LAM 2004;14(7):512-9.

ORVOSI SZOCIOLÓGIA

A művi abortuszok alakulásának pszichoszociális háttértényezői országos reprezentatív minta alapján

Győrffy Zsuzsa (levelező szerző), dr. Lőrincz Jenő, Ádám Szilvia, dr. Kopp Mária
Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.


ÖSSZEFOGLALÁS

Bevezetés – Hazánkban a művi abortuszok száma háromszoros értéket mutat az Európai Unióhoz viszonyítva. A terhességmegszakítások hátterében álló biopszichoszociális tényezők feltárása a hatékony prevenció eszközéül szolgálhat.
Módszer – Országos reprezentatív felmérés keretében 12 634 főre terjedt ki a vizsgálat. A minta reprezentálja a 18 év feletti lakosságot nem, kor, régiók és településnagyság szerint. A Hungarostudy 2002 egészségfelmérés a lakosság testi-lelki állapotát és a pszichoszociális rizikófaktorok átfogó vizsgálatát tűzte ki céljául. Az általunk vizsgált 6980 főből álló női almintában az abortuszok előfordulásának valószínűsége 22%-os. A statisztikai elemzés során az abortuszok háttérváltozóinak vizsgálatára került sor.
Eredmények – A művi abortuszok hátterében meghúzódó rizikótényezők dimenziói a következő faktorok köré szerveződnek: kiemelkedő jelentőségű (p=0,000) az elszenvedett bántalmazás – mind a partner, mind pedig a szülők részéről –, a korai traumatizáció hatása (p=0,000, az állami gondozottság, a szülők válása, illetve halála tényezők esetében), a társas támogatás hiánya, valamint a rossz anyagi helyzet, rossz szociális körülmények megléte. Az öngyilkossági kísérletek és gondolatok, a magas depressziópontszámok, illetve a dohányzás és az alkoholfogyasztás szintén szignifikáns többletet mutatnak az abortuszon átesett csoporton belül.
Következtetés – A Hungarostudy 2002 felmérés és az erre épülő utánkövetés fontos célkitűzése, hogy a művi abortuszok háttértényezőinek feltárásával a minél szélesebb körű és hatékonyabb megelőzést szolgálja.

művi abortusz, pszichoszociális háttértényezők, bántalmazás, társas támogatás

Érkezett: 2004. február 25. Elfogadva: 2004. április 26.


 

A magyarországi művi abortuszok igen magas aránya az EU-országokhoz képest kedvezőt- len képet mutat. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérése szerint 2002-ben mintegy háromszor annyi volt az egészségügyi okokból nem vállalható vagy nem kívánt terhességek száma, mint az európai uniós átlag. 2001-ben a terhességmegszakítások száma 56 404 volt, ami egyben azt is jelenti, hogy 100 élveszületésre közel 58 művi abortusz jutott (1).

Hazánkban a művi abortuszok trendjei erősen ingadozó képet mutatnak. A szülészeti eseményekre vonatkozó megbízható és teljes körű adatok az 1950-es évek utolsó harmadától állnak rendelkezésre (2). Az 1953-as híres/hírhedt Ratkó-féle egészségügyi miniszteri utasítás szigorúan büntette a terhességmegszakítást. A szigorú tiltás feloldása után azonban a megszakítások feltétel nélküli engedélyezésére került sor, így a korszerű fogamzásgátlási eszközök hiányával összefüggésben az 1960-as években már több abortuszt végeztek, mint ahány gyermek született. Az 1960-as évek közepén 100 élveszületésre 134 terhességmegszakítás jutott (1). Az 1970-es évek elejétől azonban lassan csökkenő tendenciát mutatott az abortuszok száma. Megjelentek az orális fogamzásgátló szerek, másfelől szülési kedvet ösztönző intézkedéseket is bevezettek.

A fenti csökkenő trend az 1980-as évek elejéig tartott. Ekkor 100 élveszületésre 55 abortusz jutott. Ezt követően ismét emelkedett a terhességmegszakítások száma, majd az 1990-es évek elején ismét csökkenés indult meg, s ez a tendencia napjainkig folytatódik. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a termékenység és a születésszám csökkenése is drasztikus mértéket mutat, így a jelenlegi abortuszhelyzet korántsem kedvező (3).

Magyarország tehát az abortuszok számát illetően a negatív statisztikák élmezőnyében áll. Látható, hogy az 1960-as, 1970-es évek adataihoz képest több mint felére csökkent az 1990-es évekre az abortuszok száma, de a művi terhességmegszakítások értéke még így is meghaladja az évi 50 000-es esetszámot (1. táblázat).

