10 éven belüli vagy a 60 éves korra előrevetített cardiovascularis halálozás valószínűsége a SCORE-táblázat alapján ≥5% vagy a coronariabetegség kialakulásának a valószínűsége a Framingham-pontrendszer alapján >20%/10 év) és koleszterinszint ≥5,0 mmol/l vagy az LDL-koleszterin-szint ≥3,0 mmol/l.

Közepes cardiovascularis kockázat esetén (SCORE-táblázat alapján 3-4% vagy a Framingham-pontrendszer alapján 10–20%) ≥5,2 mmol/l koleszterinszint, kis cardiovascularis rizikó esetén (SCORE-táblázat alapján <3% vagy Framingham-pontrendszer alapján <10%) ≥6,5 mmol/l koleszterinszint esetén indokolt a koleszterincsökkentő kezelés (5, 19).

Prognosztikai szempontból igen fontos a magas LDL-koleszterin-szint. Csökkentésének az alapját az életmódi kezelés mellett ma a 3-hidroxi-3-metilglutaril koenzim A-reduktáz gátlók (statinok) jelentik. Csak akkor alkalmazunk egyéb lipidcsökkentő szereket (ezitimib, fibrát, nikotinsav, ω-3 zsírsav) vagy kombinált kezelést, ha a statinok mellékhatást okoznak, illetve ha nem tudjuk velük elérni a kívánt LDL-koleszterin-szintet.


A prognosztikai szempontból igen fontos, magas LDL-koleszterin-szint csökkentésének alapját az életmódi kezelés mellett ma a statinok jelentik.

A statinok cardiovascularis kockázatot csökkentő hatását számos primer és szekunder prevenciós tanulmányban igazolták. Kilencvenezer-ötvenhat résztvevőt bevonó, 14 tanulmány metaanalízise (amely tárgyalja az újonnan befejezett tanulmányokat, például az ASCOT-ot is) azt mutatta, hogy már az egyéves statinkezeléssel elért, átlagosan 1,09 mmol/l (SD 0,35–1,77) LDL-koleszterin-szint-csökkenés szignifikánsan mérsékelte a teljes halálozást (12%), valamint a coronariabetegséggel kapcsolatos mortalitást (19%), ezek mellett nem szignifikáns mértékben a coronariabetegségen kívüli vascularis betegségekkel kapcsolatos halálozást (7%) és a nem vascularis okból bekövetkező halálozást (5%). A statinkezelés szignifikáns mértékben csökkentette a myocardialis infarctus gyakoriságát vagy a coronaria eredetű halálozás előfordulását (23%), a coronaria revascularisatio szükségességét (24%), a halálos és a nem halálos kimenetelű cerebrovascularis események gyakoriságát (17%) és 21%-kal az összes vascularis esemény előfordulását. A statinoknak a vascularis események gyakoriságát mérséklő hatása csak az LDL-koleszterin-szint-csökkenés abszolút mértékével mutatott összefüggést. A statinok kedvező cardiovascularis hatása független volt a kórelőzményben szerepelő szív- és érrendszeri betegségektől, az életkortól, a nemtől, a vérnyomásértékektől, a vérnyomáscsökkentő kezeléstől, diabetes mellitus fennállásától, a kiindulási koleszterin-, LDL-koleszterin-, HDL-koleszterin- és trigliceridszinttől. Az egy éven túli statinkezelés fokozta az előnyös hatást (3).

A statinok kedvező cardiovascularis hatása nem függ attól, hogy melyik készítményt alkalmazzuk (4).


A statinok kedvező cardiovascularis hatása nem függ attól, hogy melyik készítményt alkalmazzuk.

