LAM 2006;16(3):281-4.

ORVOSLÁS ÉS TÁRSADALOM

Bioterrorizmus

dr. Nádasi Edit, Varjas Tímea, dr. Ember István

 

Bár valójában a 2001. szeptember 11-i és az azt követő események hívták fel a figyelmet a terrorizmus és a bioterrorizmus veszélyeire, a biológiai fegyverek használata egyáltalán nem mai keletű. A keleti és a nyugati hatalmak még a hidegháború éveiben is intenzíven foglalkoztak a biológiai fegyverek előállításával, míg az 1969-es amerikai korlátozás (Richard Nixon), majd az 1970-es ENSZ-egyezmény elméletben véget nem vetett az ez irányú kutatásoknak. Habár az egyezményt 140 ország aláírta, 17 közülük még ma is bizonyíthatóan rendelkezik biológiai fegyverekkel.

 

Mesterséges fertőzések

A biológiai terrorizmus céljára alkalmas mikroorganizmusok a hagyományos fegyverekhez viszonyítva több „előnyös" tulajdonsággal is rendelkeznek: nagy mennyiségben könnyen és viszonylag olcsón előállíthatók, kis helyigényük miatt pedig jól elrejthetők. Természetükből adódóan késleltetett, elhúzódó hatásúak, amely tulajdonságok a terrortámadást végrehajtók számára meglehetősen biztos menekülési lehetőséget biztosítanak. Nagyszámú megbetegedést képesek okozni, a lakosság körében gerjesztett félelem és pánik pedig elősegíti a fertőzés tovaterjedését (1).

Az egyesült államokbeli Center for Disease Control and Prevention (CDC) a fertőzőképesség, mortalitás és pánikkeltő képesség alapján három csoportba (2) sorolja a szóba jöhető kórokozókat (1. táblázat). Általánosságban megállapítható, hogy a „legkiválóbb" biológiai fegyverek azok, amelyek könnyen hozzáférhetők, könnyen előállíthatók, könnyen terjeszthetők, kiterjedt fertőzést és súlyos kórképet képesek létrehozni. Ezen kívánalmaknak a pestis, a himlő, a lépfene, a tularaemia és a haemorrhagiás lázak kórokozói, valamint a botulinustoxin kétségkívül megfelel.

1. táblázat. A potenciális biológiai fegyverek besorolása

A kategória:

  • variolavírus,
  • Bacillus anthracis,
  • Francisella tularensis,
  • Yersinia pestis,
  • Ebola vírus,
  • Marburg vírus,
  • Lassa vírus Junin (és rokon) vírusok,
  • Clostridium botulinum toxin.

B kategória:

  • Coxiella burnetti,
  • Brucella species,
  • Burkholderia mallei,
  • Salmonella species,
  • Shigella dysenteriae,
  • Escherichia coli 0157:H7,
  • Vibrio cholerae,
  • Cryptosporidium parvum,
  • Eastern encephalitis vírus,
  • Western encephalitis vírus,
  • Venezuelai encephalitis vírus,
  • Staphylococcus enterotoxin,
  • Epszilon enterotoxin (Clostridim perfringens),
  • Ricinus.

C kategória:

  • Nipah vírus,
  • hantavírusok,
  • sárgaláz,
  • kullancs terjesztette haemorrhagiás láz vírusok,
  • kullancsencephalitis vírusok,
  • Mycobacterium tuberculosis (multirezisztens).


A Center for Disease Control and Prevention (USA) alapján (2)

A mesterségesen előidézett fertőzések létrehozására, a kezdeti próbálkozások elsősorban injekció, illetve vektorok (légy, szúnyog) alkalmazásán alapultak, ám ezek a módszerek csak korlátozott terjesztést tettek lehetővé, s a vektorok kontrollálhatatlansága miatt a fertőzés terjesztését nem lehetett pontosan meghatározni. A későbbi kísérletek elsősorban élelmiszerrel és ivóvízzel való terjesztést céloztak meg, ám a szigorú közegészségügyi ellenőrzések, vízszűrő berendezések, illetve az élelmiszerek hőkezelése miatt ezek a módszerek sem bizonyultak megfelelőnek. Az elmúlt két évtizedben a levegővel (aeroszolban), illetve lépfene esetében a postai úton való terjesztés lépett előtérbe. Mivel a kórokozók a levegőben sem jellegzetes szín-, sem szagváltozást nem okoznak, méretüknél fogva (<5 μm) viszont lassan ülepednek, ezért nagy távolságokra képesek észrevétlenül eljutni, és sok embert megfertőzhetnek. A postai úton történő terjesztés pedig a szokatlan helyzetet és az ellenőrzés hiányát kihasználva vezethet az előre kiválasztott személyek megfertőzéséhez (3).