1. táblázat. Az abortuszok alakulásának trendjei Magyarországon (1)

Év Életkor

Összesen Terhességmegszakítás

19 év alatti 20–24 éves25–29 éves30–34 éves35–39 éves40 év fölötti*Ezer 15–49 éves nőreSzáz élveszületésre


1960 8 37035 93746 15439 13425 1377 428162 16065,1110,7
197018 28047 43151 99039 69025 7899 103192 28371,5126,7
1980 8 18214 84619 60717 11413 4587 675 80 88231,4 54,4
199012 01117 24516 36718 71417 5868 471 90 39435,6 71,9
199513 03418 36215 98112 60711 1375 836 76 95729,6 68,7
2000 7 32315 09014 03311 419 7 4883 896 59 24923,2 60,7
2001 6 56213 48513 98111 378 7 2313 767 56 40422,2 58,1


*Az ismeretlen korúakkal együtt.

Jelen tanulmány célja, hogy a 18 évnél idősebb magyar lakosság körében végzett reprezentatív felmérés alapján a művi abortuszok legfontosabb biopszichoszociális háttértényezőit bemutassa.

 

Minta és módszerek

A Hungarostudy 2002 országos adatfelvétel 18 év felett reprezentálja a magyar lakosságot nem, kor és lakóhely szerint. A 2002-ben elvégzett keresztmetszeti vizsgálat során 12 643 személyt (5654 férfit és 6980 nőt) kérdeztek meg otthoni interjú formájában (4).

A kiválasztás többszörösen rétegzett mintavétel alapján történt. A minta a magyar lakosság 0,18%-át képviseli. A visszautasítási arány 17,7%-os volt, a viszszautasítók helyett a pótlistából hasonló jellemzőkkel rendelkező személyt választottak ki. Ez nem eredményezett szignifikáns eltérést a minta összetételében. Az otthoni interjúk során a területi védőnők által végzett adatfelvétel megközelítőleg egy órán keresztül tartott.

A kérdőív közel 300 kérdésből áll, amelyben demográfiai, szociális-gazdasági, életmóddal kapcsolatos, egészségi és pszichológiai jellemzők feltérképezése történt meg. A statisztikai elemzést az SPSS 9.0 program segítségével végeztük el, használt módszereink: független mintás t-próba, khi2-próba és esélyhányados-számítás. A szignifikancia szintjét a p=0,05 (95%) jelentette.

Jelen elemzésben a művi abortuszok alakulása szempontjából a következő háttértényezők és rizikófaktorok összefüggéseit vizsgáltuk:

– demográfiai háttértényezők szerepe (életkor, iskolai végzettség, aktivitás, a végzett munka jellege, családi állapot, gyerekszám),

– szociális-gazdasági tényezők szerepe (elsősorban a jövedelemmel, megélhetéssel kapcsolatos kérdések),

– a vallás, vallásosság szerepe,

– gyermekkori, családi háttértényezők szerepe (szülők halála, válása, állami gondozottság, szülői támogatás mértéke),

– a partner szerepe, a partner-házastársi kapcsolat milyensége,

– a fizikális bántalmazás kérdése,

– a Beck-féle depresszió-kérdőív (BDI) rövidített változata (5, 6) alapján a depresszió mértéke,

– a társas támogatás kérdőív (5) alapján a társas támogatás erőssége,

– egyéb devianciaformák vizsgálata: alkoholfogyasztás, dohányzás, drogfogyasztás, öngyilkossági kísérletek.

A gyermekvállalással, terhességmegszakítással kapcsolatos kérdések a következőek voltak: Hány terhessége volt? Hány éves korában volt az első terhessége? Hány gyermeke van? Hányszor volt művi abortusza?

 

Eredmények

A művi abortuszok aránya társadalmi-gazdasági jellemzők szerint

Vizsgálatunk eredményei alapján a magyarországi, 18 évnél idősebb női népesség körében a művi abortuszok előfordulása 22%-os, ami azt jelenti, hogy minden 4-5. nőre jut egy abortusz. A roma nők esetében a terhességmegszakítások aránya 43%-os. Természetesen az ismertetett eloszlás nem egyenletes (1. ábra). [Azt, hogy a vizsgált személy roma, önbevallás útján határoztuk meg, az erre vonatkozó kérdésünk a következő volt: Származását tekintve milyen nemzetiségi (etnikai) csoportba tartozónak tartja leginkább magát?]

