LAM 2003;13(3):225.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

 

Hogyan csökkenthető a nem szteroid gyulladáscsökkentők krónikus alkalmazása az alapellátásban?
Rheumatology 2002;41(1):14-21.

A nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) az egyik leggyakrabban rendelt gyógyszercsoport Nagy-Britanniában, a legtöbb kezelést az alapellátásban kezdik el. Ebben a tanulmányban a szerzők azt vizsgálták, hogy a nővér által végzett felvilágosítás képes-e csökkenteni a gyógyszercsoport krónikus alkalmazását a váz-izom rendszeri betegségekben, kivéve a malignus betegség vagy a gyulladásos ízületi bántalom miatti terápiát. A gyógyszert legalább 16 hete szedő betegeket véletlen besorolással a hat hónapos vizsgálati időszak során két csoportba osztották. A kontrollcsoportba tartozók általános szóbeli és írásos felvilágosítást kaptak az esetleges mellékhatásokról. Az intervenciós csoportba tartozók egyéni felvilágosítást kaptak; az alternatív fájdalomcsökkentő módokra vonatkozó tanácsadásban is részesültek (egyszerű fájdalomcsillapítás paracetamollal, helyileg alkalmazott NSAID-k, testtömegcsökkentés, testedzés, meleg/hideg pakolás és más módszerek). A követés során telefonos segélyszolgálatot biztosítottak, amit 37-en 39 alkalommal vettek igénybe a hat hónapos vizsgálati időszakban.

A hatodik hónap végére szignifikánsan több beteg csökkentette legalább 50%-kal a gyógyszer használatát – vagy hagyta teljesen el – az intervenciós csoportban. A fájdalom súlyosságának értékei és a fizikai aktivitás nem különböztek szignifikánsan a kiindulási értékektől a hatodik hónap végén, bár a használt módszerek a kismértékű változásokra nem érzékenyek. Hogy az NSAID használatának csökkentése következtében a nemkívánatos események is ritkultak-e, az a vizsgálat célkitűzésein túlmutat.

A vizsgálat eredményei azt jelzik, hogy az alapellátásban dolgozó nővér által végzett intervenció jelentősen képes a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek szedését csökkenteni a lakosság körében anélkül, hogy erősödne a betegek fájdalma vagy csökkenne a fizikai aktivitásuk. Megjegyzendő, hogy a bevont betegek önkéntesek voltak. Az eredmények nem alkalmazhatók valamennyi betegcsoportra, és hosszabb követési időtartam szükséges a hatás tartósságának megítéléséhez.

 


Látszólagosak-e a mérsékelt borfogyasztás egészségi előnyei?
Arch Intern Med 2001;161(15):1844-8.

Számos nagy vizsgálat számolt be a mérsékelt borfogyasztás egészségre gyakorolt kedvező hatásáról. A hír átszivárgott a laikus sajtóba, és széles körben tartja magát. A dán munkacsoport kétségbe vonta ezt a nézetet. Kifejtik, hogy a kedvező hatásokat kimutató korábbi dán vizsgálatokat a hetvenes években végezték, röviddel Dánia Európai Unióhoz csatlakozását követően, akkor a borivás meglehetősen ritka volt. Az 1990-es években vált gyakoribbá a borfogyasztás a dánok körében; ebben az időszakban a szerzők azt tapasztalták Dániában, hogy a borfogyasztás főleg az optimális szociális, intellektuális és személyes helyzetben lévők körében szokásos, míg a sörivás a szuboptimális helyzethez társul. Vagyis mindezek a faktorok zavaró tényezők lehetnek az alkohol kedvező egészségi hatásait kutató vizsgálatokban.

 


Kell-e mérni a csont ásványianyag-tartalmát klinikailag diagnosztizált csigolyatörést szenvedett, posztmenopauzában lévő nőknél?
Ann Rheum Dis 2002;61(1):73-5.

