LAM 2006;16(2):184-5.

KÖNYVEKRŐL

A fenntartható egészségügy

Bugovics Elemér: A fenntartható egészségügy,
avagy az egészségügy kórtana
414 oldal. ISBN: 963 242 97
Ár: 4080 Ft. Medicina Kiadó, 2005.

 

Sajátos élvezet az egészségpolitikával, egészségügyi ellátással, a magyar társadalommal foglalkozó kutató számára Bugovics Elemér „A fenntartható egészségügy avagy az egészségügy kórtana" című könyvének olvasása. Az élvezet fogalma mellett a „hálás” és a „hálátlan” jelzőre asszociálunk. Hálás a recenzens feladata, a könyv pozitívumai meghatározóak. Szinte az egészségügy enciklopédiáját kapjuk, nem a szokásos mentegetőzés hangzik el, ellenkezőleg, a szerző bevallottan a teljességre törekszik. Mankókat is kapunk a megértéshez. Ilyenek a két lektor – Fehér János és Mészáros János – által írt előszó, illetve zárszó, de különösen ilyen Bugovics Elemér bevezetése, amely a Kérelem minden magyar állampolgárhoz! felszólítással indul. Ebben egyrészt méltatja a magyar egészségügy mindnyájunk által ismert és tisztelt teljesítményét, másrészt nyolc pontban foglalja össze a teendőket. E pontok realitását jelzi, hogy immár a kormányprogram részei. A könyv lényegében a nyolc pont szervezeti, jogi, pénzügyi és persze szakmai összefüggéseit tárja fel, a betegellátás szintjeit, az esélyegyenlőség, a finanszírozás, a sorsolási rendszer kérdéseit elemezve. Az alapvető teendő meghatározni a vállalható és fenntartható egészségügyi közellátás feltételeit és mutatóit.


A szerző bevallottan a teljességre törekszik.

De hálátlan is a feladat, mert bár a szerző kitűnően ötvözi gondolkodásában, egyfajta XXI. századi humanista-racionalista művelt polgárként a szakmai és a társadalmi összetevőket, csaknem reménytelen a szintézis. Azt is mondhatjuk némi túlzással, hogy a munka felmenti az elmúlt másfél évtized közép- és hosszú távú, jó megoldásokra képtelen, egymást váltó egészségügyi vezetéseit. Annyi biztos, az lett volna a csoda, ha jobb megoldásokat találnak. Magam azonban a lényeget illetően a szerzővel értek egyet, lehetne ezt jól, jobban is csinálni, ahogy erről nemcsak ír, hanem egy jelentős intézmény vezetőjeként meg is próbálta a jobb utat.

A könyv, még az előszó előtt egy alig tízsoros szerzői köszönetnyilvánítással indul, amelyet követően utal kórházvezetői tapasztalataira, kiegészítve azzal, hogy nem vádolható jobb- vagy baloldalisággal, liberalizmussal vagy konzervativizmussal.

Bugovics Elemér szellemes ötleteihez tartozik egy önálló, tanulmány értékű, hatvanoldalas öninterjú. Beszélgetés az ezredforduló után, 2004-ben. Ebben a fejezetben, az egészségügyet messze meghaladóan, a férfi-nő kapcsolatoktól Mel Gibson nagy vihart kavart filmjéig ismerkedhetünk meg egy XXI. századi magyar vezető értelmiségi gondolataival. Fontos elemei az öninterjúnak – kortörténeti jelentőséggel is bír ez a rész – egyfelől a Katolikus Püspöki Kar 1996-ban kiadott körlevelének, másrészt Bokros Lajos pénzügyminiszter erre az időszakra eső elképzeléseinek az értékelése.


Bugovics Elemér szellemes ötleteihez tartozik egy önálló, tanulmány értékű, hatvanoldalas öninterjú.

Ha valaki csak azért veszi kezébe a könyvet, hogy megismerje az egészségügy szervezetét, hatalmas intézményrendszerét, az egészségügyi piacot, akkor is ajánlható számára Bugovics Elemér munkája. Hihetetlen sok, többségében időtálló információ található a könyvben. Jól összegzi a rendszerváltás következményeit. Az egészségügyi ellátás szereplői, szervezeti szintjei, a szociális szervezet rendszere, az egészségügy finanszírozásának alapelvei, a 2001–2003-as időszak betegforgalmi adatai a szükséges részletességgel megtalálhatók a könyvben.

Miután ezzel magam is meglehetősen sokat foglalkoztam, közel állnak hozzám Bugovics Elemér finanszírozást illető megállapításai. Egyet idézek: „A jelenlegi teljesítményarányos finanszírozás intézményvezetői pozícióból látva nem jelent mást, mint a közgazdasági és szakmai érdekek csődöt provokáló napi konfliktusát." Sajnálom, hogy hihetetlenül széles körű érdeklődésén kívül esett a tb-önkormányzatok létrejöttének, tevékenységének bármilyen értékelése. Feltehetőleg történelminek ítélte a témát.