 

Potenciális biológiai fegyverek

Lépfene

A B. anthracis által okozott betegségről már a Biblia is tesz említést, a középkori nagy járványok során pedig fekete csapásnak nevezte el a nép. A XIX. század felfedezései nyomán szerencsére ritkává váltak a megbetegedések, Magyarországon csak sporadikus esetek fordulnak elő.

Biológiai fegyverként elsőként a németek próbálták alkalmazni, az I. világháború folyamán a szövetséges hatalmaknak szánt állatállományt fertőzték meg a baktériummal. 1932-ben, Mandzsúria japán megszállása után az ottani hadifoglyokon folytattak titkos kísérleteket a lépfenével (4). 1942-ben a britek terítettek szét anthraxfertőzést mint biológiai fegyvert a lakatlan Gruinard szigeten, ám az uralkodó szélirány a skót partokra is eljuttatta a baktériumokat, amelynek következtében a macskák és juhok közt súlyos járvány tört ki. Magán a szigeten a kísérletből származó baktériumspórák a mai napig megtalálhatók. A hidegháború éveiben a Szovjetunió és az Egyesült Államok nagy mennyiségben állított elő B. anthracis-töltetű fegyvereket, mígnem az 1970-es ENSZ-egyezmény alapján a gyártást beszüntették, és a meglévő készleteket megsemmisítették. Ugyanebben az évben elvégzett WHO szimulációs vizsgálat szerint 50 kg B. anthracis-spórát szétszórva egy ötmillió lakosú város felett, 250000 megbetegedéssel és 100000 halálesettel kellene számolni (3).


Mandzsúria japán megszállása után hadifoglyokon folytattak titkos kísérleteket a lépfenével.

A 90-es években egy szélsőséges terrorista csoport indított biológiai támadást a tokiói metróhálózat ellen, ám szerencsére megbetegedések nem jöttek létre. Elemzők valószínűnek tartják, hogy a terroristáknak egy avirulens törzsre sikerült szert tenniük, ezzel magyarázzák a támadás sikertelenségét. 2001. szeptember 11-e után az Egyesült Államokban öt bizonyított inhalációs lépfenefertőzést, köztük két halálos kimenetelűt, észleltek postai dolgozók között. A dolgozók levélbe csomagolt lépfene-baktériumokkal fertőződtek (5).

 

Himlő

A himlőt mint biológiai fegyvert, elsőként 1754 és 1767 között az észak-amerikai indián háborúkban alkalmazták. Himlőben elhunyt betegek fertőzött takaróit osztották szét az indiánok között, amelynek következtében az őslakos népesség fele elpusztult. Edward Jenner 1796-os felfedezésének köszönhetően, folyamatos oltással 1977-re a földön sikerült eradikálni a himlőt (WHO), így 1980-tól a himlő nem kötelező védőoltás. 1999-re célul tűzték ki a laboratóriumi variola törzsek megsemmisítését, ám ez egyelőre halasztódik. A XX. században a himlőt elsősorban a volt Szovjetunióban fejlesztették tovább mint biológiai fegyvert, többek között elérték a vírus nagy mennyiségben (több tonna/év) történő szaporítását. Állítólag Oroszországban jelenleg is kutatásokat folytatnak virulensebb és rekombináns fertőző törzsek előállítására (5).

 

Pestis

A pestis volt a világ egyik legrettegettebb járványos betegsége. Már Kr. e. 541-ből van leírás az Egyiptomból induló és az egész, akkor ismert világra kiterjedő pandémiáról. Az 1346-os „fekete halál" az akkori európai népesség egyharmadát elpusztította és jelentős politikai, kulturális és vallási következményekkel járt.

