LAM 2002;12(4):285-8.

ORVOSLÁS ÉS TÁRSADALOM

Az Apokalipszis ötödik lovasa

Az AIDS ma Magyarországon

A titokzatos betegségre 1981 nyarán figyeltek fel az Amerikai Egyesült Államokban, amikor egyre több fiatal homoszexuális férfi esetében jelentkezett a Pneumocystis carinii okozta pneumonia, különféle immunhiányos tünetekkel. Magyarországon az első HIV-pozitív személyt 1985 augusztusában, az első AIDS-ben szenvedő beteget pedig 1986 decemberében fedezték fel. Az emberek viszonyát az új és halálos betegséghez elsősorban a pánik és a kirekesztő szellem jellemezte. A járvány napjainkban intravénás kábítószerezés útján terjed a legintenzívebben, olyannyira, hogy a környező országokban, főleg a volt Szovjetunió tagállamaiban, a fertőzöttek száma közel egy év alatt megkétszereződik.

 

A hazai helyzetről, a betegség kezeléséről, terjedéséről dr. Bánhegyi Dénest, a Fővárosi Szent László Kórház Immunológiai Osztályának osztályvezető főorvosát kérdeztük.

Magyarország még mindig az alacsonyan fertőződött országok közé tartozik. A fertőzöttek száma 40 és 80 között van évente, az AIDS-et évente 20–40 fertőzöttnél diagnosztizálják, a halálozás pedig 10-30 között alakul. Az utóbbi években mind az AIDS-diagnózis, mind pedig a halálozás csökken, ami elsősorban az eredményes gyógyszeres kezelésnek tudható be. „A tizenöt évre visszatekintve azt kell mondjam, hogy Magyarországon ennek a betegségnek a kezelése által egy különleges helyzetet sikerült megvalósítani. A betegek a nyugat-európai típusú és színvonalú gyógyszeres kezelést kapták, amelyeknek az utóbbi években látjuk igazán a hatékonyságát. Ez azt jelenti, hogy a betegeknek nemcsak az életkilátásai javultak jelentősen, hanem az életminőségük is. A betegek gyógyszert szednek, dolgozni tudnak, normális életet élnek, és nem fenyegeti őket az AIDS-betegség különböző halálos szövődményei” – magyarázza Bánhegyi Dénes. A fertőzés és a megbetegedés csökkenése azonban csak a fejlett világra jellemző, ahol a gyógyszeres kezelés és a kapcsolódó diagnosztikus eljárások széles körben elérhetőek. Az elérhetőség azt jelenti, hogy a betegek minimális térítésért vagy ingyenesen jutnak hozzá mind a gyógyszerekhez, mind a vizsgálatokhoz. Magyarországon a gyógyszereket és a vizsgálatokat ingyen kapják a betegek.

Mint a főorvos elmondta, a Szent László Kórházban (ahol kizárólagos jelleggel kezelik a betegeket) a bent fekvő betegforgalom jelentősen csökkent. A betegeknek több mint a fele úgy került a rendszerbe, hogy korábban nem tudtak a betegségéről, és már nagyon súlyos szövődményekkel, más kórházból helyezték át. Azok a betegek viszont, akikről korán kiderült, hogy fertőzöttek, többnyire a járóbeteg-ellátás keretében kapják meg a megfelelő kezelést, vesznek részt a rendszeres kontrollvizsgálatokon.

A háziorvos HIV-fertőzésre gyanakodhat, ha betegénél néhány hónap alatt több nagyobb nyirokcsomó keletkezett vagy szájpenész alakult ki, minden különösebb indok nélkül. A beteget HIV-szűrésre és diagnosztikus vizsgálatokra kell küldeni, de mint Bánhegyi mondja, a diagnosztika terén körülbelül tizenöt éve igen komoly visszalépés történt. A vérellátó rendszerben ma már nem végeznek diagnosztikus vizsgálatokat, és a kisebb laboratóriumok sem, csak a központi intézetek. Az Országos Bőr- és Nemibeteg-gondozó Hálózatnak pedig egyetlen laboratóriuma van, a fővárosban. Egy diagnosztikus vizsgálat így egy-két hónapig is eltart. Ilyen vizsgálatot az ÁNTSZ fővárosi és megyei laboratóriumai, valamint az Országos Epidemiológiai Központ végezhet.

