LAM 2005;15(8-9):693.

HISTÓRIA

Lusztig Gábor

 

Mi sem mutatja jobban Lusztig Gábor jelentőségét, mint hogy vidéki főorvosként nevezték ki a Magyar Patológiai Társaság elnökévé.

Egy közkórházban készített disszertációval lett 1978-ban az orvostudományok doktora, amely az első ilyen eset volt a magyar orvostudomány történetében volt.

Gyulán született zsidó polgári családban. Édesapja, Lusztig István, jó nevű ügyvéd. A fiú 1943-ban Gyulán érettségizett, majd mivel a numerus clausus miatt nem vették fel az orvosi karra, egy évig jogot hallgatott Szegeden. 1944 behívták munkaszolgálatra, és megjárta a sopronkőhidai börtönt is. Édesanyja, Sebők Etelka és Imre öccse gázkamrában pusztultak el. Lusztig 1945-ben lett medikus Szegeden és 1951-ben doktorált. Orvostanhallgató korától kezdve a Kórbonctani Intézetben dolgozott, és pályájának ezen korai szakában már nyolc dolgozata jelent meg. Gyorsan haladt az egyetemi ranglétrán, és 1956-ban kinevezték a kecskeméti megyei kórház kórbonctan-kórszövettani osztályának főorvosává. Az ország legfiatalabb osztályvezető főorvosa volt. Újjászervezte a háború alatt elpusztult kórtani osztályt, és vezetője lett a megyei kórház tudományos bizottságának is. 1957-től az Egészségügyi Tudományos Tanács céltámogatásban részesítette tudományos munkásságát. Kutatásainak középpontjában az érelmeszesedés patológiája állott. Lusztig Gábor nemcsak a kórház, hanem az egész megye tudományos életének szervezője lett, többek között megalapította a kórház könyvtárát, és 1961-ben Benedikt János belgyógyász főorvos segédletével megszervezte az első Bács-Kiskun Megyei Orvosnapokat, amelyek megtartása egész életében a szívügye maradt. 1962-től az ő szerkesztésében jelent meg a megyei kórház évkönyve. 1962-ben nyújtotta be kandidátusi értekezését: „Adatok a dextran cholesterin sclerosist gátló hatásához” címmel. A következő évben lett kandidátus, és az 1963-64-es egyetemi tanévtől kezdődően rendszeresen előadásokat tartott a SZOTE Kórbonctani Tanszékén.

Nemcsak Lusztig Gábor pályafutásában volt ez a korszak döntő jelentőségű, hanem az egész magyar orvostudományéban is. Lusztig dextránja ugyanis mint kitűnő véralvadásgátló szer honosodott meg a klinikai életben. Ismeretes olyan hazai vizsgálat, amely szerint a dextráninfúzió a sérülteknél egyharmadára csökkentette a korábbi posztoperatív rögösödések és halálos tüdőembóliák számát.


Lusztig Gábor szervezte az első Bács-Kiskun Megyei Orvosnapokat.

A dextrán később az egész világon forgalomba került, és mint antitrombotikus gyógyszer a hatékonyabb szerek megjelenéséig kitűnő szolgálatot tett. Még 1958-ban, a közegészségügy védelmében írta dolgozatát a környezetszennyezésről és annak veszedelmeiről. 1968-ban – a szegedi orvostudományi kar felterjesztésére – docensi címet kapott. 1970 májusától 1971 májusáig mint ösztöndíjas Montrealban a McGill Egyetemen dolgozott, ahol az atherosclerosis patogenezisét tanulmányozta. Munkájáról több előadásban számolt be.


A dextrán az egész világon forgalomba került, és mint antitrombotikus gyógyszer kitűnő szolgálatot tett.

1972-ben tagja lett az Országos Kórbonctani Intézet szakkollégiumának. Ugyancsak ettől az évtől a kecskeméti kórház a SZOTE oktató kórháza lett, és az ideirányított hallgatók oktatása is hozzá tartozott. 1973-ban a szegedi egyetemen címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. A következő évben újabb megtisztelő feladat jutott osztályrészéül. Õ lett a kórház tudományos és oktatási főigazgatója, s mint ilyen, a megye orvosainak továbbképzése is hozzá tartozott. 1974. július 1-jén az Egészségügyi Minisztérium IX. Tudományos Főosztálya szaktanácsadói feladatok ellátásával bízta meg. 1978-ban lett a tudományok doktora. Doktori értekezésének címe: „Az atherosclerosis kórfolyamatának és az aorta adventitiának a kapcsolata”. Elsőként fedezte fel az adventitia szerepét az atherosclerosis patogenezisében.

1982-ben a Magyar Patológusok Társasága Kecskeméten ünnepelte fennállásának 50 éves évfordulóját. Erre az alkalomra dr. Honti József rendezett kiemelkedő jelentőségű kiállítást, és ekkor osztották ki első alkalommal a Baló-emlékérmeket.

Lusztig Gábor 35 éves korától migráló trombózisban szenvedett, és 30 évig élt véralvadást gátló szereken. 1989-ben következett be szívinfarktusa, majd vesetrombózis és veseelégtelenség lépett fel. 1991-ben távozott el az élők sorából.

Munkásságáról 160 tudományos közlemény és 250 előadás tesz tanúságot. Számos hazai tudományos társaságban töltött be tisztséget és tagjává választotta az European Pathological Society, International Academy of Pathology, valamint az International Study Group for Research in Cardiac Metabolism.

Szakmai munkássága elismeréseként 1967-ben a Művelődési Minisztérium, 1970-ben pedig az Egészségügyi Minisztérium részesítette dicséretben. A kecskeméti megyei kórbonctanon működése alatt sok orvos nyert kórboncnok szakorvos képesítést, és köztük többen lettek főorvosok.

Nevelő volt a szó teljes értelmében. Nemcsak patológusokat képzett, hanem emberséget, emberismeretet is tanított. Munkatársait egyenrangúként kezelte, örömmel segített tanítványainak és büszke volt sikereikre. Kitűnő kolléga és igen jó barát volt: szívesen segített a rászorultakon. Széles műveltségű, roppant olvasott ember volt. Minden világpolitikai esemény érdekelte és aránylag sokat utazott szerte a világban.

Lusztig Gáborral a magyar patológia egyik nagy alakja szállt a sírba.

dr. Emed Alexander


Levelezési cím: dr. Emed Alexander, Izrael, Haifa, Einstein str. 127