LAM 2005;15(2):167.

LEVELEZÉS

Patológiás bőrcsipkedés

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Levelemmel szeretném felhívni a figyelmet egy, a venlafaxinkezelés alatt fellépő szokatlan mellékhatásra. A venlafaxin a szerotonin- és norepinefrin-újrafelvételt gátló (SNRI) csoportba tartozó antidepresszáns, ugyanakkor enyhe hatást gyakorol a hisztamin- és az a-adrenerg-receptorokra is. Mellékhatásprofilja e receptorokhoz kötött: leggyakrabban vérnyomás-növekedés, antihisztamin-hatás, szexuális diszfunkció, gastrointestinalis panaszok fellépte fordul elő.

A patológiás bőrcsipkedés (pathological skin picking, PSP) súlyos, krónikus bőrgyógyászati és pszichiátriai kórkép, önkárosító sztereotip kóros cselekedet; neurotikus excoriatio néven is ismert. Nem található a DSM-diagnóziscsoportosításban, annak ellenére, hogy a tünet súlyos dermatológiai elváltozáshoz vezet, mialatt bizonyos fokú torzulást okoz, valamint kellemetlenül befolyásolja a napi tevékenységet. Jellemzője: sztereotip viselkedészavar, hasonló a trichotillomaniához. Patológiás bőrcsipkedés előfordulhat egyedülálló tünetként, vagy társulhat egyéb lelki megbetegedéshez: depresszióhoz, szorongáshoz, személyiségzavarhoz, obszesszív-kompulzív zavarhoz, alkohol- vagy drogfüggőséghez, impulzuskontroll zavarhoz, testképzavarhoz. Előfordulása nőknél gyakoribb, főként a második vagy a harmadik évtizedben. A betegek nagy része bőrgyógyászhoz vagy plasztikai sebészhez fordul. Bármely testrész lehet érintett, főként az intim testzónákon lép fel. Súlyosságát tekintve elérheti az öncsonkító kórkép enyhébb formáját.


A patológiás bőrcsipkedés neurotikus excoriatio néven is ismert.

Egyik külföldi utazásom során – Izrael, Cfáti Állami Kórház – egy pszichiáter szakorvostól, dr. Sátán Csillától hallottam a venlafaxin által okozott patológiás bőrcsipkedésről. Az alábbi két kórtörténet az ő praxisából származik.

Az első ismertetendő kórtörténet alanya 35 éves nőbeteg, férjezett, két gyermek anyja, ez idáig pszichiátriai múlt nélkül, kiegyensúlyozott családi, társadalmi és munkaélettel. Nyolc hónappal az első vizsgálat előtt közúti baleset áldozata lett – ő vezetett, és súlyos hátsérülése miatt hosszas kórházi kezelésre szorult. Depressziós tünetek jelentkeztek: alvászavar, étvágytalanság, testsúlycsökkenés, a munkaviszony megszűnéséhez vezető munkahelyi zavarok, hangulatromlás, visszatérő gondolatok élete értelmetlenségéről, reménytelenségről, félelem a vezetéstől-utazástól, visszatérő álmok traumáról és tragédiákról, ugyanakkor disszociatív állapot, időérzék-veszteséggel. Ebben az állapotban fordult szakorvoshoz. Diagnózisa túlnyomóan depressziós tünetekkel járó poszttraumás neurózis volt. Első gyógyszeres kezelésként fluvoxamint kapott napi 200 mg-os adagban; ez lassú, de pozitív hatást váltott ki. Hátgerincműtéte miatt a kezelést megszüntette; a tünetek rövid időn belül újra felléptek, de a fluvoxaminkezelés ez esetben hatástalan maradt. A paroxetinnel és mirtazapinnal végzett próbálkozás sem vezetett eredményre. Venlafaxin hatására lassan csökkentek tünetei, viszont a terápiás hatás elérésére az adagot 225 mg-ig kellett emelni. Ebben a periódusban eddig ismeretlen, furcsa panaszok jelentkeztek. Kompulzív módon kezdte a bőrét csipkedni, amíg ki nem serkent a vére és fájdalmas sebek nem keletkeztek teste minden területén, az arcot kivéve. Fájdalomérzése nem lévén, nem tudott uralkodni a csipkedésen. Bőrgyógyászhoz fordult, aki patológiás bőrcsipkedést állapított meg, helyi kezelést javasolva, kognitív terápiával társítva. A kezelés nem hozott enyhülést. Mivel panaszai a venlafaxin dózisának emelése idején alakultak ki, az adag 150 mg-ra csökkentését javasolta. Körülbelül egy hét leforgása után a tünet mérséklődött, majd lassan teljesen megszűnt, sebei begyógyultak. Az utóbbi két esztendőben a beteg állapota napi 150 mg venlafaxinkezelés mellett kiegyensúlyozott, a fent említett mellékhatások többet nem jelentkeztek.


Nőknél gyakoribb, főként a második vagy a harmadik évtizedben, főként az intim testzónákon lép fel.

A másik beteg 27 éves férfi, nőtlen egyetemi hallgató. Járóbeteg-rendelésen jelentkezett poszttraumás neurózis diagnózissal. Kompulzív viselkedészavarról, visszatérő zavaró gondolatokról, elzárkózottságról, tanuláscsökkenésről, szorongásról és baráti kapcsolatai megszűnéséről panaszkodott. (A kompulzív viselkedés 15 éves kora óta állt fenn: haj- és szőrszáltépdesés a mellkasán és az intim zónákon, egészen sebek és gyulladás keletkezéséig. 18 éves korától rendszeresen marihuánaélvező. 19 éves korában homoszexuális agresszió áldozata lett, azóta kezelik poszttraumás neurózis diagnózissal.) Tüneteinek súlyosbodása és morfiumfüggőség miatt jelentkezett a rendelésen. A pszichodiagnosztikai teszt schizoid személyiségzavart és obszesszív-kompulzív zavart állapított meg, depressziós tünetekkel. A javasolt venlafaxinkezelésre – napi 150 mg adagban – tünetei enyhe mértékben javultak, ellenben a szőrszáltépdesés bőrcsipkedéssel társult, súlyos, gennyedző bőrelváltozással. Bőrgyógyászati kezelése eredménytelen maradt. A nem kielégítő hatású venlafaxint elhagyva paroxetint kapott napi 40 mg adagban. A kompulzív és a szorongásos tünetek javultak, meglepő módon a bőrön okozott elváltozások is csökkentek: a sebek begyógyultak és nem jelentek meg újabbak.

A venlafaxin nálunk is forgalomban lévő, major depresszió, valamint depressziós epizódokba történő visszaesések megelőzésére javasolt antidepresszáns. Egyre több rászoruló betegnek indikálják a szakorvos kollégák; saját praxisomban is több mint tíz beteg használja ezt a gyógyszert. Az alkalmazási előírásban a mellékhatások hosszú listáját olvashatjuk, de a fent ismertetett jelenségek ebben nem szerepelnek. Érdemes erre is odafigyelni.

 

dr. Bige Szabolcs
háziorvos, Püspökladány