 

Sok külföldi fertőzött

A fertőzöttek kiszűrésének módja elég sajátosan változik. Van olyan fertőzés, amit a Szent László Kórházban fedeznek fel, például fény derül arra, hogy valamelyik kezeltnek fertőzött a partnere. Van, aki a kórházban olyan tünetekkel jelentkezik, ami miatt elvégzik a tesztet, és kiderül, hogy a tünetekért a HIV-fertőzés a felelős. Másrészt az Országos Bőr- és Nemibeteg-gondozó teljes hálózata vizsgálatokat végez, elsősorban nemi betegeknél, illetve olyan személyeknél, akik ismert HIV-fertőzöttek szexuális partnerei. Ebből a körből igen komoly „merítés” történik. Az utóbbi néhány évben a heteroszexuális úton jelentősen előretört a fertőzés, aminek hátterében elsősorban a külföldiek szexuális kapcsolatai állnak. Az utóbbi években igen sok külföldi fertőzött személyt diagnosztizáltak, akik többnyire Fekete-Afrikából érkező menekültek. Többségük nem is tud arról, hogy beteg. Fertőzöttségükre a befogadótáborban történő HIV-szerológiai vizsgálat során derül fény. Tavaly például az újonnan diagnosztizált HIV-fertőzöttek 40 százaléka külföldi volt. Esetükben azért nehéz a kezelés, mert az mindenféleképpen taj-számhoz kötött, s ezzel ők többnyire nem rendelkeznek. Ugyanakkor Magyarországon nagyon könnyű taj-számot beszerezni, és a minimális járulékfizetésért is egy-két százezer forint értékű gyógyszert kaphatnak havonta.

 

Tombol a járvány

Járványügyi szempontból kevéssé ismert, hogy a HIV-fertőzés, az AIDS első hulláma Fekete-Afrikában alakult ki, a második az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, a harmadik hullám pedig a késői nyolcvanas években Dél-, Délkelet-Ázsiából indult el. A negyedik a kilencvenes évek elején, a volt Szovjetunió területén jelentkezett. Ez a járványhullám pillanatnyilag a legdinamikusabban mozog a világon, és elérte azt a szintet, ami a nyolcvanas évek közepén Amerikára volt jellemző, vagyis hogy nem egészen egy év alatt megduplázódik az új esetek száma. Becslések alapján ez a járvány meghaladta az egymillió fertőzöttet, és elsősorban injekciós kábítószerezés útján terjed, másodsorban pedig a prostitúció révén. Ez a járványhullám veszélyezteti Magyarországot, és a főorvos szerint egy szűk időintervallumon belül megjelenik hazánkban is, hiszen körülöttünk minden országban megnövekedett az intravénás fecskendőt használó fertőzöttek száma. A homoszexuális közösségekkel ellentétben az intravénás kábítószeresek nem alkotnak zárt közösséget, és mivel a kábítószerezés kézen fogva jár a prostitúcióval, a fertőzés ebből kifolyólag nagyon gyorsan kikerül a „normális” lakosság körébe is. Ahol ilyen nagyszámú az intravénás kábítószeres fertőzöttség, ott nagyon gyorsan megjelennek a a fertőzötten született csecsemők.

A járvány aránytalanul sújtja a hátrányos helyzetű vagy a társadalom peremére szorult embereket. Jelenleg a világon több mint 36 millió HIV-fertőzött van, számuk évente ötmillióval növekszik. Magyarországon a nyilvántartottak száma 7-800 között van, becslések szerint a valódi szám 3-4 ezer lehet.

A HIV/AIDS járvány becsült adatai, 2001 végén. Forrás: AIDS epidemic update, december 2001 UNAIDS/01.74E

Új HIV-fertőzés 2001-ben 
    Összesen:5 millió
    Felnőtt:4,3 millió
    Nő:1,8 millió
    Gyermek:800 000
HIV-fertőzött/AIDS-beteg: 
    Összesen:40 millió
    Felnőtt:37,2 millió
    Nő:17,6 millió
    Gyermek:2,7 millió
AIDS-halálozás 2001-ben: 
    Összesen:3 millió
    Felnőtt:2,4 millió
    Nő:1,1 millió
    Gyermek:580 000
Kumulatív AIDS-halálozás: 
    Összesen:21 millió
    Felnőtt:16,5 millió
    Nő:8,2 millió
    Gyermek:4,5 millió
AIDS-árvák száma a járvány kezdetétől:15 millió

