LAM 2006;16(3):223.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

 

 

Növekszik a nem melanomás bőrrák incidenciája a 40 évesnél fiatalabbak körében
Christenson LJ, et al. JAMA 2005;294:681-90.

Keveset tudunk a nem melanomás bőrrák előfordulásáról a 40 évesnél fiatalabbak között. A Mayo Klinika kutatói áttekintették az 1976–1979 és a 2000–2003 közötti időszakokban az összes, 40 évesnél fiatalabb betegnél diagnosztizált, nem melanomás bőrrákot, hogy kimutassák a fiatalabb populációban a bazálsejtes carcinoma (BCC) és a squamosus sejtes carcinoma (SCC) incidenciájának időbeli változását. A BCC incidenciája szignifikánsan nőtt a nők esetében (13,4-ről 31,6/100 000-re), a férfiaknál azonban nem (22,9, illetve 26,7/100 000). Az SCC összes incidenciája hasonlóan alakult a férfiak és a nők esetében, és mindkét nemben szignifikánsan nőtt a vizsgálati időszakban (0,6-ról 4,1/ 100 000-re).

A szerzők a nem melanomás bőrrák incidenciájának aggasztó növekedését mutatták ki a fiatal férfiak és nők között. Más szerzők a melanoma előfordulási gyakoriságának növekedését észlelték a fiatalok körében. Ezek a kijózanító eredmények a bőrrák megelőzésének és kezelésének a fontosságára világítanak rá a nagyon fiatal korosztályban.

 


A tizenéveskori depresszió kezelésének valós helyzete az alapellátásban
Asarnow JR, et al. JAMA 2005;293:311-9.

Sok tizenéves esetében nem ismerik fel és nem kezelik a depressziót. Egy hat hónapig tartó vizsgálatban a szerzők 418, depresszív tünetektől szenvedő tizenéves esetében értékelték a kognitív viselkedésterápia és a gyógyszeres kezelés jobb hozzáférhetőségét biztosító intervenciós terápia hatékonyságát. Az intervenciós csoport betegeit a családorvoson kívül pszichiátriai szakember is kezelte. Hat hónap elteltével az intervenciós csoportban szignifikánsan több beteg részesült pszichoterápiában, de a gyógyszeres és a kombinált kezelés aránya nem különbözött. A betegek szignifikánsan kevesebb pontot értek el a depressziót értékelő skálákon, jobbnak bizonyult a mentális egészséggel összefüggő életminőségük, és elégedettebbek voltak a kezeléssel. A kiinduláshoz képest mindkét csoportban statisztikailag hasonló mértékben csökkent az öngyilkossági kísérletek és a szándékos önsértések aránya. Hat hónap után az intervenciós csoportban a betegek 31%-a továbbra is súlyosdepressziós tünetektől szenvedett.

A fiatalkori depresszióval kapcsolatos újabb vizsgálatok eredményei szerint a gyógyszeres és a kognitív viselkedésterápia kombinációja az optimális kezelés.

 


A clarithromycin csökkenti a bronchialis hiperreaktivitás súlyosságát asthmás betegek esetében
Kostadima E, et al. Eur Respir J 2004;23:714-7.

Még nem tisztázott a makrolid antibiotikumok in vitro kimutatott gyulladásgátló hatásának klinikai jelentősége, bár a diffúz panbronchiolitisben tapasztalt kifejezetten előnyös hatásukat nem lehet az antibakteriális aktivitásnak tulajdonítani. A szerzők összehasonlították a naponta kétszer vagy háromszor adott 250 mg clarithromycin hatását a placebóéval inhalációs szteroidokkal kezelt, enyhe vagy közepesen súlyos asthmában szenvedő betegeken. A clarithromycin kétféle dózisával nyolc hétig kezelt betegeknél körülbelül harmadára csökkent a metacholinnal szembeni bronchialis hiperreaktivitás. Érdekes, hogy a vizsgálat kezdetén észlelt jelentős légúti obstrukció ellenére (a FEV1 a kívánt érték 85%-a volt) a tüdőfunkció nem javult megfelelő mértékben. A clarithromycinnek a bronchialis hiperreaktivitásra kifejtett hatását tovább kell vizsgálni.

 


Hogyan használják a spironolactont a szívelégtelenség kezelésére a gyakorlatban?
Masoudi FA, et al. Circulation 2005;112:39-47.

A RALES vizsgálat adatainak megfelelően az irányelvekben javasolják a spironolacton adását súlyos szívelégtelenségben és a bal kamra szisztolés funkciózavara esetén, ha a megfelelő gyógyszeres kezelés mellett is fennállnak nyugalmi tünetek, a szérum káliumszintje nem haladja meg az 5,0 mmol/l-t, a kezelés előtti kreatininszint pedig a 2,5 mg/dl-t. A spironolacton nem megfelelő alkalmazása, vagy az alkalmazás nem megfelelő monitorozása hyperkalaemiát okozhat. A szerzők áttekintették a betegek hazabocsátásakor történt spironolactonrendeléseket a RALES eredményeinek közlése előtt és után. A közlés után több mint hétszeresére nőtt a spironolacton rendelésének gyakorisága, és a kezelt betegek 31%-a nem felelt meg a RALES beválasztási feltételeinek, sokuk esetében nagy volt a hyperkalaemia kockázata.

A klinikai vizsgálatokban hatásosnak bizonyult kezelések kedvező hatását alááshatja mind a bizonyítékok alkalmazásának késlekedése, mind a téves alkalmazás. Figyelmet kell fordítani arra, hogy a pozitív kutatási eredményeket kifejezetten a vizsgált célcsoportokra alkalmazzák. Csak ilyen óvatos alkalmazással kerülhetők el az esetleg súlyos következmények.