LAM 2003;13(2):157-58.

EGÉSZSÉGÜGYI MENEDZSMENT

A magyar egészségügyi menedzserképzés elmúlt évtizede

 

A magyar egészségügyi menedzserképzés alig több, mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza. Ma már nem a szerencsén, a véletlenen vagy a zseniális tehetségek felismerésén áll vagy bukik a társadalom gazdasági vagy akár egészségpolitikai kérdéseinek megoldása. Ehhez speciálisan képzett szakemberek szükségesek. E kényszerű szükséglet teremtette meg az egészségügyi menedzserek létét, szerepét, és hozta létre a speciális képzésüket.

A XX. században – korábban soha sem látott – óriási ívű fejlődést írt le az egészségügyi ellátórendszer; a kórházak a modern társadalom legösszetettebb szervezetei közé kerültek, amelyeknek eredményes működtetésére csak magasan kvalifikált egészségügyi menedzserek képesek.

Magyarországon a felsőfokú egészségügyi menedzserképzést olyan társadalmi átalakulás időszakában sikerült – előre talán nem is remélt eredménnyel – megoldani, amikor nemcsak a nemzetgazdaság és az egészségügy volt átalakulóban, hanem az oktatásügy, főképpen a felsőoktatás is. A kivételes korszakok mindig sok érdekességet rejtenek magukban. A hagyományos tudományrendszertan a biológiai és a társadalmi mozgás közé iktatja az integratív jellegű alkalmazott tudományokat. Ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy az egymásra épülő, logikailag és fejlődési szempontból egymásnak alárendelt tudományok szoros kapcsolatban állnak. A tudományok azonban kibújnak a rendszerezés skatulyáiból, és az egymástól logikailag, rendszertanilag távol eső tudományrészek váratlanul egységes rendszerbe tömörülnek. Ez történik a „vezetéstudományok” esetében is, amelynek része a „menedzserizmus” elméleti rendszere. A felsőfokú menedzserképzés speciális tananyaga diverz tudományágak (orvostudomány, közgazdaságtan, jogtudomány, műszaki tudományok, informatika stb.) szintéziséből és a társadalom-orvostan termékeny talajából sarjadt ki, gyors növekedésnek indult. Az egészségügyi menedzserképzés a szakma sajátosságaiból adódóan felsőfokú és posztgraduális jellegű; éppen ezért főképpen a már jelentős egészségügyi munkavégzésből származó tapasztalatokkal rendelkező vezetők „felnőtt oktatása” formájában jött létre. Az ember valódi képességeinek kibontakozásához a rátermettség mellett megfelelő feltételekre is szükség van. Az egészségügyi menedzserképzésre, beiskolázásra azok a diplomás felnőttek jelentkeznek, akik már a vezetői alkalmasságukat bizonyították tevékenységükkel. Az egészségügyi menedzser számára szükséges bonyolult – és sohasem lezárt – ismeretanyag csak hosszú oktatási periódusidő alatt szerezhető meg, és permanens továbbtanulást – továbbképzést – is szükségessé tesz. A „vezetéstudományi”, illetve a „menedzsmentismeretek” oktatásának jó hagyományai vannak hazánkban, mivel orvostudományi egyetemeink társadalomtudományi tanszékein kívül a Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete az elmúlt három évtizedben tanfolyamokon és tudományos tanácskozásokon, magas szintű szakmai igényességgel adták át a korszerű menedzsmentismereteket. A felgyorsult történelmi fejlődés és a tudományos-technikai forradalom új kihívásai miatt a hazánk egészségügyi fejlesztéséért felelős országos szervek már a rendszerváltás kezdeti időszakában megszervezték a másoddiplomát adó egészségügyi menedzserképzést. Az Egészségügyi Minisztérium, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE), a Közgazdaság-tudományi Egyetem Továbbképző Intézete és a Magyar Kórházszövetség által létrehozott Egészségügyi Menedzserképző Alapítvány (EMKA) külföldi oktatók bevonásával az 1990/91-es tanévben a tanárokat képezte ki, akik a tényleges menedzserképzést 1991 szeptemberében kezdték meg. Az azóta eltelt évtizedben jelentős eredmények születtek a magyar egészségügyi menedzserképzés területén, miután ma már több felsőoktatási intézményünkben is folyik eredményes képzés. (A Közgazdaság-tudományi Egyetemen, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjában és Egészségügyi Főiskoláján, valamint a Szegedi Tudományegyetemen.)

