LAM 2006;16(4):391-2.

LEVELEZÉS

A balneológia tudományos alapjairól

 

 

Örömmel olvastam a LAM decemberi számában a balneoterápiával foglalkozó cikket és a szerzővel készült interjút. Olvasva a szöveget, egyre inkább megerősödött bennem az a nézet, hogy ezen a területen nem egyszerű változásnak, de paradigmaváltásnak kellene bekövetkeznie. A gyógyvizek hatásmechanizmusa ugyanis nagyrészt ismeretlen, legalábbis kémiai szempontból. A cikkben is bőségesen taglalt fizikai hatások kiváltásához az esetek döntő többségében nem szükséges gyógyvíz, azok a hidrosztatikai, illetve termikus viszonyok következményei.

Már a XIX. században is aránylag pontosan meg tudták mondani az ásvány- és termálvizek szervetlen sóösszetételét. Azonban, ha ezeket a sókat desztillált vízben visszaoldjuk – ha egyáltalán feloldódnak –, mégsem érhető el az a terápiás hatás, amit a természetes víz produkál. Többek között ezért kell orvosi kipróbálás a gyógyvízzé minősítéshez. Ha a gyógyhatás a könnyen megállapítható sóösszetételhez kötődne, akkor egy egyszerű analitikai vizsgálat is elég lenne a hatóságnak.

Számos, akár nyomnyi mennyiségben jelen lévő, biológiailag aktív szerves molekulát találtak az utóbbi 10-20 évben gázkromatográfia, nagynyomású folyadékkromatográfia, valamint az ezeket kiegészítő tömegspektrometria segítségével. Még az egyszerű csapvízből is ezerszámra mutatják ki napjainkban a ng/l nagyságrendben is aktív (például mutagén) vegyületeket. Ez fokozottan igaz a nagy mélységből feltörő termálvizekre, ahol is az egyszerű alifás szénhidrogénektől az egyszerű aromás vegyületeken át a polikondenzáltakig számos anyag található.

Nemhogy interakcióikat, de ezek pontos biológiai aktivitását egyenként sem ismerjük (talán az ösztrogének kivételével). Ráadásul e kisebb vagy nagyobb szerves molekulák még komplexeket is képeznek természetes talajösszetevőkkel, például huminanyagokkal. Ez a jelenség nemcsak a felszívódást segítheti, hanem az oldódási viszonyokat is gyökeresen megváltoztathatja (lásd fentebb). Szerves komplexek formájában a szervezet bőrön keresztül akár szervetlen ionokat is felvehet, azonban ezt a folyamatot nem lehet modellezni a szervetlen ion izotópját tartalmazó oldatban történő fürdetéssel. A komplexképzés lehet a magyarázata annak a cikkben is említett ténynek, hogy „az iszapban lévő ásványi anyagok felszívódhatnak a szervezetbe". Mindezek fényében alapos felülvizsgálatra szorul a gyógy-termál vizek szervetlen sótartalmon alapuló osztályozása, valamint annak a nézetnek az erőltetése, miszerint a gyógyfürdő terápiás hatékonysága feltétlenül egyik vagy másik szervetlen ionhoz kötődik. Ez utóbbi állítás talán csak az ivókúrára használt néhány gyógyvíz esetében megkérdőjelezhetetlen az egyértelmű következmények miatt (keserűsó, glaubersó).

A termálfürdők gyógytényezői között a pszichés hatás is megemlítendő, amely szorosan a gyógyhelyhez kötődik, és minden bizonnyal jelentős szerepet játszik a gyógyulási folyamatban. Idetartoznak a fürdőben uralkodó speciális akusztikus, hőmérsékleti és fényviszonyok, a nyugalom, de leginkább a víz illatanyagai, amelyek szintén – erősen illékony – szerves vegyületek. A kísérletes neurológia eszköztárával például az illatok terápiás hatása könnyen vizsgálható lenne. Ez különösen fontos az otthoni kúrák esetében, ahol a gyógyvizek illatanyagainak és egyéb szerves hatóanyagainak a vízbe keverésével a gyógyhelyi élmény felidézhető. (Az ásványisó-összetétel visszaadása ezt nem pótolja.)

