LAM 2003;13(6):432-3.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

 

Diagnosztikai zavart okozó papulák és plakkok
Am J Dermatopathol 2002;24(4):374-6.

A betegek gyakran fordulnak orvoshoz olyan kiütések miatt, amelyek nem diagnosztizálhatók egyből, azonban általában világos, hogy milyen irányban érdemes gondolkodni. A közleményben 78 éves nőbeteg esetét ismertetik, aki a törzsön és a végtagokon két hete észlelt, nem viszkető kiütések miatt fordult orvoshoz. A beteg nem inzulindependens diabetes mellitus, hyperlipidaemia, essentialis hypertonia miatt állt kezelés alatt. Az előzetes diagnózis intravascularis koleszterinembolia volt; a kivizsgálás során eosinophiliát, fokozott vörösvértest-süllyedést, és a bőrbiopsziás mintában is eosinophiliát észleltek. A szerzők állítása szerint megfelelő anamnézis esetén ez a kombináció koleszterinembolusok keresésére kell ösztönözze a klinikust. Ez esetben szokatlan volt az atípusos megjelenés: a koleszterinembolusok bőrmanifesztációja általában a livedo reticularis, purpura vagy ulceratio az alsó végtagon.

 


Vakcinációellenes aktivisták a világhálón
Arch Dis Child 2002;87(1):22-5.

A szerzők azt vizsgálták, hogy az internet hét vezető keresőprogramjának első tíz lapján milyen információk jelennek meg a vakcináció és az immunizáció keresőszó beírásakor. Az azonosított honlapok 43%-a vakcinációellenes volt. A Google keresőprogramban megjelenő első tíz oldal mindegyike ebbe a csoportba tartozott.

A Google használatával azonosított vakcinációellenes száz oldal érvelését és módszereit elemezték. Ezek között az alábbiak szerepeltek: hivatkozás a szakmai hozzáértésre és a tudományos pontosságra („tudományos referenciák” használata 75%), érzelmi színezetű apellációk (például felelős szülői gondoskodás 67%), nyilvánvaló konspiráció (az igazság elfedése 88%, szövetkezés a profit érdekében 62%, a lázadó orvosok támogatása 56%).

A határozott kinyilvánítások között ilyenek szerepeltek: az oltások ártalmasak (99%), hatástalanok (83%), károsítják az immunrendszert (54%); az alternatív medicina jobb (45%), az oltások hirtelen csecsemőhalált (63%), autismust (56%), agykárosodást (71%), rákot (56%) vagy AIDS-et (39%) okozhatnak.

A szerzők megállapítják, hogy a vakcinációellenes érvek cáfolásához a puszta tények nem elegendők. Szükségessé válhat azon gyermekek képeinek és történeteinek felhasználása, akik oltással megelőzhető betegségek miatt szenvedtek károsodást.

 


A sípolás és a búgás változása antikolinerg szerek hatására
Arch Dis Child 2002;86(4):280-1.

Feltételezik, hogy a pulmonalis auscultatio során hallható sípolás és búgás eltérő mechanizmus alapján keletkezik. A szerzők ipratropiumot használva azt vizsgálták, hogy a kezelés során különbözőképpen változik-e a sípolás és a búgás.

A búgás mélyebb hang, mint a sípolás, folyamatos zajos jellemzőkkel, és a sípolástól eltérően nincsen zenei jellege. A búgás tapintással észlelhető; a szülők vibrációként írják le, amit a csecsemő hátán éreznek.

A sípolásról úgy gondoljuk, hogy a nagy légutakban keletkezik oszcilláció útján a kis légutak obstrukciója miatt, de a búgást okozó mechanizmus nem ismert. Az egyik feltevés szerint a búgás az erősen fokozott szekréciónak vagy a légúti tónus megváltozásának a következménye.

Ebben a vizsgálatban csecsemőknek holttér-toldalékon át adagolt 40 µg ipratropium után 5 és 20 perccel elemezték az akusztikus jeleket, újfajta elektronikus adatrögzítést használva. Az eredmények szerint a légzési hang intenzitásának átlagos változása búgás esetén öt perc után bekövetkezett, sípolás esetén viszont csak 20 perc után.

A szerzők következtetése szerint a különböző terápiás válasz mögött eltérő patofiziológiai folyamat állhat. Bár a vizsgálatban egyszerűen csak a csecsemők esetében tapasztalt sípolás és búgás eltérő változását mutatták ki antikolinerg szer hatására, ám ennek jelentősége lehet a további klinikai és epidemiológiai vizsgálatok szempontjából.

 


Tüdőtranszplantációra váró, idiopathiás interstitialis pneumoniában szenvedő betegek túlélésének előrejelzése
Chest 2002;122(3)779-84.

Világszerte sokféle betegség, például primer pulmonalis hipertenzió, interstitialis tüdőbetegség, krónikus obstruktív tüdőbetegség és cystás fibrosis miatt végeznek tüdőtranszplantációt. Az alkalmas szervek iránti igény mindenütt meghaladja a kínálatot. Az Amerikai Egyesült Államokban a betegeknek két évet kell várniuk a transzplantációra; a várakozók 15%-a meghal, mielőtt hozzájutna a szükséges szervhez.

A szerzők az idiopathiás interstitialis pneumoniában szenvedő, tüdőtranszplantációra váró betegek túlélésének előrejelzőit vizsgálták. A lépcsőzetes többváltozós elemzés eredményei szerint az artériás oxigén parciális nyomása és a spirometriás eredmények szignifikáns összefüggésben álltak a transzplantáció utáni túléléssel. Bár az ilyen vizsgálatok fontosak lehetnek a szűkös források hatékony elosztásához, azt találták, hogy a pulmonológusok gyakran inkább a szívükre, mint az eszükre hallgatnak, amikor betegeiket a transzplantációs központokba irányítják. Jobb azonban, ha a beutaló orvosok (főként kardiológusok és pulmonológusok) még a beutalás előtt vállalják a transzplantáció esetleges akadályai felderítésének a felelősségét.

