LAM 2003;13(3):246-9.

ORVOSLÁS ÉS TÁRSADALOM

Az egészségügyi felsőoktatásban tanulók véleménye az egészségről és a betegségről

dr. Paulik Edit (levelező szerző), Molnár Regina, dr. Müller Anna
Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Népegészségtani Intézet,
6720 Szeged, Dóm tér 10.

 

Az egészség és betegség meghatározása már ősidők óta foglalkoztatja a tudósokat és a laikusokat, de még ma sem beszélhetünk egységesen elfogadott koncepcióról.

Hippokratész szerint az egészség legfőbb feltétele az ember testi és lelki folyamatai és a környezet közötti harmónia, míg a betegség a diszharmónia állapota (1). Maga az „egészség” szó az egészre, a jó erőben lévő és boldoguló emberre utal, arra, hogy az egészség a személyiség egészét, épségét, hibátlanságát vagy jóllétét jelenti (2).

A naturalista irányzat szerint az, hogy mi a betegség és mi számít egészségesnek, empirikus kérdés, s mint ilyen, könnyen eldönthető: beteg az a szervezet, amely rosszul alkalmazkodik környezetéhez, s egészséges az, amelyik jól. A normativista irányzat szerint az, hogy valami betegség-e vagy sem, nem ténykérdés, hanem a társadalom értékrendszerétől függ, és értékrendünk módosulása szükségszerűen megváltoztatja betegségfogalmunkat is (3, 4).

A tradicionális orvosi – biomedikális – szemlélet a betegség oki tényezői között elsődleges, szinte kizárólagos jelentőséget tulajdonít a biológiai folyamatoknak. A pszichoszomatikus megközelítés szerint, ha a testi és lelki tényezők egymással harmóniában, összerendezetten működnek, az egészség állapotáról beszélünk (1).

A WHO meghatározása szerint „az egészség a teljes testi, szellemi-lelki és szociális jóllét állapota, s nem pusztán a betegség vagy nyomorékság hiánya” (1946) (2, 3). Kezdetben a „jóllét állapota” kifejezést az orvosok biológiai tartalmúnak állították és a betegség hiányával tették egyenlővé. Teljesen új szemlélet az egészségtudományban annak elismerése, hogy az egészséget az ember viselkedése befolyásolja, így az egészségmegőrzésben a megelőző és az egészségfejlesztő tényező kap szerepet (5).

Az egészség holisztikus megközelítése szerint az egészség általános meghatározói és dimenziói – fizikai állapot, lelki, szociális és spirituális biztonság – ökológiai-epidemiológiai interakcióban vannak a genetikus, környezeti és egyéni tényezőkkel (6).

A betegség meghatározása a különböző modellekben általában korrelációban van az egészség definíciójával, s tartalmilag ugyanúgy ingadozó, mint az egészség fogalma. Jellemző azonban szinte mindegyik felfogásra, hogy a betegséget élesen elválasztják és elkülönítik az egészségtől (7).

Az egészség és betegség szubjektív megítélése szabályozza egészség-magatartásunkat, orvoshoz fordulási szokásainkat, ezért ebből a szempontból nem kisebb jelentőségű, mint az objektív egészségi állapot (8). Az egészségi állapot önértékelését számos tényező befolyásolja ugyan, mégis igazolást nyert, hogy az önminősítésből a szervezet fizikális és mentális állapotára következtethetünk (9). A saját egészségről alkotott vélemény és az egyén egészség-, illetve betegségképe kölcsönösen befolyásolhatják egymást (10).

Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program célkitűzései között első helyen szerepel, hogy 2010-ig „a lakosság meghatározó többsége számára az egyik legfőbb emberi érték az egészség legyen, s az egészség megőrzéséért kész is legyen tenni” (11). A népegészségtan oktatása során az egészségi állapotot befolyásoló tényezők és az egészségfejlesztés komplexitását hangsúlyozzuk. A népegészségügyi program megvalósítása, a lakosság egészségi állapotának javítása szempontjából ugyanis kulcsfontosságú az egészséggel, betegséggel kapcsolatos szemléletváltás, a holisztikus megközelítés elfogadtatása, amely változtatást mindenekelőtt az egészségügyi felsőoktatásban tanulók körében kell megvalósítani. Kutatásunk célja orvostanhallgatók, gyógyszerész-, védőnő-, diplomásápoló-, gyógytornász- és szociálismunkás-hallgatók egészséggel, betegséggel kapcsolatos véleményének felmérése volt: hogyan vélekednek a hallgatók saját egészségi állapotukról, mennyire tekintik értéknek az egészséget és jelenlegi ismereteik szerint milyen szempontok alapján határozzák meg az egészséget, illetve betegséget.

