LAM 2003;13(3):252-3.

AZ EU-CSATLAKOZÁS KÜSZÖBÉN

Befejeződött az Egészségügyi Világszervezet dohányzás-ellenőrzési keretegyezményének tárgyalása

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1999-ben kezdte meg a dohányzás-ellenőrzési keretegyezmény tárgyalását. Az egyezmény kidolgozásának hátterében az az elgondolás állt, hogy olyan nemzetközi eszközt hozzanak létre az egyezményben részes WHO-tagországok, amely jogi garanciákat biztosít a dohányzás okozta betegségek és halálesetek csökkentése, az egyre fenyegetőbb méreteket öltő dohányzás visszaszorítása érdekében. Az Egészségügyi Világszervezet kormányközi tárgyalótestülete 2003. február 28-án fogadta el az egyezmény végleges szövegtervezetét, amelyet a WHO 2003. májusi közgyűlésén kívánnak elfogadni a tagországok. Ennek megtörténte után 2003 júniusában nyílik meg a lehetőség az egyezmény aláírására.

A WHO fokozott aggodalommal figyeli a dohányepidémia egyre gyorsabb terjedését, és hatékony nemzetközi fellépést sürget e komoly közegészségügyi probléma megoldása érdekében. Az egyezmény kidolgozását nagymértékben elősegítette az a tudományosan már bizonyított felismerés, hogy a dohányfogyasztás és a dohányfüst-expozíció komolyabb esetben halálhoz, súlyos megbetegedéshez vagy egészségkárosodáshoz, rokkantsághoz vezet. Az is egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a dohánytermékek által kibocsátott füst farmakológiailag aktív, toxikus, mutagén és karcinogén hatású. Külön figyelmet érdemel, hogy az előzőekre tekintettel a dohányfüggőség külön kórképként van besorolva a betegségek nemzetközi osztályozásában. Komoly aggodalmat kelt a szakemberekben az, hogy mind fiatalabb korban kezdődik a dohányzás, illetve az, hogy egyre nagyobb mértékben terjed a nők körében, s ez terhesség esetén súlyos egészségkárosodást okozhat a magzatnak. Szignifikánsan nagyobb a koraszülés és a magzat valamilyen fejlődési rendellenessége a dohányzó nők körében.

A statisztikai adatok sokkolóak: a tüdőrák kialakulásáért mintegy 90%-ban, a krónikus bronchitis 75%-áért a dohányzás a felelős. A WHO becslése szerint jelenleg évente 4,9 millió ember hal meg a világon a dohányzás következtében, amely az előrejelzések szerint 2030-ra évi 10 millióra emelkedhet, és a betegek 70%-a fejlődő államokból kerül majd ki. Csak az egyezmény tárgyalásának megkezdése, 1999. október 25. és annak lezárása, 2003. február 28. között 13450536 ember halt meg a dohányzás következményeként kialakult valamilyen megbetegedésben. Riasztó a „dohányfogyasztás” mértékének emelkedése is. Egy évszázad alatt száztízszeresére növekedett az évente elszívott cigaretták száma a világon: 1900-ban évi 100 milliárd szálat szívtak el, ez a szám 2000-ben 5500 milliárd volt.

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 28 ezer ember hal meg évente a dohányzás okozta különböző betegségekben, főként szív- és érrendszeri megbetegedésekben és tüdőrákban. A világon az „előkelő” hatodik helyet foglaljuk el az elszívott cigaretta mennyiségét illetően (évi 20 milliárd szál, amelyre a dohányosok körülbelül 300 milliárd Ft-ot költenek el).


Az egyezmény azonban nem tűzte ki célul azt az egyébként irreális elvárást, hogy teljesen megszűnjön a dohányzás.

A WHO az egyezmény elfogadásával e – pillanatnyilag derűlátásra okot nem adó – tendenciát próbálja kedvező irányba fordítani és célja az, hogy világméretű beavatkozással a dohányzást minimális szintre szorítsa vissza, gátat vessen a dohányepidémiának, mérsékelje vagy megelőzze az egészségre káros hatásokat olyan különböző intézkedések bevezetésének előmozdításával, mint például a dohányreklám megszüntetése vagy szigorítása, az adózás újraszabályozása, a feketekereskedelem visszaszorítása stb. Az egyezmény azonban nem tűzte ki célul azt az egyébként irreális elvárást, hogy teljesen megszűnjön a dohányzás.

