LAM 2005;15(8-9):647-53.

TÁRSSZAKMÁK HALADÁSA

Mágneses rezonanciás vizsgálata hasi diagnosztikában

dr. Palkó András
Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar,
Radiológiai Klinika és NEK Képalkotó Centrum
6726 Szeged, Korányi fasor 8.
E-mail: palko@radio.szote.u-szeged.hu


Szerkesztőségünk köszönetet mond dr. Palkó András professzornak az MR-sorozat létrehozásában nyújtott segítségéért.

ÖSSZEFOGLALÁS

A hasi képalkotó diagnosztikában ma már jelentős szerepet játszik a mágneses rezonanciás (MR-) vizsgálat, hiszen rendelkezésünkre állnak azok a gyors mérési szekvenciák, amelyek segítségével mozgási műterméktől mentes, jó minőségű, információgazdag képeket tudunk előállítani a hasi parenchymás szervekről és a gyomor-bél traktus legtöbb szakaszáról is. Nagy előnye más képalkotó eljárásokkal szemben, hogy ionizáló sugárzás és jódos kontrasztanyag alkalmazása nélkül tudunk megfelelő geometriai felbontású, nagyon jó szövetkarakterizáló képességű felvételeket készíteni.
Ma MR-vizsgálatot elsősorban akkor alkalmazunk, ha a komputertomográfiától az előzetes adatok birtokában nem várható eredmény, illetve ha az előző vizsgálatok (röntgen, ultrahang, komputertomográfia) alapján nem lehet a pontos diagnózist felállítani. Várhatóan az MR a jövőben egyre gyakrabban lesz elsőként választott vagy egyedüliként alkalmazott eljárás.
Az MR-vizsgálatot a hasi diagnosztikában olyan problémamegoldó eljárásnak tarthatjuk, amely elsősorban a daganatos és gyulladásos betegségek kimutatásában, elkülönítő kórismézésében, stádiumba sorolásában és nyomon követésében játszik szerepet.

hasi szervek, mágneses rezonanciás képalkotás

Érkezett: 2005. április 12.   Elfogadva: 2005. augusztus 2.


 

Klinikai alkalmazásának kezdeti időszakában a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI, MR) módszerét szinte kizárólag a koponya és a gerinc vizsgálatára használták, majd egyre szélesebb körben a mozgásszervek leképezésére, de a hasi és mellkasi diagnosztikában sokáig nem jutott szerephez. Ennek magyarázata, hogy a jó térbeli felbontású és megfelelő jel-zaj arányú, úgynevezett spinecho- (SE-) szekvenciák mérési ideje több perc, ezért jelentős mértékben ki vannak téve a mozgási műtermékek „képromboló” hatásának; ezek viszont – a keringési, légzési és perisztaltikus mozgások következtében – erőteljesen érintik a hasi szervekről készült képeket. A rövid mérési idejű gradiensecho- (GRE-) és echoplanár (EP-) szekvenciák ugyan lehetővé tették a néhány 10 másodperces, vagy az annál akár jelentősen rövidebb mérési időtartamot is, azonban kezdetben az így nyert képek minősége nem volt megfelelő.

A technikai fejlődés azonban – a hardver és szoftver oldalán egyaránt – mára lehetővé tette, hogy a rövid leképezési idejű szekvenciákkal is jó minőségű, megfelelő térbeli felbontású és jel-zaj arányú képeket készítsünk, így nincs akadálya annak, hogy – kihasználva a módszer kitűnő kontrasztfelbontását és szövetkarakterizáló képességét – a mozgási műtermékeket kiküszöbölve gyakorlatilag valamennyi hasi szerv megítélésében hasznát vegyük az MR-vizsgálatnak.


A technikai fejlődés mára lehetővé tette, hogy valamennyi hasi szerv megítélésében hasznát vegyük az MR-vizsgálatnak.

 

Vizsgálóeljárások

A kitűnő és reprodukálható képminőség, a betegségek pontos diagnosztizálása érdekében megbízható, robusztus, műterméktől mentes mérési szekvenciák alkalmazása szükséges. A hasi vizsgálatok esetében ehhez gyors mérési technikákra van szükség, mivel ezek egyrészt biztosítják a mozgási műtermékektől mentes képalkotást, egyúttal a rövidebb individuális szekvenciák lehetővé teszik sok különböző mérési mód alkalmazását, kihasználva az MR egyik legfőbb erősségét, a kitűnő szövetkarakterizálást.

