LAM 2001;12(4):274-5.

HÍREK

 

NAGYVILÁG

Rejtett tumorok felfedezése radioaktív reagenssel

Új lehetőség nyílik egy meglehetősen ritka és speciális csontelégtelenség vizsgálatára és kezelésére radioaktív részecske és gamma-kamera használatával. A betegség jellegzetessége, hogy a csontok között lévő tumorok igen kicsik és nehezen felfedezhetőek. A kutatás vezetői a The Lancet március 2-i számában közölték a John Hopkins Egyetem laboratóriumaiban folyó kísérletek eredményeit.

Az onkogénes osteomalacia úgy fejti ki romboló hatását a metabolizmusra, hogy az aprócska tumorok olyan anyagot bocsátanak ki, amelyek gátolják a vesék foszfátabszorpcióját, s így ahhoz a csontok nem juthatnak hozzá. A páciensek legyengülnek a fájdalomtól, gyakran szenvednek csonttörést és izomgyengeség lép fel náluk. A betegséget gyakran fel sem ismerik, vagy ízületi gyulladásnak vélik.


A pentetreotid beadása után 2-3 nappal a csonttumorok kimutathatók.

Számolva azzal, hogy a tumorokban megtalálhatók a szomatosztatin hormont felismerő receptorok, a kutatók betegeikbe pentetreotidot, egy ugyanerre a receptorra specifikus radioaktív anyagot juttattak. Két-három nap múlva betegeiket gamma-kamerás vizsgálatnak vetették alá, radioaktivitást mutató pontokat keresve. Hétből öt páciensben a vizsgálat hajszálpontosan kimutatta a tumorok elhelyezkedését.

A John Hopkins Egyetem kórházának professzora, Suzanne M. Jan de Beur szerint a daganatok eltávolítása teljes gyógyuláshoz vezethet, de hagyományos módszerekkel gyakran a felfedezésükig sem jutnának el ezeknek az aprócska, lassan növekvő és elszórtan elhelyezkedő tumoroknak.

http://www.thelancet.com/journal/vol1359/iss9308/abs/allan.359.9308.original research.20164.


Először transzplantáltak anyaméhet

Az első méhtranszplantációra Szaúd-Arábiában került sor. Az orvosok elmondása szerint a transzplantátum 99 napig volt funkcióképes. A King Fahd Kórház orvosai egy 46 éves asszony méhét ültették be egy 26 éves nő szervezetébe. Az utóbbinak hat évvel korábban hysterectomiája volt.

A transzplantált beteg a műtét előtt és után is antirejekciós gyógyszereket kapott, valamint hormonkezelésben részesült a méh megerősödésének érdekében. Kilencvenkilenc nap múlva a méh állapota jelentősen romlani kezdett, így az orvosok jobbnak látták eltávolítani. A tesztek kimutatták, hogy a hanyatlást a méh vérellátásának zavara okozta. Az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy a szerv nem volt kellőképpen adekvát a recipiens számára.

Szakértők azt állítják, hogy a méhtranszplantáció technikailag sem volt egyszerű, mert a véredények sokkal kisebbek itt, mint más szerveknél. A műtétet megelőzően 16 páviánon és két kecskén is begyakorolták az eljárást. Egyes orvosok a műtét helyességét is megkérdőjelezték, mondván, túl nagy rizikó egy még csak nem is létfontosságú szervet transzplantálni. Mások azonban úgy gondolják, hogy a műtét a méhelégtelenségben szenvedő és a hysterectomián átesett nőknek új távlatokat nyitnak.

http://www.medinews.com/GMEDTS32olcgi/ts.cgi?tsurl=0.59.5012.0.0


Inhalálókészülék krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedőknek

A krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) általános jellemzője a légutak elzáródása és/vagy bennük a mucosus váladék fokozott termelődése. Ezek együttesen a megbetegedések jelentős hányadáért felelősek, illetve a morbiditási mutatókban a 4. helyen szerepelnek.

