LAM 2006;16(3):274-5.

KÖNYVEKRŐL

Klinikai reumatológia


Szerkesztette: dr. Gömör Béla
Medicina Kiadó
896 oldal
ISBN: 96324289
Ára: 9850 Ft

 

A magyar reumatológiai szakirodalom könyv formájában megjelent művei közül a legújabb a 2005-ben Gömör Béla által szerkesztett Klinikai reumatológia.

Lássunk egy kis áttekintést! A II. világháborút követően először 1956-ban jelent meg Chatel Andor szerkesztésében A mozgásszervi betegségek című mű, amelynek hat kiemelkedő szerzőtársa volt: Horváth Boldizsár, Richter András, Kovács Ákos, Riesz Ede, Schulhof Ödön és Verebély Tibor. Végigtekintve a szerzőkön, a mai klinikai reumatológiai gyakorlatot jelentős módon befolyásoló emberek nevét ismerhetjük fel. 1966-ban már Rheumatológia – a mozgásszervek betegségei címmel jelent meg tankönyv Chatel Andor és Riesz Ede közös szerkesztésében. Az 1956-os kiadás szerzői mellé csatlakozott Farkas Károly, Bozsóki Sándor, valamint Petrányi Gyula is. 1989-ben 23(!) év eltelte után került kiadásra Bálint Géza és Gömör Béla szerkesztésében a következő Reumatológia című tankönyv, amelynek megjelenését a reumatológiai ismeretek folyamatos bővülése tette égetően szükségessé.

2001-ben 59 szerzőtársával együtt Gömör Béla szerkesztésében jelent meg a Reumatológia című egyetemi tankönyv, amely elsősorban az orvostanhallgatók helyes irányba való terelését szolgálja mozgásszervi megbetegedések között. (Az első kiadás egyébként nagyon hamar elfogyott.)

A 2005-ös Klinikai reumatológia című kiadvány már kézikönyvnek tekintendő. A reumatológiai megbetegedések klasszifikációja a tünetegyüttesek figyelembevételével történik, amely már egy összefoglalóban az első lapokon a szemünkbe tűnik. A kézikönyv két jól elkülöníthető részre tagolható.

Az Alapok című rész nyolc, egymástól jól elhatárolható fejezetből áll. A funkcionális patomorfológiával kezdve a mesenchymalis őssejttől a különböző kollagéntípusokon át eljutunk az „ízület mint funkcionális egység" fogalmához. Nagyon hasznos módon került bele, az első olvasatra száraz matematikával párosított biomechanika, de a gerinc, valamint a teherviselő ízületek funkciójának megértésében – jó vagy rossz – terápiás döntéseink meghozatalában a fenti ismeretek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyoznunk. A gyulladásos reumatológiai megbetegedések patofiziológiájában az immunológiai történések döntő fontosságúak. Az alapfogalmakat, az immunválasz elemeit megismerve végighaladhatunk a fontosabb immunreakciókon. A gyulladás folyamatát génszintekre lebontva, a citokinek szerepét megismerve jutunk el az arthritismodellekig és autoimmunitásig.

A megfelelő elméleti ismeretek birtokában a kórelőzmény és a beteg fizikális vizsgálatáról olvashatunk (a reumatológiában nem választhatók el egymástól), amely nélkül soha nem jutunk még „munkadiagnózishoz" sem.

A laborvizsgálatokkal kezdődik a Diagnosztika című fejezet. Az alapvető laborvizsgálatoktól a különböző speciális immundiagnosztikákig a következő a legfontosabb üzenet számunkra: mindig célzottan, az anamnézis, a klinikai kép ismeretében használjuk fel egy jól felszerelt labor lehetőségeit! Ezelőtt 25-30 évvel a röntgenvizsgálat volt a reumatológiai megbetegedések képi diagnosztikai eszköze. Bár a reumatológiában a röntgendiagnosztika még mindig az első számú lehetőség, az ultrahang-, izotóp-, MR- és más differenciáldiagnosztikai stratégiák felállítására is lehetőséget ad. Megismerhetjük az izotópdiagnosztikában alkalmazott radioaktív anyagok csoportbeosztását, alkalmazhatóságát. A CT- és MR-vizsgálat alapfogalmainak elolvasása után a degeneratív és gyulladásos reumatológiai megbetegedések radiológiai jellemzőit tekinthetjük át ízületről ízületre

Rátérve a reumatológiai megbetegedések gyógyszeres kezelésére, az alapvető fontosságú – és minden orvos számára kötelező – fájdalomcsillapítástól elkezdve széles körű tájékoztatást kapunk a nemszteroid- és szteroidterápiás lehetőségekről. Átismételhetjük (megismerhetjük) a gyulladásos ízületi megbetegedések „bázisterápiáját", ennek felosztását, a korszerű DMARD-kezeléseket.