 

A hypercholesterinaemia hatása a hypertonia patomechanizmusára

Ismeretes, hogy az 1-es típusú angiotenzin-II-receptor (AT1-receptor) aktiválódása szoros kapcsolatban van a vérnyomás szabályozásával, és az AT1-receptorok tulajdonságainak a megváltozása hypertoniához vezethet. Kísérleti körülmények között a natív LDL-lipoprotein növeli az AT1-receptorok expresszióját érsimaizomsejt-kultúrában és hypercholesterinaemiás nyulakban (18, 20). Bár az oxidált LDL-koleszterin alapvető szerepet játszik az atherosclerosis kialakulásában, azonban az oxidált LDL nem befolyásolja az AT1-receptor mRNS-expresszióját, illetve nincs hatása a patkány aortájából származó simaizomsejtekben az angiotenzin-II indukálta mitogenezisre. Mindez amellett szól, hogy a natív LDL-koleszterinnek az AT1-receptor expresszióját fokozó hatása a vérnyomást úgy emelheti, hogy az független az oxidált LDL-koleszterinnek az atherogenesisre gyakorolt hatásától (21).

A hypercholesterinaemiában szenvedő személyeken endothelialis diszfunkció mutatható ki, amelynek az egyik jele a nitrogén-monoxid csökkent biológiai aktivitása és ennek következtében az artériák csökkent tá- gulékonysága. Hypertoniabetegségben szenvedőkön ugyancsak endotheldiszfunkció észlelhető, amely azonban önmagában a vérnyomás normális szintre csökkentésével nem szüntethető meg. Ezzel szemben a lipidszint csökkentése jelentősen javíthatja az artériák válaszkészségét és a vérnyomáscsökkentő kezelés hatékonyságát (22).

A hypercholesterinaemia fokozza a vérnyomás-reakciót emberen. Sung és munkatársai vizsgálata szerint a számolási tesztre adott vérnyomásválasz szignifikánsan nagyobb volt a hypercholesterinaemiában szenvedőkön, mint normális koleszterinszint esetén (18±8 versus 10±3% Hgmm, p<0,05), és a vérnyomás-emelkedés mértéke szoros összefüggésben volt a koleszterinszinttel (23). Kimutatták, hogy hypercholesterinaemiában fokozott az AT1-receptor expressziója és az szoros összefüggésben volt a túlzott vérnyomás-reakcióval (24).

 

A statinok hatása a vérnyomásra

A különböző lipidszintcsökkentő vizsgálatok eredményének retrospektív elemzése azt mutatta, hogy a hyperlipidaemiában szenvedő betegeken a koleszterinszint mérséklése szignifikáns mértékben csökkentette a diasztolés vérnyomást (3–5 Hgmm-rel), és ez a hatás egyenes összefüggésben volt a koleszterinszint-csökkenéssel, különösen a statint szedőkön (25).

A tartós statinkezelés vérnyomáscsökkentő hatásával kapcsolatos adatok elsősorban a nagy kockázatú, hypertoniában és hypercholesterinaemiában egyaránt szenvedő betegeken végzett vizsgálatokból származnak (26, 27).

A Brisighella Heart Study mintegy 1500 betegre vonatkozó alcsoportelemzése szerint olyan személyeken, akiknél a hypercholesterinaemia mellett még legalább egy, további kockázati tényező is fennállt, az ötéves gyógyszeres lipidszintcsökkentő kezelés (statin, fibrátok vagy cholestyramin) szignifikánsan jobban csökkentette mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást, mint az étrendi kezelés önmagában. Ugyanakkor ezt az előnyös hatást csak akkor észlelték, ha a szisztolés vérnyomás meghaladta a 150 Hgmm-t. A lipidszintcsökkentő gyógyszert szedő betegeken a legjelentősebb vérnyomáscsökkenést a 20–40 mg simvastatinkezelésben részesülőkön észlelték, és túlnyomó részben a statinkezelés eredményezte a lipidcsökkentő kezelés során tapasztalt vérnyomáscsökkenést (28).

Azok a megfigyelések, amelyek szerint a statinok csak a hypertoniásokon csökkentik szignifikáns mértékben a vérnyomást, a normális vérnyomásúakon nem (29, 30), felvetik, hogy a statinok a hypertonia kialakulásához vezető és az azt fenntartó, alapvető mechanizmusokat befolyásolhatják.