A különböző hasi szervek vizsgálatához a szerv jellegéhez (parenchymás szerv vs. üreges szerv), helyzetéhez (rekeszközeli, intraperitonealis, retroperitonealis), érellátási viszonyaihoz, egyéb tulajdonságaihoz illeszkedő speciális technikákat alkalmazunk, ezek részletekbe menő ismertetésére a jelenlegi keretek
között nincs mód. A jó minőségű képek előállítása érdekében rendszerint szükség van a légzőmozgás okozta műtermékek kiküszöbölésére (mérés légzésszünetben vagy légzéskompenzációval), illetve a perisztaltika átmeneti felfüggesztésére (simaizom-relaxánssal). Általánosságban a következő mérési módokat alkalmazzuk rutinszerűen a hasi betegségek felderítésére (1, 2).

 

T1 jellegű mérések

T1 jellegűnek nevezzük azokat a képeket, amelyek létrehozása során döntően a longitudinális mágneses vektor visszaállásához szükséges időtartamot vesszük figyelembe. A T1 jellegű méréseket rendszeresen használjuk a hasi vizsgálatokban, mivel jó képet adnak az anatómiai viszonyokról, a kötőszövetek kórosan megnövekedett, kis jelintenzitású folyadéktartalmáról, a folyadékgyülemek nagy jelintenzitású proteinkoncentrációjáról, a jelintenzív szubakut vérzésekről, az egyes eltérések zsírtartalmáról.

A leggyakrabban használt szekvenciák közé tartoznak az úgynevezett SGE- (spoiled gradient echo) mérések, illetve ezek zsírszuppressziós változatai (FS SGE). Valódi T1 jellegű információt adnak, így kiváltják a hosszabb mérési idejű spinecho-szekvenciákat, ugyanakkor megfelelő beállítás mellett sebességük lehetővé teszi a különböző kontrasztanyag-keringési fázisok elkülönült leképezését. Amennyiben a többszeletes mérési mód helyett az úgynevezett single-shot technikát használjuk, a légzési kooperációra képtelen betegeket is meg tudjuk vizsgálni. A zsírelnyomásos mérések elsősorban a pancreas és a retroperitonealis nyirokcsomók megítélését javítják, és segítenek kimutatni a szubakut vérömlenyeket is. Az out-of-phase SGE-szekvenciák segítségével igazolhatjuk a zsír jelenlétét a májban vagy a mellékvese térfoglaló folyamataiban, mivel ezeken a képeken a zsírtartalmú területek jelintenzitása csökkent az eredeti, in-phase SGE-képekhez viszonyítva.

Alkalmazhatunk úgynevezett MP-RAGE- (magnetization prepared rapid acquisition gradient echo) méréseket is; ezek szeletenkénti, 1-2 szekundum mérési idejű képalkotásra képesek, így jól használhatók dinamikus kontrasztanyagos mérésekre, bár jel-zaj arányuk gyengébb, mint az SGE-felvételeké.

 

T2 jellegű mérések

A T2-szekvenciák révén a képeket döntően a transzverzális mágneses vektor megszűnéséhez szükséges időtartam határozza meg. A T2 jellegű mérésekkel kimutatható a kóros szövetek nagy jelintenzitású, növekedett folyadéktartalma, a nagy jelintenzitású kóros zsírtartalom, a kis jelintenzitású krónikus fibrosis, illetve az igen kis jelintenzitású vastartalom-fokozódás, ez jelentős segítséget nyújt az egyes kóros folyamatok elkülönítésében.

A hasi vizsgálatoknál alkalmazott legfontosabb T2 jellegű szekvenciák az FSE- (fast spin-echo), a TSE- (turbo spin-echo) és a RARE- (rapid acquisition with relaxation enhancement) mérések. Mivel gyorsabbak, mint a spinecho-T2-szekvenciák, kevésbé érzékenyek a mozgási műtermékekre, ugyanakkor T2-kontrasztjuk gyengébb, így például a máj egyes eltéréseinek kimutatásában kevésbé megbízhatóak. Nagyon fontos a zsírelnyomásos mérési mód (FS FSE) használata, mivel a gyakran nagy jelintenzitású kóros elváltozások kimutatását a zsírelnyomás nélküli felvételeken a zsír radiológiai jele megnehezíti. A nagy folyadéktartalmú területek elkülönítését segíti az úgynevezett turbo-STIR (turbo short tau inversion recovery) mérési mód.

