LAM 2003;13(2):146.

SZAKMAI AJÁNLÁS

Az emlő-hengerbiopsziák kódolása: B1–B5

dr. Kulka Janina (levelező szerző): Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Sz. Patológiai Intézet, 1091 Budapest, Üllői út 93.; dr. Cserni Gábor: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Patológiai Osztály, dr. Péntek Zoltán: Népegészségügyi Program, Mammográfiás Lakosságszűrés Albizottság Programvezető

 

Szerkesztőségi megjegyzés: A fenti szakmai ajánlást párhuzamosan több folyóirat is közzéteszi, minthogy tartalma mindazon szakterületek képviselőinek érdeklődésére számot tarthat, amelyek érintettek a szervezett emlőszűrésben.

Az európai protokollokhoz igazodva a magyar emlőszűrésben is elengedhetetlen a hengerbiopsziák (core-biopsziák) helyes kódolása a kórszövettani leletekben. A fizikális vizsgálat, a mammográfiás és ultrahanglelet, valamint a citológiai lelet ötkategóriás kódolásához hasonlóan indokolt a hengerbiopsziás leletek ilyenfajta kódolása, mert ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy teljesen pontos összehasonlításokat tehessünk az egyes képalkotó vagy morfológiai vizsgálatok eredményei között.

Az emlőszűrő centrumoknak elküldött protokoll első kiadásában hármas kódolás szerepel (HB1–3), amely nem teszi lehetővé a hengerbiopsziák részben szövettani, részben későbbi, a szövettani vizsgálat eredményétől függő, további teendők differenciálását. Túlságosan leegyszerűsíti a szövettani besorolást, nem tesz különbséget a normális szövet és a benignus elváltozások között, valamint a benignus és a malignitással gyakrabban asszociált elváltozások (például atípusos ductalis hyperplasia, komplex szklerotizáló laesio) között, és végül arra sem ad lehetőséget, hogy a nehezen besorolható, a hengerbiopsziás mintából gyakran nem teljesen egyértelműen megítélhető elváltozásokat kódolni tudjuk.

Az európai harmonizáció része az emlőszűrés protokolljainak egységesítése is. Az egységes fogalmak, definíciók és kódok alkalmazása elengedhetetlen ebben a folyamatban. A kérdés fontossága késztetett bennünket arra, hogy a hengerbiopsziákkal kapcsolatos korszerű kódolást ismertessük, továbbá ajánljuk és kérjük mihamarabbi bevezetését a hengerbiopsziás gyakorlatba. A közreadott magyar protokoll második kiadásában már ez a kódrendszer szerepel majd, ennek megjelenési időpontja azonban még nem ismert. Célszerű volna az ötkategóriás kódolást minél előbb bevezetni; optimális lenne, ha a szűrés következő negyedévi értékelésében már az ötös kódrendszer szerint lehetne összehasonlítani az egyes vizsgálómódszerek eredményeit.

Mindezeket előrebocsátva az alábbiakban ismertetjük a B1–5 kódolás részleteit és az egyes kategóriák pontos meghatározását. Az alábbi kódolás a brit NHS BSP Guidelines for non-operative diagnosis of breast lesions (2001) című kiadványban található, és része lesz a revízió alatt álló, Az emlőszűrés európai protokollja (2003) című kiadványnak is.

 

A kategóriák meghatározása

B1 – Normális emlőszövet/elégtelen biopszia: Arra utal, hogy nincs egyértelmű kóros elváltozás. Bármilyen jellegű normális szövet esetén adekvát kategória. (Külön megjegyzés javasolt az emlő parenchymalis struktúráira és az esetleges kísérő jelenségekre, például mikrokalcifikációra vonatkozóan.) Ide sorolandó a műtermék miatt nem értékelhető minta is. Példa: Egyes laesiók mint a hamartoma vagy a lipoma is ebbe a kategóriába kerülhetnek.

B2 – Benignus elváltozás: Felismerhető jóindulatú elváltozás. Példa: Idetartozik a fibroadenoma, a szklerotizáló adenosis, fibrocystás elváltozások, cysták, egyes papillaris laesiók, gyulladások. Ép/normális szövet is sorolható ide (például hamartoma, lipoma), ha a látott kép a képalkotó által leírt eltérésnek megfelel. Az involúciós meszesedés is ide sorolható.

B3 – Benignus, bizonytalan biológiai viselkedésű laesio: Olyan benignus elváltozás része, amely közismerten emelkedett rizikóval társul, vagy ismert az in situ vagy invazív emlőrákkal való gyakori együttes előfordulása. Példa: Egyes papillaris laesiók (perifériás, multiplex vagy atípusos), sugaras heg/komplex szklerotizáló laesio, atípusos hámproliferációk (atípusos ductalis hyperplasia, atípusos lobularis hyperplasia). Ide sorolják a klasszikus in situ lobularis carcinomát, valamint a pylloid tumort is.

B4 – Malignitásra gyanús elváltozás: A látott elváltozások malignitás (in situ vagy invazív) gyanúját keltik, de nem lehet biztos diagnózist felállítani műtermék vagy borderline szöveti kép miatt.

B5 – Malignus elváltozás: A malignitás egyértelmű jeleit tartalmazó minta. Lehet a) egyértelmű in situ carcinoma; b) egyértelmű invazív carcinoma; c) olyan eset, ahol nem lehet biztosan megállapítani, hogy in situ vagy invazív a carcinoma. Ha felmerül, hogy nem primer emlőrákról van szó, a lelet szövegében kell leírni. Az in situ kategóriába sorolt tumorok műtéti anyagában invazív komponens igazolódhat a későbbiekben.

Ha a hengerbiopsziát mikrokalcifikáció miatt végezték, célszerű a szövetdarab mammográfiás vizsgálata. A leletben ki kell arra térni, hogy jelen van-e a mikrokalcifikáció, és milyen elváltozáshoz társul.


Érkezett: 2003. január 13. Elfogadva: 2003. január 24.