LAM 2003;13(6):506-8.

ORVOSLÁS ÉS TÁRSADALOM

Miért éppen pszichiátriának hívjuk?

dr. Kurimay Tamás
Fővárosi Szent János Kórház Pszichiátriai Osztály,
1125 Budapest, Diós árok 1–3.

 

Nomen est omen. A név identitást, hovatartozást, viszonyulásmódot jelez, kulturális és értékközvetítő aspektusa is lehet. Egy szakma vagy hivatás elnevezését társadalmi szimbolizációs folyamatként is tekinthetjük. A „pszichiátria”, az „ideg-elme” szavakhoz gyakran stigma tapad. Az elnevezéshez, főleg, ha pontatlan vagy nem korszerű, mítoszok, hibás, sőt, omnipotenciát sugalló feltételezések társulhatnak, míg a korszerű nómenklatúra segíthet a hiteles tájékoztatásban, a destigmatizáció folyamatában.

 

A pszichiátria elnevezés történetéből

Johann Christian Reil (1759–1813), az orvostudomány egyik német nagysága, a napóleoni Európa legjelentősebb orvosainak egyike, Goethe barátja és kezelője alkotta meg a pszichiátria kifejezést (1, 2).

Meghatározó volt a Közép-Európában, elsősorban a német nyelvterületen az egységes ideg-elme gyógyászati szemlélet, amelyet a nemzetközileg is ismert magyar neuropatológiai iskolák is formáltak (3–7). Az „ideg-elme” kifejezés egyik gyökere itt keresendő. Figyelemre méltó, hogy az ezzel egyidejűleg kibontakozó pszichoanalízis, annak egyik legjelentősebb iskolája, a budapesti iskola és számos más, magyar származású, neves pszichiáter révén maga a módszer ugyan ismertté vált, de nem befolyásolta a nómenklatúrát. A pszichoterápia kifejezés meghonosodásában viszont a pszichoanalízis szó jelentős szerepet játszott. (Gondoljunk Babits versére: Psychoanalysis Christiana.)

Érdekes módon, bár a pszichiátria kifejezés Európából származik, angolszász tudományterületen is ezt használták, a psyché: lélek eredetből származtatva, nem pedig az angol mind: elme szóból eredeztetett más kifejezést. Tudománytörténetileg a neurológia (neurology), azaz a korabeli „ideggyógyászat” a belgyógyászatból vált ki és fejlődött az angol nyelvterületen. Talán ennek köszönhető részben, hogy egyre több angol szakkifejezés honosul meg manapság Magyarországon is. Például az úgynevezett stroke-ellátás, ami a belgyógyászat és a neurológia határterülete, önálló szubdiszciplína (8). A kifejezés magyar megfelelői: gutaütés, szélütés, amelyet az orvosi nyelvezetben nem használunk, inkább az agyi vascularis katasztrófa elnevezés az elterjedtebb. Nagy professzor és munkacsoportja még meghirdetett ötletpályázat útján sem talált megfelelőbb magyar kifejezést.

Európában a XX. században az ekképpen összefonódott „ideg-elme gyógyászat” még politikai felhangot is kapott, amit a pszichiátriai betegek (és a velük foglalkozók!) mellőzése, a betegektől való elhatárolódás és a velük szembeni fenntartások jellemeztek. Ez az időszak Magyarországon durván két szakaszra osztható: 1919–1944, valamint 1948-tól az 1970-es évek elejéig (9, 10). Szükséges megemlíteni az „elmebetegek” ideológiai üldözését, valamint a pszichiátriai kórképekkel, a betegekkel és az őket ellátó szakemberekkel kapcsolatos stigmatizációt, meg nem értést és mellőzést, amely szerepet játszott és szerencsére egyre kisebb mértékben, de játszik ma is abban, hogy az „ideg-elme”, de elsősorban az „elme” kifejezéshez számos negatív felhang és attitűd asszociálódik (1, 3, 11–13).

Az 1960-as évek elejéig a pszichoterápia, a pszichoanalízis nemkívánatos, üldözött módszernek számított, azonban elnevezését, a magyar tudományos és közéletben betöltött szerepét ez nem befolyásolta vagy talán éppen segítette. 1977-ben, a magyar szocializmus éveiben, az akkor szimbólumnak is számító Központi Állami Kórházban (közismert nevén Kútvölgyiben) engedélyezték a pszichiátriai osztály létrejöttét. A pszichiátriai osztály késői megalakulásának a hátterében az az ideológiai felfogás állt, hogy a szocializmusban nincsen elmebetegség, a vezetők között még inkább nincs, mert az nyugati termék. Az így létrehozott osztályt először pszichoterápiás osztálynak nevezték, amely csak később változott át pszichiátriai és pszichoterápiás osztállyá. Érdekes módon az elmeosztály megnevezés fel sem merült alternatívaként. A kórházi szakzsargon pedig „mentálnak” vagy „pszichónak” hívta az osztályt.