A gyulladásos reumatológiai megbetegedésekben áttörést hozó biológiai terápia (valódi nem szteroid gyulladásgátlás!) molekuláris alapjaitól eljutunk a jelen és a közeljövő terápiás lehetőségeihez, illetve felsejlenek előttünk a lehetséges korlátok is. A reumatológiai rehabilitáció szerepéről a fogalom definiálását követően olvashatunk. Mindig a beteg életminőségének javítását tűzve ki célul jól követhetjük a különböző kórképek során alkalmazandó eszközöket, a rehabilitáció sajátosságait. Külön fejezetet szenteltek a szerzők a radiosynoviorthesisnek. Megismerhetjük az indikációját, kontraindikációját, és a kivitelezés módozatait. A mozgásszervi megbetegedések sebészete című fejezetben a sebészeti terápiás lehetőségeket ismerhetjük meg az ízületmegtartó műtétektől az ízületfeláldozó, ízületmegszüntető műtétekig.

A Részletes rész a reumatológiai gyakorlatban előforduló gyulladásos megbetegedésekkel kezdődik. A kórképek (RA, SLE, vasculitisek, myositisek, SSc stb.) etiopatogenezisétől a molekuláris folyamatok megismerésén keresztül jutunk el a nemzetközileg elfogadott nómenklatúrarendszerhez, klasszifikációkhoz. A fejezetben leírt vizsgálati lehetőségek és kezelési protokollok megismerése, a diagnózistól a terápiáig vezető gyakran rögös utakhoz nyújt kiváló útjelzőt, megemlítve a különleges, ritkán előforduló kórformákat is. Az infekciózus arthritisek osztályozását, kórismézési, terápiás, valamint rehabilitációs lehetőségeinek megismerését követően a szeronegatív spondarthritisek nagy csoportját tanulmányozhatjuk. Az SPA-tól az arthropathia psoriaticáig a jelenleg érvényben lévő különböző kritériumrendszereket figyelembe véve diagnosztikai és terápiás lehetőségeket ismerhetünk meg. Az arthrosis definíciója, osztályozása, etológiája, patogenezise ismeretében az egyik leggyakrabban előforduló reumatológiai megbetegedésről alkotott véleményünk jelentősen megváltozik. Megismerjük szociális és gazdasági terheit, és kibővíthetjük ismereteinket a nem gyógyszeres terápiától kezdve a hatékony chondroprotektív szerekig. A három nagy kórképről olvasva a kristályarthropathiákról kimerítő ismereteket szerezhetünk. A gerinc, ezen belül a különböző gerincszakaszok, kisízületek megbetegedései, valamint a radicularis és pseudoradicularis kórformák differenciáldiagnosztikája mellett terápiás lehetőségeinkről is olvashatunk.

Az utolsó előtti fejezet az oszteológia, amely követi a különböző monográfiák tematikáját. Jól áttekinthetően és használható módon tisztázza az alapfogalmakat, a különböző calcipaeniás osteopathiákhoz vezető primer és szekunder kórformákat, valamint hatásos alternatív kezelési lehetőségeket mutat be.

Az örökletes csontízületi bántalmakat követően a reumatológiai gyakorlatban legtöbbször előforduló lágyrész-reumatizmusokról, alagútszindrómákról és a fibromyalgiáról olvashatunk. A hypertrophiás osteoarthropathia ismertetése után az endokrin, a hematológiai kórképekhez társuló ízületi manifesztációkról és paraneoplasiás szindrómákról kapunk információt. Az amyloidosisról, elsősorban a gyulladásos reumatológiai megbetegedésekben kialakuló AA amyloidosis formáiról jól áttekinthető táblázat áll rendelkezésünkre. Tárolási megbetegedések megismerését követően a keletkezési mechanizmusukon keresztül vizsgálhatjuk a sportsérüléseket. Ezek ismeretében hozhatjuk meg helyes terápiás döntéseinket. A könyv a familiáris mediterrán lázról szóló kiváló összefoglalóval zárul.

Összefoglalva: A szerzőgárda nagyon nagy feladatra vállalkozott, és nagyon jól teljesített. A könyvet egységes szemlélet hatja át. Mindig a klinikai gyakorlatban dolgozó orvoshoz szól.

Nagyon fontos, hogy rendelkezzünk komoly laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai fegyvertárral. Arra buzdít ugyanakkor, hogy használjuk a józan eszünket, és higgyünk a szemünknek. Remélhetőleg a reumatológiai szakmában dolgozó kollégák mellett a graduális képzésben részt vevő orvostanhallgatók is haszonnal forgatják ezt a könyvet. Minden bizonnyal nagy örömüket fogják lelni benne.

dr. Keszthelyi Péter