 


Az otthoni oxigénkezelés hatása a COPD-ben szenvedők életminőségére
Eur Respir J 2002;20(2):306-12.

Megerőltető tevékenység hatására számos olyan betegnek csökken jelentősen az artériás oxigénszaturációja, aki számára a jelen kritériumok alapján nem rendelhető otthoni oxigénkezelés. Esetükben az ambuláns oxigénkezelés segíthet, hatására növekedhet a járástávolság vagy javulhat a dyspnoepontszám. Jelen vizs-gálatban az ambuláns oxigénterápia rövid távú klinikai jelentőségét értékelték az egészséggel összefüggő életminőség (HRQL) kérdőívet használva, 12 hetes, kettős vak, véletlen besorolásos, keresztezett tervezésben, oxigént és palackból adagolt sűrített levegőt adagolva. A betegek dyspnoéban szenvedtek, de nem voltak tartósan hypoxiásak a krónikus obstruktív tüdőbeteg- ség következtében; megerőltető fizikai tevékenység esetén oxigénszaturációjuk 88% alá csökkent. A szerzők azt is vizsgálták, hogy a vizsgálat kezdetén mért paraméterek vagy az oxigénkezelésre adott akut válasz előre jelzi-e a rövid távú (21 hetes) választ.

Érdekes módon látványos javulást észleltek a krónikus légúti egészségkérdőív valamennyi jelentős kérdéscsoportjában az oxigént kapók esetében, valamint szignifikáns javulást tapasztaltak a szorongás és a depresszió, továbbá a HRQL-kérdőív többi kérdéskörében is. Összességében a betegek majdnem 70%-a esetében kedvező változásokat észleltek a palackos oxigén hatására (növekedett a járástávolság és csökkent a dyspnoepontszám), és a rövid távon reagálók több mint a felénél jelentős javulást észleltek a krónikus légúti egészségkérdőívben elért pontszámban. Sajnos az akut és a rövid távú válasz nem korrelált az igazolt rövid távú válasz egyetlen prediktorával sem. Mi több, a reagálók jelentős kisebbsége (41%) nem akarta folytatni a kezelést a gyenge tolerálhatóság miatt.

A szerzők következtetése szerint a rövid távú ambuláns oxigénkezelés a HRQL-kérdőívben elért pontszám jelentős növekedését eredményezi, bár az előnyös hatás nem jelezhető előre a kiindulási paraméterek vagy az akut válasz alapján. A vizsgálat legkiábrándítóbb eredménye az volt, hogy a terápiás választ adó betegek közül viszonylag kevesen akarták folytatni a kezelést.

 


Visceralis zoster, a disszeminált herpes zoster megjelenési formájaként
J Am Acad Dermatol 2002;46(5):771-4.

Immunkárosodott, főleg lymphomában, nevezetesen Hodgkin-lymphomában szenvedő betegek esetében fennáll a disszeminált zoster kialakulásának a veszélye. A disszemináció érintheti a bőrt (>20 laesio a primer és a szomszédos dermatomákon kívül) és/vagy a zsigereket. A visceralis disszemináció leggyakrabban a tüdőt és a májat érinti; ritkán bőrlaesiók nélkül jelentkezik, vagy megelőzi ezek kialakulását, mint az ismertetett esetben is. A beteg pancreatitisben és hepatitisben szenvedett, továbbá erosiv gastritis is kialakult, ennek szövettani vizsgálata során víruszárványokat mutattak ki. A kialakuló bőrlaesiók elsősorban a T7 dermatomát érintették, ezért a szerzők véleménye szerint a visceralis érintettséget a vírusok centripetális terjedése okozta.

A disszeminált zoster latelitása nagy, ezért lymphomás betegek esetében még bőrlaesiók hiányában is gondolni kell rá.

 


A bronchiolitis kezelésére vonatkozó irányelvek hatása
Chest 2002;121(6):1789-97.

A szerzők a bronchiolitisre vonatkozó, bizonyítékokon alapuló klinikai gyakorlati irányelvek több területen történt bevezetésének hatását vizsgálták. A vizsgálatban az Eleven Child Health Accountability Initiative (CHAI) kórházak vettek részt Cincinatti városában és környékén. A vizsgálatot az irányelvek 1998. decemberi bevezetése előtt és után végezték. Összesen 846 történelmi kontrollt és 792 beteget vontak be a vizsgálatba.

Az irányelvek alkalmazásával szignifikánsan csökkent a kórházi ápolás időtartama. Bár a bronchodilatatorkezelésre alkalmas betegek aránya nem változott (84%), a csak albuterollal kezelt betegek aránya 80%-ról 75%-ra redukálódott. Csökkent a bronchodilatatorok alkalmazott dózisainak a száma, és mérsékelten csökkent más források felhasználása is. A kórházi elbocsátás utáni hét napon belül a bronchodilatatorok alkalmazásának csökkenése ellenére sem emelkedett az újrafelvételek száma.

A szerzők következtetései szerint a vizsgálat során sikeresen terjesztették ki a bizonyítékokon alapuló klinikai irányelvek alkalmazását egyetlen kórházról hét kórházra, és a gyakorlat jelentős megváltozását tapasztalták.

A vizsgálatot meg kellene ismételni minden olyan kórházban, ahol e gyakori, a téli hónapokban jelentős morbiditású gyermekbetegség ellátásával foglalkoznak.