LAM 2003;13(2):155-6.

AZ EU-CSATLAKOZÁS KÜSZÖBÉN

Csaknem teljesítettük a feltételeket

 

A szigorúan vett egészségügy, annak képzése, szervezése, finanszírozása nem tartozik az Európai Közösség kompetenciájába. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a közösség nem foglalkozik az egészségüggyel és nincsenek olyan előírások, irányelvek, amelyek az egészségügyet érintenék – tájékoztatta lapunkat Páva Hanna, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megbízott főosztályvezetője.

 

Az egészségügyet tekintve a maastrichti szerződés volt az első, amely kimondta, hogy az egészség megőrzése és a betegségek megelőzése a közösség szintjén is fontos szempont. Ezt követően különféle közösségi akcióprogramokat írtak ki, amelyek a népegészségügy fejlesztését voltak hivatottak elősegíteni. Az 1997-es amszterdami szerződés pedig már az egészségügy területén meghatározó jellegű, mert azt is előírta, hogy a közösségi politika kialakításánál az egészségügyi szempontokat mindig figyelembe kell venni. Az amszterdami szerződés írta elő azt is, hogy melyek azok a kifejezetten egészségügyi területek, ahol közösségi szintű jogalkotásra van szükség, így az emberi szervek, szövetek és a vérellátás biztonsága, amelyekre irányelveket is kidolgoztak már. Tehát a szerződésben ekkor már az egészségügy is megjelent, illetve részben elkészültek az irányelvek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korábban ne lettek volna olyan jogszabályok vagy közösségi előírások, amelyek az egészségügyet érintették, legfeljebb nem azt, hogy nem annak a fejezetében jelentek meg.

 

Az áruk szabad áramlása

Az áruk szabad áramlása területén, amelyek a termékekre vonatkozóan tartalmaznak előírásokat, megjelent több olyan szabályozás is, amely idekapcsolódik, nevezetesen a gyógyszerkérdés, de ehhez kapcsolódnak az élelmiszer-biztonság elérésének elvei, az élelmiszer-higiéné, a kozmetikumok, a veszélyes vegyi termékek, valamint az orvostechnikai eszközök területe is. Ezek az irányelvek a termékbiztonság oldaláról közelítik meg a kérdést, így komoly közegészségügyi vetületük is van.

Számos közösségi irányelv és rendelet foglalkozik a gyógyszerekkel, a gyógyszergyártástól kezdve a nagykereskedelmi tevékenységen keresztül a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásáig. Tulajdonképpen a gyógyszerterület teljes spektrumát, a gyártástól a felhasználásig átfogják az irányelvek.

Magyarországon 1998-ban született meg a gyógyszertörvény, amelyhez számos kormány-, illetve miniszteri rendelet is kapcsolódik. Egy kérdéskör kivételével azt lehet mondani, hogy átvettük a közösségi joganyagot, amelyek nagy része hatályba lépett, de legkésőbb a csatlakozáskor hatályba fog lépni. Az a terület, amelyen létezik még további teendő – bár már itt is megtörténtek az erre vonatkozó előkészületek –, az a társadalombiztosítási támogatás átláthatóságának kérdése. Ez ugyan továbbra is a tagállamok belügye, az irányelv pusztán annyit mond ki, hogy mind az árképzés, mind a tb-támogatás történjék átláthatóan, tehát pontosan és világosan derüljön ki az, hogy milyen elvek szerint választják ki az adott gyógyszerkört, melyek részesülnek tb-támogatásban, illetve mekkora a támogatás mértéke. Ez az úgynevezett transzparencia-irányelv.

Az orvostechnikai eszközök terén 1999-ben született meg a magyar jogszabály, amely átvette a vonatkozó irányelveket. Tulajdonképpen ez is a termékbiztonság oldaláról szabályozza a kérdést, és azt mondja ki, hogy milyen minőségi kritériumoknak kell megfelelniük az orvostechnikai eszközöknek, termékeknek, hogyan kell történnie a minősítésüknek, bevizsgálásuknak stb. Ezzel összefüggésben 2001-ben megalakult az Orvostechnikai Hivatal, amely az idevágó hatósági feladatokat intézi, illetve összekötő szervként működik az Európai Bizottság illetékes albizottsága, valamint a magyar minisztérium és a gyártók, forgalmazók között.

Az orvostechnikai eszközök sajátos körét adják az úgynevezett in vitro diagnosztikai eszközök. Ezekre vonatkozóan elkészült és a csatlakozás napján fog hatályba lépni a jogszabály.

A kozmetikumokra és a feldolgozott élelmiszerekre vonatkozó jogszabályokat szintén átvettük, ugyancsak a csatlakozás napján lép hatályba a kozmetikumokra vonatkozó szabályozás, az élelmiszerekre érvényes egyes előírások pedig már korábban hatályossá váltak. E két területen nálunk az előzetes engedélyezési eljárás van érvényben, ami azt jelenti, hogy az adott termék csak akkor forgalmazható, ha előtte az OÉTI engedélyezi. Az EU-ban ez az eljárás teljesen másképpen működik, ott ugyanis az az elv érvényesül, hogy minden, ami nem árt és nem káros, az forgalmazható. Természetesen a gyártó nagyon komoly felelőséggel tartozik azért, hogy az általa forgalmazott termék minden biztonsági előírásnak megfeleljen. Nincs tehát szükség előzetes engedélyezésre, viszont a piacfelügyelet olyan erős, hogy ha adott esetben egy termék nem felel meg a minőségi vagy biztonsági előírásoknak, akkor azt azonnal kivonják a forgalomból, és akár büntetőjogi felelősségre vonást is maga után von. A csatlakozástól kezdődően ez nálunk is így fog működni, megszűnik az előzetes engedélyezés, nem kell az OÉTI-től engedélyt kérni, viszont a piacfelügyeletet kell úgy kiépíteni, hogy az megfeleljen az európai normáknak.