A pszichiátriai betegségek hivatalos nevezéktanában (BNO 10-es verzió) és a DSM IV rendszerében sem szerepel az elme szó.

1977–78 között vált külön a két szakvizsga, pszichiáter és neurológus szakorvos címekkel. A pszichiátria elnevezés meghonosodásának egyik fontos mérföldköve, amely szimbólumértékű, az „ideg- és elmeorvoslás” végleges szétválásában a Magyar Pszichiátriai Társaság 1980-ban létrejött megalakulása volt (1, 9, 14). Az 1986-ban induló új magyar folyóirat a Psychiatria Hungarica elnevezést kapta. A szakmai kollégiumok „osztódásával” (Pszichiátriai, illetve Neurológiai Szakmai Kollégium) az országos intézet neve is megváltozott, OIE (Országos Ideg-Elmegyógyászati Intézet) után OPNI-ra (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet). Az egyetemi klinikákon megjelentek a „pszichiátriai” (néhol „pszichoterápiás”!), valamint a „neurológiai” elnevezések, ugyanakkor a kórházakban többnyire maradt az „ideg- és elmeosztály”, néhány helyen „neuropszichiátriai osztály”, majd a különválasztással „idegosztály”, illetve „elmeosztály”, elvétve „neurológia”, illetve „pszichiátria”. Az Igazságügyi Elme Megfigyelő (IMEI) név ma is változatlan. A régi „ideggondozó” (IG) elnevezés pszichiátriai gondozóvá (PG) változott, legalábbis a szakma hivatalos állásfoglalása szerint. A Pszichiátriai Szakmai Kollégium és a Neurológiai Szakmai Kollégium 1996-ban közös állásfoglalást bocsátott ki, miszerint az elmegyógyászat, illetve az ideggyógyászat kifejezések használata nem javasolt.

Elgondolkoztató mégis a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának 2003/2004-es tanrendje, amelyben az elmegyógyászat, ideggyógyászat és a neurológia, pszichiátria elnevezések együtt szerepelnek.

 

Az elnevezés alternatívái – egy kis lingvisztika

Az elme, főnév, az értelmező szótár szerint ész, értelem, az ember agymunkája, kifejezésekben: kiváló szellemi képességekre, illetve valakinek az agyi, elmebeli állapotára vonatkozik. A szó eredete Kállay szerint az arab-török elm, ilm szavak rokona (15). Az elm mint ige, azt jelenti, hogy bölcselkedni, felfogni, vélekedni, és mint főnév a bölcs, bölcselkedés, tudás, tudomány tartalmakat hordozza.

A középkori kódexekben az elme sok helyütt fordul elő, rokon értelmű a gondolkodással, de a lelki élettel is. Pázmány Péter szerint az elme „az”, ami bennünk érez, felfog, gondol és kíván (16). A kedély és szellem szavakat a nyelvújítóknak, utóbbit Kazinczynak köszönhetjük.

A lángelme, briliáns elme stb. megnevezések a tehetségre, pozitív tulajdonságokra utalnak, míg más összetett szavakban ma is negatív felhangot kap az elme szó (elmebajos, félkegyelmű stb.), a történeti előzményekkel ellentétben pejoratív jelleggel. Így az elme főnév jelentésében főként a mentális funkciók egy részterületére, a kognitív működésre vonatkozik.

Az ideg a szervezetnek az érzékelés sejtjeit az idegközpontokkal összekötő szál vagy rostos köteg alakú eleme (17).

Psziché – görög eredetű szó. Jelentése lélek, illetve a lelki jelenségek összessége az egyénben. Psyche, azaz Psziché a görög mitológia nőalakja, Ámor szerelmese, elsősorban Apuleius Metamorphosis című művéből vált ismertté és a lélek szó szinonimájává.

Magyarországon 1980-tól, a modern pszichiátria fejlődésével biológiai és szociálpszichiátriáról, neuropszichofarmakológiáról, gyermek- és ifjúsági pszichiátriáról beszélünk.

Az elnevezések sokszínűségére utal, hogy a pszichoterápiás osztályt mentálhigiénés osztálynak, a pszichiátriai szakrendelést vagy szakambulanciát mentálhigiénés rendelésnek hívjuk.