 

Reményteljes kutatási eredmények

Ma sehol a világon nem rendelkeznek egyetlen olyan gyógyszerrel sem, amely önmagában elég hatékonyan gátolná a vírus szaporodását. Minél gyorsabban szaporodik a vírus egy fertőzöttben, annál valószínűbb, hogy gyors lefolyású lesz a megbetegedés. A cél tehát az, hogy a vírus szaporodását a minimálisra csökkentsék. Ma már tudjuk, hogy a leghatékonyabb gyógyszer-kombinációkkal sem lehet teljesen meggátolni a szaporodást. Azt viszont el lehet érni, hogy olyan mérvű legyen a vírusszaporodás gátlása, amely mellett nincs betegségprogresszió, sőt, az immunrendszer magától, lassan, hónapok-évek alatt magához tud térni, regenerálódik. Mivel a HIV-vírus rendkívül változékony, így mindig kialakulhatnak olyan változatok ezen belül, amelyek egy adott gyógyszer jelenlétében is képesek szaporodni. Ezért olyan lényeges, hogy egyszerre több gyógyszerrel kezeljék a fertőzötteket. „Ma például nagyon fontos szempont a kezelésben a hosszú távú mellékhatások vizsgálata, például az, hogy emelkedik-e a vérzsírok és a koleszterin szintje, ami esetleg egy korai érelmeszesedéshez vezethet. Ez nagy változásnak tekinthető, hiszen tíz évvel ezelőtt senki sem törődött a koleszterinnel, és örültünk, ha egy szövődményt sikerült meggyógyítani. Az igazi áttörés azonban akkor lesz, amikor a szervezetet »meg tudjuk tanítani« arra, hogy amikor gyógyszeres kezeléssel már minimálisra csökkent a vírus szaporodása, akkor azt el tudja pusztítani. Ezzel el lehet érni azt, hogy ne kelljen tartósan gyógyszert szedni a betegnek, aki ebben az esetben már nem is beteg, hanem csak fertőzött. Vagyis nem kell élete végéig a viszonylag mérgező mellékhatású gyógyszereket szednie. Mindez elvezet odáig, hogy helyreállítható a tönkrement immunvédekezés, s a vírus úgy szaporodhat a szervezetben, hogy az immunrendszer felismeri és el tudja pusztítani. Ezért fontosak az állatkísérletek és a hosszan túlélők vizsgálata; de olyan prostituáltakat is vizsgáltak, akik rendszeresen találkoztak kis mennyiségű vírussal, és ezért jelentős védettséget tudtak kialakítani” – fejti ki Bánhegyi Dénes.

HIV-incidencia Európában. Forrás: Eurosurveillance Report, 2001, No64

HIV-incidencia Európában

A HIV-fertőzött, AIDS-betegek becsült száma, 2001 végéig (összesen: 40 millió). Forrás: AIDS epidemic update, december 2001 UNAIDS/01.74E

A HIV-fertőzött, AIDS-betegek becsült száma, 2001 végéig

A betegség jellemzője, hogy nemcsak pusztul, hanem krónikusan aktivált állapotban van az immunrendszer egyik része. Ez a vírus szempontjából csak azt jelenti, hogy jobban tud terjedni, de nem hatékony. A kezelés szempontjából tehát vagy az immunrendszer aktivitását kell hatékonnyá tenni, vagy azt kell elérni, hogy az immunrendszer ne reagáljon arra, hogy a vírus beépül a genetikai állományba.

A terápiás védőoltás például sokkal korábban elérhető lesz, mint a megelőző védőoltás, amelyre óriási szüksége van a világnak, hiszen a kezelésre szoruló fertőzötteknek csupán az öt százaléka kap hatékony kezelést. Hozzá kell tenni, hogy a nagy gyógyszergyártók nemigen érdekeltek abban, hogy ilyen vizsgálatokat végezzenek. Ennek ellenére természetesen folynak ilyen kísérletek, és a főorvos szerint öt éven belül jelentős áttörés várható.