 

Kontrasztfokozás

Az MR kontrasztfelbontó képessége a natív szekvenciákkal is kitűnő, azonban bizonyos elváltozások kimutatása, jellegének, keringési viszonyainak meghatározása érdekében szükség lehet kontrasztanyagok alkalmazására, amelyek a T1 és T2 relaxációs idő változtatása révén hoznak létre jellemző jelintenzitás-változást.

A hasi vizsgálatok során leggyakrabban a T1-jelet fokozó gadolíniumkelátokat használjuk intravénás bolus formájában, ennek köszönhetően mód van az erek jó minőségű ábrázolására (MR-angiográfia, MRA), egyes területeken a kontrasztanyag-halmozás dinamikájának rögzítésére (dinamikus mérés), illetve egyes szervek, nagyobb régiók több kontrasztanyag-keringési fázisban – artériás, kapilláris, portális-vénás, késői equilibrium – történő megjelenítésére (többfázisú mérés).

Az elmúlt években több olyan kontrasztanyag is megjelent, amelyek speciális hordozómolekulájuknak, illetve kémiai összetételüknek köszönhetően a szokványos gadolíniumkelátokkal ellentétben nem(csak) a vesén át választódnak ki, hanem rövidebb-hosszabb időre a májsejtekben halmozódnak, majd az eperendszerbe kerülnek, így szelektív, májszövet-specifikus T1-jelintenzitás-fokozódást hoznak létre. Kevésbé szerv-, inkább szövetspecifikus kontrasztanyagok a szuperparamágneses vasoxidok (SPIO). Ezek – molekulaméretüktől függően – képesek például a máj vagy a nyirokcsomók reticuloendothelialis sejtjeiben megtapadva T1- és T2-jel-csökkenést kiváltani. A sejt- és szövetspecifikus kontrasztanyagok segítségével kimutathatók olyan kisméretű, egyébként rejtve maradó, kóros területek, mint például a máj- vagy nyirokcsomó-metasztázisok.

A gyomor-bél traktus vizsgálata kapcsán szükség lehet a lumen kontrasztanyagos feltöltésére a megfelelő distensio létrehozása, a fal megfelelő ábrázolása érdekében. Erre a célra sokféle gadolínium-, illetve SPIO-tartalmú folyadékot használunk, de alkalmas lehet e célra egy sor más anyag (víz, polietilénglikol, metilcellulóz, de akár feketeribiszke-szörp, kakaó stb.) is.

 

Indikációk, jellegzetességek

Általánosságban elmondható, hogy hasi MR-vizsgálatra a mai viszonyok között akkor kerül sor, ha a hasi szervek megítélésében általában elsőként alkalmazott ultrahangvizsgálat után

– a komputertomográfiához (CT) szükséges ionizáló (röntgen-) sugárzás, illetve a jódos kontrasztanyag használata ellenjavallt,

– ha a CT-től az előzetes adatok birtokában nem várható eredmény, illetve

– ha az előző vizsgálatok (röntgen, ultrahang, CT) alapján a pontos diagnózis felállítása nem lehetséges.

Más szóval, jelenleg a hasi MR szükségessége általában a kivizsgálási folyamat végén, problémamegoldó céllal merül fel, de várható, hogy a készülékek számának növekedésével és a tapasztalatok bővülésével a módszer az első választandó (és sok esetben az egyetlen) vizsgálattá válik.

 

Máj

A máj vizsgálatára a T1 és T2 jellegű méréseket, a zsírelnyomásos szekvenciákat, illetve a kontrasztfokozásos vizsgálatokat egyaránt alkalmazzuk. A vizsgálatok elsődleges célja a gócos májelváltozások kimutatása és differenciálása, de hasznos lehet egyes diffúz parenchymaeltérések kivizsgálásában is.


A máj MR-vizsgálatának elsődleges célja a gócos elváltozások kimutatása és differenciálása, de hasznos lehet egyes diffúz parenchymaeltérések kivizsgálásában is.

A benignus gócos eltérések egy része, típusos esetben, jelmenete és elhelyezkedése (cysta, polycystás betegség, előbélcysta, biliaris hamartoma), illetve jellegzetes kontrasztanyag-halmozási dinamikája (haemangioma) alapján nagy biztonsággal diagnosztizálható. Nagy valószínűséggel azonosítható a focalis nodularis hyperplasia (gyors, intenzív artériás kontrasztanyag-halmozás, a májsejtspecifikus kontrasztanyagok késői felvétele, csillag alakú, késői halmozást mutató centrális „heg”) és a fogamzásgátlót szedő nők körében gyakran előforduló adenoma (zsírtartalom, bevérzés, gyorsan fokozódó, artériás fázisú, majd csökkenő kontrasztanyag-halmozás, a májsejtspecifikus kontrasztanyagok normális felvétele) is (1. ábra).