Foglalkozik a magyar egészségügy erősségeivel, gyengeségeivel, lehetőségeivel és veszélyeivel.

A könyv központi része a fenntartható fejlődést befolyásoló tényezőkkel foglalkozik. Néhány fejezetcím ebből a részből: Az epidemiológiai korszakváltás, Az egészségügyi ráfordításokról, A hatékony kormányzati struktúráról, A gyógyszerfogyasztásról és a gyógyszertámogatásról, A szolidaritáselvű általános biztosításon túl: a magánbiztosításról és a baleset-biztosításról.

Ez utóbbival kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy a több-biztosítós rendszer bevezetését nem általában, hanem „csak" a co-payment, az emelt szintű szolgáltatások, emelt szintű hotelszolgálat, a tiszteletdíjas felkérés lehetőségének a vonatkozásában, illetve az általános baleset-biztosításban javasolja.

Úgy vélem, az egészségpolitikusok is gyakran tanulmányozzák majd a magyarországi járó- és fekvőbeteg-ellátásra vonatkozó adathalmazt, amely a területi és a szakmák szerinti helyzetet egyaránt ismerteti. Felsorolja a szakmai kollégiumokat és az orvostársaságokat. Önállóan tárgyalja a privatizáció és az irányított betegellátás – ehelyett betegvezetést javasol – és az adományozás kérdését. Ez utóbbi a hálapénz, a paraszolvencia fogalmát hivatott kiváltani. Etikus szerzőnk elemzéseivel egyetértünk, de az igazi változás távolinak látszik. Bármennyire van ereje a fogalmak változtatásának is, az adomány fogalma önmagában nem szoríthatja vissza az etikátlannak minősíthető paraszolvenciát. Mert van etikus is, ezt kellene legalizálni, többek között a biztosítási rendszer fejlesztésében.

Lényeges javaslatok a sorolás általánossá tétele, receptregisztrációs díj bevezetése és a kis kórházak megmaradási útjainak vázolása.

Teljesen reális a privatizáció helyzetének és lehetőségeinek a bemutatása. Ezzel a megállapítással zárul a fejezet: Jelenleg az egészségügyi ellátórendszerben nagyobb mértékű profitkivonás történik, mint bármilyen típusú kapitalisztikus szerződésműködtetés esetén. A profitkivonást fékezni képes intézmények maradnak fenn.

Korrektül elemzi az irányított betegellátási rendszert, egészségesen idegenkedik tőle, pedig akkor még nem álltak rendelkezésre az Állami Számvevőszék adatai. Más kérdés, hogy még mindig nem adták fel a kulcsfigurák ezt a zsákutcának bizonyuló megoldást.

Az öninterjú mintegy a könyv első nagyobb részét jelenti, hasonló a funkciója a befejező résznek, amely ismét szellemesen szól a szerzőről, a közérdeket képviselve: Megfontolásra, a vezető részére érdemleges gondolatok a Főorvosi és Főnővéri Tanács, valamint az igazgatói testület üléséről készült emlékeztetőkből és a tájékoztató körlevelekből. Az 1992 és 2004 közti időszakról, a Győri Petz Aladár Kórház életéről kapunk értékes, izgalmas információkat.

Imponáló a háttéranyag. A tizenhat oldalon összegzett jegyzetek és a 469 irodalom. Mindez elsősorban a téma volumenét jelzi, hiszen legalább hasonló mennyiségű lehet a felsorolásból kimaradt anyag.

Nyilván az eddigiekből kitűnik, hogy a lektorokhoz hasonlóan nekem is rendkívül jó véleményem van a munkáról. Talán ezért is legfeljebb közvetett kritikával éltem. Legyen mégis egy pont, amiben különbözik a véleményünk, ha magam elfogult is lehetek.

A teljességre törekvő szerző néhány sort szentel a sportnak (nem csak a sportegészségügynek).

„A vállalható közellátás feladatainak a rangsorolásakor a sport finanszírozása mellett sem szabad javaslatok nélkül elmenni." Jól foglalja össze az edzésadaptáció néhány lényeges elemét, illetve megállapítja a sport jelentőségét az aktív rehabilitációban. Sajnos ezt követően azonban a versenysportot egészségtelen tevékenységnek minősíti. Mégis – megfelelő kritériumok alapján – a kimagasló sporttehetségek támogatását állami feladatnak jelöli meg és pozitívan értékeli a sporttudományt. Egyszerűen fogalmazva: az olimpiára készülők támogatását akceptálja. Nem állunk túl messze. Az ifjúság számára életforma a versengés. Csak a versenysport terhelése alkalmas az említett élettani folyamatok mozgósítására. No meg a lakossági sport is – főleg a feltételek, az infrastruktúra biztosításában – indokol elsősorban önkormányzati közfinanszírozást.

Magam is jó szívvel ajánlom dr. Bugovics Elemér könyvét egészségügyieknek, politikusoknak, érdeklődőknek. Egyes részei bizonyára önálló életre is képesek lesznek.

dr. Frenkl Róbert