 

Megszűnt a Nemzeti AIDS Bizottság

Az új betegség megjelenésekor hamar kiderült, hogy annak számos nem egészségügyi vonatkozása is van, például maga a megelőzés. A betegség a társadalomnak nagyon széles körét érintette, és hogy ezek a feladatok megfelelően elláthatók legyenek, szükség van olyan bizottságra, amely az adott országban meghatározza a teendőket, és bizonyos anyagi erőforrások felett is rendelkezik. Magyarországon több mint tíz évvel ezelőtt alakult meg a Nemzeti AIDS Bizottság (NAB), amely az AIDS-szel kapcsolatos nemzetközi és hazai feladatokat koordinálta. A NAB költségvetése általában évi százmillió forint volt, és ez az összeg 1999-től folyamatosan csökkent. 2000-ben 50, 2001-ben 40, 2002-ben pedig 30 millió forint áll a NAB rendelkezésére. A bizottság rendelkezésére álló anyagi forrásokhoz viszonylag egyszerűen lehetett hozzáférni, és nagyon hatékonyan lehetett felhasználni. A bizottság ténykedése azzal, hogy a pénzösszeg jelentősen csökkent, látványosan beszűkült. Bizonyos feladatokat bizonyos intézetekhez rendeltek, és a feladatokhoz rendelt forrást annak az éves költségvetésébe beépítették. Ennek következtében az intézményeknek nincs elszámolási kötelezettségük a pénz felhasználásáról. Mikola István egészségügyi miniszter tavaly áprilisban úgy döntött, hogy ma Magyarországon az AIDS-betegség, a fertőzés, illetve a betegség ellátása beleilleszthető a „normál” egészségügyi ellátásba, és a megelőzési feladatokat bele lehet illeszteni az ÁNTSZ feladatai közé, a Népegészségügyi Program részeként. (A programba bele is került a betegség, egy egész mondat erejéig.) Ezért tavaly április 9-én az Egészségügyi Közlönyben 2/2001. (EüK. 7.) számmal megjelent az egészségügyi miniszter utasítása a Nemzeti AIDS Bizottság megszüntetéséről. Az AIDS-szel kapcsolatos teendőkre a költségvetésben megszavazott 40, illetve 30 millió forint sorsáról azóta sem lehet tudni semmit. Sokak szerint Magyarországon azóta megszűnt a prevenció.

A nemzetközi szakemberek szerint ugyanakkor az AIDS az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb közegészségügyi kihívása. Éppen ezért az ENSZ nemzetközi AIDS-ellenes szervezete, az UNAIDS 2000-ben kétéves kampányt indított, amely a férfiak AIDS-járványban betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. Ennek a kampánynak a szellemében fogalmazódott meg a 2001. évi AIDS Világnap jelmondata is: Én vigyázok! És te?

 

A vörös szalag jegyében

A misztikus, különleges és fertőző betegséggel szemben még az egészségügyi dolgozók körében is tapasztalható volt bizonyos elzárkózás. Az első pánik után azonban sorra alakultak azok az öntevékeny társadalmi szervezetek, amelyek célul tűzték ki a fertőzés terjedésének megállítását, az AIDS-betegek gondozását, illetve az AIDS-szel kapcsolatos diszkrimináció elleni küzdelmet. Az AIDS ellen küzdő magánszemélyek és szervezetek jelképe a vörös szalag lett. Az emberek viszonya a fertőzéshez, a vírushordozókhoz és a betegekhez a járvány húsz éve alatt sokat változott, de sok esetben még mindig az indokolatlan félelem és a kirekesztés a jellemző. A civil szervezetek egyre növekvő számával növekedett az adományozókészség is, noha kisebb mértékben, mint a civil szervezetek számának növekedése, így egy-egy civil szervezetnek egyre kevesebb jut, korlátozottak a lehetőségeik. A betegeknek sok esetben nem is annyira anyagi támogatásra van szükségük, mint inkább tanácsadásra, hiszen sokan a meglévő szociális hálót sem veszik igénybe, érdekérvényesítő képességeik gyakran a legminimálisabb szintet sem érik el. Mindez felveti azt a kérdést, hogy az egészségügyben lesz-e arra egyrészt politikai akarat, másrészt pénz, hogy például a krónikus betegségben szenvedők köré egy olyan szociális segítő hálózatot rendeljenek, részben szakembereket, részben önkénteseket, akik a különböző hatóságoknál eljárnak azért, hogy a betegek megkapják a nekik járó juttatásokat. Az ilyen hálózatok az USA-ban és Nyugat-Európában jól működnek, és nyilván idővel nálunk is ki fognak alakulni.