Az egyezmény XI fejezetből áll. Az I-II. fejezet a bevezető és általános rendelkezéseket, az egyezmény alapvető célkitűzéseit, általános elveit tartalmazza. Az egyezmény kifejezetten bátorítja a szerződő feleket, hogy – a nemzetközi joggal összhangban – az egyezményben foglalt intézkedéseken túl szigorúbb szabályokat vezessenek be. Fő célkitűzése, hogy megvédje „a jelenlegi és a következő nemzedékeket a dohánytermék-fogyasztás és a dohányfüst-expozíció pusztító egészségi, szociális, környezeti és gazdasági következményeitől”. Kiemelten fontosnak tartja a megfelelő felvilágosító tevékenységet a dohányzás káros hatásairól és annak addiktív jellegéről. A részes tagállamoknak hatékonyan fel kell lépniük a dohányzás káros hatásai ellen, multiszektoriális nemzeti és regionális stratégiát, programokat kell kidolgozniuk ennek érdekében.

A III. fejezet a dohány iránti kereslet csökkentésével kapcsolatos intézkedésekről rendelkezik. Előirányozza a dohánytermékek iránti kereslet csökkentését hatékony ár- és adópolitika bevezetésével. A nemzeti szuverenitás megtartásával az egyezmény ösztönzi a szerződő feleket olyan adópolitika bevezetésére, amely csökkenti a dohányfogyasztást, elősegíti a nemzeti népegészségügyi célkitűzések érvényesülését, és megtiltja vagy korlátozza az adó- és vámmentes dohánytermékek értékesítését. Zárt munkahelyeken, tömegközlekedési eszközökön, továbbá egyéb zárt közterületeken védelemben kell részesíteni a nemdohányzókat. A jövőben nemzetközi eszközökkel is szabályozni kell a dohánytermékekben előforduló megengedhető összetevőket és azok mértékét. A transzparencia elvét szolgálja az a rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – a dohánygyártók és -importőrök hozzák nyilvánosságra a dohánytermékek tartalmára és a kibocsátott káros anyagra vonatkozó adatokat.

A részes feleknek – az egyezmény ratifikálását követő három éven belül – megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a dohánytermékek címkéjén felhívják a figyelmet a dohányzás káros hatásaira. A termék címkéje és csomagolása ne reklámozzon dohányterméket, és ne tartalmazzon olyan információt, amely megtévesztő lehet az egészségkárosító hatások és kockázatok tekintetében. E körbe sorolandók az olyan kifejezések, mint az „alacsony kátránytartalmú”, „könnyű”, „ultra könnyű” vagy „enyhe”. Az egészségügyi figyelmeztető feliratok legalább a címke 30%-át ki kell hogy töltsék, továbbá a dohánytermék külső csomagolásán és címkéjén fel kell tüntetni a dohányzás káros hatásait tartalmazó egészségügyi figyelmeztetést is.


A lakosság oktatása és képzése, a tudatos fogyasztói szokások kialakítása érdekében minden lehetséges kommunikációs eszközt igénybe kell venni.

A lakosság oktatása és képzése, a tudatos fogyasztói szokások kialakítása érdekében minden lehetséges kommunikációs eszközt igénybe kell venni. Lehetővé kell tenni, hogy széles körben hozzáférhetővé váljanak a dohányzással, a dohányfüst-expozícióval, az egészségi kockázatokkal kapcsolatos, valamint a dohányiparra vonatkozó információk.

Az egyezmény értelmében a szerződő felek elismerik, hogy a reklám, szponzorálás és promóció teljes betiltása csökkentené a dohánytermékek fogyasztását, ezért – összhangban a nemzeti alkotmányos elvekkel – el kell kezdeni (ahol indokolt) a dohánytermékek reklámozásának és a különféle nyilvános események dohánygyárak által történő szponzorálásának betiltását vagy korlátozását. Azon államok, amelyek már teljes reklámtilalmat vezettek be, jogosultak lesznek arra, hogy a határon átnyúló reklám, promóció, szponzorálás esetén ugyanolyan intézkedéseket, büntetéseket vezessenek be, mint a saját jogalanyaikkal szemben.