A statinok vérnyomásra gyakorolt hatásának a megértéséhez nagyban hozzájárult Glorioso és munkatársainak a tanulmánya (31). A kettős vak, keresztezett vizsgálat célja az volt, hogy tanulmányozzák a pravastatin hatását a nyugalmi és a „cold pressor test" utáni szisztolés és diasztolés vérnyomásra, addig kezelésben nem részesült hypertoniás és hypercholesterinaemiás betegeken. A nyolchetes bevezető szakasz idején a vizsgált személyek alacsony koleszterintartalmú étrendet és placebót kaptak. Ezt követően a betegek véletlenszerű besorolás alapján 20–40 mg pravastatint vagy placebót szedtek. A kettős vak kezelési fázist követően a pravastatin szignifikáns mértékben csökkentette a szisztolés, a diasztolés és a pulzusvérnyomást, illetve mérsékelte a „cold pressor test" okozta vérnyomás-emelkedést. A pravastatin vérnyomáscsökkentő hatása független volt az életkortól, a nemtől, a kiindulási LDL- és HDL-koleszterin-szinttől. A vizsgálat során kizárták, hogy a statin vérnyomáscsökkentő hatását bármilyen egyéb vasoconstrictor mechanizmusra (például endothelinrendszerre) gyakorolt hatás befolyásolhatta. A vizsgálat eredményei alátámasztják azt a feltételezést, hogy a statinok a vérnyomás szabályozásáért felelős alapvető mechanizmusokra gyakorolnak hatást.


A statinok a vérnyomás szabályozásáért felelős alapvető mechanizmusokra gyakorolnak hatást.

 

A statinok vérnyomáscsökkentő hatásának lehetséges mechanizmusa

A Brisigella Heart Study, valamint Glorioso és munkatársai tanulmánya során már felvetődött, hogy a statinok vérnyomáscsökkentő hatása független lehet a koleszterinszintre és az LDL-koleszterin-szintre gyakorolt hatástól.

Egy tanulmány szerint, amelyet hypercholesterinaemiában és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeken végeztek – bár a simvastatin és a cholestyramin azonos mértékben csökkentette az LDL-koleszterin-szintet –, csak a statin csökkentette szignifikáns mértékben a diasztolés vérnyomást és az albumin 24 órás renalis kiválasztását (32).

A statinok fokozzák a vérnyomáscsökkentő szerek antihipertenzív hatását is. Sposito és munkatársai tanulmánya szerint a pravastatin vagy a lovastatin szignifikánsan növelte az enalapril és a lisinopril vérnyomáscsökkentő hatását hypertoniás és hypercholesterinaemiás betegeken (33). Borghi és munkatársai adatai szerint a statinok azonban csak az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és a kalciumcsatorna-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását fokozzák, a béta-receptor-blokkolók és a diuretikumok hatását nem befolyásolják (34).


A statinok csak az ACE-gátlók és a kalciumcsatorna-gátlók vérnyomáscsök-kentő hatását fokozzák.

Az adatokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a statinok vérnyomáscsökkentő hatásában mind a lipidszintcsökkentő hatás, mind az attól független mechanizmus szerepet játszik. Általánosan ismert, hogy hypercholesterinaemiában az endotheldiszfunkció miatt csökken a perifériás artériák tágulékonysága. A statinok koleszterinszint-csökkentő hatása fokozza az artériák tágulékonyságát és a nagy artériák rugalmasságát, ami miatt a statinok nemcsak a szisztolés és a diasztolés vérnyomást, hanem a pulzusnyomást is csökkentik (31). A koleszterinszint csökkentése mérsékeli az artériák falában található AT1-receptorok számát és sűrűségét, következésképpen az angiotenzin-II vasoconstrictor és érfalátépülést (remodelling) előidéző hatását is (24). A hypercholesterinaemia károsítja a keringésben lévő elkötelezett endothelialis őssejtek funkcióját, megtelepedését, ezáltal az endothelium reparációját, a diszfunkció csökkentését, megszűnését. A hypercholesterinaemia csökkentésével a statinok ilyen módon is javítják az endothelfunkciót, a normális vascularis funkció helyreállását (35).


