LAM 2004;14(8-9):615.

MAGYAR TUDOMÁNY A VILÁGBAN

A hasi kompartment szindróma jelentősége a sérülések patológiájában

A poszttraumás többszervi elégtelenség okozója vagy következménye?

dr. Balogh Zsolt1, dr. McKinley BA2, dr. Cox CS Jr2, dr. Alles SJ2, Cocanour CS2, dr. Kozar RA2, dr. Moore EE2, dr. Miller CC2, dr. Weisbrodt NW2, dr. Moore FA2
1Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar, Traumatológiai Klinika, Szeged, 2Texas-Houston Egyetem és a Colorado Egészségtudományi Központ


A teljes közlemény megjelent: Abdominal compartment syndrome: the cause or effect of postinjury multiple organ failure. Shock 2003;20:483-92.

 

A traumatológiával foglalkozó nemzetközi szakirodalom új, nagy gyakorlati jelentőségű témája a korábban világszerte – s hazánkban eddig úgyszintén – kevés figyelemre méltatott hasi kompartment szindróma (abdominal compartment syndrome, ACS). A referált közlemény egyik célja az e téren szerzett legújabb ismeretek áttekintése. Emellett a cikkben nagy hangsúlyt kaptak azok a kutatási és gyakorlati eredmények, amelyeket az amerikai szerzők – s köztük kiemelkedő szereppel a tanulmányutas magyar orvos – értek el.

A hasi kompartment szindróma lényege az intraabdominalis nyomás olyan fokú – akár 25 Hgmm-t is meghaladó – emelkedése, amely az életfontos (keringés, légzés, kiválasztás) szervrendszerek elégtelenségéhez vezet.

A kórkép primer akkor, ha a sérültnek intraperitonealis sérülése van; szekunder, ha hasi szerv sérülése nélkül, agresszív resuscitatiót igénylő, súlyos sokkos betegen jön létre. Fő előidéző oka a belek oedemája, amely a szervezetet ért súlyos sérülés által kiváltott traumás sokk és a sokktalanítással járó ischaemia-reperfúziós károsodás következtében alakul ki. Ezt követően az emelkedett hasi nyomás a helyzetet tovább rontja, és circulus vitiosus jön létre idegrendszeri, cardialis, légzési, renalis, a végtagokra terjedő sajátságos perfúziós zavarral, s a többszervi elégtelenség (multiple organ failure) akut formájának tünetegyüttesét válthatja ki.


A hasi kompartment szindróma lényege az intraabdominalis nyomás olyan fokú – akár 25 Hgmm-t is meghaladó – emelkedése, amely az életfontos (keringés, légzés, kiválasztás) szervrendszerek elégtelenségéhez vezet.

A közlemény szerzői több beszámolót részletesebben idézve, a betegek klinikai állapotának megítéléséhez szükséges sokoldalú, igényes laboratóriumi vizsgálatokkal kapott paraméterek standardizálása alapján fontos megállapításokat tettek. Az egyik, hogy a súlyosan veszélyeztetett, többszörös sérülést szenve-dett, sokkból resuscitatión átesett betegek között a hasi kompartment szindróma meglepően gyakori (14%). A pozitív esetek között a primer és a szekunder hasi kompartment szindróma megoszlása közel azonos. A sokoldalúan végzett betegmegfigyelési és laboratóriumi vizsgálati adatok alapján előre jelezhető a hasi kompartment szindróma, sőt, a többszervi elégtelenség bekövetkezése is. Lényeges az a megfigyelés, hogy a resuscitatio során, a szokásosnál nagyobb mennyiségű folyadékbevitel alkalmazása esetén, az úgynevezett szupranormál-kezelésnél gyakoribb a betegség, és kedvezőtlenebb a kimenetele.

Számos gyakorlati teendő logikusan következik az ezúttal csupán érintett adatokból. Ez nem lehet más, mint a multidiszciplináris jellegű betegellátás. Magának a magas intraabdominalis nyomásnak a megoldására mind gyakrabban válik szükségessé a dekompresszív laparotomia; ez viszont a „nyitott hasi esetek” ellátásával új feladat elé állítja az ilyen betegeket kezelő intézményeket. Ezen a téren a szerzők reményt keltőnek találták a vákuummal segített sebzárási eljárásukkal elérhető eredményeket.