LAM 2004;14(8-9):570.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

 

 

A bél szelektív dekontaminációjának hatása a hiperdinámiás keringési állapotra cirrhosisban
Ann Intern Med 2003;139(3):186-193.

A közlemény szerzői azt a hipotézist tanulmányozták, hogy a cirrhosisos betegeknél fokozottan előforduló endotoxinaemia részben felelős lehet a cirrhosisban található értágulatért és hiperdinámiás keringési állapotért. Kettős vak, placebokontrollos, keresztezett vizsgálat során 28 napon keresztül naponta 2×400 mg norfloxacint adtak alkoholos cirrhosisos betegeknek a bél szelektív dekontaminációja céljából. Az értágulatot az alkar véráramlásának vénaelzárásos pletizmográfiás vizsgálatával mérték meg. Meghatározták a perctérfogatot és a máj vénás nyomásgradiensét, a glomerularis filtrációs rátát, a szérumendotoxin-szintet.

A norfloxacinkezelés alatt a szérumendotoxin-koncentrációk szignifikánsan csökkentek, az ugyanakkor kapott szisztémás érrendszeri ellenállás pedig – az átlagos artériás nyomással együtt – jelentősen nőtt. Párhuzamosan csökkenő tendencia érvényesült a perctérfogatban, az alkar véráramlásában és a máj vénás nyomásgrádiensében. A glomerularis filtráció nem változott.

A szerzők szerint a szelektív béldekontamináció részben visszafordíthatja cirrhosisban a szisztémás keringés hiperdinámiás állapotát, és részlegesen csökkentheti a portalis nyomást is. A felvetett mechanizmus a nitrogén-monoxid-szintáz közvetlen fokozása; ezáltal fokozódik a nitrogén-monoxid-termelés, ami viszont a splanchnicus terület véráramlásának fokozódásához és a szisztémás érellenállás mérséklése révén szisztémás értágulathoz vezet. Ez a vizsgálat hozzájárul a fertőzés, valamint a portalis hypertonia és a varixvérzés közötti kapcsolatot feltáró adatokhoz. A cirrhosis érbetegségnek tekinthető, és a következményei talán megelőzhetők vagy késleltethetők a tartós szelektív gastrointestinalis dekontamináció segítségével.

 


Összefüggés a magasabb CRP-szint és az újonnan fellépő hypertonia között?
JAMA 2003;290:2945-51.

A C-reaktív protein (CRP) szintjének emelkedése összefüggésben áll a szívinfarktus és a stroke kialakulásának nagyobb kockázatával. Felmerült, hogy összefüggés állhat fenn a magasabb CRP-szint és a magas vérnyomás kialakulása között is. Ennek tisztázására a szerzők 20 525 egészéges nő adatait követték nyomon nyolc éven keresztül (Women’s Health Study). A résztvevők több mint egynegyedénél alakult ki hypertonia. A vizsgálat kezdetén a mért CRP-szintnek megfelelően öt csoportot alakítottak ki. A CRP-szint emelkedésével szignifikánsan nőtt a magasvérnyomás-betegség kialakulásának kockázata. Ez érvényesnek bizonyult a coronariabetegség egyéb kockázati tényezői szerinti korrekció után is. A legalacsonyabb CRP-szintű (<0,43 mg/l) résztvevőkhöz képest a legmagasabb CRP-értékűek (>3,5 mg/l) esetében a hypertonia kialakulásának relatív kockázata 1,52-nak bizonyult (95%-os megbízhatósági tartomány: 1,36–1,69). A vizsgálat kezdetén mért CRP-szint és a hypertonia kialakulásának összefüggése az összes előre meghatározott alcsoportban érvényesült, köztük a coronariabetegség hagyományos kockázati tényezőinek fennállása vagy hiánya esetén is, függetlenül a vizsgálat kezdetén mért vérnyomástól. Az eredmények alátámasztják azt a megfigyelést, miszerint szoros az összefüggés a magas vérnyomás, az artériás betegség és a gyulladás között.

 


Alacsony vérnyomás és Alzheimer-kór
Neurology 2003;61:1667-72.

A szerzők azt vizsgálták, hogy idős emberek esetében összefügg-e a vérnyomás és az Alzheimer-kór. A 406 vizsgálati alany követése során 30%-uk esetében alakult ki dementia, főként Alzheimer-kór. Szignifikánsan nagyobbnak, kétszeresnek találták az Alzheimer-kór kialakulásának a kockázatát, ha alacsony diasztolés vérnyomást mértek (<70 Hgmm), mint ha a vizsgált személy vérnyomása normális volt (71–89 Hgmm). Enyhe vagy közepes fokú szisztolés hypertonia (140–179 Hgmm) esetén is szignifikánsan kisebbnek találták a későbbi Alzheimer-kór kialakulásának a kockázatát az alacsonyabb szisztolés vérnyomású személyekhez képest. Nagyon magas szisztolés vérnyomásérték esetén (?180 Hgmm) nem csökkent az Alzheimer-kór kockázata. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedése szerinti korrekció nem változtatta meg a végeredményt.

Ezek az adatok azt mutatták, hogy idős emberek esetében az alacsony vérnyomás összefüggésben áll az Alzheimer-kór nagyobb kockázatával. Több kérdés merül fel, ha sikerül igazolni az összefüggést: szerepet játszik-e az alacsony vérnyomás a dementiában a csökkent agyi perfúzió révén? Az alacsony vérnyomás esetleg a dementiát kísérő szabályozási zavar eredménye? Oki összefüggés helyett valamilyen ismeretlen zavaró tényezővel állunk szemben? A kérdések tisztázásáig indokoltnak tűnik idősebb betegek esetében a vérnyomás óvatos csökkentése.

 


A kettős endotelinreceptor-antagonista bosentan hatásai pulmonalis hipertenzióban
Chest 2003;124(1):247-54.

Az endotelinantagonista bosentant az utóbbi néhány évben vezették be új lehetőségként a pulmonalis hipertenzió kezelésére. A korai eredmények szerint a betegek jól tolerálták a kezelést, és pulmonalis hipertenzióban már 12 hetes kezelés után szignifikánsan javult a terhelési kapacitás és a hemodinamika.

A szerzők egy évig bosentannal kezeltek 29 beteget. A kezelés korai szakaszában észlelt járástávolság-növekedés tartósan megmaradt. Javultak a hemodinamikai paraméterek és a New York Heart Association kritériumai szerinti módosított funkcionális osztályba sorolás.

A legfontosabb eredmény, hogy a betegek jól tolerálták a bosentant, a követett betegek egyikénél sem kényszerültek transzplantációra, és egyetlen beteg sem halt meg.