A statinok a koleszterinszint-csökkentő hatástól függetlenül is javítják az endothelfunkciót.

A statinok a koleszterinszint-csökkentő hatástól függetlenül is javítják az endothelfunkciót, ami hozzájárul a vérnyomáscsökkentő hatásukhoz. Növelik az érfal nitrogén-monoxid-szintetáz aktivitását, következésképpen a nitrogén-monoxid-szintet (36). A statinok a HMG CoA-reduktáz gátlásával nemcsak a koleszterinszintézist gátolják, hanem az úgynevezett izoprenoidok (farnesyl-pirofoszfátok, geranygeranyl-pirofoszfátok) képződését is, amelyek viszont a Rho-kináz-rendszeren keresztül a simaizomsejtek proliferációjáért és migrációjáért, a Rac 1 intracelluláris jelátviteli rendszeren keresztül a reaktív oxigén-szabadgyökök képződéséért, végső soron az érfal kóros átépüléséért, a hypertonia kialakulásáért és fenntartásáért is felelősek (37).

A statinok a koleszterinszintcsökkentő hatástól függetlenül is növelik a keringésben lévő, elkötelezett, endothelialis őssejtek számát is, ezáltal elősegítve az endothelium folyamatos reparációját, funkciójának a megőrzését (35, 37).

A statinoknak a vérnyomásra és a lipidszintre gyakorolt, egymástól viszonylag független hatása nagy jelentőségű a cardiovascularis védelem szempontjából, hiszen mind a két tényező alapvető jelentőségű a szív- és érrendszeri kockázat szempontjából.

A statinok komplex érvédő hatásának a felderítésében egészen új távlatokat nyithat az úgynevezett nanotechnológia elterjedése (38).

Összefoglalva a fentieket, a jelenleg rendelkezésre álló adatok amellett szólnak, hogy a statinok kedvező hatása a hypertoniában szenvedő betegek kezelése során több tényezőre vezethető vissza: 1. Az LDL-koleszterin-szint csökkentése révén mérséklik a magas vérnyomásban gyakori atherosclerosis és az abból fakadó szövődmények kialakulásának a veszélyét. 2. Az LDL-koleszterin-szint mérséklése hozzájárul az endothelfunkció, a normális vascularis reakcióképesség helyreállításához, ami a statinok vérnyomáscsökkentő hatásának az egyik lehetséges mechanizmusa. 3. A statinok az elkötelezett endothelialis őssejtek reparációs képességének javításával is hozzájárulnak az endothelfunkció helyreállításához. 4. A statinok a HMG CoA-reduktáz gátlásával nemcsak a koleszterinszintézist csökkentik, hanem az izoprenoidok képződését is, ami viszont mérsékli vagy visszafordítja az érfal kóros átépülését és ezáltal a hypertonia kialakulásának és fenntartásának egyik alapvető patogenetikai mechanizmusát. Következésképpen a statinok komplex hatása jelentős mértékben hozzájárulhat a hypertoniában szenvedő betegek cardiovascularis morbiditásának és mortalitásának a csökkentéséhez.

 