1. ábra. A művi abortuszok száma (n=6980)

A művi abortuszok száma (n=6980)

 

Gazdasági aktivitás

A művi abortuszok alakulásának szempontjából az egyik legfontosabb szociális tényező a gazdasági aktivitás-inaktivitás kérdése volt. Az inaktívak között nagyobb számban fordul elő a terhességmegszakítás (840 fő, 55,1%). A legtöbb művi abortusz az alkalmi munkások, a rokkantnyugdíjasok és a háztartásbeliek esetében figyelhető meg.

 

A munkavégzés jellege

A munkavégzés jellege szintén meghatározó jelentőségű faktor, kiemelkedő a művi abortuszok alakulásakor a betanított munkások (341 fő, 22,4%), szakmunkások (281 fő, 22,9%), szakalkalmazottak (307 fő, 20,2%) és az ügyviteli dolgozók (243 fő, 16%) aránya. Ha a munkavégzés jellegét ágazatok szerint határozzuk meg, akkor az iparban dolgozók magasan a negatív statisztika élén állnak a művi abortuszok alakulásakor (348 fő, 23,7%).

 

Iskolázottság

Az alacsony iskolázottság fontos tényező: a nyolc általánost és a szakmunkásképzőt (413 fő, 27%, illetve 331 fő, 21,7% és p=0,0000) végzettek körében a legmagasabb a terhességmegszakítások aránya. Jelentős tényezőnek tűnik továbbá az is, hogy nemcsak az adott személy alacsony iskolai végzettségű, hanem mind az édesanyja (1123 fő, 75,5% és p<0,000), mind pedig az édesapja (948 fő, 64,8% és p=0,0009) esetében is megfigyelhető, hogy nagyobb arányú a középfok alatti iskolai végzettség.

 

Anyagi és szociális helyzet

Ugyanakkor az alacsony iskolázottság, a rossz szociális helyzet és a művi abortuszok kapcsolatára is fény derült: a terhességmegszakításon átesett csoportban lévők anyagi helyzetüket egyértelműen rosszabbnak ítélik meg, mint az a csoport, amelyben nem fordult elő művi abortusz. Megfordítva ugyancsak igaz, hogy a jó anyagi helyzet mind a családon, mind pedig az egyéni szinten protektív faktorként van jelen. (Ugyancsak a művi abortuszon átesett csoport válaszolta nagyobb arányban azt, hogy olyan kevés a jövedelme, hogy az élethez alapvetően szükséges dolgokat sem tudja megvásárolni; ezen csoport esélye a terhességmegszakításra közel másfélszerese volt azokénak, akiknek az élethez alapvetően szükséges cikkek rendelkezésükre állnak.) Fontos továbbá az is, hogy a művi abortuszon átesettek egynegyede(!) érezte úgy, hogy élete során szociális helyzete miatt hátrányos helyzetbe került. A „szociális hátrányt” megéltek esélye a művi abortuszra közel másfélszerese a megfelelő, illetve jó helyzetben lévőkének (2. táblázat).

2. táblázat. Az anyagi és szociális helyzet és a művi abortuszok kapcsolata

Szociális háttértényezőkMűvi abortusz nem voltMűvi abortusz voltSzignifikanciaszint és esélyhányadosKonfidenciaintervallum


„Az alapvetően szükséges cikkeket sem tudja megvásárolni?” 664 (12,9%)254 (17%)p=0,000, OR=1,383CI=1,181–1,619
„Szociális helyzete miatt került hátrányos helyzetbe?” 287 (14,4%)140 (20%)p=0,0001, OR=1,492CI=1,193–1,866
A saját anyagi helyzete nem megfelelő2881 (55,2%)928 (60,7%)p=0,000 
A családjának anyagi helyzete nem megfelelő2663 (51,7%)878 (58,3%)p=0,000 

 

Életkor és gyermekvállalás

Fontos tényező továbbá az életkor kérdése. A reprezentatív mintába bekerült 6576 nő átlagéletkora 49 év. Feltételezhető, hogy a művi abortuszok számaránya az életkor egy bizonyos pontjáig növekedhet, majd stagnál. Nem hagyható figyelmen kívül azonban még egy fontos tényező sem: nevezetesen az, hogy bizonyos életkori kohorszok esetében számottevőek a speciális, külső hatások (l. Ratkó-korszak vagy az utána következő liberalizáció, illetőleg az 1960-as években a korszerű fogamzásgátló eszközök hiánya). A legtöbb művi abortusz a most 50-60 éves korcsoportot jellemzi.