Biológiai fegyverként a II. világháború idején a japán hadsereg foglalkozott először a pestissel. Fertőzött legyeket szórtak el Kína sűrűn lakott részei felett és súlyos pestisjárványt okoztak (4). A hidegháború éveiben mindkét nagyhatalom elérte, hogy a pestis terjedését a bizonytalan vektoroktól függetlenítse, a fertőzés aeroszolban terjeszthetővé vált. Egy 1970-es WHO szimulációs vizsgálat alapján 50 kg Y. pestis, elszórva egy ötmilliós lakosú város felett, 150000 megbetegedést okozna, és minimum 36000 halálos esettel kellene számolni. A baktérium a fertőzés kiindulópontjától tíz km-re jutna el. (Az inhalációs pestis halálozása a klasszikus bubópestisének körülbelül négyszerese: 14%-kal szemben 57%.)

 

Botulinustoxin

1932-ben Mandzsúriában, majd a II. világháborúban használták a japánok biológiai fegyverként a C. botulinum toxinját (4), és azután az Egyesült Államok fejlesztette tovább. A programot azonban az 1970-es ENSZ-egyezmény nyomán leállították. Az 1991-es Öböl-háború során Irakban 19000 liter koncentrált botulinustoxint találtak, ebből 10000 litert már használatra készen, fegyverekben.

Veszélyessége ellenére a botulinustoxin nagyon hasznos a gyógyításban. Kiváló eredményekkel használják torticollis, kancsalság és blepharospasmus kezelésében, valamint sikerrel alkalmazzák a kozmetikai iparban is, ránctalanítókrémekben.

 

Tularaemia

Kevésbé ismert volta ellenére az F. tularensis az egyik legfertőzőbb patogén baktérium, már 10 kórokozó belégzése megbetegedést okoz. Eurázsiában és Észak-Amerikában elterjedt, 1911-ben a „rágcsálók pestisének" nevezték el, mert elsősorban ezek között az állatok között pusztít. Emberre rovarcsípéssel, fertőzött állati szövetekkel, étellel, vízzel, talajjal, fertőzött aeroszol belégzésével terjed. Elsősorban vadászok, mészárosok, mezőgazdasági és laboratóriumi dolgozók között fordul elő. Emberről emberre nem terjed.

Biológiai fegyverként elsőként a japánok tanulmányozták a II. világháborúban (4). Egy 1970-es WHO szimulációs vizsgálat szerint 50 kg F. tularensis baktériumot elszórva egy ötmilliós város felett 250000 megbetegedéssel és 19000 halálesettel kellene számolni. Terjedése azonban aeroszollal lassúbb, mint a pestisé vagy a lépfenéé (5).

 

Haemorrhagiás lázak

A haemorrhagiás lázak lázzal és súlyos vérzéssel járó fertőző betegségek, amelyek rovarcsípéssel, fertőzött aeroszollal, fertőzött állati tetemmel való direkt kontaktussal, emberről emberre pedig – a bunyavírusok és a flavovírusok kivételével – direkt kontaktussal, cseppfertőzéssel és fertőzött vér útján terjednek. Az Ebola vírus 82, a Marburg vírus 83 nappal, a Lassa vírus pedig három hónappal a gyógyulás után molekuláris biológiai módszerrel (PCR) az ondófolyadékban kimutatható; sőt, ilyen betegek házastársainál szexuális úton történő átvitelt is megfigyeltek. Az argentín haemorrhagiás láz vírusa a tünetek elmúlása után 7–22 nappal képes megfertőzni gyógyuló betegek szexuális partnereit (5).

Biológiai fegyverként történő felhasználásukat a volt Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban tanulmányozták. Nem emberszabású majmokat sikeresen fertőztek a vírusokat tartalmazó aeroszollal, valamint kimutatták, hogy a klinikai tünetek létrehozásához elégséges már néhány virion bejuttatása is a szervezetbe.

 

Egyéb kórokozók

A hagyományosan nagyon veszélyesnek tartott fertőzések mellett szolgálhatnak biológiai fegyverként jól ismert, viszonylag veszélytelennek tartott kórokozók is.

1971-ben, a kanadai Torontóban négy egyetemi hallgatót fertőztek meg szándékosan nagy mennyiségű Ascaris suum féregpetével, amely közönséges körülmények között a sertések féregfertőzését okozza. A hallgatók intenzív kórházi kezelést követően gyógyultan távoztak otthonukba (6).