1. ábra. A máj kontrasztanyagos, T1-súlyozott MR-vizsgálata. A bal lebenyben nagyméretű, intenzív halmozást mutató, centrálisan sugaras „heget” tartalmazó, focalis nodularis hyperplasia ábrázolódik

A máj kontrasztanyagos, T1-súlyozott MR-vizsgálata

A leggyakoribb malignomák, a metasztázisok szoliter vagy multiplex, ritkán összeolvadó gócok formájában láthatók a májban. Kimutatásuk létfontosságú a primer daganat stádiumának megállapítása szempontjából, számuk, nagyságuk és elhelyezkedésük meghatározása pedig a gyógyításuk (műtét, percutan rádiófrekvenciás ablatio, szelektív kemoembolizáció, szisztémás citosztatikus kezelés) megtervezése céljából nélkülözhetetlen. Ez magyarázza, hogy ma már sokszor nem támaszkodhatunk a megszokott ultrahang-CT protokollra, hanem – amenynyiben a terápiás döntés meghozatalához nélkülözhetetlen a májmetasztázisok létének, illetve pontos számának ismerete – MR-vizsgálatot kell végezni. A metasztázisok többsége a natív MR-képeken is látható, típusos esetben kissé elmosott kontúrú, kerekded, inhomogén, T1-jel-szegény, T2-jel-gazdag képletek. Atípusos esetekben segítséget nyújt a jellegzetes halmozásdinamika, ahol perifériás, gyűrűszerűen halmozó gócokat látunk centripetális kontrasztanyag-kimosódással, amelyekben nincs májsejtspecifikus, illetve RES-specifikus kontrasztanyag-felvétel. Azonban nagy a kivételek száma, a kép erősen függ az elsődleges daganat szövettani típusától, az áttét erezettségétől, a benne lévő nekrózis mértékétől, a bevérzéstől stb. (2., 3. ábra).

2. ábra. A máj sejtspecifikus kontrasztanyagos, T1-súlyozott MR-vizsgálata. A késői felvételeken a normális halmozást mutató máj-parenchymán belül jól elkülönül a 8. szegmentumban lateralisan elhelyezkedő két kis, halmozást nem mutató metasztázis

A máj sejtspecifikus kontrasztanyagos, T1-súlyozott MR-vizsgálata

3. ábra. A máj RES-specifikus szuperparamágneses vas-oxid adása után készült, T2-súlyozott MR-felvétele. A 7. szegmentumban dorsalisan a kontrasztanyag hatására normális jelvesztést mutató ép parenchymán belül jól elkülönül a relatíve nagy jelintenzitással ábrázolódó hematogén metasztázis

A máj RES-specifikus szuperparamágneses vas-oxid adása után készült, T2-súlyozott MR-felvétele

Hazánkban – a cirrhosisok nagy száma miatt – gyakori a hepatocellularis carcinoma előfordulása. Kimutatása intakt májparenchymában nem nehéz, a cirrhoticus környezet azonban jelentősen megnehezíti a detektálást és a cirrhoticus regeneratív és dysplasticus nodulusoktól való elkülönítést is. Az MR-kép változatos, leggyakrabban minimálisan T1-jel-szegény, közepesen T2-jel-gazdag, szabálytalan alakú terimét látunk a pseudocapsulában diffúz, heterogén kontrasztanyag-halmozással, lassú kontrasztanyag-kimosódással és késői halmozással.

Diffúz parenchymaeltérések esetén az MR-vizsgálat lehetővé teszi, hogy elemezzük a máj struktúráját, azonosítsuk a kóros depozitumokat (zsír, kötőszövet, vér, bomlástermékek, vas, réz), illetve időben felismerjük a szövődményeket (például hepatocellularis carcinoma, vena portae thrombosis, ascites stb.) (3–9).

