LAM 2005;15(8-9):640.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

 

 

Összefüggés az alkoholfogyasztás és a pitvarfibrilláció között
Frost L, et al. Arch Intern Med 2004;164:1993-8.

Nagy mennyiségű alkohol fogyasztása pitvarfibrillációt válthat ki (úgynevezett hétvégi szív szindróma). De növeli-e a pitvarfibrilláció kockázatát a rendszeres, mérsékelt alkoholfogyasztás? Ennek tisztázására a szerzők prospektíven követtek 47 949 vizsgálati alanyt, akik nem szenvedtek ismert endokrin vagy cardiovascularis betegségben (a hypertonia kivételével).

Az átlagosan 5,7 éves követés folyamán a férfiak 1,7%-ában és a nők 0,7%-ában alakult ki pitvarfibrilláció vagy pitvari flutter. A naponta kevés alkoholt fogyasztó férfiakkal szemben a nagyobb mennyiséget fogyasztóknál szignifikánsan többször lépett fel pitvarfibrilláció vagy flutter.

A ritmuszavar incidenciája a csekély, illetve nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztó nők esetében azonos volt. Náluk az összefüggés hiányát okozhatta az is, hogy összességében kevesebb alkoholt fogyasztottak.

Az eredményekből nem derül ki, hogy az alkoholfogyasztás csökkentése vagy abbahagyása hatásos-e a már kialakult pitvari ritmuszavarok kezelésére.

 


Clopidogrel-acetilszalicilsav kombináció a stroke másodlagos megelőzésére?
Diener H-C et al. Lancet 2004;364:331-7.
Rothwell PM. Lancet 2004;364:305-7.

Akut coronariaesemények és stentbeültetés után az acetilszalicilsav és clopidogrel kombináció hatása előnyösebb, mint az önmagában adott acetilszalicilsav a vascularis események megelőzésére még akkor is, ha figyelembe vesszük a vérzés kockázatát. A szerzők a MATCH vizsgálat keretében értékelték a kombinációs kezelés hatásosságát a cerebrovascularis események megelőzésében.

Az előző három hónapban tranziens ischaemiás attakot (TIA) vagy ischaemiás stroke-ot elszenvedett 7599 beteget kezeltek véletlen besorolás alapján clopidogrel és acetilszalicilsav kombinációjával vagy csak clopidogrellel. A 18 hónapos követés során az elsődleges végpontok (ischaemiás stroke, szívinfarktus, vascularis betegség miatti halál vagy ismételt kórházi kezelés akut ischaemia miatt) hasonló gyakorisággal fordultak elő a kombinációval és a csak clopidogrellel kezelt csoportban. A kombinált kezelés mellett szignifikánsan gyakrabban lépett fel életveszélyes vérzés, mint csak clopidogrel alkalmazásakor; a különbség az idő folyamán állandó volt. A kombinációval kezelt csoportban szignifikánsan gyakrabban fordultak elő súlyos és kevésbé súlyos vérzések is. Mindkét csoportban 5% volt a halálozás.

A stroke hosszú távú másodlagos megelőzésére alkalmazott clopidogrel-acetilszalicilsav kombinációs kezelés kockázatai meghaladták az előnyeit. Az eredmények arra utalnak, hogy a coronariabetegekre vonatkozó adatok nem vonatkoztathatók automatikusan a cerebrovascularis betegségben szenvedőkre.

A TIA és az ischaemiás stroke nagyon heterogén klinikai szindrómák, a terápia hatásossága valószínűleg a háttérben álló kórfolyamattól függ. Folyamatban lévő vizsgálatok további elemzése derítheti ki, hogyan befolyásolja a TIA vagy a stroke patológiai altípusa a kockázatokat és az előnyöket.

 


A raloxifen növeli a vénás thromboembolia kockázatát
Grady D, et al. Obstet Gynecol 2004;104:837-44.

Az ösztrogénkezelés kockázatáról szóló, közelmúltban megjelent beszámolók felkeltették az érdeklődést a szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok, köztük a raloxifen alkalmazása iránt a posztmenopauzális osteoporosis kezelésében. A szerzők a MORE (Multiple Outcomes of Raloxifene Evaluation) vizsgálat adatai alapján vizsgálták a raloxifen hatását a vénás thromboembolia, az epehólyag-betegségek, az endometriumcarcinoma és a cataracta kockázatára, amely nemkívánatos hatások mind az ösztrogén-, mind a tamoxifenkezeléssel összefüggésben állnak. A kutatók osteoporosisban szenvedő 7705 nőt kezeltek véletlen besorolás szerint raloxifennel, illetve placebóval; a betegeket átlagosan 3,3 évig követték. Minden nő kapott kalciumot és D-vitamint is. A placebóhoz képest a raloxifen (dózistól függetlenül) a vénás thromboembolia 2,1-szeres relatív kockázatával járt, de nem növelte az epehólyag-betegségek, az endometriumcarcinoma és a cataracta kockázatát. Az ösztrogénhez hasonlóan a raloxifen is növeli a vénás thromboembolia kockázatát. Az ösztrogéntől eltérően azonban, úgy látszik, nem növeli az endometriumcarcinoma és az epehólyag-betegségek kockázatát, és a tamoxifennel ellentétben nem befolyásolja a cataracta kockázatát.

 


A mélyvénás thrombosis kizárása ultrahangvizsgálat nélkül
Fancher TL, et al. BMJ 2004;329:821-4.

Ultrahangvizsgálatot alkalmaznak minden, gyanított mélyvénás thrombosisban szenvedő beteg esetében, azonban tanulmányok eredményei szerint a D-dimer vizsgálatának és a klinikai valószínűség meghatározásának a kombinációja hatékony és költséghatékony alternatíva lehetne. A kutatók 12 vizsgálatot elemeztek (összesen 5000 járó beteg), amelyekben gyors D-dimer-meghatározást végeztek, és írásban rögzített klinikai kritériumrendszer alapján megállapították, hogy a betegek az alsó végtagi mélyvénás thrombosis szempontjából a kis, a közepes vagy a nagy kockázatú csoportba tartoznak-e. A mélyvénás thrombosis jelenlétét objektív módon határozták meg (ultrahangvizsgálattal, venográfiával vagy pletizmográfiával), és három hónapig követték a betegeket. A mélyvénás thrombosis szempontjából a klinikai kritériumok alapján csekély kockázatú ambuláns betegek esetében a D-dimer-meghatározás negatív eredménye kizárja a thrombosis jelenlétét. Érzékenyebb meghatározási módszerrel a mélyvénás thrombosis közepes klinikai valószínűség esetében is kizárható. Ezekben az esetekben az ultrahangvizsgálat elvégzése valószínűleg nem szükséges.