A pszichiátria az a szó, amely mind köznyelvi, mind szakmai szempontból a legjobban írja le a mentális betegségek tudományának lényegét és tartalmát.

 

A nómenklatúra kérdései

Szakterületek

A pszichiátria önmagában is hatalmas tudományterület, amely több irányban differenciálódott és specializálódott, ezért az elnevezéseknek tükrözniük kell a szubdiszciplínák lényegét, az egyes szakemberek hatáskörét és a szakterületek határait.

A következő nevezéktan honosodott meg a gyakorlatban:

Pszichiátria: például fekvőbeteg- és ambuláns szakellátás, gyermek- és serdülőpszichiátria, gerontopszichiátria, igazságügyi pszichiátria, sürgősségi pszichiátria (például pszichiátriai szubintenzív ellátás).

Pszichiátriai rehabilitáció: nem az általános rehabilitáció részeként, hanem önállóan.

Pszichiátriai krónikus ellátás: pszichiátriai gondozás, pszichiátriai szociális munka.

Szakorvosok

Ma már ritkábban fordul elő, hogy a pszichiáter szakorvost, a neurológus szakorvost, illetve a pszichológust elnevezésében összekeverik. A konzíliumok esetében azonban még mindig előfordul, hogy a kollégák „Lássa ideggyógyász!” vagy „T. neuropszichiátria!” felkiáltással javasolnak, kérnek további vizsgálatokat, pszichiátriait vagy neurológiait, esetleg mindkettőt, elmosva a határokat. Ez jelezheti az illető orvos bizonytalanságát és tájékozatlanságát is.

Az elmeorvos kifejezés még él az igazságügyi elmeorvosi szakértő nevében. Helyesebb volna, véleményem szerint, az „igazságügyi pszichiáter” vagy a „pszichiáter szakértő” elnevezést használni.

Intézmények

Alapvető tehát, hogy a „pszichiátriai osztály” megjelölés került az „elmeosztály” helyett a megfelelő névtáblákra, hasonlóképpen az „idegosztály” a „neurológiai osztály” elnevezést kapta. Ugyanígy: elmerehabilitáció helyett pszichiátriai rehabilitáció; mentálhigiénés osztály helyett pszichoterápiás osztály vagy részleg; az alkohológia vagy drogellátás helyett addiktológia; az időskori pszichiátriai ellátás helyett pedig a gerontopszichiátria elnevezést alkalmazzuk.

A mentálhigiéné elsősorban a prevenciót magában foglaló alkalmazott tudományterület, mégis gyakran a pszichiátriai és/vagy pszichoterápiás tevékenység szinonimájaként szerepel ma is.

Egy példa a gyakorlatból arra, hogy milyen visszásságok történnek a nevek körüli bonyodalmak, félreértések miatt. Az 1990-es évek elején történt ágyszámcsökkentés során az akkor Fővárosi János Kórházhoz tartozó, elsősorban pszichoterápiás és rehabilitációs tevékenységet folytató osztályt is mentálhigiénés osztálynak nevezték. A külső telephely eladását követően az ott megszűnő ágyak egy része mint „mentálhigiénés ágy” átkerült a központi kórházba, majd később az akkori neuropszichiátriai osztályon belül megszüntették. Ezzel szervezett pszichoterápiás ellátásra szolgáló ágyakat építettek le. Ugyanez történt Budapest más, jól működő pszichoterápiás osztályain is. A nevek körüli zavar ellátási és kompetenciabeli zavarokat okoz, finanszírozási következményekkel. A pontos elnevezés tehát alapvető fontosságú az ellátási tevékenységek meghatározásában is.

Az ambuláns pszichiátriai ellátásban szakrendelések, szakambulanciák és gondozóintézmények vesznek részt. A szakrendelések elnevezései közül a gyakorlatban a legtöbb zavart okozva leggyakrabban az ideggyógyászati szakrendelés keveredik a pszichiátriai szakrendeléssel. (Sajnálatos tény, hogy a családorvosi, olykor még a szakorvosi beutalókon is téves megjelölés szerepel!) Tehát az ideggyógyászati helyett: amennyiben neurológiai ellátást végez, neurológiai szakrendelésről beszélünk. A pszichiátriai szakrendelést pedig nem célszerű elmegyógyászatinak titulálni. A szakambulanciákat célszerű lenne a feladatkörbe vont betegségek szerint – például affektív betegségek, dementia, addiktológia stb. – megkülönböztetni. Érdemes kiemelni a pszichoterápiás ambulancia kifejezést is.