 

Eperendszer

Az MR-vizsgálat előnye más képalkotó eljárásokkal szemben, hogy részletesen képes ábrázolni a parenchymás szervek mellett az epevezeték-rendszert is, olyan pontossággal és részletességgel, amelyet korábban csak az endoszkópos és transhepaticus kolegráfiától láthattunk. Az epehólyag és az epeutak környezetének megítélésére a felső hasi régió vizsgálatára alkalmas T1 és T2 jellegű méréseket alkalmazzuk. Az epevezeték-rendszer ábrázolására az úgynevezett MR-kolangiográfia (MRC) szolgál. Itt az epeutak és a Wirsung-vezeték (illetve a környező egyéb folyadéktartalmú képletek, mint a duodenum és a vesemedence) nagy jelintenzitású folyadéktartalma mellett minden más szövet igen kis jelintenzitással vagy jelmentesen jelenik meg. Az eperendszer jól ábrázolódik a kiinduló felvételeken is, de megítélhetőségét jelentősen javítja az úgynevezett maximális intenzitású projekció (MIP-) rekonstrukció; ennek eredményeként megjelenésében és minőségében a kontrasztanyagos röntgenvizsgálatra emlékeztető képet kapunk (4. ábra). A T1-súlyozott felvételeken a májsejtek által kiválasztott és az epében koncentrálódó mangán-, illetve gadolíniumtartalmú kontrasztanyagok is az epeutak és az epehólyag megjelenítésére szolgálnak.

4. ábra. MR-kolangiográfia. A MIP-rekonstrukción normális lefutású és tágasságú extrahepaticus epeutak és szabályos epehólyag ábrázolódnak

MR-kolangiográfia

Az MRC-hez használt szekvenciák a jelmentes terület formájában mutatkozó epehólyagkövek kimutatására az ultrahanggal megegyező mértékben, kitűnően alkalmasak, az epeutak köveinek kimutatásában pedig érzékenyebbek, mint az ultrahangvizsgálat. Esetenként – koleszteroltartalmuktól függően – a kövek a T1-súlyozott képeken lehetnek vegyes jelintenzitásúak vagy kifejezetten jelintenzívek. Akut cholecystitisben az ultrahanggal is látható, de néha nem egyértelmű tünetek esetén az MR-vizsgálattal meg tudjuk erősíteni a diagnózist, mivel a gyulladt területeken intenzív gadolíniumhalmozás ábrázolódik. Jellemző erre az állapotra, hogy a halmozás az epehólyaggal szomszédos májterületeken is megfigyelhető. A T2-súlyozott képek segítségével ábrázolhatjuk a pericholecysticus oedemát, illetve az esetleges epekövet is. Az epehólyag-daganatok kiterjedésének pontos megítélésében nagy segítséget jelentenek a coronalis síkú mérések, illetve – a májon belüli növekedés pontos körülhatárolására – a májsejtekre specifikus kontrasztanyagok alkalmazása.

Az epeutakban lévő köveket nem könnyű ultrahanggal kimutatni, az endoszkópos vagy percutan kolangiográfia pedig invazív eljárások.

Az MR-kolangiográfia ideális módszer az epevezetékben lévő kövek és egyéb epeúti szűkülettel, illetve tágulattal járó állapotok kimutatására, de természetesen – szemben az endoszkópos vizsgálattal – nem nyújt lehetőséget terápiás beavatkozásra. Az epeutak cisztás betegségei folyadéktartalmuk révén ugyancsak jól ábrázolhatók. Az epevezeték gyulladásos tünetei nem specifikusak, ilyenkor a lumen szegmentális vagy diffúz tágulatát, a fal megvastagodását, fokozott halmozást láthatunk. A perifériás típusú cholangiocarcinoma inhomogén szerkezetű, a T1-súlyozott képeken mérsékelten jelszegény, a T2-súlyozott felvételeken mérsékelten jelintenzív, a kontrasztanyagot a korai méréseken alig, a késői felvételeken fokozottan halmozó térfoglaló folyamat képében ábrázolódik. Az extrahepaticus cholangiocarcinomák rendszerint korán okoznak epeelvezetési akadályt, ennek tünetei uralják az MR-képet. Ezekben az esetekben az MRC előnye
az endoszkópos kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal szemben az, hogy segítségével ábrázolni tudjuk az
elzáródástól perifériásan elhelyezkedő epeutakat is (10–14).

 

Pancreas

Az MR segítségével a komputertomográfiához hasonló részletességgel és pontossággal tudjuk a pancreast és környezetét ábrázolni, de a gyors T1 és T2 jellegű alapmérések, kiegészítve a pancreas vizsgálatában nélkülözhetetlen zsírelnyomásos vizsgálati technikával, illetve dinamikus kontrasztanyagos mérésekkel, lehetőséget nyújtanak kis szerkezetbeli eltérések kimutatására, illetve a más módszerrel kimutatott elváltozások természetének pontosabb meghatározására.