Irodalom

  1. Vaughan CJ, Gotto AM Jr. Update on statins: 2003. Circulation 2004;110:886-92.
  2. Paragh Gy, Kassai A. Lipidcsökkentés az evidenciák és a mindennapok szintjén. Magyar Belorvosi Archivum 2005;58:84-9.
  3. Cholesterol Treatment Trialists’ (CTT) Collaborators. Efficacy and safety of cholesterol-lowering treatment: prospective meta-analysis of data from 90 056 participants in 14 randomized trials of statins. Lancet 2005;366:1267-78.
  4. Zhou Z, Rahme E, Pilote L. Are statins created equal. Evidence from randomized trials of pravastatin, simvastatin, and atorvastatin for cardiovascular disease prevention. Amer Heart J 2006;151: 273-81.
  5. Karádi I. Megfontolások a lipidológiai célértékekben és kezelési irányelvekben. Metabolizmus 2006;4(SupplA):A34-8.
  6. Chobanian AV, Bakris GL, Black HR, Cushman WC, Green LA, Izzo JL, et al. Seventh report of the Joint National Commettee on prevention, detection, evaluation, and treatment of high blood pressure. JNC 7 complete version. Hypertension 2003;42:1207-52.
  7. Guidelines Committee. 2003 European Society of Hypertension-European Society of Cardiology Guidelines for the management of arterial hypertension. J Hypertension 2003;21:1011-53.
  8. A hypertoniabetegség kezelésének szakmai irányelvei. A Magyar Hypertonia Társaság állásfoglalása és ajánlása. Hetedik, módosított és kiegészített kiadás. Szerk.: Kiss I. Hypertonia és Nephrologia 2005;9(S5):185-256.
  9. Borghi C, Veronesi M, Prandin MG, Dormi A, Ambrosioni E. Statins and blood pressure regulation. Current Hypertension Reports 2001;3:281-8.
  10. Sander GE, Giles TD. Hypertension and lipids: Lipid factors in the hypertension syndrome. Current Hypertension Reports 2002;4: 458-63.
  11. Cesari M, Pessina AC. Combined antihypertensive and lipid-loweing treatment. Current Hypertension Reports 2004;6:300-306.
  12. Vályi P. A cardiovasculáris eseményláncolat. In: Vályi P. A bétablokkolók szerepe a cardiovasculáris eseményláncolat befolyásolásában. Budapest: Viviankom; 2005. p. 7-30.
  13. Lloyd-Jones DM, Evans JC, Larson MG. Cross-classification of JNC VI blood pressure stages and risk groups in the Framingham Heart Study. Arch Intern Med 1999;159:2206-12.
  14. Martin MJ, Hulley SB, Browner WS. Serum cholesterol, blood pressure, and mortality: implications from a cohort of 361 662 men. Lancet 1986;2:933-6. (Ref.: 13.)
  15. Stern N, Grosskopf I, Shapira I, et al. Risk factor clustering in hypertensive patients: impact of the reports of NCEP-II and second joint task force on coronary prevention on JNC-VI guidelines. J Intern Med 2000;248:203-10.
  16. Pearson TA, Laurora I, Chu H, Kafonek S. The lipid treatment assesment project: a multicenter study to evaluate the percentages of dyslipidemic petients reciving lipid-lowering therapy and achieving low density lipoprotein cholesterol goals. Arch Intern Med 2000;160:459-67.
  17. Samuelsson O, Wilhelmsen L, Andersson OK. Cardiovascular morbidity in relation to change in blood pressure and serum cholesterol levels in treated hypertension. Results from the primary prevention trial in Göteborg, Sweden. JAMA 1987;258:1768-76. (Ref.: 12.).
  18. Strehlow K, Wassman S, Bohm M, Nickenig G. Angiotensin AT1 receptor over-expression in hypercholesterolemia. Ann Med 2000;32:386-9.
  19. Pados Gy. A cardiovascularis veszélyeztetettség kategóriái. Metabolizmus 2006;4(Suppl.A):A21-A24.
  20. Nickenig G, Sachinidis A, Michaelsen E. Upregulation of vascular angiotensin receptor gene expression by low-density lipoprotein in vascular smooth musle cells. Circulation 1997;95:473-8.
  21. Nickenig G, Sachinidis A, Seewald S, et al. Influence of oxidized low-density lipoprotein on vascular angiotensin II receptor expression. J Hypertens 1997;15:S27-S30.
  22. Panza JA, Quyyumi AA, Callahan TS, Epstein SE. Effect of antihypertensive treatment on endothelium-dependent vascular relaxation in patients with essential hypertension. J Amer Coll Cardiol 1993;21:1145-51.