A legtöbb félreértés a „pszichiátriai gondozó” és az „ideggondozó” elnevezés körül adódik. Szakmai körökben is érdemes lenne tisztázni a pszichiátriai gondozás és a pszichiátriai szakrendelés tevékenységének kompetenciáit. (Ez utóbbi viszonylag ritka.) Az igazi vesztes természetesen a félreinformált, rendelések névtáblái közt bolyongó beteg.

 

Tyúk vagy a tojás?

A névzavarok eredete kettős, egyrészt a fentebb leírt hagyományoknak, másrészt a helytelen, pontatlan hatósági (ÁNTSZ) engedélyeknek tudható be. Utóbbiak alapján köt szerződést az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), és így tovább nő a bábeli zűrzavar. Az egyes intézményeknek adott ÁNTSZ-engedélyekben sem egyértelmű az elnevezés, így sokszor bizonytalan, mit takar a tevékenység. Az OEP vagy más biztosító is csak a hivatalos ÁNTSZ-engedély alapján köthet szerződést.

Mindennek a következménye igen súlyos, finanszírozási és betegjogi szempontból egyaránt, sőt, a tényleges betegforgalmi és -ellátási mutatókat is megváltoztatja. Például az úgynevezett gondozói térképen nem egyértelműek a hatáskörök és így pontatlan a bázisfinanszírozás stb.

 

Konklúzió

A Pszichiátriai és a Neurológiai Szakmai Kollégium már 1996-ban közös állásfoglalásban ajánlotta a pszichiátria és neurológia nevek használatát. Ennek ellenére az említett anomáliák még mindig országszerte tapasztalhatók.

A helyes és pontos szakmai megjelölések alkalmazása alapvetően fontos szakmai önérvényesítésünkben, és abban, hogy a pszichiátria elfoglalja méltó helyét a tudományban, a klinikai gyakorlatban és a mindennapi életben.

Irodalom

  1. Füredi J, Németh A, Tariska P. A pszichiátria magyar kézikönyve. Budapest: Medicina Kiadó; 2001.
  2. Kun M. A psychiatria kezdetei Európában. In: Böszörményi Z (szerk.). Országos Ideg- és Elmegyógyintézet 100 éve. Budapest: 1968. p. 13.
  3. Tringer L. A pszichiátria tankönyve: egyetemi tankönyv. Második kiadás. Budapest: Semmelweis Kiadó; 2001.
  4. Tariska I. Gondolatok az elmekórtan és a neuropatológia viszonyáról Magyarországon. In: Böszörményi Z (szerk.). Országos Ideg- és Elmegyógyintézet 100 éve. Budapest: 1968. p. 247.
  5. Horánszky N. A magyar elmegyógyászat a XIX. században. In: Böszörményi Z (szerk.). Országos Ideg- és Elmegyógyintézet 100 éve. Budapest: 1968. p. 37.
  6. Böszörményi Z. A psychiátriai nosologia fejlődése a XIX. század második felében. In: Böszörményi Z (szerk.). Országos Ideg- és Elmegyógyintézet 100 éve. Budapest: 1968. p. 55.
  7. Pisztora F. Neves magyar pszichiáterek és neurológusok kultúr-, valamint orvostörténeti érdekességű szakirodalmi munkássága az utóbbi 150 évben. Psychiat Hung 1995;10:59.
  8. Nagy Z, Magyar G, Óváry Cs, Radnóti L. A magyar stroke adatbank. Epidemiológiai vizsgálat a hazai stroke ellátás helyzetének felmérésében. Agyérbetegségek 2000;6:210.
  9. Füredi J, Buda B. A pszichiátria önállósodásának problémája Magyarországon. Orv Hetilap 1980;121:1115.
  10. Orthmayr L. A psychiatria haladásának áttekintése 1945-től. In: Böszörményi Z (szerk.). Országos Ideg- és Elmegyógyintézet 100 éve. Budapest: 1968. p. 97.
  11. Szilárd J, Temesváry B. A pszichiátriai betegség. Orv Hetil 1979;120:2467.
  12. Temesváry B, Szilárd J. Előítélet, társadalmi tolerancia és a pszichiátriai beteg. Ideggy Szle 1980;33:2.
  13. Veér A, Erőss L. Bolondok (űr)hajója – a szcientológia titkai. Pécs: Art Nouveau; 2000.
  14. Füredi J. Hazánk helyzete a nemzetközi pszichiátriában. Psychiat Hung 1993;7:81.
  15. Kardos Gy. Elmélkedés az elméről és az elmebetegségekről. Kortárs 1965;9(8):1302-8.
  16. Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  17. Füredi J, Fráter R, Tringer L. UEMS – Pszichiátria – Magyarország. MOTESZ Magazin 1999;8(9):27.