LAM 2003;13(6):511.

ORVOSI NYELV

Vágjunk bele!

Rövidítések, betűk-számok, kötőjelek... III.

 

Nos, az a kedves olvasó, aki az előző két cikket átböngészve immáron úgy érzi, hogy a kötőjelekről többé hallani sem akar, sőt, titokban fogadalmat is tett már, hogy többé kötőjelet (se nagyot, se szokásosat) az életben le sem ír, az higgye el: tökéletesen megértem a lelkében dúló vihart... A dolgokat színesítendő, most foglalkozzunk kicsit a rövidítésekkel, betű- és mozaikszavakkal – ezek kapcsán még amúgy is elő-elő fognak tűnni a kötőjelekkel kapcsolatos, finomabb, árnyaltabb kérdések, példák.

Elsőként is le kell szögeznünk, hogy a rövidítések, betűszavak, mozaikszavak nehézségeivel alapművünk, A magyar helyesírás szabályainak tizenegyedik kiadása bizony igen-igen mostohán bánt: állíthatom, nem az ezzel a témával foglalkozó rész az említett könyv legkidolgozottabb fejezete (nagyon óvatosan fogalmaztam...)!

De nagy elméleti tanulmányra ne is vágyjunk erről az egyébként valóban nagyon bonyolult kérdéskörről: mi csak koncentráljunk az orvosi szaknyelv szempontjából fontos kulcsgondolatokra!

Látnunk kell, hogy – úgy vélem, kifejezetten az angol nyelvű szakirodalom hatására, merthogy a szegény angolt beszélők nem szeretik a „hosszú” szavakat... – a mi magyar szaknyelvünkben is őrült mértékben burjánzanak a csupa nagybetűvel írt rövidítésszerűségek. (Azért „szerűségeket” írtam, mert a magyarban valóban van – vagy talán már csak volt?!? – különbség a rövidítések, a betűszavak, a mozaikszavak és azok használata között.) Ez a megállapítás nem egyszerűen csak valamiféle magyarkodó berzenkedés egy, az anyanyelvünk számára idegen szöveghasználat miatt, hanem figyelemfelkeltés egy komoly gyakorlati nehézségeket okozó nyelvi jelenségre!

Tömören: Ma már ott tartunk, hogy a rövidítések áradatában mostanra már nemcsak a különböző, hanem sokszor az egy szakmán belül dolgozó szakemberek sem értik meg egymás leleteit vagy éppen cikkeit! A kedves olvasó például kapásból tudja, hogy mik is ezek: FRC, PSC, AAT, PBC, AMA, TPN, VOD, RSV? Bevallom, én nem nagyon... Pedig ezeket egy mai, az orvostanhallgatók használta belgyógyászattankönyv három oldaláról másoltam ki. (Eltekintve az utolsótól; azt Szűcs György professzor egy cikkéből loptam, mert remek példa: valljuk be, ezt a legkönnyebb megfejteni, ez a legismertebb rövidítés, hiszen ez a „Respiratory syncytial virus” rövidítése. No, kivéve persze, amikor éppen a „Rous sarcoma virus”-ról van szó az adott tanulmányban!... Tréfás, nemde?)


Ma már ott tartunk, hogy az egy szakmán belül dolgozó szakemberek sem értik meg egymás leleteit vagy éppen cikkeit!

Az előzőek tanulsága alapján magam azt javaslom, hogy az ilyes rövidítéseknél legalább zárójelben szerepeljen a „megfejtés”, egy cikkben legalább egyszer, de egy ezeroldalas tankönyvben többször is! E törekvés nélkül végleg elveszítjük a lehetőségét annak, hogy megérthessük, nagy tudású kollégáink miről mit is próbálnak tudatni velünk.

Ennyi bevezető után azért néhány konkrét szabállyal, javaslattal is előhozakodom. (A sorozat további cikkeiben még újabb finomságok is előkerülnek majd, már kombinálva a kötőjelezések, betűk, számok, indexek használatával: az lesz ám csak az igazán izgi!)

1. A betűszavakat, rövidítéseket magyarosan ejtjük ki, akármilyen nyelvből jöttek. Tehát az MRI az „em-er-í” és nem „em-ör-áj”, a PhD az „pé-há-dé” és nem “pí-éjcs-dí” stb. Ezzel együtt azért vannak kivételek, olyan, mára már teljesen elfogadott idegenes kiejtésű rövidítések, ahol azért nem ciki mondjuk az angolos betűzés (például: a BMJ lehet „bí-em-dzséj”, a CCD-kamera lehet olykor „szí-szí-dí” stb. – a nyelvi megszokás bizony nagyon nagy úr!).

2. A magyaros kibetűzés is többféle módon történhet.

a) Van, hogy egyszerűen csak a betűk nevét mondjuk ki, mert olyan a rövidítés; például a TCCD (a koponyán keresztüli színkódolt doplerezés) az „té-cé-cé-dé” és kész.

b) De gyakori az olyan rövidítés is, amelyik egy magyarosan is egyszerűen kiejthető szó: a TIA az „tia”, a REM az „rem”, a PID (a kismedencei gyulladás betegségének, szindrómájának angol rövidítéséből) az „pid”, kiejtve is.

c) Vannak kevert kiejtésű formák is, ahol egy-egy betűt a nevén említünk, a rövidítés többi részét pedig csak szépen kiolvassuk, amúgy magyarul. Az NSAID például általában így hangzik: „en-szaid” – fölhívnám a figyelmet, hogy ez esetben éppen a megszokás miatt az az „S” betű végül is nem magyarosan, „s”-ként ejtetik, hanem angolosan, „sz”-ként: tehát itt azért van keveredés az alapelvekben bőven – bár magam már azért többször is hallottam az „en-said” magyaros kiejtési alakot is.

És hogy miért fontos mindez, azaz a rövidítések ejtésére vonatkozó magyar nyelvi szabályok? Ez a sorozat következő részéből világosan ki fog derülni! Gondoljunk csak a toldalékok rövidítésekhez kapcsolására (kötőjellel!): ott bizony a hangrendi egyeztetés, illetve a hasonulások szempontjából nem mindegy, hogy mi is az adott rövidítés ejtése, hogy mit is próbálunk toldalékolni, mert azért az MRI-vel (emerível) az egészen másként hangzik, mint az MRI-jal (emörájjal)!

No de ezeket a kérdéseket, a toldalékolásokat, a rövidítést is tartalmazó szóösszetételeket, a vegyjeleket stb. majd csak a következő részben kezdjük el vizsgálgatni.

dr. Grétsy Zsombor