A korábbi csigolyatörés a jövőbeli törés kockázati tényezője, a csontok ásványianyag-tartalmától függetlenül. A szerzők azt vizsgálták, hogy érdemes-e mérni a csontok ásványianyag-tartalmát olyan, posztmenopauzában lévő nők esetében, akik kis trauma következtében szenvedtek csigolyatörést. Klinikai adatbázisból gyűjtötték össze a tíz év alatt klinikailag diagnosztizált csigolyatörést szenvedett, posztmenopauzában lévő nőket. A vizsgálatból kizárták a nagy erőbehatású trauma következtében sérülteket, a rosszindulatú daganatban szenvedőket, a más csontanyagcsere-zavarban szenvedőket. Minden posztmenopauzában lévő nőt bevontak, akik esetében a csigolyákon és a combnyakon is mérték a csont ásványianyag-tartalmát. Összesen 215 beteget vontak be a vizsgálatba, átlagéletkoruk 65,9 év volt. A csontok ásványianyag-tartalmát a csigolyákon és a combnyakon is szignifikánsan kisebbnek találták, mint az átlagnépességben. A szerzők következtetései szerint eredményeik azt mutatják, hogy klinikailag diagnosztizált csigolyatörés esetén nincs szükség a csontok ásványianyag-tartalmának mérésére, mert az csak kis ásványianyag-tartalmat igazolhat. Emellett a klinikai vizsgálatok eredményei alátámasztják a kezelés hatékonyságát a csontok ásványianyag-tartalmának meghatározása nélkül is legalább két csigolya törése esetén, ha a megfelelő kivizsgálás során kizárhatók a másodlagos okok.

 


A pneumococcus-meningitis ellátása
Pediatr Infect Dis J 2002;21(6):589-91.

A közleményben arra hívják fel a figyelmet, hogy az immunizáció ellenére a Streptococcus pneumoniae továbbra is a bakteriális meningitis egyik legfőbb kórokozója. Sajnos a pneumococcus-izolátumok egyre gyakoribb antimikrobiális rezisztenciája következtében a kezelés bonyolultabb, mint valaha. A legjobb megoldásnak az empirikusan megkezdett, vancomycinnel kiegészített cefotaxim- vagy ceftriaxonkezelés tűnik. A terápia a későbbiekben a bakteriális érzékenység ismeretében módosítható. Ezt a kezelési stratégiát attól függetlenül megfelelőnek tartják, hogy kapott-e a gyermek konjugált pneumococcus-vakcinát.

 


Dohányzás és az újszülöttek fiú/lány aránya
Lancet 2002;(9315):1407-8.

Az utóbbi évtizedekben sok országban jelentősen csökkent a fiúk aránya az utódok között. A jelenség okát nem ismerjük; több környezeti tényező szerepe feltételezhető, például olyan toxikus környezeti ágensek krónikus expozíciója, amelyek elsősorban a fiú magzatokat érintik. A cikk szerzői olyan újszülötteknél vizsgálták a fiú/lány arányt, akiknek egyik vagy mindkét szülője a fogamzás körüli időszakban erős dohányos volt (több mint 20 szál cigarettát szívott naponta). A legkisebb fiú/lány arányt azokban a családokban figyelték meg, ahol mindkét szülő dohányzott, ez a környezet toxikus hatásainak lehetséges szerepe mellett szól. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy felmérjük az egyik szülő erős dohányzásának hatását és azt, hogy mindez milyen mechanizmussal fejti ki hatását a fiú magzatokra.

 


Alvászavarok melatoninkezelése idegrendszeri fejlődésükben elmaradott gyermekeknél
Dev Med Child Neurol 2002;44(5):339-44.

A retina fotoreceptorsejtjei napközben normális esetben hiperpolarizált állapotúak; ez gátolja a melatonin szekrécióját. A sötétség beálltával e sejtek noradrenalint szabadítanak fel; aktiválódik a retina-hypothalamus-corpus pineale rendszer, és fokozódik a melatoninszintézis.

Az alvászavar prevalenciája az idegrendszeri károsodást elszenvedett gyermekeknél elérheti a 80%-ot. Korábbi vizsgálatok arra utaltak, hogy melatoninkezeléssel javíthatók e gyermekek alvási szokásai. A közleményben a szerzők a neurológiai szakrendelésen megjelent, alvászavarral küszködő gyermekeknél vizsgálták a melatonin hatását. A hatékonyságot alvásnapló segítségével mérték fel. A vizsgált 46 gyermek közül 36-nál regisztráltak javulást, káros mellékhatás nélkül. A biztató eredmények a melatonin alkalmazásának mérlegelése, óvatos, körültekintő alkalmazása mellett szólnak.