LAM 2004;14(7):510-1.

MAGYAR TUDOMÁNY A VILÁGBAN

Hormonális fogamzásgátlás 40 év felett

Dr. Kovács László
Szegedi Tudományegyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika


A teljes közlemény: Oral contraception over the age of 40. Ann NY Acad Sci 2003;997:194-8.

 

A nem kívánt terhesség megelőzése a reproduktív korú nők egészségmegőrzésének kiemelt fontosságú feladata. A védekezés legmegfelelőbb módszerének megválasztása azonban különösen fontos a 40 év feletti nők számára: közülük sokan már többé egyáltalán nem kívánnak szülni, az életkor gyakran társul egyéb kockázati tényezőkkel, tehát a fogamzásgátló módszer megválasztásakor hangsúlyozottá válik az előnyök és a hátrányok alapos mérlegelése.

A szerző az elmúlt évtizedek szakirodalmának igényes áttekintésével, az előnyök és hátrányok megfontolása után kíván válaszolni a 40 év feletti nők dilemmáira. Bemutatja az utóbbi években bekövetkezett szemléletváltást, hasznos segítséget nyújtva a gyakorló orvosoknak. A témában tapasztalható bizonytalanságokat illetően a szerző tekintélyes nemzetközi szakmai testületek álláspontját képviseli.

A fogamzóképesség az életkor előrehaladásával csökken; azonban ha a nem kívánt terhességet el kívánják kerülni, az 50. életévig célszerű megbízható módszerrel védekezni.

Amikor a szakmai közvélemény a hormonális fogamzásgátlót használó nők egészségügyi problémáival foglalkozik, túl nagy hangsúlyt kap az esetleges szövődmények bemutatása; ritkábban szólnak a közlemények az előnyökről, pedig ezek közömbösítik, sőt, meghaladják a hátrányokat.

A közlemény számos, nagy esetszámra vonatkozó, kontrollált tanulmány adatai alapján a folyamatos – akár a menopauzáig tartó – hormonális fogamzásgátlást előnyösnek véli, elsősorban azért, mert ezáltal csökkenthetők a vérzési rendellenességek; így például a bő vérzés okozta vashiányos anaemia is ritkábban fordul elő, megszűnnek vagy jelentősen enyhülnek a dysmenorrhoeás panaszok. Jól ismert a hormonális fogamzásgátlás jótékony hatása a petefészek és az endometrium rosszindulatú daganataira, és kedvezően befolyásolja a myomák növekedését is. Megelőzi a csontritkulást, tehát a hormonális fogamzásgátlót alkalmazó nők csontszerkezete a menopauza idején kedvező. Mindezek együttesen a leggyakoribb nőgyógyászati műtét – a hysterectomia – számának csökkenését eredményezik.

A hetvenes-nyolcvanas években született közlemények még arról szóltak, hogy 35 éves kor felett és a perimenopauza közelében lévő nők esetén a kombinált hormonális fogamzásgátló készítmények növelik a szívinfarktus veszélyét. Az epidemiológiai vizsgálatok adatainak ismételt elemzése és az újabb vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a kockázatnövekedés az életkor függvényében csak a dohányosokra és azokra vonatkozik, akiknél más kockázati tényező is fennáll, például elhízottak. A kis(ebb) dózisú hormonális fogamzásgátlót szedőkön végzett újabb kutatások eredményei arra utalnak, hogy nem növekszik sem a szívinfarktus, sem az agyvérzés gyakorisága a fogamzásgátló tablettát szedő nőknél. Megállapították azt is, hogy a vénás thromboembolia kockázata a harmadik generációs készítmények esetén kismértékben emelkedett ugyan, de ezt a hatást a szívinfarktusok kockázatának csökkenése teljesen ellensúlyozza.

A gyakorló orvosokat és a hormonális tablettával védekezőket egyaránt érdeklő kérdés, hogy mely életkorig lehet kombinált hormonális fogamzásgátlóval (COC) védekezni, és elkezdhető-e 40 év felett a tablettaszedés. A szerző megállapítja, hogy általános nemzetközi gyakorlat szerint akár 50 éves korig szedhető a kombinált hormonális fogamzásgátló; egészséges, nem elhízott, nem dohányzó nők 40 éves kor fölött is elkezdhetik a védekezést ezzel a módszerrel. Hangsúlyozni kell a gondos és részletes felvilágosítás fontosságát és az egyéb védekezési lehetőségek ismertetését. A csak progesztogént tartalmazó hormonális fogamzásgátló, az úgynevezett „progestogen only pill” (POP) különösen alkalmas védekező módszer a 40 év feletti korosztály számára; kivételt képeznek azok, akiknél felszívódási zavar áll fenn, akik antiepilepsziás gyógyszert vagy griseofulvint szednek. A kizárólag progesztogént tartalmazó hormonális fogamzásgátlót azok az asszonyok is szedhetik, akik valamilyen oknál fogva nem kaphatnak ösztrogént. Minimális a különbség a kombinált hormonális fogamzásgátlók és a csupán progesztogént tartalmazó hormonális fogamzásgátlók hatékonyságában, az előbbi javára. Ez a különbség azonban elhanyagolható, ha figyelembe veszszük a 40 év felettiek csökkenő fertilitását. A csak progesztogént tartalmazó szer esetén azonban gyakrabban jelentkezhet rendszertelen vérzés; változókori panaszok esetén célszerű a csak progesztogént tartalmazó fogamzásgátlót valamilyen változókori hormonpótló kezeléssel (HRT) kombinálni.


Általános nemzetközi gyakorlat szerint akár 50 éves korig szedhető a kombinált hormonális fogamzásgátló.

Az injekciós kiszerelésben, implantátum vagy bőrre helyezhető tapasz formájában forgalmazott kombinált vagy csak progeszteront tartalmazó készítmények rendelésére is azok a szabályok érvényesek, mint a tabletták esetén. E gyógyszerkiszerelési formák esetén a hatóanyag felszívódásakor a máj elkerülésének kedvező hatásával is számolhatunk. Az implantátumok – például a mikronizált etonogestrol tartalmú készítmény – 3–5 éven át biztosítanak folyamatos hormonleadást. Az egyik tapasz esetén naponta 20 µg etinil-ösztradiol és 150 µg norelgestromin szívódik fel a bőrön keresztül, egy héten át. Hasonlóan új terápiás lehetőség a hüvelybe helyezhető flexibilis gyűrű, az úgynevezett NuvaRing; ez három hétig viselhető folyamatosan, ez alatt naponta 15 µg etinil-ösztradiolt és 120 µg etonogestrelt bocsát ki.

Gyakori kérdés, hogy mikor szükséges, mikor érdemes a fogamzásgátlást abbahagyni?

Általában 50-51 éves kor után felesleges a hormonális fogamzásgátló alkalmazása. Azonban ilyenkor is szükségessé válhat a hormonpótlás, a változókor panaszai miatt. A hormonális fogamzásgátló szedése – különösen a kombinált készítmények – részben elfedik a változókor panaszait. A pár hét tablettaszedési szünet után elvégzett FSH- és ösztradiolszint-mérés eredménye eldönti, hogy az illető már posztmenopauzába került vagy sem. Ez esetben a továbbiakban célszerű hormonpótló kezelést mérlegelni.