1984-ben az Egyesült Államokban (Wasco County, Oregon) a Rajneeshee szekta tagjai a választási büfékben felszolgált salátákat fertőzték meg Salmonella typhimuriummal abból a célból, hogy a választások eredményeit ekképp befolyásolják. A fertőzés 751 megbetegedést eredményezett (7).

Dél-Afrikában, az emberjogi bizottságnak tett vallomásaikban az apartheidmozgalom tagjai elismerték, hogy az apartheidellenes erők ellen többek között biológiai fegyvereket (kolera, anthrax) is bevetettek (3).

 

Védekezés

Közegészségügy

A 2001-es események nyilvánvalóvá tették, hogy biológiai terrortámadás esetén a válaszlépések nem korlátozódhatnak a közegészségügyi intézkedésekre. A betegség követése és a bizonyítékok gyűjtése egyaránt érinti a büntetőjogban dolgozókat is.

Ahhoz, hogy meg lehessen tenni a hatásos ellenlépéseket és csökkenteni lehessen az áldozatok számát, elengedhetetlenül fontos, hogy mielőbb felismerjük a biológiai terrortámadást. Bővíteni és hozzáférhetővé kell tenni az internetes adatbázisokat, ilyen irányú képzésben kell részesíteni a közegészségügyi szakembereket, és az ebből a szempontból kockázatos eseményeket (például politikai rendezvények, olimpiai játékok) szigorú és folyamatos közegészségügyi ellenőrzésnek kell alávetni.


Ahhoz, hogy meg lehessen tenni a hatásos ellenlépéseket, elengedhetetlenül fontos, hogy mielőbb felismerjük a biológiai terrortámadást.

A megfelelő laboratóriumi műszerek, reagensek beszerzése, valamint egy központi laboratórium felállítása biztosíthatná a mielőbbi diagnózist, így a korai kezelés és megelőző intézkedések következtében az esetek számának csökkentését is. Képeseknek kell lenniük arra, hogy egy biológiai terrortámadás esetén rövid időn belül azonosítsák a fertőzőforrást és meghatározzák a veszélyeztetett populációt.

A WHO 2001-ben, Lyonban állította fel az első olyan kirendeltséget, ahol a szakemberek ilyen irányú képzésben részesülnek (3). A válaszintézkedések között szerepelhet elkülönítés, karantén létrehozása, fertőtlenítés és dekontamináció is.

 

Orvosi teendők

A legfontosabb, hogy bizonyos fertőzések esetén gondoljunk a bioterrorizmus lehetőségére is. A hatásos védekezés érdekében már az orvostanhallgatókkal meg kell ismertetni a biológiai fegyverként szóba jöhető fertőzéseket és azok felismerési módjait. Megfelelő infrastruktúrát kell kialakítani az esetlegesen fertőzöttek ellátására, elkülönítésére, valamint karantén kialakítására. Gondoskodni kell oltóanyag- és antibiotikum-tartalékok képzéséről, természetesen a szóba jöhető fertőzésekkel szemben. A terjedés megakadályozásában nagy szerepe lehet a posztexpozíciós oltásoknak, valamint a még nem fertőzöttek védőoltással történő ellátásának is (3).


A legfontosabb, hogy bizonyos fertőzések esetén gondoljunk a bioterrorizmus lehetőségére is.

 

Tömegtájékoztatás

A 2001-es egyesült államokbeli események rávilágítottak arra, hogy az információk elhallgatása tág teret nyit a találgatásoknak, a történtek felnagyításának és a média által gerjesztett hisztériának. Amennyiben a kormányzat nem akar minden információt nyilvánosságra hozni (például a későbbi nyomozás érdekében), akkor ügyelni kell arra, hogy a hírközlő szervek megfelelő mennyiségű információt kapjanak, a kiadott információk pedig egybehangzóak legyenek. Az általánosan közölhető információkat előre kell rögzíteni és a felelős szervekhez eljuttatni, így a támadás bekövetkeztekor adott tájékoztatások egybehangzóak és megnyugtatóak lesznek. A helyi közegészségügyi szerveket folyamatosan tájékoztatni kell a biológiai támadás következményeként kialakuló kórképekről, kezelésének és megelőzésének fejlődéséről is, így adott pillanatban ezek az információk késedelem nélkül eljuttathatók a lakossághoz.