Az életkori tényezőhöz hasonlóan kiemelten fontos tényezőnek tartjuk az első terhesség időpontját. Feltételezhető ugyanis, hogy minél korábbi időpontra esik az első terhesség, annál valószínűtlenebb a gyermekvállalás. A kapott adatok alapján elmondható, hogy azoknál, akiknél 21 éves koruk előtt következett be az első terhesség, a terhességmegszakítás aránya 65%-os (átlag 22%). A megszületett gyermekek száma szintén fontos faktor: szignifikánsan több a művi abortusz azok között, akiknek kettő vagy több gyermekük van (3. táblázat).

3. táblázat. A gyermekvállalás tényezői

Gyermekvállalás tényezőiMűvi abortusz nem voltMűvi abortusz voltSzignifikanciaszint és esélyhányadosKonfidenciaintervallum


Első terhesség 21 éves kor alatt1938 (48,6%) 975 (65,1%)p=0,000 
Gyerekszám kettőnél több2939 (55,7%)1066 (69,4%)p=0,000, OR=1,803 CI=1,597–2,035

 

Családi állapot

A családi állapot kérdésében érdekes eredményt kaptunk: a művi abortuszok valószínűsége körülbelül a másfélszerese a házasságban, illetve az élettársi kapcsolatban élők esetében (974 fő, 63,5%, OR=1,349 és CI=1,199–1,519). Kapott adataink azonban egybevágnak az országos tendenciával (2): az 1950-es évek végén a terhességmegszakítást végző nők 90%-a házas volt, ez az arány az 1970-es évek elejére 80%-ra csökkent. Az 1980-as, 1990-es években arányuk folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, de csak az 1998. évi adatok mutatták, hogy a művi abortuszok magyarországi történetében először a házas nők kerültek kisebbségbe: ekkor arányuk 48%-os volt. Az életkori tényezők ismeretében világosan látható, hogy miért a házasságban élő nők körében magasabb a művi abortuszok száma.

 

A vallás szerepe

A művi abortuszok kérdésével kapcsolatban talán a legtöbbet emlegetett tényező a vallás, vallásosság szerepe. A művi abortuszon átesettek 90,7%-a válaszolt úgy, hogy az életükben egyáltalán nem vagy csak kissé fontos szerepet képvisel a vallás. Eredeti feltételezésünkkel összhangban állnak kapott eredményeink: a vallásosság és a vallásgyakorlás protektív tényezőnek bizonyult (7).

Végül egy olyan tényező szerepére kívánjuk felhívni a figyelmet, amely az eddigiekben ismertetett változók mindegyikével kapcsolatban állhat. A „Jelentett-e Önnek valaha hátrányt, hogy nő?” kérdésre a művi abortuszon átesett csoport 66%-a válaszolt igennel (4. táblázat).

4. táblázat. „Hátrányok” és a művi abortuszok kapcsolata

 Nem volt művi abortuszVolt művi abortuszSzignifikanciaszint és esélyhányadosKonfidenciaintervallum


„Jelentett Önnek valaha hátrányt, hogy nőnek született?”218 (34,4%)115 (66%)p=0,01, OR=1,436 CI=1,093–1,887

A művi abortuszok szociális-társadalmi rizikótényezőinek elemzésekor elmondható, hogy bizonyos védőfaktorok jelenléte különös jelentőséggel bír. A magasabb iskolai végzetség (a szülők esetében is), az aktivitás, a megfelelő szociális és anyagi helyzet, valamint a vallásosság protektív tényezőként volt jelen.

 

A művi abortuszok pszichoszociális háttértényezői

A továbbiakban ismertetjük azoknak a háttértényezőknek a szerepét, amelyeknek kiemelt jelentőségük van a terhességmegszakítások szempontjából. A fentiekben ismertetett társadalmi-szociális-demográfiai tényezők mellett kiemelt fontossággal bírnak a társas támogatás tényezői, a kora gyermekkori kötődés és esetleges traumatizáció kérdései, továbbá a fizikai bántalmazással kapcsolatos összefüggések.

 

A szülői háttér szerepe

Az előzőekben már ismertettük a szülők iskolai végzettsége és a terhességmegszakítások összefüggéseit. Fontos tényezőnek tűnik továbbá a szülők válása, az állami gondozottság, az édesapa vagy az édesanya halála, és az, hogy az illető nehéz élethelyzetben nem számíthat szülői támogatásra.

