LAM 2003;13(2):154.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

 

Oki összefüggés a krónikus középfülbetegség és a gastrooesophagealis reflux betegség között?
Otol Neurotol 2001;22(4):447-50.

A közleményben négy gastrooesophagealis reflux betegségben (GORD) és ezzel társult középfülbetegségben szenvedő betegről számolnak be. A középfülbetegség a serosus otitis mediától kezdve akár váladékozó radikális üreg is lehetett. Mindegyik betegnél endoszkópos vizsgálatot, 24 órás pH-monitorozást és nyelőcső-manometriát végeztek. A leghasznosabb vizsgálat a 24 órás pH-mérés volt; ez mindegyik betegnél kóros értéket eredményezett, a legjelentősebb lelet a proximalis oesophagealis szondáig (20 cm a gyomorszáj felett) terjedő aciditás volt. A gastrooesophagealis reflux betegség adekvát kezelésére minden betegnél gyógyult a középfülbetegség, feltehetően a fülkürtműködés javulása következtében. Bár a közlemény csak esetismertetés, rávilágít erre a kórképre, amire mindig gondolni kell a látszólag terápiarezisztens krónikus fülkürtműködés-zavar esetén.

 


A krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbatióinak kezelése – a közölt bizonyítékok összegzése és értékelése
Chest 2001;119(4):1190-1209.

A kórházi felvételek egyik leggyakoribb oka a krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbatiója. Az összefoglaló szerzői megpróbálták értékelni az ezen állapot kezelésére vonatkozó bizonyítékokat. Megdöbbentő, hogy milyen kevés jó minőségű bizonyítékot találtak, amelyre alapozhatnánk e nagyon gyakori betegség kezelését. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az antikolinerg szerek alkalmazhatók bronchodilatatorként. Az orális szteroidok értéke kétségbevonhatatlan a krónikus obstruktív tüdőbetegség exacerbatiójának kórházi kezelésében. A szerzők szerint az antibiotikumok különösen a súlyosabb exacerbatiók esetén előnyösek. Következtetéseik szerint értékes lehet az oxigén adása, a légzési elégtelenségben szenvedő betegek esetében a nem invazív lélegeztetés. A kutatás legnagyobb hiányossága, hogy krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbatiójában hiányzik a betegek kockázat szerinti rétegezésének megbízható módszere. További vizsgálatok végzése szükséges. Az egyik legmeglepőbb megfigyelésük, hogy bár az 1960-as évek óta végeznek vizsgálatokat a krónikus obstruktív tüdőbetegség exacerbatiójával kapcsolatban, csak körülbelül 1000 beteget soroltak be véletlen módszerrel placebokontrollos antibiotikum-vizsgálatokba, és csak 650-et az orális kortikoszteroidokkal foglalkozó vizsgálatokba.

 


Szorongás és a depresszió: a háttérben az amygdalafunkció zavara áll?
Arch Gen Psychiatry 2001;58(11):1057-63.

A kutatások ahhoz a felismeréshez vezettek, hogy az érzelmek megélésének hátterében álló egyik legfontosabb agyi struktúra az amygdala. A tanulmányban funkcionális mágneses rezonanciával vizsgálták az amygdalában különböző környe-zeti hatásokra – rémisztő és semleges arckifejezések meglátására – fellépő idegi válaszokat.

Azt találták, hogy a szorongó gyermekek fokozott amygdalaválaszt adtak a rémisztő arcokra, ez a reakció korrelált a szorongás súlyosságával. Major depresszió esetén ugyanerre az ingerre gyengébb amygdalaválaszt kaptak.

A szerzők következtetése szerint a szorongó és a depressziós gyermekeknél egyaránt károsodott az amygdalafunkció, ez összefüggésben állhat a betegség kórélettanával.

 


Az Alzheimer-kór kockázata és a nem szteroid gyulladásgátló szerek
N Engl J Med 2001;345(21):1515-21.

Az Alzheimer-kór bizonyos neuropatológiai jellemzői gyulladásos folyamatra utalnak; felmerült, hogy nem szteroid gyulladáscsökkentők adásával mérsékelhető volna a betegség incidenciája.

A szerzők azt vizsgálták, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása – az acetilszalicilsav kivételével – esetén csökken-e az Alzheimer-kór és a vascularis dementia kockázata.

A vizsgálatba 1990–1993 között 10 275 személyt – Rotterdam egyik elővárosának valamennyi, 55 évesnél idősebb lakosát – vontak be, összesen 7983 személy adta végül beleegyezését. A vizsgálat indulásakor dementiateszteket, pozitív esetben MR-vizsgálatot is végeztek. 6989 fő nem szenvedett dementiában és vett részt a vizsgálatban. Őket a dementia kialakulásáig, halálukig vagy a vizsgálati időszak végéig követték.

A vizsgálati alanyoknak felírt nem szteroid gyulladásgátlókról a számítógépes gyógyszerforgalmi nyilvántartásból szereztek adatokat. Négy csoportot képeztek: akik nem szedtek, kevesebb mint egy hónapig szedtek, 1–24 hónapig szedtek, valamint 24 hónapnál tovább szedtek ilyen gyógyszert.

Összesen 47 498 betegévről kaptak követési adatokat. A nem szteroid gyulladásgátlók 83%-át a diclofenac, ibuprofen, naproxen tette ki.

Az eredmények alapján nem találtak összefüggést a gyógyszerszedés és a vascularis dementia között. A több mint 24 hónapig gyógyszert szedők körében csökkent az Alzheimer-kórból eredő dementia kockázata. Mivel azonban az e csoportban lévők 86%-a már a vizsgálat kezdetekor is szedett ilyen gyógyszert, a nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazásának optimális időtartama nem tisztázott.

 


A bypassműtétet követő acetilszalicilsav-terápia csökkenti a halálozás kockázatát
http://content.nejm.org/cgi/content/abstract/347/17/1309

A The New England Journal of Medicine október 24-i számában olvasható az a tanulmány, amely szerint a bypassműtéten átesett betegek ischaemiás tüneteinek, illetve műtét utáni halálozásának aránya jelentősen csökken, ha a betegek a műtétet követő 48 órán belül acetilszalicilsav-kezelésben részesülnek.

A vizsgálat során 17 országban, 70 kórházban 1996–2000 között kezelt több mint 5000 beteg adatait dolgozták fel. Az acetilszalicilsav-kezelésben nem részesült betegek körében a halálozási arány 4%, míg a gyógyszert kapottak körében csupán 1,3% volt. A vizsgálatban részt vevő kutatók hasonló eredményeket találtak az alacsony véráramlás következtében fellépő agyvérzést, infarktust, bélelhalást, illetve kialakuló veseelégtelenséget illetően.

Az orvosok szerint a tanulmány világosan alátámasztja azt az elméletet, amely szerint minden bypassműtéten áteső betegnek – akinél nem áll fenn allergia – a műtét után mielőbb acetilszalicilsav-kezelésben kellene részesülnie. A tanulmány nem igazolta a gastrointestinalis vérzés miatti félelmet. Az acetilszalicilsav előnye kétoldalú: megelőzi a vérrögképződést és csökkenti az erekben fellépő gyulladás esélyét.

A vizsgálat nem randomizált tanulmány volt. Ennek ellenére Dr. Dennis T. Mangano, az Ischemia Research and Education Foundation (San Francisco, CA, USA) alapítója, egyben a vizsgálat vezetője állítja, hogy csapata körültekintően járt el az adatok egyeztetésében, és semmilyen más indokot nem találtak, ami azt támasztotta volna alá, hogy az acetilszalicilsavat kapott csoport eredményei annyival jobbak voltak.