A veszélyes vegyi termékekre (mosószerek, festékek, oldószerek) vonatkozó irányelveket szintén átvettük, már néhány évvel korábban megjelent a kémiai biztonságról szóló törvény. Intézményi háttere szintén rendeződött, megalakult az Országos Kémiai Biztonsági Intézet, amely az egész kérdéskör szakmai hátterét, felügyeletét végzi, és szintén összekötő szereppel bír az Európai Bizottság és Magyarország között. Ezen a téren egyetlen jogszabály van, amely még nem született meg, ez az úgynevezett biocidrendelet, amely gyakorlatilag a különféle élősködőkre, kártevőkre vonatkozó irtószereket szabályozza.

 

Tilos a dohánytermékek reklámozása

A népegészségügyhöz és az áruk szabad áramlásához egyaránt hozzátartozik a dohánytermékek forgalmazása. Több közösségi irányelv is foglalkozik a dohánytermékekkel. Egyrészt adott a termékek megengedhető kátránytartalma, másrészt pedig a dohányreklám is szabályozott terület. Tavaly decemberben jelent meg az új irányelv, amely lényegében megtiltja a dohánytermékek reklámozását, és néhány éven belül meg kell szüntetni a sporteseményeken (ez gyakorlatilag a Forma–1-et jelenti) való reklámozásukat, illetve azok szponzorálását is. Magyarországon a dohánytermékekre vonatkozóan már 2002. július 1-jével hatályos a teljes reklámtilalom, azonban külön kérelem esetén bizonyos sporteseményeken nálunk is lehet reklámozni a dohánytermékeket. A kátránytartalommal kapcsolatban pedig most van előkészületben a jogszabály, ami az új irányelvnek megfelelően határozza meg a kátrány megengedhető maximális tartalmát.

 

A munkaerő áramlása

A személyek szabad áramlása területéhez tartozik a különböző diplomák és szakképesítések elismerése, amelynek az Európai Unióban kétféle rendszere működik. Létezik az úgynevezett szabályozott szakmák területe, amely összesen nyolc szakterületre vonatkozik, és ebből ötöt egészségügyi szakmák tesznek ki: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, a szülésznő és az ápoló. Az irányelvek meghatározzák a képzés minimális tartalmi követelményeit és minimális időtartamát, vagy évben, vagy óraszámban. Ennek az a következménye, hogy ha a tagállamok között történik a munkaerő-áramlás, például egy portugál orvos Németországba megy dolgozni, akkor a német hatóság nem vizsgálhatja a diplomáját, pontosabban a mögötte álló képzést. Tehát aki diplomáját az irányelvek hatályba lépése után szerezte meg, vagyis a képzése már az irányelveknek megfelelően történt, vele szemben már nem merülhet fel bizalmatlanság, a diplomáját el kell ismerni. Azt azonban az EU-tagországokban vizsgálják, hogy a kérelmező személyében fennáll-e valamilyen olyan ok, ami a szakma gyakorlását lehetetlenné teszi (például büntetett előéletű, komoly etikai vétség, mentális betegség stb.). A diplomát ebben az esetben is elismerik, csak a tevékenység végzését nem engedélyezik. Ha valaki a diplomáját az irányelv hatályba lépése előtt szerezte, akkor egy igazolást kell beszereznie az illetékes hatóságtól arra vonatkozóan, hogy az elmúlt öt évből három éven keresztül folyamatosan gyakorolta a szakmát. Ebben az esetben is kvázi automatikus elismerés alá esik.

Az olyan szakmákat, amelyek nem speciálisan szabályozottak – például dietetikus, gyógytornász vagy a többi egészségügyi szakma – nem ismerik el automatikusan, hanem a hatóság megvizsgálja, hogy az a képzés, amelyet az egyén elvégzett, mennyiben tér el a fogadó ország ugyanolyan képzésétől, és amennyiben különbségeket tapasztal, akkor meghatározza azokat a tárgyakat, amelyekből különbözeti vizsgát vagy szakmai gyakorlatot kell tenni. Azt a kérelmező dönti el, hogy a vizsgát vagy a szakmai gyakorlatot választja-e.

Ugyanez a helyzet az unió határain túlról érkező munkavállalók esetében is, függetlenül a szakmától.

Az EU a magyar képzést elismerte olyannak, mint amely megfelel az uniós követelményeknek. Az ápolói, szülésznői képzés az 1994-es jogszabály-módosítás óta gyakorlatilag megfelel. Akik korábban végezték el tanulmányaikat, azok esetében egy úgynevezett hídprogram keretében a korábbi diploma alapján történik a továbbképzés. Az orvos-, gyógyszerész- és fogorvosképzés esetében az EU elismerte, hogy képzésünk teljesen megfelel az ő követelményeiknek. A szakorvosok esetében az irányelv melléklete körülbelül 50 orvosi szakképesítést sorol fel, amelyek előfordulnak a tagállamokban. Akinek olyan szakorvosi oklevele van, mint amely a mellékletben szerepel, annak a szakorvosi képzettségét is automatikusan el fogják ismerni.

A természetgyógyászat nem tartozik a szabályozott szakmák közé, minden tagország a már említett általános rendszer keretében maga dönti el, hogy mennyiben fogadja el és mennyiben nem. Németországban a természetgyógyászat például jobban szabályozott és nagyobb hagyományai vannak, mint például Olaszországban.

Vajda Angéla