Látható, hogy a gyermekkori veszteségélmények – mint a családból való kiszakadás, a családok szétzilálódása vagy a szülők elvesztése – a művi abortuszok jelentős rizikófaktora.

A szülők halála meghatározó változónak bizonyult: a terhességmegszakításon átesett csoport 70%-ának nem él az édesapja és 48%-ának az édesanyja. Fontos azonban szem előtt tartanunk azt a tényt, hogy a szülők halálára vonatkozó ismereteink az adatfelvételkori állapotot tükrözik. A szülők válása az előzőekhez hasonlóan fenntartásokkal értelmezendő, eredményeink szerint a terhességmegszakítás esélye ebben a csoportban majdnem másfélszerese a nem elvált szülőkének.

Még inkább jelentős hatású az állami gondozottság. Az állami gondozásban nevelkedetteknek körében szignifikánsan nagyobb mértékben fordul elő művi abortusz, mint a családi környezetben nevelkedettek esetében.

A terhességek alakulásakor, a gyermekvállaláskor kulcsszerepű annak a kérdése, hogy egy fiatal nő számíthat-e valakire ezekben a fontos problémákban. Egy gyermek vállalása vagy a terhesség megszakítása számos tényezőtől függ, s talán ezek közül is a leglényegesebb természetesen a partneri támogatás mikéntje, de nem hanyagolható el a „jelentős mások” támogatása, segítsége sem. Főként a fiatalkori terhességek vállalásakor – s mint láttuk, mintánkban a művi abortuszon átesett csoportra jellemző a 21 év alatti teherbe esés – kiemelkedően fontos a szülői támogatás kérdése. Kapott eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a művi abortuszon átesett csoport nagyobb mértékben nyilatkozott úgy, hogy nehéz élethelyzetben egyáltalán nem vagy keveset számíthat a szülők segítségére (5. táblázat).

5. táblázat. A családi háttértényezők és a művi abortuszok kapcsolata

Családi háttértényezők szerepeNem volt művi abortuszVolt művi abortuszSzignifikanciaszint és esélyhányadosKonfidenciaintervallum


Édesapa halála3191 (61,1%)1058 (70,5%)p=0,000 
Édesanya halála2280 (43,9%) 725 (48,4%)p=0,002 
„Volt-e állami gondozott?” 53 (1%) 40 (2,7%)p=0,000, OR=2,676CI=1,768–4051
Szülei elváltak 590 (11,5%) 218 (14,6%)p=0,001, OR=1,326CI=1,122–1567
Nehéz élethelyzetben nem számíthat szülei segítségére 774 (27,5%) 283 (40,2%)p=0,000 

 

A partner szerepe

A gyermekvállalás tényezői, mint láthattuk, mind társadalmi, mind pedig egyéni szinten is számos faktortól függenek. Többek között befolyásolhatja a politika, a fogamzásgátlási lehetőségek, a szociális-gazdasági helyzet, a tradíciók és a családi hatások halmaza is. Feltételezésünkkel összhangban a vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy a partnernek alapvető szerepe van a gyermekvállalásban, illetve a művi abortusz melletti döntésben (8).

A következőkben bemutatjuk, hogy a partneri támogatásnak, illetve a partner-házassági kapcsolatnak milyen szerepe van a terhességmegszakítások alakulásában.

Az alacsony házastársi támogatás a kapott eredmények alapján jelentős rizikófaktornak minősíthető: a művi abortuszon átesett csoport nagyobb arányban válaszolta azt, hogy nehéz élethelyzetben egyáltalán nem, vagy csak kismértékben számíthat az élettárs segítsé-gére (476 fő, 29%). Az élettársi kapcsolatokban a támogatás megítélése még szomorúbb képet mutat: a terhességmegszakításon átesett élettársi kapcsolatban élők 80%-a (603 fő) érezte úgy, hogy nem elégséges partnere támogatása. A nagyobb mértékű partneri (házastársi-élettársi) támogatás védőfaktornak tekinthető. A művi abortuszon nem átesett csoportban a házastársi-élettársi támogatás szignifikánsan nagyobb mértékű (73,4% a házastársi támogatás esetén és 76,4% az élettársi támogatás esetében, p=0,000).