Azt hiszem, a fentiek megfontolásával kellene a balneoterápiát is egzaktabbá tenni, amit a riportban Bender Tamás saját céljaként megfogalmaz.

A gyógyhatású vizek hazai sűrű előfordulása kiaknázandó kincs a balneoterápia szempontjából. A riportnak ezzel az állításával csak egyet lehet érteni. Én azonban a kérdés prevenciós-népegészségügyi aspektusaira szeretném terelni a figyelmet. Felbecsülhetetlen jelentőségű lenne gyógyvizeink széles körű felhasználása a megelőzésben is. Ehhez azonban az kellene, hogy pontosan a legveszélyeztetettebb (magas kockázatú) csoportok eljuthassanak a gyógyfürdőkbe. Ez elsősorban gazdasági, de éppen olyan erősséggel szemléleti kérdés is. A szemlélet formálását pedig az adekvát egészségnevelő munka segíthetné elő. Bizonyos, hogy epidemiológiai mutatókban is mérhető hatást tapasztalnánk. Javaslom tehát, hogy a kutatási prioritások között ez a népegészségügyi vonal is jelenjen meg, mégpedig súlyának és várható hasznának megfelelő mértékben.

Végezetül néhány kiegészítő megjegyzés és pontosítás a cikkben és a riportban megjelent adatokhoz. Ezek részben a lektorhoz szólnak. Az ásványvíz kritériuma ma már nem 1000 mg/l oldott ásványianyag-tartalom (65/2004 FVM-ESzCsM-GKM). A fluor említése nyilvánvaló elírás: helyesen fluoridionról van szó, a mofettában pedig szén-dioxid gáz található. A vizek radioaktivitását Bq/l-ben adjuk meg, a Curie (különösen mμ Curie formában?!) nem SI-mértékegység. Bizonyos ásványvizek fogyasztása természetesen elővigyázatosságot igényel. A kockázatok tudatosítása fontos egészségnevelési feladat. De eltúlozni sem kell a veszélyeket! A nátriumban gazdag ásványvizek ivását hypertoniás beteg esetében sem tartom reális kockázati tényezőnek, hiszen magas, 200 mg/l-es Na+-koncentráció mellett például 5 liter vizet kellene elfogyasztani 1 g beviteléhez, amely igazán nem tekinthető nagy mennyiségnek (lásd még a WHO-ajánlásokat!). Végül pedig, ha „a duzzanat jobban csökken kénes fürdőben, mint csapvízben, de ez nem szignifikáns", az bizony azt jelenti, hogy nem csökken jobban.

Bender Tamásnak a hazai balneoterápia megújításában vállalt feladatához sok sikert kívánok!

dr. Varga Csaba
PTE Orvosi Népegészségtani Intézet, Környezet-egészségtani Tanszék

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Köszönöm Varga Csaba hozzászólását. A téma nagyságánál fogva nem tudtam minden kérdést érinteni, így például a pszichés hatásra sem tértem ki; éppen most kezdünk egy tanulmányon dolgozni e témakörben. Örömmel üdvözlöm a balneoterápia prevenciós célzatú vizsgálatát, és a népegészségügyi programban való megjelenését. Széles a paletta, mindenki és minden elfér rajta, ami gyógyvízzel kapcsolatos! Örülök, ha ebben a témában bárki segít és együttműködik velünk. A pontatlanságokért elnézést kérek, bár továbbra is úgy gondolom – sajnos, mint gyakorló hypertoniás is –, hogy ebben a betegségben a fokozott nátriumtartalmú vizekkel óvatosan bánjunk.

dr. Bender Tamás
Budai Irgalmasrendi Kórház
Központi Fizioterápia