A tudományok felgyorsult fejlődése a menedzsment-ismeretanyag bővüléséhez, formálódásához és differenciálódásához vezetve a különböző oktatási intézmények sajátos profilmegosztását is eredményezte. A hallgatók a mai menedzserképzésben olyan témaköröket találhatnak, mint a stratégiai menedzsment, a döntéshozatal tudománya, válságmenedzsment, marketing, humánerőforrás-gazdálkodás, pénzügyek, logisztika, projektmenedzsment, rendszerelmélet, benchmarking, knowledge-menedzsment (tudásmenedzsment), informatika, jövőtervezés stb. A menedzsmentismeretek területén is bekövetkezett az információrobbanás. Az új információrengetegben való eligazodás és gyors tájékozódás létkérdése lett az egészségügyi menedzsernek. Az orvostudomány is speciális ágakra osztódott, amelyek között egyre nehezebb a kommunikáció, elszigetelődésének kitett szubkultúráit egyre vékonyabb információs szálak kötik össze.

A modern technológiával és az információ exponenciális növekedésével jellemezhető, egyre bonyolultabbá váló egészségügyi ellátórendszerünkben mind kevesebb munkahely marad a nem korszerű ismeretekkel felruházott munkaerő számára. Hatványozottan érvényes ez a felsőszintű vezetőkre.

Az egészségügyi menedzserek számára a jövőben a folyamatos képzés hatékony rendszerét szükséges létrehozni, különböző oktatási és képzési módszerek formájában, ahol a hivatalos és nem hivatalos szakmai képzés és továbbképzés egymást erősítő kölcsönhatása érvényesül. E téren domináns szerepet kell tulajdonítanunk a felnőttoktatás távoktatási módszerének, amely hazánkban is óriási fejlődés előtt áll.

Vannak előttünk példák, olyan országok, ahol már kialakult az egészséges viszony a tudomány és a gazdaság, az egészségügyi ellátás és az oktatás között. Ezért nagy jelentőségű a nemzetközi szellemi vérkeringésbe való bekapcsolódás, az együttműködés és az egymástól tanulás.

Amióta nemzeti oktatási rendszerek léteznek, azok alakításában a nemzetközi hatásoknak mindig jelentős szerepe volt. Napjainkban a nemzetközi hatások soha nem látott felerősödésének lehetünk tanúi. Ennek a mi kontinensünkön egyik meghatározója kétségtelenül az európai integráció folyamata.

Egy-egy ország oktatáspolitikája napjainkban a többi ország figyelmétől követve formálódik, annak sikereit vagy kudarcait nemcsak az adott ország polgárai, hanem a nemzetközi közösség is értékeli. A menedzserképzésnek reagálnia kell az új hatások és új dimenziók által meghatározott időszerű viszonyokra.

A magyar egészségügyi menedzserképzés helyzetének – és jövőjének – vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nemzeti oktatáspolitikák Európában ma már olyan nemzetközi erőtérben alakulnak, amelynek hatásai alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát, amelyik helyet kíván kapni az európai társadalmak közösségében.

Radikálisan átalakuló világunkban a szervezetten képzett magyar egészségügyi menedzserek megállják a helyüket, pedig megnehezült gazdasági és kulturális környezetben kell végezni a munkájukat. Olyan versenykörülmények között kell tevékenykedniük, amelyek gyakran tűnnek könyörtelennek, mivel eltérő gazdasági-műszaki háttérrel rendelkező kollektívákat, más-más kulturális alapokkal ellátott teameket, projektumokat kell irányítaniuk, forráshiányos finanszírozási körülmények között.

Az egészségügyi menedzsereknek követniük kell a globális és helyi környezet változásait, időben kell válaszolniuk a gazdasági-politikai változásokra, mivel a magyar egészségügyi ellátórendszer irányítóinak a missziója a szolgáltatások korszerűsítése, a magyar nép egészségének és életminőségének javítása.

Ezen célok megvalósítását szolgálják – jól! – a magyar egészségügyi menedzserképzést végző oktatási intézmények és a kiképzett menedzserek.

dr. Szabadfalvi András
a gödöllői Tormay Károly Egészségügyi Központ igazgatója

A szerző a Magyar Egészségügyi Menedzser Klub örökös tiszteletbeli elnöke.