A gyermekvállalás kontra abortusz kérdésénél nemcsak az előbbiekben megvizsgált szociális támogatás kérdése döntő, hanem az is, hogy a házassági, illetve partnerkapcsolat valóban betölti-e funkcióját, megfelelően működik-e. Nem hagyhattuk tehát figyelmen kívül a házastársi stressz szerepét sem, amelyet a következő kérdések alapján, indexet készítve állítottunk elő: Házastársa (élettársa) az Önhöz legközelebb álló személy, bizalmasa? Vannak dolgok, amiről nem tudnak nyíltan beszélgetni egymással? Voltak korábban komoly problémák a kapcsolatukban? Problémáikat közösen szokták megoldani? Házastársával (élettársával) közösen töltik a szabadidejüket?

A művi abortuszon átesett csoportnál a házassági stressz mértéke szignifikánsan magasabb értéket mutat. A házassági stressz mértéke tehát jelentős befolyással van a művi abortuszok alakulására (6. táblázat). Fontos azonban azt hangsúlyozni, hogy a jelenlegi házassági stresszt mértük, a művi abortuszok azonban korábban történtek.

6. táblázat. A házassági stressz (jelenlegi) és a művi abortuszok kapcsolata

A házassági stressz megléteNem volt művi abortuszVolt művi abortuszSzignifikanciaszint és esélyhányadosKonfidenciaintervallum


Házastársi stressz megléte1292 (38,2%)466 (44,2%)p=0,002, OR=1,258CI=1,094–1,447

 

A bántalmazás és a művi abortuszok összefüggései

A szakirodalmi adatok alapján feltételeztük továbbá azt is, hogy a fizikai abúzusok előfordulási gyakorisága összefügg a terhességmegszakítással (8, 9). Reprezentatív mintánkban azok a nők, akiknek életében bármilyen fizikai abúzus szerepelt, nagyobb arányban estek át terhességmegszakításon. A 7. táblázatban összefoglalóan ismertetjük vizsgálatunk eredményeit. Mint látható, akik bántalmazást szenvedtek (mind a partner, mind pedig a szülő/rokon részéről), azok nagyobb arányban választották a művi abortuszt. Azok közül pedig, akik jelenleg is elszenvednek bántalmazást, vagy félnek a potenciális erőszaktól, szintén nagyobb a terhességüket megszakítók aránya.

7. táblázat. A bántalmazás és a művi abortuszok kapcsolata

Bántalmazás jellegeNem volt művi abortuszVolt művi abortuszSzignifikancia és esélyhányadosKonfidenciaintervallum


Fizikai bántalmazás a partner részéről338 (6,7%)225 (15,5%)p=0,000, OR=2,529 CI=2,112–3,027
Fizikai bántalmazás a szülő/rokon részéről472 (9,4%)211 (14,4%)p=0,000, OR=1,630CI=1,370–1,940
„Fél valakitől a közvetlen környezetében, mert testileg bántalmazhatja?”123 (2,3%) 72 (4,7%)p=0,000, OR=2,082CI=1,547–2,801
„Az elmúlt évben előfordult, hogy valaki testileg bántalmazta?”100 (2%) 48 (3,3%)p=0,005, OR=1,675CI=1,181–2374

 

A művi abortuszok további háttértényezőinek vizsgálata

Elemzésünkben elérkeztünk az abortuszkutatások talán legvitatottabb területére. A következőkben ugyanis az alkohol, dohányzás, drog, depresszió és öngyilkossági magatartás kapcsolatát elemezzük a művi abortuszokkal. Mindenkor kérdés marad azonban, hogy a fenti pszichés zavarok, szenvedélybetegségek, illetve devianciáik, mint közös magatartási hátteret képző tényezők, mennyiben okai vagy következményei a terhességmegszakításoknak.

 

Az öngyilkossági gondolatok és kísérletek kapcsolata a művi abortuszokkal

A terhességmegszakításon átesett csoportban mind az öngyilkossági gondolatok, mind pedig a kísérletek száma magasabb, mint a másik csoportban, s családjukra is jellemzőbb az öngyilkossági magatartás (8. táblázat).

