LAM 2003;13(6):480-1.

ALAPELLÁTÁS

Tízperces konzultáció: Ételallergia

Aziz Sheikh, Samantha Walker

 

A friss diplomás tanárnő feltételezett ételallergiájának kivizsgálását kérve fordult orvoshoz. Fáradtságot, hányingert, puffadást és visszatérő hasmenést panaszolt. A beteg a csokoládét és a kenyeret azonosította a panaszokat okozó lehetséges élelmiszerekként, és ha kevesebbet fogyasztott ezekből, a tünetek némileg enyhültek. A beteg általános fizikális vizsgálata során nem volt kimutatható eltérés.

 

Milyen kérdésköröket kell az orvosnak tisztáznia?

Mit nevez a beteg „ételallergiának”? A betegek gyakran alkalmazzák a kifejezést különféle élelmiszerek által kiváltott tünetek összefoglalására. A klinikai gyakorlatban ezzel szemben a megnevezést csak abban az esetben használjuk, ha az ételekre adott kóros reakció hátterében immunfolyamat áll. Jóllehet a lakosság egyötöde hiszi, hogy ételallergiában szenved, kevesebb, mint 1%-uk esetében igazolható az allergia kettős vak, placebokontrollos ételprovokációval.

Különbséget kell tenni az IgE által mediált allergiás reakció és a nem allergiás eredetű, élelmiszerek által okozott panaszok között. Az előbbi esetén gyakran élethossziglan következetesen kerülni kell az allergénnek bizonyult ételek fogyasztását, hogy minimálisra csökkenjen a potenciálisan életveszélyes reakciók kockázata. Az utóbbi, bár nem életveszélyes, étrendi hibához vezethet.

Az IgE által mediált ételallergia gyakori kiváltói közé tartozik a tojás, a tej, a földimogyoró és a hal (beleértve a tenger gyümölcseit is), és ritkábban a gyümölcsök, a zöldségek és a közönséges mogyoró. Az allergiás reakció az élelmiszer elfogyasztását követően perceken belül kialakul, megjósolható helyi (angiooedema, perioralis viszketés, gégeoedema) és szisztémás (urticaria, rhinoconjunctivitis, nehézlégzés, hasmenés, hányás és néha anaphylaxiás reakció) következményekkel.

Ételintolerancia esetén a tünetek nem specifikusak és számos élelmiszer fogyasztását követően kialakulhatnak. Gyakran nehéz időbeli kapcsolatot kimutatni az étel elfogyasztása és a tünetek kialakulása között. A részletes kikérdezés során általában kiderül, hogy a beteg néha jól tolerálja a kérdéses élelmiszereket.

Kérdezzünk rá arra, hogy végeztek-e korábban ételallergia-vizsgálatot. Érdeklődjünk az ételspecifikus bőrpróba és a specifikus IgE-vizsgálat eredményeiről. Ellenőrizzük, hogy egybevágnak-e a tünetek az allergiateszt eredményeivel. Előfordul, hogy a beteg allergiadiagnózisa kétes értékű vizsgálatokon, például kineziológiai módszereken alapul.

Kérdezzünk rá, mi volt a legsúlyosabb reakció. Fennáll-e az anaphylaxia veszélye?

Megfelelő-e a beteg táplálkozása? Gyermekek esetében kövessük nyomon a növekedést (testmagasság és testtömeg).

 

Mit kell az orvosnak tennie?

Nem szükséges az allergiavizsgálat elvégzése, ha a kórtörténet alapján nagyon valószínű az ételintolerancia. Számba kell venni az egyéb differenciáldiagnosztikai lehetőségeket, és gyanú esetén a megfelelő vizsgálatokat el kell végezni.

Nyugtassuk meg az ételintoleranciában szenvedő beteget, hogy nincsen ételallergiája. Tanácsoljuk azt, hogy bizonyos ideig tartózkodjon az adott étel fogyasztásától, de bátorítsuk, hogy időről időre próbálja újra beilleszteni az étrendjébe. Ha a beteg fogyott vagy hiányosan táplálkozik, küldjük dietetikushoz.

Ha IgE által mediált ételallergiára gyanakszunk, vagy ha nem zárható ki biztonsággal, végeztessünk az adott ételre specifikus IgE-tesztet. Több élelmiszert magában foglaló, nem célzott teszt végzése nem ajánlott a módszer csekély specificitása miatt.

IgE által mediált ételallergia esetén kerüljük el a kiváltó élelmiszereket. Érdemes dietetikustól részletes, írásbeli javaslatot kérni, milyen étrendi változtatások árán iktatható ki az allergén.

Utaljuk allergológushoz azokat a betegeket, akiknek a kórelőzményében IgE által mediált anaphylaxiás reakció szerepel. A vizsgálatig kérhetjük ételspecifikus IgE-vizsgálat elvégzését. Tanácsoljuk a betegnek az allergiát kiváltó ételek teljes mellőzését az étrendből. Életveszélyes tünetek jelentkezése után írjunk fel a betegnek saját maga által beadható adrenalin- (epinefrin-) injekciót. Adjunk a betegnek részletes írásos utasítást arra vonatkozóan, hogy mikor, hol és hogyan kell alkalmazni az adrenalin-autoinjektort.

A legsúlyosabb, fatális ételallergiás reakciók asthmás betegeken fordulnak elő. Bizonyosodjunk meg arról, hogy megfelelő asthmaellenes kezelésben részesülnek-e azok az asthmások, akik anaphylaxiához vezető ételallergiában is szenvednek.

 

Ajánlott irodalom

  1. Bindslev-Jensen C. Food allergy. In: Durham SR, ed. ABC of allergies. London: BMJ Books, 1998:44-7.
  2. Bruinjzeel-Koomen CA, Ortolani C, Aas K, Bindslev-Jensen C, Bjorksten B, Moneret Vautrin DA, et al. Position paper. Adverse reactions to foods. Allergy 1995;50:623-36.
  3. Durham SR, Church MK. Principles of allergy diagnosis. In: Holgate ST, Church MK, Lichtenstein LM, eds. Allergy. 2nd ed. London: Mosby, 2001:3-16.
  4. Radcliffe MJ. Food allergy and intolerance. In: Jackson WJ, ed. Allergic disorders. London: Mosby-Wolfe, 1997:91-107.
  5. Sampson HA. Food allergy. In Kay AB, ed. Allergy and allergic diseases. Oxford: Blackwell Science, 1997:1517-49.


Megjelent: Aziz Sheikh, Samantha Walker. Food allergy. BMJ 2002;325:1337.