LAM 2005;15(11):860-861.

SZELLEM ÉS KULTÚRA

Hemingway és a császármetszés

 

Az anyaság, a terhesség, a szülés a közvélekedés szerint nagyon is konvencionális és hétköznapi történések, amelyekkel valamilyen vonatkozásban minden ember szinte nap mint nap találkozik. Mégis ritkaságnak számít – főként a legújabb korban – művészeti ábrázolásuk, megjelenítésük. Melocco Miklós, aki több állapotos nőt és szülést ábrázoló szobrot is készített, mondta egy interjúban: „Nem értem, hogy másokat miért nem izgat annyira, mint engem. Lehet, hogy nemcsak a keresztény szemérmesség, nemcsak a külső cenzúra tehetett arról, hogy a willendorfi Vénusz után szinte egyáltalán nem voltak termékenységábrázolások? Talán nem tartották a terhes nőt szépnek. Vagy nem tartották képnek.”

Ha e kört a műtétes szülésekre (fogó, császármetszés) szűkítjük, már igazán a raritások birodalmába jutunk. A császármetszés modern képzőművészeti ábrázolására szinte nem is tudok más példát felhozni, mint Diego Rivera A régi és új orvoslás című freskóját, amelyet több változatban is megfestett.

Diego Rivera: A régi és új orvoslás. Freskórészlet, Hospital de la Raza, Mexikó

Diego Rivera: A régi és új orvoslás.

A szépirodalomban való búvárkodás eredménye is szerény. Mihail Bulgakov elmesélte, hogy fiatal friss diplomás vidéki orvosként Döderlein könyvének útmutatásai alapján próbálkozott fogóműtéttel és harántfekvéses magzat fordításával. Thomas Mann 1918–1919-es naplójában feljegyezte felesége, Katja nehéz hatodik szülését, amely fogóműtéttel fejeződött be (1, 2). Ebben a vonatkozásban különös érdeklődéssel kell fordulnunk Ernest Hemingway felé, aki egy novellájában és egy regényében is írt a császármetszésről. Mindkét esetben – mint általában – saját élményeit dolgozta fel, de az irodalomtörténet ezek részleteivel eléggé mostohán bánik (3).

Ernest Hemingway 1899. július 21-én született Oak Parkban, a Chicago melletti konzervatív kisvárosban, dr. Clarence Hemingway és Grace Hall második gyermekeként. Egy 1944-ben született leszármazott, Ingeborg Brigitte Castel a családfát II. Henrik (1133–1189) angol királyig vezette vissza. [A szülőház is említést érdemel, az a Frank Lloyd Wright (1869–1959) tervezte úgynevezett préri stílusban, aki a XX. századi építészet egyik meghatározó alakja lett.] Az apa mai fogalmaink szerint családorvos volt, de korához képest kiemelkedő szülészeti ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezett. Dolgozott a chicagói St. Mary kórházban, a rochesteri Mayo Klinikán és elvégzett egy négy hónapos szülészeti tanfolyamot a New York Lying In kórházban. Háromezer szülést vezetett le, beleértve saját feleségének hat szülését. Dr. Hemingway 1898-ban világra segítette első lányát, Marcelline-t, amikor a szülést vezető orvos szívinfarktust szenvedett Grace vajúdása alatt. Az apa hóviharban érkezett haza, ellátta az orvost, érzéstelenítőt adott feleségének és elvégezte a fogóműtétet. Egy ideig természetesnek tűnt a családban, hogy Ernest követi apját hivatásában, a családi hagyomány szerint már gyakorolta is az aláírását mint „MD”, de a dolgok, szerencsénkre, egészen másként alakultak.

Egy alkalommal apját vajúdó indián nőhöz hívták, és magával vitte a fiatal Ernestet is. Valószínűleg nem számított olyan drámai eseményekre, amelyek bekövetkeztek, de a kezdő író számára a megrendítő élmény jól jött. Az 1925-ben A mi időnkben címmel megjelent novelláskötet Indiántábor című elbeszélésében meséli el a történteket, amely a születés és halál, szenvedély és szenvedés útvesztőjébe kalauzolja hősét. A vajúdó indián asszonyt csak a császármetszés mentheti meg. Az orvos bicskával, érzéstelenítés nélkül végzi el a műtétet. Bár a beavatkozás sikerül, a férj, aki három napig egyfolytában hallgatja felesége jajgatását, egyik fülétől a másikig borotvával átvágja a saját torkát. Az elbeszélés híressé vált mondatai: „– Nehéz meghalni, papa? – Nem, azt hiszem, elég könnyű, Nick. Minden attól függ.” A kötet meghozta a fiatal író számára az első sikert.