Egy tanulmány során olyan súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő pácienseket részesítettek különböző terápiákban, akik a betegség akut fellángolása miatt kerültek kórházba. A páciensek – akiknél pontos mennyiséget adagoló inhalátor (MDI) segítségével juttatták be a gyógyszert a szervezetbe – ugyanolyan jól reagáltak a kezelésre, mint azok a társaik, akik a gyógyszert intravénás/porlasztásos kombinációban kapták. A tanulmány a Respiratory Care Journal 2002. februári számában volt olvasható.

A vizsgálatot két megyei kórház pácienseinek bevonásával végezték a kutatók a Maine állambeli Bangorban (USA). Céljuk az volt, hogy bebizonyítsák, a gyógyszerek sokkal egyszerűbb és olcsóbb, szájon át történő bejuttatása is lehet legalább annyira hatékony, mint a drágább és több segédeszközt igénylő intravénás gyógyszerelés. A randomizált vizsgálatban összesen 34, hasonló demográfiai, labor-, komorbiditási és kilégzési értékekkel rendelkező beteg vett részt, akik mindannyian súlyos COPD-ben szenvednek. Közülük 19-en részesültek orális terápiában az MDI-k segítségével, 15-en pedig intravénás metilprednizolon, cefuroxim és inhalált albuterol és ipratropium-bromid kombinált terápiában.

A kétféle terápia hatékonyságát összehasonlító vizsgálat végeredményeként nem volt szignifikáns különbség a két csoport adatai között.

http://www.rcjournal.com/contents/02.02.0154.html


Korszerű implantálható cardioverter-defibrillátor

Mostanában engedélyezte az FDA egy korszerű beültethető cardioverter-defibrillátor (ICD) forgalmazását, amely a Minneapolisban működő Medtronic cég fejlesztése. Az új szerkezet, a Marquis DR életideje körülbelül 7-8 év. Sokkal gyorsabban újratölthető, mint az előző szériák, ami egy nagyon fontos tényező a páciens biztonsága szempontjából.


Az új cardioverter-defibrillátor nyolc év használat után 7,5 másodperc alatt feltölthető.

A szerkezet része egy úgynevezett szíviránytű, amely a szívbetegség progresszióját monitorozza, egy teleméter a jelek elektromos úton való átalakítására és kisugárzására, valamint egy új, ólommentes elektrokardiogram (EKG). A Marquis DR megnyújtott élettartama az új fejlesztésű, módosított elemnek köszönhető, amely hosszabb ideig működőképes, így ritkábban szorul cserére. A fejlesztő cég állítása szerint a szerkezet 8 év használat után mindössze 7,5 másodperc alatt feltölthető, ezáltal a jelenleg forgalomban lévő készülékeket messze lekörözi. A készülék távvezérelhető és csatlakoztatható a Medtronic CareLink hálózatához, amely lehetővé teszi a páciens számára a tárolt információ letöltését egy biztonságos szerverre.

A Marquis DR-rel és hasonló korszerű műszerek kifejlesztésével a Medtronic cég szeretné megtartani, illetve kiterjeszteni vezető szerepét az implantálható cardioverter-defibrillátorok gyártásában, amelyek nagy jelentőséggel bírnak mind az orvosok, mind pácienseik körében – mondotta Steve Mahle, a Medtronic felelős igazgatója.

http://www.medtronic.com/tachy/clinician/icd/icd.html


Az acetilszalicilsav hatékonyabb a thrombolysis előtt, mint utána alkalmazva
Scott Gottlieb, New York

Jobb a túlélés szívinfarktus után, ha a thrombolyticus kezelés előtt alkalmazzák az acetilszalicilsavat, mint ha utána – mutatták ki a kutatók.

Nem teljesen egyértelmű a sorrend jelentősége, de a mortalitás csökkenése arra utal, hogy az acetilszalicilsav hatására jobban helyreáll a szív vérellátása – állítja dr. Dov Freimark (Sheba Medical Center, Tel-Ashomer, Izrael), a vizsgálat vezetője (American Journal of Cardiology 2002;89:381-5).