A folyadékfelszaporodás és a folyadéktartalmú képletek – pancreatitises oedema, exsudatum, pseudocysta, cysta, cystadenoma és cystadenocarcinoma – folyadéktartalmuknak köszönhető nagy T2-jelintenzitásuk révén jól elkülönülnek a környezetüktől. A folyadék magas proteintartalma, esetleges fertőzöttsége vagy vérzéses, bevérzés utáni jellege a képlet T1- és T2-jelintenzitását is módosítja. A kis, hormontermelő daga-
natok jellemzően kis T1- és nagy T2-jelintenzitásúak, általában intenzíven halmozzák a kontrasztanyagot. Az adenocarcinoma jelintenzitása a natív felvételeken csak kismértékben tér el a környezetétől, általában halmozása is elmarad attól a korai kontrasztanyagos fázisban. A pancreas fejében elhelyezkedő daganatra utal a Wirsung-vezeték jól felismerhető tágulata. A ductus pancreaticus elváltozásai az eperendszer vizsgálatával kapcsolatban már részletezett megoldással (MRC),
az endoszkópos retrográd pankreatográfiára emlékeztető módon ábrázolható (MR-kolangiopankreatográfia, MRCP). Szekretin adását követően megismételt MRCP-méréssel a pancreas exocrin funkciójára következtethetünk (15, 16).

 

Vese

A vese MR-vizsgálata során a szokványos T1 és T2 jellegű natív mérések mellett szükség lehet a kontrasztanyag adását követő többfázisú leképezésre, zsírelnyomásos, illetve inverziós technikájú felvételekre, valamint a veseartériák és -vénák részletgazdag, natív, áramlásérzékeny vagy kontrasztanyagos ábrázolására. Az erős T2-súlyozású mérések megfelelő rekonstrukciója révén a kontrasztanyagos intravénás urográfiára emlékeztető MR-urográfiás felvételek készíthetők, kontrasztanyag alkalmazása nélkül.

A veseelváltozások többsége az ultrahang- és CT-vizsgálatokkal is jól leírható. Az MR szerepe azokban az esetekben igen jelentős, amelyekben a CT ellenjavallt: a rossz vesefunkciójú vagy veseelégtelenségben szenvedő betegek veséjének ábrázolásában. Ezenkívül nagy hasznát vesszük a módszernek a bizonytalan természetű veseeltérések – komplex, atípusos, meszes falú cysták, minimális mennyiségű zsírt tartalmazó angiomyolipomák, cystosus daganatok stb. – karakterizálásában, a rosszindulatú daganatok stádiumának megállapításában (különös tekintettel a vénás tumorterjedésre), illetve egyes parenchymás vesebetegségek etiológiájának tisztázásában (5., 6. ábra). A kontrasztanyagos MR-angiográfia fontos segítséget nyújt a renovascularis eredetű hypertoniák kórismézésében (17–19).

5. ábra. A jobb vese T2-súlyozott felvétele. Az alsó harmadban lateralisan a kontúrból egy típusos cystára jellemzően nagy jelintenzitású képlet mellett egy erősen jelszegény, valószínűleg bevérzett cystának megfelelő képlet domborodik elő

A jobb vese T2-súlyozott felvétele

6. ábra. A jobb vese coronalis síkú gradiensechós MR-felvétele. A vesében hatalmas tumor ábrázolódik, amely a vena renalison keresztül cranial felé a vena cava inferiorba terjed

A jobb vese coronalis síkú gradiensechós MR-felvétele

 

Gyomor-bél traktus

A gyomor-bél traktus leképezésénél, az anatómiai helyzetnek megfelelően általában a coronalis síkú méréseket részesítjük előnyben. A cél a falat megvastagító, jelintenzitását megváltoztató eltérések kimutatása és karakterizálása, környezethez való viszonyuk tisztázása. Ennek érdekében célszerű olyan mérési szekvenciákat alkalmazni, amelyek a belek közötti zsírszövetből származó jelet elnyomják, ezzel ábrázolva a bélelváltozások zsírszövetre terjedését. A bélmozgásokból származó műtermékek csökkentésére fontos lehet a perisztaltikát felfüggesztő simaizom-relaxánsok alkalmazása, és hasznos a lument kontrasztanyaggal is kitölteni. Megfelelő számítógépes program segítségével végezhetünk virtuális MR-endoszkópos vizsgálatot is.

