LAM 2005;15(2):156-7.

KÖNYVISMERTETŐ

Neurotikusok vagyunk?

Karen Horney: A neurotikus személyiség napjainkban
Budapest: Ursus Libris; 2004
Fordította: Turóczi Attila
240 oldal
ISBN 963-866-340-5

 

Az embergyerekek legnagyobb szerencséje mégiscsak a személyisége – vallja Goethe. Ám senki sem mentes az olyan negatív és sok fájdalmat okozó érzelmektől és késztetésektől, mint például a hatalom-, a birtoklás- és a feltűnésvágy, az irigység vagy a szélsőséges versengési hajlam – olvassuk Karen Horney, A neurotikus személyiség napjainkban című könyvének fülszövegében. Az Ursus Libris Kiadó Emberközpontú pszichológia címmel útjára indított sorozatának III. kötete, amelyet Abraham Maslownak (akinek a neve az emberi szükségletek hierarchiáját kifejező motivációs piramis megalkotójaként vált ismertté a köztudatban) A lét pszichológiája felé című könyve, valamint Fritz Perlsnek, a holisztikus szemléletre épülő, A Gestalt-terápia alapvetéseTerápia testközelből című műve előzött meg, azt mutatja be, hogy milyen irányba torzul el azok személyisége, akiken ezek a késztetések úrrá lesznek, s akik így letérnek az egészséges reagálások útjáról.

Az 1913-ban, a Berlini Egyetemen orvosként végzett Horneynak, akit Erich Fromm-mal, Harry Stuck Sullivannel és Abraham Kardinerrel együtt az úgynevezett neofreudisták csoportjába sorolnak, ez a könyve 1937-ben jelent meg angol nyelven, s ez a kiadás szolgált a magyar fordítás alapjául is. Így óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon releváns-e a XXI. század elején élő embernél a szerző által tipologizált neurotikus személyiség bármelyik karakterjegye; ráismerünk-e csaknem hét évtized múltán mai világunkban, például hazánkban, a harmincas évek amerikai társadalmában neurotikusként leírt személyiségre. Horney, Freuddal ellentétben, a neurózis és egyéb pszichológiai betegségek kialakulásában nemcsak az ösztönöknek és a korai gyerekkor történéseinek tulajdonít jelentőséget, hanem a személyes felelősségnek, a társadalomnak és a kultúrának is. Éppen ezen meggyőződése miatt zárták ki 1941-ben a New School of Social Research Intézetből, ahol kiképző analitikusként tanított. Ezt követően alapította meg az Amerikai Pszichoanalitikus Intézetet, amelyet haláláig igazgatott. (Ő alapította a mai napig nagy példányszámú American Journal of Psychoanalysist is.)

Hogy mindaz, amit a neurotikus személyiségről olvashatunk, aktuális-e napjainkban; hogy azok mennyiben azonosíthatók saját tüneteinkként; hogy hol van az a pont, ahol az érzések és tettek fonákságai stabil mintázattá merevedve elkezdik uralni a személy életét, hogy egy ördögi kör beindításával azután marionettbábuként kezdjék el mozgatni, a könyv végére kiderül. Előtte azonban a szerzővel nyomába eredünk a neurotikus személy fantomjainak: érzésről érzésre, motivációról motivációra, tettről tettre, hogy közben legyen időnk az önreflexióra.

Horney karakterelméletében négy neurotizáló elemet sorol föl: kényszeres versengés, kudarctól való félelem, érzelmi izoláció és bizalmatlanság. Ezek közül a társadalom által gerjesztett, fenntartott és legitimált versengést tekinti a legfenyegetőbbnek. Minél gazdagabb egy társadalom – érvel a szerző –, annál inkább tudja jutalmazni a versengésben győztest, és minél nagyobb a lehetséges elnyerhető jutalom, annál inkább versengővé válnak az emberek. Ez megemeli az agresszió szintjét, ami konfliktusokhoz, szorongáshoz és bizalmatlansághoz vezet. Horney szerint mindenkinek részt kell vennie a versengésben, akár a neurózis árán is, mert ez társadalmi kényszer. Ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy a versengés emberi természetünk velejáró hajlama. Éppen ezen látszólagos ellentmondás miatt helyezi a szerző neuróziselméletét egyfajta kultúrantropológiai keretbe, már a téma tárgyalásának elején, s ebben a kontextusban igyekszik egy elfogadható definíciót találni a neurózisra. A különböző neurózisok közös nevezőjét a szorongás és az ellene felépülő hárítások mintázatában találja meg. A szorongás az a motor, amely mozgásba hozza és mozgásban tartja a neurotikus folyamatot – mondja. Ám a szorongás elhárításához és konfliktusai kompromisszumos megoldásaihoz a neurotikus olyan áron jut csak el, amiért az egész személyiségével fizet.