 

Megelőzés

A biológiai fegyverekkel előidézhető fertőzések megelőzésében alapvető teendő a víz, az élelmiszerek, a levegő és esetlegesen a postai dolgozók védelme.

A bioterrorizmus szempontjából a nagyvárosok vízellátó hálózatai általában biztonságosak. A természetes úton létrejövő fertőzések ellen már beépített szűrő-, tisztító- és ellenőrző eljárások a biológiai támadások ellen is hatékonyan alkalmazhatók. A nagyvárosi vízvezetékekben fellépő nagyfokú hígítás miatt valószínűtlen, hogy az akár nagy mennyiségben bejuttatott toxin is képes legyen nagyszámú fertőzés létrehozására. A szaporodni képes baktériumokkal természetesen más a helyzet. Tehát elengedhetetlen feladat a vízbázisok és a vízellátó rendszerek folyamatos ellenőrzése (3).

A gyártási folyamat több lépésében is szennyezhetők kórokozókkal az élelmiszerek. Az élelmiszerforrásként szolgáló növények, állatok megfelelő védelméről a mindenkori kormányzatnak kell gondoskodnia. A gyártási folyamat során a termék tisztaságáért az előállító a felelős. A gyártási folyamat utáni szennyezésre, fertőzésre is lehetőséget nyújt az ipari társadalmakban a készételek és alapanyagok nagy területen történő elosztása. Mivel a legveszélyesebb kórokozók hőérzékenyek, és a legtöbb szennyezhető élelmiszer fogyasztás előtt hőkezelésen megy át, az étellel terjeszthető szándékos fertőzések köre szerencsére viszonylag szűk. Egy esetlegesen megtörtént biológiai támadás leleplezéséhez azonban szoros együttműködésre van szükség a helyi, regionális és állami közegészségügyi szolgálatok között, továbbá fokozni kell az élelmiszer-ellenőrzés hatékonyságát és gyakoriságát is (3).


Az élelmiszerek a gyártási folyamat több lépésében is szennyezhetők kórokozókkal.

Senki sem tagadhatja, hogy a fertőzések szándékos terjesztésére a levegő szennyezése az egyik legalkalmasabb mód. Ugyanakkor, a legtöbb épületbe más módon is bejuttathatók a kórokozók, így a levegőellátó rendszerek átalakítása előtt mérlegelni kell az átalakítással okozott nehézségekkel szemben az épület és a benne tartózkodók potenciális fenyegetettségét. Hatékony levegőszűrő berendezések kialakítása jöhet szóba áthidaló megoldásként, gyakori, automatizált levegőminta-vétellel és -elemzéssel kombinálva. Amennyiben egy ilyen berendezés kórokozót észlelne, automatikusan kikapcsolná a belső légforgató rendszert, így csökkentené a fertőzés terjedési sebességét (3).

A postai út nem tartozik a biológiai fegyverek legvalószínűbb terjesztési módjai közé, azonban az így bekövetkezett fertőzések felhívják a figyelmet a postai dolgozók védelmének szükségességére. Ez gumikesztyű, szájkendő, illetve légzőkészülék használatát, valamint hosszabb távon a postai küldemények irradiációját jelentené, amely utóbbi az esetlegesen jelen levő kórokozókat inaktiválná (3).

A bioterrorizmus megszüntetéséhez annak kiváltó okaitól kellene megszabadulni. Éppen ezért, még egy terrortámadás folyamán is fontos elemezni és megérteni a háttérben meghúzódó nemzeti, csoportos és egyéni problémákat, kiváltó okokat. A szükséges intézkedések valószínűleg nem lennének népszerűek, de a nemzeti vezetők és nemzetközi bizottságok felelősek azért, hogy a megfelelő intézkedéseket felismerjük és azokat végre is hajtsuk (3).

 

Magyarországi események

Magyarországon úgy a radionukleáris, mint a vegyi fenyegetésekre történő megfelelő reagálás érdekében korszerű laboratóriumi rendszerek működnek. 2004-ben a biológiai fenyegetések vonatkozásában PHARE-támogatással nagy értékű BSL3-BSL-4 laboratóriumi rendszer épült ki. Magyarország azonban már e rendszer kiépülése előtt is példaértékűen reagált a 2001. szeptember 11-i eseményeket követő, esetlegesen biológiai támadásnak tartható cselekményekre.