A HIV-fertőzöttek reprezentálják a társadalmat, és az utóbbi öt évben jellemző az, hogy meglehetősen sok szociális problémával kell megküzdeni. Viszonylag sok a leszázalékolt, munka nélküli, hajléktalan beteg, akiknek a túlélési esélyeik sokkal rosszabbak, hiszen esetükben bizonytalan a gyógyszerek rendszeres szedése, a megfelelő táplálkozás.

A nővérek az ombudsmanhoz fordultak

A Büntetés-végrehajtás Központi Kórház hat nővére 2000-ben panasszal fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, amelyben sérelmezték, hogy a kórház vezetése kötelezte őket egy HIV-pozitív beteg teljes körű ellátására. Az ápolónők beadványukban kifejtették, hogy ők csak az úgynevezett „véres beavatkozásokat nem hajlandók végrehajtani, egyébként ellátják a HIV-pozitív beteget.” A kórház az utasítás megtagadása miatt sorozatos retorziókkal, végső soron közalkalmazotti munkaviszonyuk megszüntetésének kilátásba helyezésével fenyegette őket.

Mivel az ügyben felmerült az Alkotmány 54. §-ában foglalt élethez, emberi méltósághoz és az Alkotmány 70/D. §-ban foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmének a gyanúja, az emberi jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot indított. A vizsgálat során állásfoglalást kért a Büntetés-végrehajtás Központi Kórház főigazgató főorvosától, szakvéleményt a Fővárosi Szent László Kórház HIV-pozitív betegek kezelésére szakosodott V. Fertőző Belosztályának osztályvezető főorvosától és az országos tiszti főorvostól.

A nővérek beadványukban előadták, hogy 1999. november 2-án szállítottak be a tébécéosztályra egy ukrán származású férfit, akinek fertőző tébécéje volt. November 18-án került sor a beteg kötelező HIV-szűrésére. Ekkor még senkinek sem volt tudomása a beteg fertőzöttségéről, ez a tény csak pár nap múlva derült ki. A beteg ekkor még nem volt AIDS-beteg, de a HIV-vírus már megtalálható volt a szervezetében, azonban a fennálló fertőzésveszély szempontjából a HIV-fertőzött és az AIDS-beteg között különbség nincs.

A nővérek kifogásolták, hogy a kórház vezetői nem gondoskodtak arról, hogy a beteget eddig kezelő, de a fertőzésről csak utólag tudomást szerző egészségügyi és biztonsági személyzetnél is elvégezzék a HIV-szűrést. Mindezek után – részben a fertőzés miatti félelemből, részben a kórház vezetése eljárása miatti tiltakozásból – úgy határoztak a nővérek, hogy a betegnél a vérrel kapcsolatos beavatkozásokat nem végzik el. A véres beavatkozásokon kívül azonban a beteg ellátását továbbra is biztosítani kívánták.

A véres beavatkozás megtagadása fokozatosan elmérgesítette a helyzetet a beavatkozást megtagadó nővérek és a kórház vezetése között. Bár több kísérletet tettek a helyzet konszolidálására, végül a kórház fegyelmi felelősségre vonást, majd a munkaviszony megszüntetését helyezte kilátásba a nővérekkel szemben, amit a nővérek sérelmesnek éreztek. Ennek ellenére a kórház a megoldási javaslataikat – például azt, hogy a véres beavatkozást önkéntesek végezzék el – nem vette figyelembe. A vezetés nem tett meg mindent a helyzet megnyugtató rendezésére, továbbá elmulasztotta a számukra új és veszélyes betegség kezelésére való felkészítést. A munkaügyi jogvita miatt a panaszosok ügyvédhez fordultak, aki elvállalta képviseletüket.

A vizsgálat és a szakvélemények ismeretében az országgyűlési biztos véleménye szerint a vázolt esetben nem állnak fenn a feltételei annak, hogy az ápolónők jogszerűen megtagadják az úgynevezett véres beavatkozásokat. Az ellátás megtagadásának jogszerűtlensége azonban csak akkor állapítható meg, ha a kórház teljesítette kötelezettségeit az egészségügyi dolgozók és biztonsági felügyelők biztonságos munkafeltételeinek megteremtésére, beleértve az egészségügyi dolgozók megfelelő felkészítését és tájékoztatását a HIV-pozitív beteg kezelésével kapcsolatos speciális követelményekről. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a fogvatartottakkal kapcsolatos közegészségügyi-járványügyi tevékenység ellenőrzésének jelenlegi szabályozása a fogvatartottak, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, beleértve az egészségügyi dolgozók az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogával összefüggő alkotmányos visszásság közvetlen veszélyét idézi elő.

