LAM 2003;13(2):172.

KÖNYVISMERTETŐ

A tuberkulózis története: a fehér halál

Thomas Dormandy: A tuberkulózis története: a fehér halál
Fordította: prof. dr. Boros Mihály.
Goldenbook Kiadó Kft. Budapest, 2002.

 

Ritkán mondható el szakkönyvről, hogy olyan izgalmas és érdekes, hogy nem tudjuk letenni. Kell, hogy mindannyiunkat érdekeljen a könyv témája: olyan betegségről szól, amelynek nyomai a távoli múltba nyúlnak vissza, jelentős mértékben befolyásolva az egész történelmet politikai, kulturális, s nem utolsósorban orvostudományi szempontból. E témát amiatt is indokolt figyelmünk előterében tartani, mert a jelenlegi orvosi gyakorlat abban a látszatmeggyőződésben él, hogy a tbc a mai gyakorlat számára nem aktuális, a betegség – legalábbis a civilizált országokban – véglegesen a múlté. Ugyanakkor a könyv áttanulmányozása meggyőz bennünket arról, hogy a tuberkulózis világméretű hódításának történetében a betegség jelenlegi visszaszorulása csupán jelentéktelen epizód.

Külön nevezetes a könyv szerzője: hazánkfia, egyike az annyira nevezetes „fasoriaknak”; jelenleg Londonban él. Nevével gyakran találkozhatunk mint a szabadgyök-kutatás legalapvetőbb és nagyszámú közleményeinek szerzőjével. E témakör kutatása a szerző egyéni szenvedélye. Közismert, hogy a tuberkulózis néptömegek katasztrófáját okozta, emellett jelentős történelmi személyiségek, művészek, költők, nagy orvosegyéniségek is szenvedtek benne. Életrajzi regények, irodalmi remekművek, részletes korabeli leírások és feljegyzések bőséges anyaga áll rendelkezésre róluk, amelyekben külön terjedelmes helyet kapott e személyek betegségének, s az ebből fakadó tragédiáknak és haláloknak a leírása.

A szerző rendszerezi és pontosan felsorakoztatja a tényeket, eredeti leírásokat idéz; mondanivalóját minden oldalon lábjegyzetekben, az irodalmi források megjelölésével dokumentálja, így a könyv hiteles orvostörténelmi forrásmunkának tekinthető. Mindezt azonban nem hűvös és száraz tárgyilagossággal, hanem érdekfeszítő elevenséggel taglalja, bemutatva a tárgyalt időszakasz történelmi, társadalmi, kulturális viszonyait is. Így a könyvnek igen értékes kultúrtörténeti sajátságai és értékei vannak.

Nem véletlen, hogy a fehér halálról szóló könyv – amint a borítólapon, az ismertetőben is jelzik – az Atlanti-óceán mindkét oldalán tudományos bestsellerré vált; elnyerte a legjobb tudományos ismeretterjesztő könyveknek adható Aventis-díjat. A New York Association of Public Libraries az öt legfontosabb angol nyelven megjelent könyv közé sorolta. A könyvről recenziót közlő nagy nyugati folyóiratokban méltán állították: „A szerző példát mutat arra, hogyan kell történelemről írni.” „Az elemzés világos, a magyarázat mélyreható, az olvasmány lenyűgöző és megindító.” „Az orvosokat és tudósokat mesterien ábrázolja, a könyv lelkesen ajánlható azoknak is, akik hivatásszerű kapcsolatban állnak a tuberkulózissal, vagy kedvtelésből foglalkoznak az orvostudomány történetével.” Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy valójában minden orvos elemi kötelességének kellene lennie, hogy – akár más forrásból is – megismerje az orvostudomány e téren oly kalandos múltját.

A könyv hallatlan tanulsággal, a betegség gyógyításának szörnyűséges és küzdelmes útjának ismertetésével mementóként a mára is utal. Az ötvenes évek elején – tagja lévén a BCG-oltások bevezetésével és ellenőrzésével foglalkozó bizottságoknak – láthattam, mennyire hatott a nehéz döntés meghozatalában az évtizedekkel azelőtt történt lübecki katasztrófa emléke. (1930-ban ugyanis súlyos incidens történt Lübeckben, 250 gyermek alighanem olyan BCG-oltóanyagot kapott, amely virulens bacilustörzzsel keveredett. A szerk.) Azt azonban én sem tudtam, hogy milyen szörnyűségek történtek a tuberkulin felfedezését követően, annak alkalmazása során, és hogy ezekben a súlyos tévedésekben magának Robert Kochnak is része volt.

A magyar olvasók külön szerencséje, hogy a fordítást kiváló írói vénával megáldott kollégánk, Boros Mihály professzor végezte.

dr. Boda Domokos