 

Vizsgált személyek és módszer

Felmérésünket a Szegedi Tudományegyetemen orvostanhallgatók, gyógyszerész-, védőnő-, diplomásápoló-, gyógytornász- és szociálismunkás-hallgatók – összesen 231 fő – körében végeztük a 2001/2002-es tanévben, önkitöltős kérdőíves módszerrel.

A kérdőív 50 kérdésből állt, amelyek az alábbi területekre terjedtek ki: az egészségi állapot szubjektív megítélése, egészség, betegség fogalma, egészség-magatartás (dohányzás, alkohol-, drog- és gyógyszerfogyasztás, táplálkozás, fizikai aktivitás, szabadidő eltöltése) jellemzői, valamint a megelőzéssel, egészségmegőrzéssel, egészségneveléssel kapcsolatos attitűdök.

A mintába elsősorban azok a hallgatók kerültek be, akik jelenleg vagy már korábban tanulnak/tanultak népegészségtant, így már biztosan találkoztak egyetemi tanulmányaik során az egészséggel, betegséggel, megelőzéssel kapcsolatos ismeretekkel.

Az adatfeldolgozás SPSS 9.0 for Windows statisztikai programmal történt. Az értékelést egyetemi szakok és nemek szerint végeztük, az összehasonlítás khi2-próbával történt. A szignifikancia szintjét p=0,05 jelentette.

 

Eredmények

A hallgatók egyharmada orvostanhallgató, egyharmada gyógyszerészhallgató volt, egyharmada pedig az egészségügyi főiskola különböző szakos hallgatói közül került ki. Az elemzés során a védőnő-, diplomásápoló- és gyógytornászhallgatókkal kapcsolatos eredményeket összevontuk, míg a szociális munkásokat külön kezeltük, mert ez a hallgatói csoport más jellegű, kevésbé egészségügy-orientált képzésben részesül. Így eredményeinket négy hallgatói csoport vonatkozásában mutatjuk be:

A hallgatók nemek szerinti megoszlását az 1. ábra mutatja. A női dominancia minden szakon érvényesült. A védőnői, diplomás ápolói és gyógytornász szakon csak lányok töltöttek ki kérdőívet. A 25,1%-nyi férfi elsősorban az orvostan- és gyógyszerészhallgatók közül került ki.

Az egészségi állapot önértékelése során az egészséget komponenseire bontottuk és vizsgáltuk a testi, lelki egészség és a társas kapcsolatok minősítését egy négyfokozatú (kiváló, jó, közepes és rossz) általános skála alapján.

1. ábra. A hallgatók nemek szerinti megoszlása

A hallgatók nemek szerinti megoszlása

Nemek szerint megállapíthatjuk, hogy a férfiak a testi és a lelki egészségüket ítélték jobbnak, míg a nők inkább a társas kapcsolataikat, de szignifikáns különbséget csak a testi egészség megítélésénél találtunk (2. ábra).

2. ábra. A testi, a lelki egészség és a társas kapcsolatok megítélése nemek szerint

A testi, a lelki egészség és a társas kapcsolatok megítélése nemek szerint

Az egészségi állapot szubjektív megítélése valamennyi komponens esetén szignifikánsan eltérő volt az egyes szakok között (3. ábra). A testi egészséget a gyógyszerészhallgatók ítélték a legjobbnak, a legrosszabbnak a szociális munkások. A lelki egészséget jobbnak tartották az orvostan- és gyógyszerészhallgatók, kissé kedvezőtlenebbnek a védőnő-, diplomásápoló- és gyógytornászhallgatók, míg a szociálismunkás-hallgatók lényegesen kedvezőtlenebbnek. A legjobb minősítéseket a társas kapcsolatok megítélésénél kaptuk.

3. ábra. A testi, a lelki egészség és a társas kapcsolatok megítélése hallgatói csoportok szerint a: orvostanhallgató (n=68), b: gyógyszerészhallgató (n=77), c: védőnő-, diplomásápoló-, gyógytornászhallgató (n=52), d: szociálismunkás-hallgató (n=34)

A testi, a lelki egészség és a társas kapcsolatok megítélése hallgatói csoportok szerint

Az egészséges életmód kialakításához szükséges pozitív gondolkodási és viselkedési forma befolyásolhatósága szempontjából rendkívül fontos az egészség értékjellegének felismerése. Az egészség értékének minősítése ötfokozatú skála segítségével történt, amely szerint az egészség rendkívül nagy, igen nagy, közepes, illetve kis értéket jelenthet vagy nem jelent értéket. Az egészség – négy hallgató kivételével, akik közepes értékűnek minősítették az egészséget – mindenkinek rendkívül nagy, illetve igen nagy értéket jelentett. Az egyes szakok, illetve nemek között nem volt szignifikáns különbség.