8. táblázat. Az öngyilkossági magatartás és a művi abortuszok kapcsolata

Öngyilkossági magatartásNem volt művi abortuszVolt művi abortuszSzignifikanciaszint és esélyhányadosKonfidenciaintervallum


„Foglalkoztatták öngyilkossági gondolatok élete során?” 554 (10,5%)293 (19,2%)p=0,000, OR=2,027CI=1,736–2367
„Volt öngyilkossági kísérlete?”135 (2,6%)106 (7,2%)p=0,000, OR=2,854CI=2,198–3,706
„Előfordult a családjában öngyilkossági kísérlet?”641 (12,2%)312 (20,5%)p=0,000, OR=1,851CI=1,594–2,149
„Előfordult a családjában halállal végződő öngyilkosság?”488 (9,9%)213 (15,5%)p=0,000, OR=1,607CI=1,352–1,911

 

Alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, dohányzás

Vizsgálatunk eredményei szerint a legszembetűnőbb eltérés a dohányzás tekintetében van a terhességmegszakítók és a másik csoport között. Az alkoholfogyasztás jellemzőbb a művi abortuszon átesett csoport esetében, míg a drogfogyasztás tekintetében nem találtunk szignifikáns eltérést (9. táblázat).

9. táblázat. A dohányzás és az alkoholfogyasztás kapcsolata a művi abortuszokkal

Egészség-magatartásNem volt művi abortuszVolt művi abortuszSzignifikanciaszint és esélyhányadosKonfidenciaintervallum


Dohányzás1744 (33,4%)706 (46,8%)p=0,000, OR=1,750CI=1,558–1,966
Alkoholfogyasztás274 (5,2%)97 (6,7%)p=0,000, OR=1,236CI=0,973–1,570

 

Depresszió, a jelenlegi állapot mérése alapján

A Beck által kidolgozott depresszió-kérdőív, illetve annak rövidített változata a depressziós tünetegyüttes súlyosságát vizsgálja. A depressziós tünetegyüttes vizsgálatakor úgy találtuk, hogy mind az enyhe (p=0,002), mind a közepes és súlyos depresszió határértékeinél a művi abortusz által érintettek nagyobb arányban vannak jelen. Összességében azt látjuk, hogy a depresszió pontértékei csak kismértékben térnek el a kontrollcsoportétól (10. táblázat).

10. táblázat. A depressziós tünetegyüttes és a művi abortuszok kapcsolata

BDI-kategóriákMűvi abortusz nem volt (a)Művi abortusz volt (b)Szignifikanciaszint


Normál3 617 (70,5%)976 (65,6)p=0,002, a/b=3,7
Enyhe 795 (15,5%)275 (18,5%)a/b=2,9
Közepes 277 (5,4%)102 (6,9%)a/b=2,7
Súlyos 444 (8,6%)134 (9%)a/b=3,3

 

Következtetések

A terhességmegszakítások társadalmi, pszichoszociális háttértényezőit és rizikófaktorait a 2002-ben, 6980 nővel végzett otthoni interjú keretében felvett adatokon vizsgáltuk. Mint láthattuk, a művi abortuszok háttértényezői négy markánsan kirajzolódó faktor köré csoportosulnak: 1. kiemelkedő szerepű a fizikai abúzus hatása; 2. a kötődési zavarok és a korai traumatizáció fennállása; 3. a társas támogatás hiánya; valamint 4. a rossz anyagi helyzet, a rossz szociális körülmények megléte. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy az abortuszon átesettek körében magasabb az öngyilkossági kísérletek és gondolatok aránya, nagyobb mértékben térnek el Beck-depresszió-pontszámaik, valamint az önkárosító magatartásformáknak – dohányzás, alko-hol – prevalenciája is meghatározó különbséget mutat.

Az országos vizsgálat eredményei tehát azt mutatják, hogy számos pszichológiai és szociológiai tényező egymásra hatása befolyásolja a művi abortuszokat. Kapott eredményeink alapján elmondható, hogy minden olyan életesemény, amely a nő kiszolgáltatottságát növeli – az elszenvedett bántalmazás, kötődési zavarok, szociális támogatás hiánya, létbizonytalanság –, az abortuszon átesett csoportban a legmagasabb. Ezek a nők nagyobb százalékban éreztek életükben valamiféle hátrányt azért, mert nők. A terhesség(ek) vállalásakor ugyanakkor a jobb anyagi helyzet, a magasabb iskolázottság és a társas támogatás magas foka, valamint a vallásosság védőfaktorként van jelen.

A művi abortuszok, valamint a gyermekvállalás hátterében meghúzódó rizikótényezők szerepét foglaljuk össze a következőkben ismertetett esélyhányadosokkal. Az esélyhányadosok azt mutatják, hogy a művi abortuszok előfordulási valószínűsége milyen mértékű az alábbi rizikófaktorok függvényében (11. táblázat).