Ernest Hemingway 1921-ben vette feleségül Hadley Richardsont. Mivel gyermeket vártak, 1923 nyarán visszatértek Párizsból. Október 10-én hajnali kettőkor született meg gyermekük rövid, háromórás vajúdás után a torontói Wellesley Kórházban. Ez a könnyű, rövid szülés éles ellentétben áll későbbi két gyermekének születésével. Az író 1927-ben elvált, és feleségül vette Pauline Pfeiffert. 1928 júliusában Ernest konzultált édesapjával Pauline közelgő szüléséről, aki felajánlotta segítségét, de ezt a házaspár visszautasította. Ekkor az apa a kansasi dr. Guffeyt ajánlotta.

Pauline Pfeiffer, a második feleség

Pauline Pfeiffer, a második feleség

Dr. Don Carlos Guffey a pennsylvaniai egyetemen végzett 1905-ben. Ezt követően a kansasi egyetemre került, ahol 1911-ben a szülészeti és nőgyógyászati tanszék vezetője lett. 1924-től dr. Guffey kapcsolata az egyetemmel megromlott, mivel a város kórházaiban egyre inkább saját praxisával foglalatoskodott. Kiemelkedő specialistájává vált a szülészetnek, kiszolgálta a város legtehetősebb embereit. Udvarias, figyelmes és mindig elérhető volt. 1928. június 28-án tizennyolc órás sikertelen vajúdás után dr. Guffey császármetszéssel világra segítette Patrick Hemigwayt a kansasi Research Kórházban. Az újszülött 9 fontot és 5 unciát nyomott (4224 g), tehát nyilvánvaló téraránytalanság volt a műtét javallata. A hagyomány szerint a férj jelen volt a műtőben. A büszke apa Maxwell Perkinshez, a Scribner szerkesztőjéhez intézett levelében ezt írta: „Pauline-nek nagyon kellemetlen szülése volt császármetszéssel.” Hemigway ezt az élményét használta fel a Búcsú a fegyverektől című regényében. Bár Catherine Berkley modellje Agnes Hannah von Kurowsky, a Milánóban megismert vöröskeresztes nővér volt, a császármetszés motívumát második feleségének szülése szolgáltatta. Catherine műtét utáni elvérzéses halála pedig realisztikusabb befejezés volt a gyakori halálozás és a szülészeti ismeretek fényében.

A szülés akkoriban nem volt veszélytelen vállalkozás, a halálos veszedelem százszorosa volt a mainak. Az anyai mortalitás a húszas évek Amerikájában 100 000 szülésre vetítve 800 volt, míg jelenleg nyolc. A veszélyeztetettség még inkább vonatkozik az antibiotikuméra előtti császármetszésekre.

Hemingway fizetségképpen a szülés levezetéséért egy prezentációs példányt (harmadikat a tízből) adott orvosuknak a Búcsú a fegyverektől című könyvéből, amelyet így dedikált: „Dr. Don Carlos Guffeynak nagy csodálattal és hálával a császármetszés emlékére, amelyet nagyszerűen végzett el és pompás kimenetelű volt…”

Ernest Hemingway Patrick fiával

Ernest Hemingway Patrick fiával

…és Gregory fiával

…és Gregory fiával

Ernest és Pauline 1931-ben ismét visszatértek Kansas Citybe, és november 12-én dr. Guffey világra segítette egy újabb császármetszéssel Gregoryt, Hemingway harmadik gyermekét. A műtét most is szerencsésen végződött. Az apa a Death in the Afternoon kéziratával ajándékozta meg orvosukat, akivel időközben barátság is kialakult. A kéziratot dr. Guffey 1956-ban 13 000 dollárért adta el. Guffey és Hemingway kapcsolata még évekig folytatódott, szórványos levelezés és még néhány dedikált kötet tükrözte a kapcsolatot (4).

dr. Szabó András

Irodalom

  1. Lauritzen C. Frauenschicksale im Lichte der schöngeistigen Literatur Geburtsh u. Frauenheilk 1995;55:M96-105.
  2. Engelhardt D. Schwangerschaft und Geburt in der Literatur. Geburtsh. u. Frauenheilk. 1992;52:372-7.
  3. Sükösd M. Hemingway világa. Budapest: Európa Könyvkiadó; 1977.
  4. King CR. Obstetrics and Ernest Hemingway. Obstet Gynecol 1989;74:117-20.


Levelezési cím: dr. Szabó András, 6600 Szentes, Móra Ferenc utca 1–3.