A „Mit jelent Önnek az egészség?”, illetve „Mit jelen Önnek a betegség?” nyitott típusú kérdésekre kapott válaszok tartalomelemzése alapján megpróbáltunk képet kapni arról, hogy az egészség, betegség koncepciói közül melyek érvényesülnek a különböző hallgatói csoportok körében. A leggyakoribb meghatározásokat a 4. és 5. ábra mutatja. Az egészségmeghatározások között a legnagyobb súllyal a pszichoszomatikus szemlélet szerepelt, a hallgatók fele a testi és lelki jóllétet, illetve a test és a lélek harmóniáját tekinti egészségnek.

Fontos kategória volt még a jó közérzet is. Az egészség negatív megközelítése, a betegség hiánya, illetve a fájdalom-, panasz- vagy problémamentesség is a magasan reprezentált kategóriák közé tartozott. A WHO definíciójának megfelelő „testi, lelki és szociális jóllét” megfogalmazást a hallgatók 11,1%-a vallotta. Többen az egészség fontosságát, az egészség megtartására való törekvést hangsúlyozták.

4. ábra. „Mit jelent Önnek az egészség?” – a leggyakoribb meghatározások említési gyakorisága

'Mit jelent Önnek az egészség?' - a leggyakoribb meghatározások említési gyakorisága

5. ábra. „Mit jelent Önnek a betegség?” – a leggyakoribb meghatározások említési gyakoriság

'Mit jelent Önnek a betegség?' -  a leggyakoribb meghatározások említési gyakoriság

A betegségmeghatározások némileg tükörképet mutatnak az egészségével. A hallgatók negyede testi és lelki zavarnak tartja a betegséget, 19% számára a betegség a rossz közérzettel azonosítható, 17,1% szerint a betegség a tevékenységek korlátozottságát jelenti, 4,4% pedig úgy véli, hogy a betegség egyenlő az egészség hiányával.

Bizonyos egészségmeghatározások, úgymint a testi és lelki jóllét, a test és a lélek harmóniája, általában a harmónia, a jó közérzet, valamint a fájdalom- és a panaszmentesség hangsúlyozása a nők körében gyakrabban fordult elő. A betegségfogalmak közül pedig a fájdalom, a szenvedés, a fizikai gyengeség, a fáradtság, a rossz közérzet, a testi és lelki zavar, valamint az egyensúly-felborulás volt jellemzőbb a nőkre.

Valamennyi egyetemi szaknál a leggyakoribb egészségdefiníció a testi és lelki jóllét volt. Az orvostanhallgatóknál ezt követte a betegség hiánya és a jó közérzet, míg a gyógyszerészeknél a jó közérzet megelőzte a betegség hiánya meghatározást, valamint jelentős súllyal szerepelt még a fájdalom- és panaszmentesség is. A védőnői csoportban a testi és lelki jóllét és a jó közérzet után a harmadik leggyakoribb válasz a testi, lelki és szociális jóllét állapotát hangsúlyozta, míg a szociális munkásoknál a test és a lélek harmóniája meghatározás került a harmadik helyre.

A betegségmeghatározások esetén is megfigyelhető némi szemléletbeli különbség az egyes szakok között. Az orvostan- és a szociálismunkás-hallgatók legnagyobb arányban testi és lelki zavarnak, a védőnők testi és lelki, illetve a testi, a lelki és a szociális jóllét hiányának tartják a betegséget, míg a gyógyszerészek a rossz közérzetet és a fájdalom, szenvedés meglétét tartják jellemzőnek. Ez utóbbi meghatározás a szociális munkások körében is gyakori volt. Kiemelésre érdemes még, hogy az orvostanhallgatók esetében a második leggyakoribb definíció a tevékenységek korlátozottsága volt.