Nem sokkal az egyesült államokbeli terrortámadást követően megjelent a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ (OEK) módszertani ajánlása biológiai fegyverrel történő fenyegetés/támadás esetére (8). Ebben részletes irányelvek voltak találhatók anthraxfertőzés, illetve anthrax baktériumokkal történt biológiai támadás esetére. Az anthraxmegbetegedésre gyanús vagy megerősítetten anthraxban szenvedő beteg körüli teendőket a 18/1998. (VI. 3.) egészségügyi minisztériumi rendelet alapján ajánlották elvégezni.

Az Országos Epidemiológiai Központ által kiadott jelentés szerint (9) az első anthraxgyanús minták 2001. október 16-án, azaz alig egy hónappal a szeptember 11-i események után érkeztek a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Bakteriológiai Osztályára. Ez után október 31-ig összesen 682 vizsgálati anyagot küldtek a laboratóriumba. Novemberben még 235 minta, decemberben összesen 40 gyanús küldemény érkezett vizsgálatra. A mintákat az esetek túlnyomó többségében a katasztrófavédelem szakemberei szállították az illetékes intézetbe. Kivételes eljárással az ORFK Köztársasági Õrezrede, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a kerületi-megyei rendőrkapitányságok is szállítottak mintát, míg néhány esetben maguk az állampolgárok vitték be a vizsgálati anyagot a laboratóriumba. Két alkalommal az OEK munkatársai a helyszínen vettek környezeti és klinikai mintát (9).

Az október 16. és 31. között beérkezett 957 gyanús küldemény közül 721 mintát vizsgáltak meg B. anthracis spóra vagy baktérium jelenléte szempontjából, 236 minta vizsgálata nem volt indokolt. A 232 „fehér por" tartalmú küldeményben talkum, liszt, tejpor, keményítő, mosópor, súrolópor, kvarchomok, kristályos és őrölt gipsz, zsemlemorzsa, rézgálic, nedvszívó anyag, növényvédő szer, liofilezett porított élelmiszer és kukoricaszár betakarításakor keletkező finom por fordult elő a leggyakrabban. Bacillus anthracis egyetlen vizsgált mintában sem volt kimutatható.

Bár 2001. szeptember 11-e óta elcsitultak a kedélyek, és nagyszabású biológiai támadás azóta sem történt, sem Magyarországon, sem máshol a világon, biológiai fegyverrel elkövetett terrorcselekmény, támadás lehetőségét minden gyanús esetben figyelembe kell vennünk és a megfelelő intézkedéseket haladéktalanul meg kell tennünk.

 

Irodalom

  1. Hughes J. The emerging threat of bioterrorism. Emerg Infect Dis 1999;5:494-5.
  2. CDC. Biological and chemical terrorism: strategic plan for preparedness and response. Morb Mortal 2000;49:RR-4.
  3. Detels R, McEwen J, Beaglehole R, Tamaka H (eds.). Oxford textbook of public health. Oxford, UK: Oxford University Press; 2002.
  4. Harris SH (ed.). Factories of death: Japanese biological warfare, 1932–1944, and the american cover-up. New York: Routledge; 1994.
  5. Henderson DA, Inglesby TV, O’Toole T (eds.). Bioterrorism. Guidelines for Medical and Public Health Management. USA: AMA Press; 2002.
  6. Phills JA, Harrold AJ, Whiteman GV, Perelmutter L. Pulmorary infiltrates, asthma and eosinophilia due to Ascaris suum infestation in man. N Engl J Med 1972;286:965-70.
  7. Torok TJ, Tauxe RV, Wise RP, Livengood JR, Sokolow R, Mauvais S, et al. A large community outbreak of salmonellosis caused by intentional contamination of restaurant salad bars. JAMA 1997;278:389-95.
  8. A Johan Béla Országos Epidemiológia Központ módszertani ajánlása biológiai fegyverrel történő fenyegetés/támadás esetén. Epinfo 2001;8(42).
  9. Szentmihályi A. Anthrax-vizsgálatok Magyarországon, 2001. október 16–december 31. Epinfo 2002;9(6).


Levelezési cím: dr. Nádasi Edit, Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Népegészségtani Intézet, 7643 Pécs, Szigeti u. 12.