Szívinfarktust szenvedett 1200 beteg bevonásával végzett vizsgálat adatait elemezték, amelyet két különböző thrombolyticum összehasonlítására terveztek. Minden beteg ST-elevációval járó szívinfarktust szenvedett, és thrombolyticus kezelésben részesült.

Az adatok szerint a betegek 70%-a (836) a thrombolysis után (késői kezelés), 30%-uk (364) előtte (korai kezelés) kezdte szedni az acetilszalicilsavat. Korai kezelés esetén a betegek az infarktus tüneteinek kezdetétől számított 1,6 órán belül vették be az acetilszalicilsavat. Késői kezelés esetén a betegek a tünetek kezdete és más gyógyszerek alkalmazása után körülbelül 3,5 órával vették be az első tablettát.

Összességében a vizsgálatból kiderült, hogy korai kezelés mellett a betegek nagyobb eséllyel maradtak életben a szívroham utáni 7. (2,5% vs 6% halt meg) és 30. napig (3% vs 7%), illetve egy évig (5% vs 11%).

A túlélésre gyakorolt kedvező hatás érvényesült a korábban acetilszalicilsavval vagy revascularisatióval kezelt és nem kezelt betegek esetében, továbbá a kiindulási jellemzők és a kezelés szerinti korrekció után a 7. napon (esélyhányados 0,36; 95%-os megbízhatósági tartomány 0,15–0,79), a 30. napon (0,39; 0,17–0,82) és 1 év után is (0,41; 0,21–0,47).

A szerzők kiemelik eredményeik jelentőségét annak tükrében, hogy az infarktust szenvedett betegek több mint 10%-a nem kap acetilszalicilsavat, holott nem áll fenn ellenjavallat.

Az US Preventive Services Task Force februárban kibocsátott irányelvei szerint az acetilszalicilsav mindennapos alkalmazásával megelőzhető a szívinfarktus. A szerzők szerint minél nagyobb az infarktus kockázata, annál többet segíthet az acetilszalicilsav.

A munkacsoport áttekintette az acetilszalicilsavval és a szív egészségével kapcsolatos 35 éves kutatás eredményeit, nagy kockázatúnak tartották azokat a betegeket, akiknek magas a vérnyomása és a koleszterinszintje, a 40 évesnél idősebb férfiakat, a posztmenopauzában lévő nőket, a dohányosokat és a cukorbetegeket. A több vizsgálatból összegyűjtött adatok szerint az acetilszalicilsav 28%-kal csökkentette az ischaemiás szívbetegség kockázatát.


Új távlatok szív-MRI-vel

A radiológusok európai kongresszusán (ECR) Charles Higgins professzor (University of California, San Francisco, USA) megnyitó előadásából megtudhattuk, hogy az MRI alkalmazását a kardiológiában a tudósok világszerte fenntartásokkal fogadták.

Mindezekkel szemben Higgins professzor jelezte, hogy mégis az MRI jelentheti a megoldást a társadalom egyik legnagyobb egészségügyi problémájára: az ischaemiás szívbetegségre. Ez a módszer ugyanis a diagnosztika és a kezelés bármely szakaszában egyaránt jól használható. Alkalmas már az első jelek észrevételére, azok súlyosságának felmérésére, a revascularisatiós folyamatok megítélésére, de még a szívizom életképességének feltérképezésére is.

Az MRI használata óriási szerepet játszhat a szívproblémák kezelésében is, mint például a stentek elhelyezkedésének és a szívbillentyűk működésének megítélésére a veleszületett rendellenességgel világra jött gyermekek műtétét követően.

Az ischaemiás izomzat pontos génterápiás kezelése a jövőben talán szintén az MRI segítségével válhat majd megoldhatóvá. Az MRI-t azonnali diagnosztikai értéke teheti alkalmassá a magzatszív méhben történő vizsgálatára.

Higgins professzor szerint az első bevetés és a medicinában való rendszeres használat között gyakran akár húsz év is eltelhet. Az MRI-t a szívgyógyászatban 1984-ben használták először, eljött az ideje rendszeres használatának.

http://www.radiology.ucsf.edu/