A gyulladásos bélbetegségek közül elsősorban a Crohn-betegség kivizsgálásában és követésében veszszük hasznát az MR-nek, mivel egyaránt jól ábrázolódik a gyulladásos bélfal-megvastagodás, az aktivitást jelző jelintenzitás-fokozódás és kontrasztanyag-halmozás, a környező zsírszövet gyulladása, a fistula- és tályogképződés (7. ábra).

7. ábra. A terminalis ileum zsírszuppressziós, gradiensechós MR-felvétele. A bél hosszabb szakaszán falmegvastagodás, a környező zsírszövet finom beszűrődése látható; a kép Crohn-betegség manifesztációjára utal

A terminalis ileum zsírszuppressziós, gradiensechós MR-felvétele

A daganatos elváltozások körülírtan megvastagítják a falat, szűkítik a lument, környezetükben beszűrődés alakulhat ki a zsírszövetben, amely megfelelhet a serosát áttörő tumoros infiltrációnak, illetve perifokális gyulladásnak (8. ábra). Különösen fontos a rectum daganatainak MR-vizsgálata, mivel a stádium pontos megítélése alapvetően befolyásolja a kezelési stratégiát. Nagy jelentőségű műtét után az úgynevezett állapotrögzítő vizsgálat, mert a későbbiekben segítséget nyújt az esetleges recidívák időben történő felismeréséhez (20–26).

8. ábra. A rectum-sigma átmenet T1-súlyozott MR-felvétele. Az átmenet területén a bélfal nagyfokú, tumoros megvastagodása, a lumen erős szűkülete látható, a folyamat a környező zsírszövet felé több szakaszon elmosottan határolt

A rectum-sigma átmenet T1-súlyozott MR-felvétele

 

Összegzés

A mágneses rezonanciás vizsgálatra jellemző jó szövetkarakterizáló képesség és a gyors mérési módok egyre javuló jel-zaj aránya kiválóan alkalmassá teszik a módszert a hasi szervek jó minőségű, megbízható leképezésére anélkül, hogy kitennénk a beteget az ionizáló sugárzás és a jódos kontrasztanyagok alkalmazásával járó kockázatoknak. Az eljárás elterjedésének a hasi diagnosztikában csak a rendelkezésre álló kapacitás korlátozott volta szab határt, de a jövőben – a berendezések számának növekedésével és újabb, a jelenleginél robusztusabb, gyors szekvenciák kidolgozásával arányosan – az MR diagnosztikus jelentőségének erőteljes fokozódása várható.

 