Az elemzés során kísérletet tettünk az egészség és betegség fogalmainak együttes elemzésére is. Vizsgáltuk, hogy a két meghatározás között megfigyelhető-e bizonyos korreláció. A válaszok komplexitása miatt az összefüggés statisztikailag ugyan nehezen értelmezhető, de néhány kapcsolat azért kiemelésre méltó. A leggyakoribb egészségmeghatározás a testi és lelki jóllét volt, amely az esetek mintegy 40%-ánál a testi és lelki zavarként definiált betegséggel társult. A test és lélek harmóniája definíció mellett a hallgatók közel felénél szerepelt a testi és lelki zavar mint betegségfogalom. A testi, lelki és szociális jóllétként meghatározott egészség mellett a hallgatók kétharmad részénél szerepelt ezek hiánya mint betegség. Gyakori párosítás volt még a jó, illetve rossz közérzet, valamint az egészség fontosságának hangsúlyozása a „félelem, valami rossz” kategóriával szemben.

 

Megbeszélés

Az egészségről és betegségről alkotott kép, az egészségi állapot szubjektív értékelése meghatározó szerepet tölt be az egészségügyi szolgáltatások nyújtása, igénybevétele és az egészséggel kapcsolatos viselkedés szempontjából egyaránt. A saját egészség értékelése során – tekintettel a populáció fiatal életkorára – a kiváló és jó minősítések dominanciáját figyelhettük meg.

Az egészség- és betegségkép vizsgálatakor szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy nincs általánosan elfogadott egészségdefiníció, így például az egészségügyi felsőoktatáson belül is más-más területek, koncepciók lehetnek hangsúlyozottak, valamint a hallgatók korábbi ismeretei, tapasztalatai is befolyásolhatják a véleményeket. Az egészségmeghatározások között legnagyobb arányban a pszichoszomatikus megközelítés jeleit fedezhetjük fel. A biopszichoszociális és holisztikus szemlélet leginkább a védőnők, diplomás ápolók és gyógytornászok körében figyelhető meg. Az orvostanhallgatóknál jelentős volt az egészség negatív fogalomként, a betegség hiányaként való értelmezése, azaz hazánkban is érvényesül az a szemlélet, amely elsősorban a nyugati országok orvostudományára jellemző, és meglehetősen szűken értelmezi az egészséget, többnyire a betegség vagy betegségérzet hiányára alapozva.

A hallgatók tanulmányaik során magas színvonalú ismereteket sajátítanak el, amelyekkel megalapozzák későbbi egészségnevelő, egészségfejlesztő munkájukat. A népegészségtan, az orvosi szociológia, a pszichológia és a szociálpolitika keretében hangsúlyozzuk és elismerjük a pszichés, a szociális és a környezeti tényezők jelentőségét az egészség megőrzésében csakúgy, mint a betegségek keletkezésében. Mindezen törekvések eredményeként a hallgatói vélemények között a biomedikális mellett mindinkább jelentősnek mondható a pszichoszomatikus, illetve biopszichoszociális szemlélet érvényesülése. Reményeink szerint ez a tendencia a tanulmányok folytatása során tovább erősödik, és egyre inkább holisztikussá válik, így a végzést követően, mint az adott szakterületen dolgozó diplomások, valamennyien sajátjuknak érzik majd azt a szemléletet, amely a népegészségügyi program megvalósításának alapját képezi.

Irodalom

  1. Csabai M, Molnár P. Egészség, betegség, gyógyítás. Budapest: Springer; 1999.
  2. Naidoo J, Wills J. Egészségmegőrzés. Gyakorlati alapok. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt; 1999.
  3. Kovács J. Bioetika, orvosi etika. In: Buda B, Kopp M (szerk.). Magatartástudományok. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.; 2001. p. 293-311.
  4. Kovács J. Az egyéni és társadalmi egészség fogalmáról, I-II. LAM 1992;2:80-85;286-9.
  5. Vergeer F, Leeuwe J. A „jól-lét” fogalma az egészségnevelésben. Egészségnevelés 2002; 43:63-5.
  6. Csabai M. Az egészségpszichológia mint diszciplína. In: Buda B, Kopp M (szerk.). Magatartástudományok. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.; 2001. p. 159-75.
  7. Kapocsi E. Egészség és erkölcsi felelősség. Egészségnevelés 2002;43:85-8.
  8. Paulik E, Müller A, Pikó B, Pető É. A saját egészség megítélése és az életmód. Népegészségügy 1997;78(3):28-33.
  9. Pikó B. Az egészségi állapot komplexitása és mérési lehetőségei. LAM 1996;6:474-7.
  10. Blaxter M. Health and lifestyles. London and New York: Tavistock/Routledge; 1992. p. 1-34.
  11. Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 2001–2010. Egészségügyi Közlöny 2001;51:2237-324.