LAM 2002;12(4):247.

KIGYÓGYÍT

NORDIL (NORdic DILtiazem study)


Kezelés: Diltiazem, illetve béta-receptor-blokkoló és/vagy diuretikum. A vizsgálat elsô öt évében rövid hatású diltiazemet adtak, majd a következő két évben ezt hosszú hatású változatra cserélték. A diltiazem adagja napi 180–360 mg volt. Nem megfelelő hatás esetén ehhez második lépcsőben valamilyen ACE-gátlót, harmadik lépcsőben diuretikumot vagy béta-receptor-blokkolót adtak, végül negyedik lépésként bármilyen antihipertenzív szerrel egészíthették ki a terápiát. A diuretikumot szedő csoport első gyógyszere valamilyen tiazidkészítmény volt; nem megfelelő hatás esetén ezt először béta-receptor-blokkolóval kombinálták. Ha első szerként béta-receptor-blokkolót alkalmaztak, a második lépcsőben diuretikummal egészítették ki, harmadik lépésként ACE-gátlót vagy alfa-receptor-blokkolót használtak, a negyedik gyógyszer kalciumantagonista kivételével bármilyen vérnyomáscsökkentő lehetett. Kiegészítő gyógyszert akkor adtak, ha a diasztolés vérnyomás nem csökkent 90 Hgmm alá.

Kezelt személyek: Hypertoniás betegek, akiket 1032, norvég és svéd intézményben kezeltek. 1992. október 9. és 1999. október 31. között 10 916 beteget randomizáltak, közülük 35 beteget zártak ki.

A diltiazemet szedő csoportba 5410, a béta-receptor-blokkolót/diuretikumot kapó csoportba 5471 beteget soroltak; a követési idő alatt az első csoportból 24, a másodikból 28 beteg veszett el. A betegek életkora a besoroláskor 50–69 év között volt. Besorolási kritérium: két, külön alkalommal mért 100 Hgmm-es vagy annál magasabb diasztolés tenzió.

A vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a nem dihidropiridin típusú kalciumantagonista diltiazem a diuretikum- és/vagy béta-receptor-blokkoló kezeléshez képest milyen mértékben csökkenti a vérnyomást, valamint a szív- és érrendszeri halálozást hypertoniás betegeknél.

Vizsgálati terv: Internacionális, multicentrikus, prospektív, randomizált, nyitott tanulmány, párhuzamos csoportok összehasonlítására.

Vizsgálati időszak: Középértékben 4,5 év. Ezen idő alatt 48 992 betegévet értékeltek.

Eredmények: A diltiazem-, illetve diuretikum- és béta-receptor-blokkoló terápia a vérnyomást hatékonyan csökkentette: –20,3/18,7 versus –23,8/18,7 Hgmm. A szisztolés vérnyomásban a két csoport között a különbség szignifikáns (p<0,001). Elsődleges végpont (halálos és nem halálos szélütés, infarktus, illetve bármilyen eredetű szívhalál) a diltiazemmel kezeltek között 403 esetben, a diuretikummal és béta-receptor-blokkolóval kezelt csoportban 400 esetben fordult elő (16,6 versus 16,2 esemény/ezer betegév, p=0,97). Halálos és nem halálos szélütés a diltiazemet szedők csoportjában 159, a diuretikum–béta-receptor-blokkoló csoportban 196 esetben volt (6,4 versus 7,9 esemény/ezer betegév, p=0,04), halálos vagy nem halálos infarktus 183, illetve 157 esetben (7,4 versus 6,3 esemény/ezer betegév, p=0,17).

Közlemény: NORDIL Study Group: The Nordic Diltiazem Study: an intervention study in hypertension comparing calcium antagonist based treatment with conventional therapy. Blood Press 1993;2:312-21. Hansson L, Hedner T, Lund-Johansen P, Kjeldsen SE, Lindholm LH, Syvertesn JO, Lanke J, de Faire U, Dahlöf B, Karlberg BE for the NORDIL Study Group: Randomised trial of effects of calcium antagonists compared with diuretics and beta-blockers on cardiovascular morbidity and mortality in hypertension: the Nordic Diltiazem (NORDIL) study. Lancet 2000;356:359-65.

Megjegyzés: A kalciumantagonisták világszerte a legtöbbször alkalmazott antihipertenzív szerek közé tartoznak, bár a szív- és érrendszeri morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hosszú távú hatásuk nem eléggé ismert. A NORDIL tanulmány adatai arra utalnak, hogy a diltiazem adásán alapuló vérnyomáscsökkentés ilyen irányú hatása nem különbözik értékelhetően a diuretikum és béta-receptor-blokkoló alkalmazására alapozott terápiától. A vizsgálatban a diltiazemkezelés mellett éppen a szignifikancia határa alatt maradó mértékben volt kisebb a szélütés kockázata, noha a vérnyomás a diltiazemcsoportban kisebb mértékben mérséklődött. Nem találtak értékelhető különbséget a két csoport között a keringési elégtelenség kialakulásának gyakorisága szempontjából. A betegek mindkét kezelési módot jól tolerálták.

dr. Matos Lajos
Fővárosi Szent János Kórház