LAM 2005;15(10):721.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

 

 

„Tabletta a zsebben” a pitvarfibrillációban szenvedő válogatott betegek számára
Fleischmann KE, et al. N Engl J Med 2004;351:2384-91.

A sporadikus, de hemodinamikai következményekkel járó pitvarfibrillációs epizódoktól szenvedő betegek esetében gyakran válik szükségessé a tünetek sürgős kezelése. Olasz kutatók az akut epizódok megszüntetésére szolgáló egydózisú ambuláns antiarrhythmiás gyógyszeres kezelést tanulmányozták a sürgősségi osztályon jelentkező, hemodinamikailag jól tolerálható, újonnan fellépő pitvarfibrillációban szenvedő betegeken. A minden más szempontból egészséges 268 betegnek egyetlen adag orális flecainidet vagy propafenont adtak, és legalább nyolc órán át megfigyelték őket. Mellékhatások vagy a hatás elmaradása miatt 58 beteget kizártak a vizsgálatból, a többi 210 beteget pedig megkérték, hogy ambulánsan alkalmazza az antiarrhythmiás szert. Az átlagosan 15 hónapos követés során 165 betegnél összesen 618 arrhythmiás epizód történt, és ezek 92%-ában a betegek önkezelésként bevették az antiarrhythmiás szer egyetlen adagját átlagosan 36 perccel a tünetek kezdete után. A palpitatio megszűnt a gyógyszerbevételt követően átlagosan 113 perccel az epizódok 94%-ában. A gyógyszer hatásosan megszüntette valamennyi arrhythmiás epizódot a betegek 84%-ában, és szignifikánsan kisebbnek bizonyult a sürgősségi osztályon történő jelentkezés és a kórházi felvétel havonkénti gyakorisága, mint a megelőző évben. Tizenkét beteg esetében léptek fel mellékhatások, ebből egy esetben nagyfrekvenciájú pitvari lebegés. Az igen jó eredmények ellenére e szereket csak szakorvosoknak szabad rendelnie és elengedhetetlen az alapos szűrővizsgálat a tünetek hátterében álló szívbetegség keresése irányában.

 

Miénk lehet végre az ifjúság FDA által törzskönyvezett forrása
Komaroff AL, et al. Science 2005; 307:258-62.

Az utóbbi évtizedben a kutatók azonosították azokat a géneket, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a normális öregedés folyamatára, sőt, a Caenorhabditis elegans nevű féreg élettartamát – a féreg normális esetben körülbelül 17 napig él – akár hatszorosára is tudták növelni néhány gén manipulációjával (mindegyiknek ismert a humán megfelelője). Kutatók két szerről – a trimethadionról és az ethosuximidről, amelyeket már törzskönyveztek az absence rohamok kezelésére – kimutatták, hogy képesek meghosszabbítani a féreg élettartamát (a trimethadion 57%-kal növelte) és javítani a kritikus élettani funkciókat. Feltételezik, hogy a szer az élettartam meghosszabbítását eredményező hatását a korábban ismert hatásmechanizmustól eltérő módon, valószínűleg neuralis mechanizmusok révén fejti ki. Nyilvánvalóan nem könnyű annak igazolása, hogy e szereket felnőttkorban rendszeresen alkalmazva meghoszszabbítható-e az emberi élet, és késleltethető-e az élettani hanyatlás. Elképzelhető azonban, hogy a más okból alkalmazott gyógyszerek (vagy más, hasonló molekuláris hatású szerek) „fokozzák az életerőt”.

 

A methicillinrezisztens Staphylococcus aureus a kórházon kívül támad
Jan V. Hirschmann, et al. N Engl J Med 2005;352:1436-44.

Egyre gyakrabban izolálják a Staphylococcus aureus methicillinrezisztens törzseit a lakosság körében, bár ezek molekuláris biológiája, antimikrobás szerek iránti érzékenysége és aktivitása különbözik a nosocomialis MRSA-törzsekétől. A közösségben szerzett MRSA-törzsek Panton–Valentine-leukocidint hordoznak. Ez a membrántoxin összefüggésben áll a súlyos gyulladásos reakcióval, és ritkán található meg a nosocomialis izolátumokban. Több közleményben is beszámoltak a közösségben szerzett fertőzések terjedéséről és klinikai manifesztációiról. Gyakoriak a bőr- és lágyrész-fertőzések, tályogok, de az utóbbi időkben úgy tűnik, hogy a S. aureus okozta nekrotizáló fasciitis is egyre gyakoribb klinikai entitássá válik.

A legfontosabb kezelés továbbra is az incisio és a drenázs, kevésbé egyértelmű az antibiotikum-terápia szerepe, kivéve a nekrotizáló fasciitis és más súlyos fertőzések esetében. E kórokozókkal történő expozíció komoly veszélyt jelent az egészségügyi dolgozókra is.

 

A clarithromycin csökkenti a bronchialis hiperreaktivitás súlyosságát asthmás betegek esetében
Kostadima E, et al. Eur Respir J 2004;23:714-7.

A makrolid antibiotikumok, például a clarithromycin, in vitro gyulladásgátló tulajdonsággal bírnak. A diffúz panbronchiolitisben tapasztalt, kifejezetten előnyös, gyulladásgátló hatását nehéz lenne az antibakteriális tulajdonságának betudni. A clarithromycin kétféle dózisával nyolc hétig kezelt asthmás betegeknél körülbelül harmadára csökkent a metacholinnal szembeni bronchialis hiperreaktivitás. Érdekes, hogy a tüdőfunkció nem javult ennek megfelelő mértékben. A clarithromycinnek a bronchialis hiperreaktivitásra kifejtett hatását tovább kell vizsgálni.