– A PLUSS Egyesület a legelső civil szervezetek egyike, 1989-ben alakult, azzal a céllal, hogy a HIV-pozitív, illetve AIDS-beteg embereket segítse, támogassa, hiszen ekkor még meglehetősen diszkriminatív helyzetbe kerültek azok, akik kapcsolatba kerültek a kórral – mondja Szabó Zsuzsa, az egyesület vezetőségének tagja, pszichológus. Mára az újdonság ereje már megszűnt, de a félelem és a diszkrimináció még nem. Az egyesület anyagi, jogi, pszichológiai segítséget kíván nyújtani a betegeknek, illetve egyfajta közösség kialakítására törekszik, ahol a gondokat megoszthatják egymással. Az egyesület célja egy olyan közeg megteremtése, ahol gátlás nélkül lehet beszélgetni, természetesen nem feltétlenül az AIDS-ről. De ha mégis szóba kerül, nem kell zavarba jönniük. Az egyesület másik tevékenysége a prevenciós munkában való részvétel, részben a fertőzöttek körében, részben a nem fertőzött közösségekben. Az egyesületet évente körülbelül 80-100 ember keresi fel, közülük többen rendszeresen látogatják összejöveteleiket. Mivel sokan élnek nehéz anyagi körülmények között, a lehetőségekhez képest az egyesület bizonyos anyagi támogatásokat is tud nyújtani a tagoknak.

Az Anonym AIDS Tanácsadó Szolgálatot lapzártánkig nem tudtuk elérni, telefonhívásunkra napokon keresztül üzenetrögzítő felelt.

Vajda Angéla

HIV-fertőzöttekkel és AIDS-betegekkel foglalkozó civil szervezetek

AIDS Segély Alapítvány
9401 Sopron, Magyar u. 14 Pf. 217
Internet: www.aidsinfo.hu,
E-mail: aids@matavnet.hu
Tel.: 80/33-33-99.

Angyalföldi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda
1132 Budapest, Csanády utcai aluljáró

Anonym AIDS Tanácsadó Szolgálat
1113 Budapest, Karolina u. 35/B.
Tel.: (1) 466-9283.

Emberbarát Alapítvány
1105 Budapest, Cserkesz u. 5–7.

Józsefvárosi Szexmunkás Tanácsadó Szolgálat
1083 Budapest, József u. 46.

Kálvária Közösen az AIDS Ellen Alapítvány
6400 Kiskunhalas, Kossuth u. 21.

Kortársak az Egészséges Fiatalokért Egyesület
4002 Debrecen, Pf. 301.
Magyar AIDS Alapítvány
1051 Budapest, Pf. 121.

Magyar Gyermek AIDS Alapítvány
1097 Budapest, Gyáli út 5–7.
E-mail: jelenik@antsz-oth.hu
Tel.: (1) 218-50-20.

Meleg Háttér Információs- és Lelkisegély Szolgálat
1554 Budapest, Pf. 50
Internet: www.hatter.hu
E-mail: hatter@interware.hu
Tel.: (80) 50-56-05.
Méta Magyarországi AIDS-betegeket Támogató
Alapítvány
1387 Budapest Pf. 44

Nefelejcs AIDS Megelőzési és Szexedukációs
Alapítvány
1125 Budapest, Zirzen Janka u. 40. 1/2. 4.

Pápai Páriz Országos Egészségnevelési Egyesület
Arrabona Szervezete
9023 Győr, Fehérvári u. 24.

Peer Edukációs Program Magyarországon
1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.

PLUSS a Magyarországi HIV-Pozitívokat
Segélyező Egyesület
1450 Budapest, Pf. 29.

PLUSS HIV-Pozitívokat és AIDS-betegeket
Segélyező Alapítvány
1097 Budapest, Gyáli út 5–7.

Pro Humanum Egyesület
1142 Budapest, Balázs park 3.

Szex Edukációs Alapítvány
1089 Budapest, Nagyvárad tér 8.

SZITI Kulturális és Mentálhigiénés Egyesület
6701 Szeged, Pf. 1119.

Vándor HIV Pozitív Magyar Gyermekekért
és Felnőttekért Alapítvány
1146 Budapest, Thököly út 46. fszt. 5.