11. táblázat. A művi abortuszok előfordulási valószínűsége bizonyos kiemelt tényezők esetében (valamennyi esetben p=0,000)

RizikótényezőkEsélyhányados95%-os konfidenciaintervallum


Öngyilkossági kísérlet2,8541,198–3,706
Állami gondozottság2,6761,768–4,051
Bántalmazás a partner részéről2,5292,112–3,027
Félelem a bántalmazástól2,0821,547–2,801
Öngyilkossági gondolatok2,0271,736–2,367
Öngyilkossági kísérlet a családon belül1,8511,564–2,149
Kettőnél több gyerek1,8031,597–2,035
Dohányzás1,7501,558–1,996
Bántalmazás érte az elmúlt évben1,6751,181–2,374
Bántalmazás a szülők, rokon részéről1,6301,370–1,940
Öngyilkosság a családon belül1,6071,352–1,911
Szociális helyzete miatt hátrány érte1,4921,193–1,866
„Hátrányt jelent, hogy nő vagyok”1,4361,093–1,887
„Olyan kevés a jövedelmem, hogy az élethez alapvetően szükséges cikkeket nem tudom megvásárolni”1,3831,181–1,619
Házastársi/élettársi kapcsolat1,3491,199–1,519
Szülők válása1,3261,094–1,447
Házastársi stressz1,2581,094–1,447
Rendszeres alkoholfogyasztás1,2360,973–1,570

 

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet mondunk a Hungarostudy 2002 munkacsoport tagjainak.

A kutatás az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fejlesztési Programja (UNDP Hun/00/002), az Orszá-gos Tudományos Kutatási Alapprogramok (T-29067/ 1999/T32374/2000/ és TS-40889/2002), valamint a Nemzeti Kutatás-Fejlesztési Program (NKFP-01/ 002/2001) keretében történt.

 

Irodalom

  1. KSH egészségügyi statisztikai évkönyv, 2001.
  2. Kamarás Ferenc. Terhességmegszakítások Magyarországon. In: Szerepváltozások, 1999. Budapest: TÁRKI és ESZCSM.
  3. Demográfiai évkönyv, 2002. Budapest: KSH.
  4. Rózsa S, Réthelyi J, Stauder A, Susánszky É, Mészáros E, Skrabski Á, és munkatársai. A Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzői. Psychiatria Hungarica 2003;18(2):83-94.
  5. Kopp M, Skrabski Á. Magyar lelkiállapot. Budapest: 1992.
  6. Rózsa S, Szádóczky E, Füredi J. A Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatának jellemzői a hazai mintán. Psychiatria Hungarica 2001;16(4):384-402.
  7. Klinger András. Művi abortuszok családi állapot szerint. www.stratek.hu/epinfo/doc.php?doc=NDI2
  8. Fojtyik I, Kiss K, Rózsa S. Fiatal nők szexuális életének egyes dimenziói: fogamzásgátlás, gyermekvállalás, terhességmegszakítás. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 1999;10(1):3-4, 30-40.
  9. Ney P, Wickett AR. Relationship between abortion and child abuse and neglect: four studies. Pre- and Perinatal Psychology Journal 1993;8(1):43-63.


THE PSYCHO-SOCIAL BACKGROUND FACTORS OF INDUCED ABORTIONS BASED ON A REPRESENTATIVE NATIONAL SURVEY

Introduction – In Hungary the number of induced abortions is three times higher than in European Union countries. The exploration of the bio-psycho-social factors in the background of abortions may serve as an instrument to develop effective prevention.
Methods – The Hungarostudy 2002 national representative study included 12,634 interviewed subjects. The sample represents the Hungarian population above the age of 18, according to gender, age and geographical location. The aim of the health survey was to analyse the physical and psychological status of the Hungarian population as well as the psycho-social risk factors. The prevalence of abortion in the female sub-sample was 22%. We analysed the background factors of abortion with the help of a statistical analysis.
Results – The risk factors behind abortions can be grouped as: physical abuse on behalf of partners and/or parents, attachment disorder and early traumatisation, lack of social support, low financial status and inadequate social environment. These factors have all shown significant connection to abortions. Suicide attempts and suicidal thoughts, high Beck Depression (BDI) scores, smoking and alcohol consumption are also significant among those who had abortions.
Conclusion – An important aim of the Hungarostudy 2002 survey and the follow-ups is to serve a more extensive and effective prevention by exploring the background factors of induced abortions.

induced abortion, psycho-social background factors, physical abuse, social support