Horney amellett, hogy a szorongás, a félelem és azok elhárításában látja valamennyi neurotikus tényező központi dinamikáját, rámutat, hogy minden szorongásban van egy szubjektív tényező: saját ösztönös késztetéseink. S igyekszik meghúzni azt a határt, ahol az alapszorongások elleni védekezések az emberi lehetőségek még normális övezetébe tartozó késztetések kifejeződései: amelyen belül még egészségesen tudunk viszonyulni az intimitáshoz, a hatalomhoz, a versengéshez, a birtokláshoz. Ha azonban a szorongás csillapítására tett erőfeszítések olyan védekezési módokhoz vezetnek, amelyek egymással nem összeegyeztethetők, az neurózishoz vezet. „A neurotikus egyidejűleg szeretne uralkodni mindenki felett és szeretné, ha mindenki szeretné őt; szeretne mindenkinek megfelelni, de ugyanakkor akaratát is rájuk kényszeríteni; szeretne érzelmileg leválni az emberekről, de sóvárog a szeretetük után.” A szerző úgy véli, hogy gyakran ezek a feloldhatatlan konfliktusok állnak a neurózisok dinamikájának a középpontjában: a leggyakrabban ütköző kísérlet a szeretetvágy és a hatalomvágy – ez a két késztetés játssza a legnagyobb szerepet a neurózisokban. Sorra veszi a szeretetéhség jellegzetességeit; a szeretet megszerzésének módjait; tárgyalja a visszautasítással szemben megnyilvánuló érzékenységet; a szexualitás szerepét a szeretetéhségben; külön fejezetet szentel a hatalomvágy, a presztízs hajszolása és a birtoklási vágy jellemző megnyilvánulásainak; a versengésnek; a versengéstől való visszarettenésnek; a neurotikus bűntudatnak; és kitér a mazochizmus problematikájára is, amit a neurotikus szenvedés jelentéseként tételez.

Horney könyvében többször hangsúlyozza, hogy a szeretetéhség, a megfelelni vágyás, a befolyásra és sikerre törekvés, a visszavonulásra való hajlam, az uralkodási vágy, a presztízs megszerzésének vagy a gazdagságnak a vágya önmagában semmiképpen nem neurotikus; valamilyen arányban ezek mindannyiunkban megvannak a neurózis legcsekélyebb jele nélkül, s mindannyi bevethető valamilyen szorongás elleni megnyugtatás biztosítására. Sőt, bizonyos kultúrákban ezen hajlamok némelyike uralkodó viszonyulássá is válhat. S hogy megértsük a neurotikus ez irányú erőfeszítéseinek jellegzetességeit, a normálissal veti össze valamennyi fent említett esetben. A kettő közötti vízválasztót az eltérő indítékokban találja meg, amelyek más-más érzésekhez és viselkedésformákhoz vezetnek. Ha bármifajta kielégülés közvetlen vágya hajt bennünket, megvan az a szabadságunk, hogy válasszunk az eszközökben. Ám, ha a szorongás hajt bennünket, érzéseink és cselekedeteink kényszerűek és válogatás nélküliek lesznek.

Noha talán csak kevesek éreznek csalódást egy tudományos dolgozat vagy könyv sikere miatt azért, mert attól nem állt meg a világ, hanem csak szűkebb körben keltett érdeklődést, mindenkinek vannak szorongató és fájdalmas érzései és tettei: szélsőséges versengő törekvésektől az ellenségességen és irigységen át az olykor mindenen elhatalmasodó szeretetvágyig vagy a bűntudatig. A neurotikus személyiség napjainkban ezek tudatosításában segít, hogy szembenézve velük tanulságokká tudjanak válni, olyanokká, amelyek segítségével személyiségünk érettebbé válhat. Az Amerikába emigrált német származású analitikus pontos képet rajzol a neurotikus személyről, konfliktusairól, amelyek mozgatják, szorongásairól, szenvedéseiről és mindazon problémáiról, amelyek önmagához és környezetéhez való viszonyulásában megnyilvánulnak. Neuróziselmélete, úgy tűnik, időtálló: az általa leírt karaktervonások és struktúrák nem idegenek a XXI. század átmeneti társadalmában élő magyar olvasó számára sem. Ez intő jel kell hogy legyen – fogalmaz a sorozat szerkesztői nevében V. Komlósi Annamária –, hogy tudatosabban és felelősségteljesebben éljünk.

Karen Horney könyve rendkívül olvasmányos, nyelvezete közérthető, példái, a Freuddal folytatott szakmai vitái és polémiái olykor szórakoztatóak is. Műve nemcsak pszichiáterek, gyakorló pszichológusok és terapeuták számára kötelező olvasmány, hanem a mentálhigiéné területén és a segítő hivatásban dolgozók érdeklődésére is joggal tart számot, ahogy a szélesebb olvasóközönségnek is hasznos kalauz lehet az önismeret útján.

Ferenczi Andrea
Harmat Kiadó, Budapest