Irodalom

  1. Semelka RC. Abdominal-pelvic MRI. New York: Wiley-Liss Inc; 2002. p. 1-32.
  2. Rofsky NM, Lee VS, Laub G, et al. Abdominal MR imaging with volumetric interpolated breath-hold examination. Radiology 1999;212:876-84.
  3. Oto A, Akhan O, Ozmen M. Focal inflammatory diseases of the liver. Eur J Radiol 1999;32:61-75.
  4. Palkó A. A máj gócos elváltozásainak MR diagnosztikája. Orvosi Hetilap 2004;145(S1):374-8.
  5. Tóth J, Benkő K, Szűcs FZs, Péter M, Maródi L. Hasi MR-vizsgálatok szerepe az 1-es típusú Gaucher-kór diagnosztikájában. Magyar Radiológia 2000;74:106-10.
  6. Semelka RC, Helmberger T. Contrast agents of MR imaging of the liver: state-of-the-art. Radiology 2001;218:27-38.
  7. Krinsky GA, Lee VS. MR imaging of cirrhotic nodules. Abdom Imaging 2000;25:471-82.
  8. Palkó A. Hepatocyta-specifikus kontrasztanyag a gócos májelváltozások MR-vizsgálatában: első eredmények. Magyar Radiológia 2001;75:204-13.
  9. Urbanek K. A has CT- és MR-vizsgálata, vizsgálati indikációk gyermekkorban. Máj-, lép- és vesetumorok. Magyar Radiológia 1997;71:107-13.
  10. Endes J, Lőke M. Az eperendszer MR-ábrázolása. Magyar Radiológia 1998;72:3-8.
  11. Fulcher AS, Turner MA, Capps GW, Zfass AM, Baker KM. Half-Fourier RARE MR-cholangiopancreatography: experience in 300 subjects. Radiology 1998;207:21-32.
  12. Reinhold C, Taourel P, Bret PM, et al. Choledocholithiasis: evaluation of MR-cholangiography for diagnosis. Radiology 1998;209: 435-42.
  13. Rooholamini SA, Tehrani NS, Razavi MK, et al. Imaging of gallbladder carcinoma. Radiographics 1994;14:291-306.
  14. Hamrick-Turner J, Abbitt PL, Ros PR. Intrahepatic cholangiocarcinoma: MR appearence. Am J Roentgenol 1992;158:77-9.
  15. Mitchell DG, Winston CB, Outwater EK, Ehrlich SM. Delineation of the pancreas with MR imaging: Multiobserver comparison of five pulse sequences. J Magn Reson Imag 1995;5:193-9.
  16. Low RN, Semelka RC, Worawattanakul S, Alzate GD. Extrahepatic abdominal imaging in patients with malignancy: comparison of MR imaging and helical CT in 164 patients. J Magn Reson Imag 2000;12:269-77.
  17. Balci NC, Semelka RC, Patt RH, et al. Complex renal cysts: Findings on MR imaging. Am J Roentgenol 1999;172:1485-500.
  18. Tello R, Davidson BD, Malley M, et al. MR imaging of renal masses interpreted on CT to be suspicious. Am J Roentgenol 2000;174:1017-22.
  19. Chung JJ, Semelka RC, Martin DR. Acute renal failure: common occurence of preservation of corticomedullary differentiation. Magn Reson Imaging 2001;19:789-93.
  20. Giovagnoni A, Fabbri A, Maccioni F. Oral contrast agents in MRI of the gastrointestinal tract. Abdom Imaging 2002;4:367-75.
  21. Gourtsoyiannis N, Papanikolaou N, Grammatikakis J, et al. MR enteroclysis: technical considerations and clinical applications. Eur Radiol 2002;12:2651-8.
  22. Debatin JF, Patak MA. MRI of the small and large bowel. Eur Radiol 1999;9:1523-34.
  23. Sood RR, Joubert I, Franklin H, et al. Small bowel MRI: Comparison of a polyethylene glycol preparation and water as oral contrast media. J Magn Reson Imaging 2002;12:401-8.
  24. Babos M, Palkó A, Kardos L, Csernay L. Modellkísérlet a gyomor-bél rendszer MR-vizsgálatában. Magyar Radiológia 2003;77:276-84.
  25. Semelka RC, Marcos HB. Polyposis syndromes of the gastrointestinal tract: MR findings. J Magn Reson Imaging 2000;11:51-5.
  26. Babos M, Palkó A, Kardos L, Csernay L. A gyomor-bél rendszer vizsgálatában alkalmazható szekvenciák in vitro optimalizálása egyes kontrasztanyagokkal összefüggésben. Magyar Radiológia 2004;78:236-43.


MAGNETIC RESONANCE IMAGING IN ABDOMINAL DIAGNOSTICS

Magnetic resonance imaging (MRI) plays more and more important role in the abdominal imaging diagnostics since fast measurement sequences have become available making it possible to avoid movement artifacts and resulting in better quality and more informative images of the abdominal parenchymal organs and most segments of the gastrointestinal tract. The greatest advantage of MRI is that it is able to create images of adequate geometric resolution and excellent tissue characterization capacity without the use of ionizing radiation and iodinated contrast media.
Today MRI is applied mostly in those cases when previous data suggest that computed tomography will not be informative or the results of recent imaging examinations (x-ray, ultrasound, computed tomography) do not provide sufficient diagnosis. Presumably MRI will be used with increasing frequency as the first or single best method of choice in the near future.
Beased on these facts in abdominal diagnostics, MRI may be considered as a problem-solving modality which plays an outstanding role in the detection, differential diagnosis, staging and follow-up of many neoplastic and inflammatory lesions.

abdominal organs, magnetic resonance imaging


 

Szerkesztői megjegyzés. Az MR-diagnosztikai sorozatban a LAM-ban eddig a következő cikkek jelentek meg:
Martos J. A mágneses rezonanciás vizsgálati technika alapjai. LAM 2004;14(8):581-90.
Mester Á. A mágneses rezonanciás vizsgálatok lehetőségei a musculoskeletalis diagnosztikában. LAM 2004;14(11):771-9.
Vörös E. Mágneses rezonanciás vizsgálatok a neurológiában. Az agy vizsgálata. LAM 2004;14(12):873-7.
Gődény M. A fej-nyak régió MR-diagnosztikai lehetőségei. LAM 2005;15(6):451-8.