Az egyezmény IV. fejezete a dohánykínálat csökkentésével kapcsolatos intézkedéseket tartalmaz, így elsősorban a tiltott kereskedelem, illegális gyártás és hamisítás felszámolását irányozza elő. Ennek érdekében a csomagoláson meg kell jelölni a termék eredetét, továbbá a részes államok figyelemmel kísérik a dohánytermékek kereskedelmét, és intézkedniük kell a hamisított és csempészett cigaretta környezetbarát megsemmisítése ügyében. Kiskorú személyek számára lehetőleg meg kell tiltani a dohánytermékek forgalmazását, ennek keretében – többek között – a dohánytermékek szabadpolcos, valamint automatából történő árusítását meg kell szüntetni.

Az egyezmény további fejezetei különböző célokat és előírásokat tartalmaznak a környezet védelme, a kutatások támogatása, az információcsere elősegítése érdekében, valamint az egyezmény végrehajtásához szükséges eljárási szabályokat (például titkárság működtetése) rögzítenek. Az egyezményben részes felek egymást kölcsönösen tájékoztatják az általuk bevezetett intézkedésekről, az egyezmény végrehajtásáról, illetve a dohányzás visszaszorítása érdekében tett egyéb intézkedésekről. A tudományos és technikai együttműködés keretében a részes felek programokat hoznak létre a dohányfogyasztás és -expozíció hatásainak, nagyságrendjének regionális és globális vizsgálatára, összehasonlító kutatásokra. Fokozatosan létre kell hozni az indikátorok epidemiológiai felügyeleti rendszerét. Az egyezmény nagy hangsúlyt fektet a szerződő felek közötti együttműködésre, az információcserére és a technikai, jogi, tudományos és egyéb szakértelem rendelkezésre bocsátását célozza meg. Külön kiemeli a dohánytermelők támogatását a más, alternatív termények előállítására való áttérés érdekében.

A keretegyezményt előkészítő tárgyalásokat szokatlanul jelentős és aktív nem kormányzati szervek (NGO) általi figyelem kísérte. Az államok jelentős része – köztük az európai régió tagjai – egy szigorú egyezmény kialakítását tűzték ki célul. Az Amerikai Egyesült Államok, Japán és Németország a reklámok, a vámmentesség, az adópolitika, a figyelmeztető feliratok terén a liberálisabb rendelkezések mellett szálltak síkra, míg a fejlődő országok inkább egy erős, szigorú, teljes reklámtilalmat előíró egyezmény megalkotása mellett érveltek.


Kiskorú személyek számára lehetőleg meg kell tiltani a dohánytermékek forgalmazását.

Magyarország igen előremutató jogszabályokkal rendelkezik a dohányzás elleni hatékony fellépés érdekében. Már 1999-ben megszületett a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény, amelynek elfogadásával egyúttal megteremtődött a megfelelő jogszabályi háttér is az egyezmény szellemének és alapvető rendelkezéseinek az alkalmazására. Az egyezmény a részes államokra bízza, hogy a dohánytermékek reklámozásával, promóciójával és szponzorálásával kapcsolatosan a jelenleginél szigorúbb szabályokat vezetnek-e be vagy teljes tiltást rendelnek el. Magyarországon a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosítása vezette be a dohánytermékek reklámozásának tilalmát, amely alól csak kivételesen, nemzetközi sportesemények esetén van kivétel, erre vonatkozó külön engedély birtokában. (Az engedély kiadásakor a gazdasági és közlekedési miniszternek ki kell kérni az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter véleményét is.) A teljes reklámtilalom 2002. július 1. napján hatályba lépett, amely tehát összhangban van az egyezmény szellemével, elvárásaival és konkrét előírásaival is. A jogszabályi környezet miatt tehát nem kell szégyenkeznünk...

dr. Páva Hanna