  23. Sung BH, Izzo JL Jr, Wilson MF, et al. Effects of cholesterol reduction on BP response to mental stress in patients with hogh cholesterol. Amer J Hypertens 1997;10:592-9.
  24. Nickenig G, Baumer AT, Temur Y, et al. Statin-sensitiv dysregulated AT1 receptor function and density in hypercholesterolemic men. Circulation 1999;10:2131-4.
  25. Goode GK, Miller JP, Heagerty AM. Hyperlipidaemia, hypertension, and coronary artery disease. Lancet 1995;345:362-4.
  26. Járai Z, Kapocsi J, Farsang Cs. A fluvastatin hatása a szérum lipidszintekre essentiális hypertoniában szenvedőkön. Orvosi Hetilap 1996;137:1857-9.
  27. Straznitzky NE, Howes LG. Effects of pravastatin on cardiovascular reactivity to norepinephrine and angiotensin II in patients with hypercholesterolemia and systemic hypertension. Am J Cardiol 1995;75:582-6.
  28. Borghi C, Gaddi A, Embrosioni E, et al. Improved blood pressure control in hypertensive patients treated with statins. J Am Coll Cardiol 2001;37(SupplA):233A-234A.
  29. Muramatsu J, Kobayashi A, Hasegawa N, et al. Hemodynamic changes associated with reduction in total cholesterol by treatment with the HMG reductase inhibitor pravastatin. Atherosclerosis 1997;13:179-82.
  30. Antonicelli R, Onorato G, Pegelli P, et al. Simvastatin in the treatment of hypercholesterolemia in elderly patients. Clin Ther 1990;12:165-71.(Ref.:12).
  31. Glorioso N, Troffa C, Filigheddu F, et al. Effect of the HMG-CoA reductase inhibitors on blood pressure in patients with essential hypertension and primary hypercholesterolemia. Hypertension 1999;34:1281-6.
  32. Tonolo G, Melis MG Fomato M, et al. Additive effects of simvastatin beyond its effect on LDL cholesterol in hypertensive patients. Eur J Clin Invest 2000;11:980-87.
  33. Sposito AC, Mansur AP, Coelho OR, et al. Additional reduction in blood pressure after cholesterol-lowering treatment by statins (lovastatin or pravastatin) in hypercholesterolemic patients using angiotensin-converting enzyme inhibitors (enalapril or lisinopril). Am J Cardiol 1999;83:1497-9.
  34. Borghi C, Prandin MG, Costa FV, et al. Use of statins and blood pressure control in hypertensive patients with hypercholesterolemia. J Cardiovasc Pharmacol 2000;35:549-55.
  35. Werner N, Nickenig G. Influence of cardiovascular risk factors on endothelial progenitor cells. Limitations for therapy? Arterioscler Thromb Vasc Biol 2006;26:257-66.
  36. Laufs U, La Fata V, Plutzky J, et al. Upregulation of endothelial nitric oxide synthase by HMG reductase inhibitors. Circulation 1998;97:1129-35.
  37. Liao JK. Effects of statins on 3-hydroxy-3-methylglutaryl coenzyme A reductase inhibition beyond low-density lipoprotein cholesterol. Am J Cardiol 2005;96(suppl):24F-33F.
  38. Wickline SA, Neubauer AM, Winter P, et al. Applications of nanotechnology to atherosclerosis, thrombosi, and vascular biology. Arterioscler Thromb Vasc Biol 2006;26:435-41.


THE ROLE OF STATINS IN THE MANAGEMENT OF PATIENTS WITH ARTERIAL HYPERTENSION

Hypertension and hypercholesterolemia are two very important risk factors of cardiovascular diseases. Statins are the most widely used drugs to treat hypercholesterolemia, and they also modify the efficiency of antihypertensive treatment in patients with hypertension. With the use of statins, a significant reduction in blood pressure has been described both in patients previously untreated and in patients already being treated with antihypertensive drugs.
The blood pressure lowering effect of statins is partially independent of their effects on the lipid profile, and is probably related to their interaction with endothelial function, angiotensin-II receptor and other biologically important systems. The ability of statins to improve blood pressure control should be more widely considered when thinking of the complex prevention of cardiovascular diseases.

hypertension, hypercholesterolemia, cardiovascular risk, lipid-lowering treatment