LAM 2002;12(4):255-6.

MAGYAR TUDOMÁNY A VILÁGBAN

Sikeres Helicobacter pylori-eradikáción átesett betegek egyéves utánkövetése

dr. Vincze Áron
Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Sz. Belgyógyászati Klinika,
7624 Pécs, Ifjúság u. 13.

Megjelent: One year follow-up of patients after successful Helicobacter pylori eradication therapy. Journal of Physiology – Paris 2001;95:457-60.

 

A Helicobacter pylori-fertőzés fontos szerepet játszik a gastroduodenalis nyálkahártya-károsodás kialakulásában és fenntartásában. Fekélybetegség esetén egyértelműen szükséges az eradikációs kezelés, ugyanis eradikációt követően a fekély relapsusaránya 59–67%-ról 4–6%-ra csökken. A nem fekélyes dyspepsiás betegek esetén az eradikáció kedvező hatása már nem egyértelmű, bizonyos tanulmányok alapján a betegek panaszai javulnak, míg más közleményekben sikeres eradikációs kezelést követően a panaszok változatlanságáról számolnak be. Újabb közlemények alapján a fekélybetegek 23–44%-a dyspepsiás panaszokról számol be sikeres Helicobacter pylori-eradikációs kezelés után 1–6 évvel, és a panaszos betegek nagy része rendszeresen szed savszekréció-gátló gyógyszereket is.

Jelen tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy eredményes eradikációs kezelést követően milyen panaszai vannak a fekélybetegeknek, valamint az erozív és nem erozív gastroduodenitises betegeknek. Elemeztük továbbá a betegek gyógyszerszedési szokásait, valamint vizsgáltuk a betegek Helicobacter pylori-státusát egy évvel a sikeres eradikációs kezelést követően.

 

Módszerek

Az eradikációs kezelés megkezdése előtt minden betegnél felső panendoszkópiát végeztünk és a Helicobacter pylori-státust legalább két módszerrel vizsgáltuk meg [gyorsureáz-teszt, szövettan vagy ureakilégzési teszt (UBT)]. A Helicobacter pylori-fertőzést egyhetes, hármas kombinációs séma szerint kezeltük. A betegek 51%-át (41 beteget) omeprazol 2×20 mg-os, clarithromycin 2×500 mg-os és amoxicillin 2×1000 mg-os kombinációjával, 31%-át (25 beteget) ranitidin–bizmut-citrát 2×400 mg-os, clarithromycin 2×500 mg-os és metronidazol 2×500 mg-os kombinációjával, a többi beteget más protonpumpagátló vagy ranitidin–bizmut-citrát alapú hármas kombinációs séma szerint kezeltük egy hétig. Korábbi tanulmányainkban a fenti protokollok hatásossága között nem találtunk szignifikáns különbséget. A kezelés után 4–6 héttel ureakilégzési teszttel ellenőriztük az eradikáció eredményességét. 110 beteget hívtunk vissza a sikeres eradikációs kezelést követően 12±3 hónappal. Az ureakilégzési tesztet megismételtük, és a betegek egy kérdőívet töltöttek ki korábbi és jelenlegi panaszaikról, valamint gyógyszeres kezelésükről.


Egy évvel az eradikációt követően a betegek jelentős részénél visszatértek a panaszok.

 

Eredmények

A 110 visszahívott beteg közül 80 jött vissza az utánkövetésre (73%). Közülük 25-en szenvedtek fekélybetegségben, 36 betegnek nem erozív gastritise vagy duodenitise, 19 betegnek erozív gastritise vagy duodenitise volt az eradikációs kezelést megelőzően. Az egyéves kontroll során mindössze egy betegnél észleltünk pozitív ureakilégzési tesztet, ennél a betegnél erozív gastritist kórisméztünk az eradikáció előtt. Az összes többi beteg ureakilégzési tesztje negatív eredményt adott, ami az egyéves periódusban 1,25%-os újrafertőződési arányt jelent. Az eradikácós kezelés a fekélybetegek közül 16 betegnél (64%), a gastroduodenitises betegek közül 13 betegnél (36%, p = 0,03 a fekélybetegekhez hasonlítva), az erozív gastroduodenitises betegek közül 10 betegnél (52%) eredményezett tünetmentességet. Ez a hatás azonban csak átmenetinek bizonyult, ugyanis egy évvel az eradikációt követően a betegek jelentős részénél visszatértek a panaszok. A fekélybetegek közül ekkor már csak hét betegnél (28%), a gastroduodenitises csoportban 11 betegnél (31%), az erozív gastroduodenitises csoportban hét betegnél (37%) nem jelentkeztek panaszok. A legtöbb beteg epigastrialis fájdalomról (44%), gyomorégésről (43%) és/vagy haspuffadásról (33%) számolt be. A fekélybetegek közül kilenc (36%), a gastroduodenitisesek közül tíz (28%), az erozív gastroduodenitisesek közül öt (26%) H2-receptor-blokkolót szedett rendszeresen.


Előfordulhat, hogy az eradikációs kezelés után csak a baktériumszám jelentős csökkenése következett be.

 

Következtetések

Az eradikációt követően egy hónappal végzett ureakilégzési teszt negatív eredménye valódi negativitást jelezhetett, ugyanis az eradikáció után egy évvel is 80 beteg közül 79-nél negatív eredményű volt. Az újrafertőződés aránya betegeink körében a fentiek alapján 1,25%-nak bizonyult, ami megfelel a más tanulmányokban észlelt aránynak. Nem zárható ki azonban, hogy nem valódi újrafertőződéssel állunk szemben; előfordulhat, hogy az eradikációs kezelés után csak a baktériumszám jelentős csökkenése következett be, emiatt a fertőzést átmenetileg nem tudtuk kimutatni, egy év után pedig ismét kimutathatóvá vált. Röviddel az eradikációs kezelést követően, a fekélybetegek és az erozív gastroduodenitises betegek nagy része panaszmentessé vált. Ezzel szemben a nem erozív gastroduodenitises betegcsoportból szignifikánsan kevesebben váltak panaszmentessé. Egy évvel az eradikációs kezelést követően azonban a betegek mintegy harmada jelzett csak panaszmentességet. Vizsgálatunk során más közlemények adataihoz képest fekélybetegeink nagyobb aránya, mintegy kétharmaduk számolt be dyspepsiás panaszokról egy évvel az eradikáció után, 36%-uk rendszeresen H2-receptor-blokkolót szedett. Eredményeink alapján fontosnak tartjuk a betegek követését és gondozását, hiszen nagy részüknek panaszai perzisztálnak, jelentős részük folyamatos gyógyszeres kezelést igényel.